Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-20 / 220. szám

KEDD, 1994. SZEPT. 20. Kifosztottan Idős, mozgásképtelen, beteg asszony vagyok, nem látok, és teljesen egyedül élek. Pár héttel ezelőtt történt: egy Izraelből hazatért asszonyt (a fiával együtt) gondozónőnek idevettem. Lakást és otthont adtam mindkettőjüknek. Mikor idejöttek, egy hűtőszekrényt és egy kis tévét hoztak. Volt még két kormos fenekű lábasuk, abban főztek. Egyszer csak azt mondták (8-10 nap múlva), hogy vidéken lakást és földet kapnak. Mikor elmentek, egy tehertaxit zsúfolásig megpakoltak. Sajnos, csomagjaikat nem néztük meg, csak azt vettük észre, hogy nyolc teflonlábasunk eltűnt. A szomszéd szobában voltak a meghalt leányom ruhái és kozmetikai szerei. Távozásuk során nem csak ezek tűntek el, hanem még két nagy párna is. Kislányom sötétkép alapon fehér pettyes, sárga ruhájának is nyoma veszett. Hiányzik az előszobából két vállra akasztós, piros és sötétkék kockás vászontáska is. A lomtárból elvittek egy csehszlovák cipzáras vászontáskát is, és még sok mindent a kislányom ruhái közül. Nagyon szépen kérem a röszkei, szatymazi és tanyai asszonyokat, aki vásárolt e holmik közül valamit, magas jutalom ellenéren jelentkezzen nálam, a 314-879-es telefonon. A megvásárolt tárgyakat megtarthatják, de nagyon szépen kérem jelentkezésüket, hogy segítsenek rajtam, mert nagyon nyomorult asszony vagyok. Teljesen kifosztottak, volt lelkük hozzá. Előre is hálásan köszönöm, egész nap itthon vagyok. Név és cím a szerkesztőségben A Vitézi Lovagrendről A Vitézi Rend gondolata az ezeréves történelmi múlt alapjára épült, gyökerei visszanyúlnak nemzeti fejlődésünk legrégibb korszakaiba. A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták. Az Anjouk korában a lovagi szellem nagymértékben tért hódított. A középkor a vitézi magatartást és megjelölést a legelső világi tisztességnek tekintette. Az igazi vitéz az özvegyek és árvák védője, a haza, a király és az igazság bajnoka, valamint istenfélő ember volt. A Vitézi Rendnek megalakulása óta nemes értelemben vett demokratikus jellege volt, mert származásra, vallásra, társadalmi állásra való tekintet nélkül tagjai lehettek mindazok, akik megfeleltek az előírt követelményeknek. A jogok és kötelességek egyenlők voltak, egyforma jelvényt viseltek. A vitézi cím, az avatás, a vitézi telekadományozás, valamint a várományosi jog a régi lovagrendek hagyományait is felelevenítették. Nemzetközileg a Vitézi Rendet 1962-ben a Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszus és az annak hatáskörébe tartozó Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága Edinburghban elismerte és az 1964. évi „Register of Chivalry" című hivatalos kiadványában hirdette ki. Erről az őszes loLevendel László halálára Szeptember 11-én hajnalban, közel a 75. életévéhez elhunyt dr. Levendel László. Nevének említése Szegeden sokakban ellenérzéseket válthat ki, hiszen negyvenöt után az új rendszer mellé álltva kiszolgálta annak ideológiáját és gyakorlatát. Hatalmi súlya az orvosegyetemen hosszú időn át meghatározó jelentőségű volt. Többek között nevéhez fűződik a Szt. Imre kollégium „államosítása" Apáthy kollégiummá. Mindig ellenérzést vált ki bennem, ha egy embert a származása miatt, etnikai hovatartozása, párt- vagy világnézeti szempontok alapján ítélnek meg. Az én szememben az ember egyedüli mércéje - tetteinek sora. Mit csinált, mit tett le az asztalra? Levendel doktor hozta létre az Országos Alkohológiai Intézetet, négy évtizeden át küzdött az alkoholisták érdekeiért, kezdeményezője volt a TárKAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 vagrendeket és az UNESCO tagállamait is kiértesítette. A felvétel a Vitézek Lovagrendje (The Kingthly Order of Vitéz) néven a „Semi Independet Orders" (részben független rendek) között szerepel; s jogforrásul, illetve legfőbb védnökéül (source of high protecting authority) a Magyar Szent Koronát ismerte el. Ezzel a Vitézi Rend nemcsak magyar, de nemzetközi vonatkozásban is új, jelentős fejlődési fokozatba került. Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy az összes országokban a rendtagok ottani csoportjai - egyesületi keretben hatósági bejegyzés útján működési engedélyt nyertek. Külön ki kell emelnünk még, hogy az 1956-os szabadságharcban életveszéllyel párosult hősi magatartást tanúsított személyek közül egyre többet vettek fel a Vitézi Lovagrendbe. A rend élén a főkapitány állott, majd a lovagrendé történt elismerés után a többi lovagrendhez hasonlóan a „nagymester" tölti be az első számú elöljáró tisztét. E tisztséget 1977 óta József Árpád királyi herceg viseli. Szeptember 10-én a dómban tartott avatáson - szentmise keretében - 400 jelöltet avatott rendtaggá a Nagymester ünnepélyes külsőségek között. Albert Zoltán FilmNet, vagy HBO? Jó ideje már annak, hogy a Tarján 4. számú lakásszövetkezetünk, kérésünk nélkül megörvendeztetett bennünket az úgynevezett FilmNet mozicsatorna adásával, amit igen sokan örömmel fogadtunk, hiszen nem is tudtuk, hogy a világon ilyen is létezik. Mivel a mi közösségünk tette lehetővé, hogy egyáltalán a TKTV működjön, így tudomásom szerint nem is fizettünk érte, le-' het, hogy valamilyen fondorlatos módon a közös költség elviselte, nem tudom. Nemrégen egy pár nap nem volt adás, le volt tiltva, amit a képernyőn is láthattunk, de telefonon való érdeklődésemre megnyugtattak, most vannak kint Angliában, hogy meghosszabbítsák az adás jogát. Most, hogy a mi területünkre is betört a HBOmánia, a FilmNet megszűnt, mert ezen a csatornán etetik be a lakókat az új adásra, amelyért kemény összeget kell havonta fizetni. Érdeklődtem a lakásszövetkezetnél, s azt a választ kaptam, hogy többé nem is lesz FilmNet mozicsatorna, helyette tessék előfizetni a HBO adására. Különben is, ezt a FilmNetet Kelet-Európában csak a mi lakásszövetkezetünk vette meg és ezután, ha újra indítanák, akkor 5-6 ezer forint lenne családonként az előfizetési díj. Kérdezem, hogyan is van ez: eddig ingyen, ezután ha lenne, akkor ennyiért? Név és cím a szerkesztőségben több alkalommal érkezett több ezres hátralékról szóló felszólítás a kábeltévét nem kérő nem fizetőknek.) Természetesen, mindvégig kértük, hogy az új rendszerrel ne zavarják a központi adó sugárzását. Ezt meg is ígérték. Ez év tavaszán az IKV megbízásából egy kisiparos végzett a házban szerelési munkálatokat, hogy megoldják a kábeltévé lakásonkénti bekapcsolását. (Még ekkor is a kétféle tévérendszerről volt sző.) A napokban cédulán, majd a már említett kisiparos által szóban értesítettek, hogy aki nem írja alá a szerződést (két gépiéit oldal, a kisiparos hozta magával és töltötte ki), elzárják a tévénézés lehetőségétől. Szerintem ez zsarolás. Az Igazgató úr olyan lehetőségről nyilatkozott a Csörögben, hogy a későbbiekben mindenki az igényeinek és pénztárcájának megfelelő programot választhat. A szerződésben az áll: üzemeltetési díj jelenleg 250 forint/lakás/hó. Nem tudom, leszerelték-e vagy részben felhasználták-e a központi antennát, de az. Igazgató úr erre vonatkozó megjegyzését - „ha valaki akarja, saját költségén állítsa vissza" bántónak és cinikusnak érzem. Az események tükrében bizony úgy tűnik, mintha végig a lakók feje felett történt volna az intézkedés. Remélhetőleg a Kábeltévé Rt. a továbbiakban nem él vissza monopxrlhelyzetébel. „Egy lakó a Sellő-házból" Folytassák az ellenőrzést! val foglalkozott, majd a határokon túli magyarság sorsa felé fordult. Szenvedélyes embernek ismertük, rengeteg szakcikke, publicisztikai