Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-20 / 220. szám

Takaréklángon az ásatás Horváth Ferenc a galléros edénnyel A gorzsai kemenceház - Örök vita a tudományban, föltehetően soha meg nem fejthetjük. Vidékünk legrégibb szövetdarabját is itt találtuk meg. Lenből és valami csalán-' féléből fonták, illetve szőtték. A pattintott kőkorszak után jött a csiszolt kövek korszaka, ez a kőbalta szinte remekműnek számít. • Kemény a kő, mivel fúrták ki? Fotó: Envedi Zoltán - Valamilyen nádfélét for­gattak, és homokot szórhattak a furatba. A végül kiesett „kő­dugót" is megtaláltuk. • Nehéz elképzelni, hogy közben nem ütögették vol­na. - Lehet, hogy az első néhá­nyat ütögették, de rájöhettek, a türelmes végigfúrás hasz­nosabb. • Gorzsai embercsoportról beszél a régészet. Kik le­hettek? - Nem tudjuk. Nyomai elő­kerültek Deszken az ordosi leletben, a lebőiben, és a szegváriban is. Lehet, hogy ugyanannak a nemzetségnek a kirajzása valamennyi. Amikor már annyian lettek, hogy a vetésforgóval művelt föld nem tudta eltartani mindnyájukat, fölpakoltak, és másik szá­razulatot kerestek. Lengyel Imre érsebész professzor külön vizsgálati módszert dolgozott ki, a vérnyomokból a ro­konsági fokozatokat állította össze. Sajnos, baleset áldozata lett, módszerének tudtommal nincsen tudományos folytatója, az embertani vizsgálatokkal pedig még nagyon az elején járunk. a És itt van az a bizonyos tüzvészes ház? - Hatalmas tragédia lehetett, de a tudomány számára föl­becsülhetetlen érték. Az egye­temen is úgy tanultuk még, nyeregtetős kunyhókban lakott az akkori ember, és íme, itt a bizonyíték, akár múlt századi házat látnánk. • Mi a bizonyíték, hogy nem múlt századi? - Többek között az, hogy a rétegek legalján van. A pa­ticsfal belülről kerámiává égett, ahogy mondtad, mint a sárkemence, és megmaradt. Minden elégett, ami éghető, de minden megmaradt,' ami át­alakul az iszonyatos meleg hatására. Megmaradtak ter­mészetesen az agyagedények. Bámulnivaló ügyességgel kar­colták díszítéseiket. Akár egy későbbi írásmód kezdetei is lehettek volna a minták, ha ennek a vidéknek az embere eljutott volna az írás igé­nyéhez. Móra nevezte el gal­léros edénynek azt a cserép­edényt, ami egyelőre csak ebből a kultúrából ismerős. Vörös festékkel vonták be, lehet, hogy kultikus edények voltak ezek is. • Lehet tudni, mikor fe­jeződhet be a föltárás? - Hatalmas a terület, biztosan valami központ-féle lehetett. Ha a mostani gon­dossággal haladnánk, talán 150 év múlva a végére is érnének. • Mondhatjuk az egyik legjelentősebb hazai ása­tásunknak? - Komoly régész saját munkájáról még ilyet se mond. Horváth Dezső KEDD, 1994. SZEPT. 20. RIPORT 7 Újkőkori leletek • Gorzsa? Torzsa. Lerágott csont már. Tizenhét éve fo­lyamatosan ássák a régészek, mi újat lehet arról írni? Az aranybuzogányról meg főleg nem lehet, mert még mindig nem találták meg. Horváth Ferenc régész neve elé mindig odateszem a bu­zogányos jelzőt, ahogy Árpád lett hajdanában párdueos. Ta­lán még a csengelei templom­romot ásta, amikor alkut kötöt­tünk: ha előkerül az aranybu­zogány, a legtöbb fiatal régész álma, akkor föltétlenül szól. Rákérdeztem a nyáron is: meg­van már? Tételesen nincsen, de áttételesen annál értékesebb