írása jelent meg, könyvek jelzik életének ívét. Akárhogyan is nézzük, Levendel László is túllépjett negyven évvel ezelőtti, szegedi önmagán, törekvéseiben az egész országért, a magyar népiért tett erőfeszítéseket. Személyisége, tudása, életműve megérdemli, hogy néhány sorral Szeged is elbúcsúzzon tőle. Dr. Veress Sándor Kényszer-kábeltévé? A Csörög rovatban szeptember 9-én megjelent Sellő-házi kisnyugdíjas észrevételéhez csatlakozva mondanám el saját véleményem. Néhány éve az egyik lakó a kábeltévé bevezetéséhez szervezte a lakókat. „Az új rendszer szerinti többletműsort csak azok nézhetik, akik jelentkeznek és befizetik a kívánt összeget. Későbbi bekapcsolás már többe kerül." Nehezen jött össze a szükséges jelentkezők száma, de végül megtörtént a bekapcsolás. A bonyodalom ekkor kezdődött. Mint mondották, nem tudták úgy megoldani, hogy csak a felszerelésre jelentkezők nézhessék a pluszként megígért adókat, ezen kívül a pénz sem bizonyult elegendőnek. Fizessenek hát azok is, akik nem kérték a kábeltévé felszerelését, akik megelégedtek a közpronti antenna által vett lehetőségekkel. (Mindezideig Mint lapjuk rendszeres olvasóját elgondolkodtatott a szeptember 6-án, az olvasói rovatban megjelent Pasinszki József Füstölgés című cikke, melyre mint törvénytisztelő és közlekedő állampolgár szeretnék válaszolni. Pasinszki úr cikkében füstölög az augusztus 26-ám megjelent - A közlekedők fele szabálysértő című cikk miau. Sajnálatosan nem azon füstölög, hogy mennyire nem tartják be a közlekedési szabályokat embertársaink, hanem azon, hogy vérzik a rendőrök szíve, ha bírságolniuk kell, a helyszíni bfrsággal csak a baj és adminisztráció van, a behajtott pénz nem az övék, és hogy a rendőrök nem adóbehajtók. Kifogásolja, hogy nem arról számol be az illetékes redőrőrnagy úr, hogyan lehetne a szabályokat betarthatóvá tenni, hanem arról, hogy fokozódik és folytatódik a közlekedés-ellenőrzés. Nem akarok a rendőrök védelmére kelni - bár megérdemelnék csak más szemszögből vagy lehet, hogy más szemüveggel olvastam ugyanazt a cikket, melyen Pasinszki úr füstölgött. A rendőrség figyelmeztet, helyszíni bírságol, feljelent mint az őrnagy nyilatkozatából kitűnik, nem az utóbbi volt a cél. Igaz is, így kevesebb feljelentést kellett írni, s a helyszíni bírság nem von maga után szabálysértési priuszt. Az új Tisza-hídon, megnyitása óta több alkalommal kellett a korlátot javítani, mert gyorshajtás miatt nekimentek, sőt halálos baleset is történt lehet, hogy erről Pasinszki úr nem tud. A három és félórás ellenőrzés alatt - csak az új hídon - 117 gyorshaj tót észleltek. Nem kevés. Pasinszki úr cikkének utolsó mondatában a rendőrölt társadalmi megbecsülését és a velük való együttműködést vizsgálja. Hangsúlyozom, nem vagyok hivatott a rendőrök becsületét és tekintélyét védeni, ha őket sérti valami, majd megvédik magukat. De kérdem én, mert a tanuló nem készült az órára; tiszteli-e a rendőrt (rendőrséget) az a szabálysértő, aki lakott területen 119 km/óra sebeséggel közlekedik és ezért megbüntetik? Szerintem csak egyet lehet érteni azzal, hogy folytatódik az ellenőrzés. A szabályok betartásával is lehetünk részese balesetnek, de legalább egyénenként tegyünk meg mindent a biztonság érdekében. A közlekedési szabályok betartásával - és nem a betartatás módjának kritizálásával - balesetmentes közlekedést kívánok mindenkinek. G. J. sadalmi Beilleszkedési Zavarok elnevezésű kutatási iránynak, munkássága nyomán indult meg a TÁMASZ (Területi Általános Megelőző Addigtológiai Szolgálat) mozgalom is, ahol az alkohol- és drogbetegeket kezelték. Megteremtője az alkoholbetegek klubmozgalmának. Tüdőgyógyász volt, a pszichoszomatika egyik magyarországi megalapítója. Aszma-kutató és -gondozó. Mindig egészében nézte a beteg embert és a társadalmat, ma „holisztikus" szemléletűnek neveznénk. A hatvanas években alkohol-osztályt hozott létre, a hetvenes évektől kezdve a humánreform szószólója volt, ami abban az időben nem kis veszélyt is rejtett magában. Talán átlépte régebbi önmagát, reálisan mérte fel maga körül az életet. Nem állt meg a dogmáknál, a változással akart haladni maga is. Idősebb korában a munkanélküliség szerteágazó problémái/

ó szellemeink, őrzőangyalaink, akik léptennyomon az auschwitzi múltat hánytorgatják, óva intenek minket attól, hogy a múltban vájkáljunk. (Mármint a negyvenévesben!) Ők csak a legközelebbi (négyéves) múltat szapulják naponta tizenötször. Következetességet biztosan nem tőlük fogunk tanulni, de most mégis hallgassunk rájuk! Letűnt, bukott korszakok helyett függesszük tekintetünket a jövőre! De hát mi is a mi jövőnk? Ha tényleg elhisszük az uralomra jutott baloldalnak, hogy még burkolt formában sem akarnak visszarendeződést csinálni, akkor célunk nem más, mint a nyugat-európai jólét és gazdaság meghonosítása itt, a Kárpát-medencében is. Másképpen mondva: egy „új" társadalmi rendszer felépítése, amelyik többet hozhat számunkra a fél évszázados zsákutcánál. Sokan félnek nevén nevezni ezt a keleti és balkáni népek számára új társadalmi rendszert, ezért a szalonkéVadkapitalizmus pesebb polgári demokrácia kifejezést használják. Ne tegyük! Éppen eleget hazudtunk már önmagunknak. Használjuk a zord, rideg kapitalizmus kifejezést, amelyik az igazságot jobban megközelíti. Nézzünk szembe őszintén a ténnyel, hogy a kapitalizmus egy kőkemény társadalom. Érzelgősséget és álhumanizmust nem ismer, de polgárainak (szegényeinek is!) sokszorosan nagyobb karéj kenyeret képes adni, mint a baloldali, vagy harmadik utas utópiákkal fertőzött volt keleti blokk országai. Kertelés nélkül be kell vallani: Európába menetelésünk azt is jelenti, hogy örök és végleges lesz nálunk a munkanélküliség, hogy gazsuláláshoz és sunyitáshoz szokott munkásainkat sokkal inkább kizsákmányolják majd, mint műveltebb és öntudatosabb európai testvéreiket, hogy a kirívó vagyoni különbségek még kirívóbbak lesznek, és hogy a kegyetlen verseny, kíméletlen konkurenciaharc még nagyobb létbizonytalanságot okoz, elsősorban azoknak, akiknek lesz mit veszteni. Miért vállalja mégis a baloldali kormány szívszava ellenére, kényszerűségből a polgári demokráciát? Mert csak ez a szigor hozza ki az embrekből a teljesítményt. Mert dolgoznunk kellene, de mi eddig, az egyenlősdi viszonyai között csak dolgozgattunk. Nehéz még belátnunk, mert megrögzött baloldali neveltetésünk még nem engedi elfogadni, hogy úgy lesz jó, ha rossz lesz. Amelyből vétettünk, a természet, az állatvilág is kegyetlen. Benne ,Jarkastörvények" uralkodnak, de ha nem így lenne, ha nem történt volna meg a jobbak kiválása (természetes szelekció), még ma is négykézláb járnánk. A vadkapitalizmus ellenkezője, a „szelíd" kapitalizmus hamis illúzió, utópia. Még sehol sem próbálták ki a gyakorlatban. Az efféle eszelésekre mondják, hogy agyrém, fantazmagória, íróasztal mellett született kitaláció. MWazánkban ezt a harmaMM dik utas teóriát a megbukott szocializmus vezető emberei terjesztik, mert a totális csődöt nehezükre esik egyenesen bevallani. Kisebb a presztízsveszteségük, ha legalább látszatra valamit átmenthetnek szocializmusukból. Próbálják elkenni a problémát, hogy az ő életükben már ne derülhessen ki az igazság. Tipikus, nyílt önzés. Afféle „utánam a vízözön" magatartás. A szocializmust a kapitalizmussal ötvözni nem lehet. Aki nem hiszi, majd saját kárán megtanulja, hogy csak egyféle kapitalizmus van. Olyan, amelyik biztos sikerre, valós eredményekre tör, ezért kíméletlen, vagyis „vad". Nincs harmadik út. Kövér Károly