is van. Gyere Gorzsára példá­ul. - Agyonírták már. - Nem lehet azt agyonírni. Nyakunkba vettük a gorzsai határt, átmenve a kopáncsi halott tanyák földjén, mire ráakadtunk az egykori Czukor­tanyára. • Ásatásra jöttünk, de itt ásó sincsen. - Takaréklángon folyik már az ásatás, hárman vagyunk csak, és valóban nem hasz­nálunk se ásót, se lapátot. Értékesebb ez a lelet annál, hogy el lehetne nagyolni. • Mi a szenzációja? - Már az is az, hogy van. Két hosszú ideje tartó, és te­rületileg teijedelemes újkőkori ásatás folyik mindössze,az egyik a bulgáriai Dramaban, a másik itt, Gorzsán. Spaklival dolgozunk csak, és kis söp­rűvel, ecsettel. Minden marék földet ellenőrzünk tehát, a legkisebb dolgot is észre­vesszük. Ahogy a fa életkorát jelzik az évgyűrűk, itt a domb rétegei adják a domb korát. A legalsót lakta az újkőkor em­bere. de a rétegek jelzik, a ké­sőbbi korok embere is szívesen telepedett ide. Hétezer éves romok között bogarászunk, éppen akkoriban tűntek el az emberformájú kultikus tár­gyak, és jöttek helyette állat­formájúak. • Óriási a váltás. Elhagy­ták vallásukat, új isteneket találtak? - Ez az az idő - i. e. 5. év­ezredben - amikor az állatok nagy háziasítása megtörténik. Napi közelségbe kerülnek tehát az állatokkal, de titokzatos­ságuk még hátborzongató lehet. Ezek az apró szobrocs­kák - disznó, kecske, birka, vadkan, madárfej - jelzik, hogy új tisztelni való támadt. • Nem túloz a régészet? A ma gyereke ugyanezeket papirosra rajzolja, minden külön áhítat nélkül. Akkor nem volt papiros, volt vi­szont agyag, meg lehetett mintázni. m Tovább gurul a labda Kiszomboron nem lesz ideiglenes határátkelés Lakásfoglalók múzeuma Immár három hete folyik a színfalak mögötti „foci­meccs" a kiszombori ideiglenes határátkelóliely ügyében. A sajtó jóindulatú érdeklődésére, a kézenfekvő ellent­mondások tisztázására indult el ez a képzeletbeli labda a községi polgármesterségtől a felsőbb szakhatóságokon keresztül a minisztériumig, meg vissza. A végeredmény egyenlő a nullával, miközben már az országos médumok is felfigyeltek a vidéki tilitolira. Amszterdam legújabb mú­zeumában feszítővasakat, si­sakokat, gázálarcokat, kőtörő kalapácsokat és falfirkákkal díszített falakat láthatnak az érdeklődők. Aki azonban meg szeretné tekinteni a lakás­foglalók relikviáit, az jobb, ha siet, mert a rendőrség hama­rosan bezáratja a múzeumot. Az Amszterdam szívében, egy kanális partján álló XVIIL századi épületet 1981-ben vették birtokukba a lakás­foglalók. Jelenleg Alex van Veen otthona és a lakásfog­lalók életét bemutató és jo­gaikat hirdető múzeum is egyben. Alex van Veen 57 ezer 500 dollárnak megfelelő összegre becsüli a ház értékét, a fel­újítási munkálatok azonban 230 ezer dollárba kerülnek majd. A látogatók választ­hatnak: vagy egyedül kóborol­nak a háromemeletes, tizenkét szobás téglaház falai között, vagy idegenvezetőt kérnek van Veen, illetve a másik négy lakó valamelyikének szemé­lyében. A belépés díjtalan, de adományokat elfogadnak. A betérőknek azonban nem árt az óvatosság: ha a ház fur­csa szaga nem téríti el őket szándékuktól, a rendetlenség minden bizonnyal igen. A ma­gántulajdonban lévő ház el­foglalásakor használt feszítő­vasakat és más tárgyakat kao­tikus összevisszaságban szö­gezték a falakra, a lakás­foglalók jogait taglaló plakátok pedig szanaszét hevernek. A lakás rosszhiszemű lakója szerint a lakásfoglalók életére jellemző minden apróságot öszegyújtöttek, ám a múzeum nem lesz hosszú életű. A rend­őrség hétfőig „szabad elvo­nulást" biztosít a lakóknak. Ha ennek nem tesznek eleget, jön a hivatalos kilakoltatás. Szeptember 15-én Szent­iványi Gábor, a Külügymi­nisztérium szóvivője ismét nyilatkozott: a szaktárca el­viekben mindenkor támogatja, áldását adja a határok ideig­lenes, vagy végleges átjár­hatóságához. Elősegítendő Kiszombor esetében is az euró­pai misszióba való magyar­román beilleszkedést. Politi­kailag mindenképpen helyeslik a országhatárok könnyedebb kialakítását, az egymástól elszakított magyar családok, rokonok, ismerősök barát­kozását. Jelesül: az egyházi és más ünnepségek kölcsönös megtartását. Melescanu román külügyminiszter látogatása alkalmából kizárólag a nagy forgalmú „végváraink" ügye került szóba. Az ideiglenes jellegű esetek rendezése, helyi kérésre, formális minisztériumi jegyzékváltással történik. A továbbiakban pedig az orszá­gos, megyei vám- és pénzügy­őrség, határőrség feladata, az érintett településsel karöltve, a dolgok lerendezése. A jelen­legi demokratikus jogsza­bályok értelmében az apró falvak képviselő-testületének a kezében is igen nagy hatalom összpontosul, eldönthetik: közigazgatási területükön le­gyen vagy sem átkelés, akár pár napra is. Kiszomboron nemet mondtak, legyen hát meg az akaratuk. Bunyevácz Miloje százados, az Vám- és Pénzügyőrség Or­•szágos Parancsnokságának osztályvezetője úgy véli. hogy a felmerülő 200 ezer forintnyi kiadás önmagában nem lehet akadály, mert méltányosság­ból, a határőrséggel egyetér­tésben. már több esetben ettől a megrendeléstől, fizetségtől eltekintettek, népeink barátsá­gának erősítését elősegítendő. Igaz, hogy mindkét szakmi­nisztérium gazdaságilag a pénzügyhöz kötődik, de azok se szoktak ilyen esetekben szőrösszívűek lenni. Végül is az anyagiak itt nem domi­nálhatnak. • Gulácsiné Somogyi Ilona, Kiszombor jegyzője: - Tes­tületünk egyszer és minden­korra úgy döntött, hogy ingyen nem járulunk hozzá e határ­megnyitáshoz. Ezek után a sajtó részéről: no komment. Mindenkinek lelke rajta, ho­gyan s mint képviseli a to­vábbiakban, szűkebb-tágabb környezete vélt vagy valós érdekeit. . °T Időközben Bunyevácz Mi­loje százados az alábbiakról értesítette szerkesztőségün­ket-. „Tájékoztatom, hogy Kis­zombor község Önkormányzata képviselőtestülete az 1994. augusztus havi közgyűlésén úgy döntött, hogy az 1994. szeptember 23-24-25-re ter­vezett ideiglenes határnyitást nem támogatja. A képviselőtestület felkérte a polgármester urat. hogy a meghozott döntésről az ille­tékes határnyitást engedélyező szerveket értesítse. A fentiek alapján a tervezett határnyitás elmarad! Ezzel szemben a Csongrád megyei Közgyűlés Elnökének vezetésével 1994. szeptember 23-án delegáció fog kiutazni Romániába, kiszombori ki- és belépéssel. Erre az alkalomra 1994. szeptember 23-án 08.30-tói 10.30-ig és délután 15.00-töl 16.00 óráig Kiszomboron ideiglenes határnyitás lesz, de csak a delegáció ki- és be­léptetése érdekében."

Next

/
Thumbnails
Contents