Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-17 / 218. szám

Nagy Bandó András Stadibundi H

a jól emlékszem, vagy öt-hat évvel ezelőtt, talán épp egy Vasas-osztályozó kapcsán írtam egy cikkecskét a Sport Plusz hasábjain, mert az a meggyőződés alakult ki bennem a Szeged elleni győzelmüket követően, hogy - nyárelő ellenére - bundában játszották a meccset. A mérkőzés vége előtt egy-két perccel a Szeged legstabilabb embere - sajnos a nevére már nem emlékszem, mint ahogy lassacskán azt is elfelejthetem, hogy Szegednek van valamilyen focicsapata! - a tizenhatoson belül kézzel vette le a labdát, kiharcolva ezzel a jogos tizenegyest, s az alsóbb osztályba jutást. Ha nem csal az emlékezetem, ezen mérkőzés óta nincs is első osztályú csapata Szegednek, de a másodosztály is inkább csak a bajnokság neveként emlegethető, minősítésként nem annyira. Szó mi szó, rendes kis fejmosást kaptam nevezett írásom miatt, inszinuálásnak mondták a nálam okosabb szakértők, s szerény bocsánatkéréssel próbáltam kimászni a magamnak ásott gödörből. Most, amikor a Stadler kettő nullra verte a Csabát, épp a viharsarki oroszlánbarlangjában, ott, ahol a madár is csak verve jár, megint bajba kerülhetek. Mert - amilyen őrült vagyok nem hagy nyugodni a kisördög. Főleg azok után, hogy a csabai nyáj Pásztora is dörmögött valami effélét: a meccs előtt Stadler úr emberei megkörnyékezték a Csaba bizonyos játékosait, kérve, hogy ugyan játszanak már egy kicsit indiszponáltan, mert ha a Stadi még egy vereséget összeszed, úgy ott ragad a tabella végén, hogy még másodosztályú korában is megemlegeti. Nos, Pásztor nem tehetett ennél többet, kevesebbet pláne, de ő maga is tudta, nem mondott eleget. Nem is csinált, de az már egy másik kérdés. Mostantól kezdve - muszáj leírnom, nehogy valótlanságok állításával vádoljanak! - csak hangosan gondolkodom. Lehet, hogy abból, amit leírok, egy szó sem igaz, nem is lehet igaz, mi több, egyszerűen hazugság, de nincs mese, így is vállalnom kell, mert - mint íróféle - fönntartom magamnak a jószándékú tévedés jogát, kitartva véleményem mellett. Nos, ugye először is adva van egy másfél milliárdos visszafizetetlen összeg, melyet az APEH-tól hiába vár Stadler, a vállalkozó. Adva van egy - így-úgy - NB l-be juttatott csapat, a Kiskőrös, mely egynehányszor elvérezhetett volna az NB Il-ben is, de ott volt mögötte Stadler úr, aki jó előre megmondta, hogy NB l-es csapata lesz, bele is fogott a Stadi-Stadion építésébe, tehát a Kiskőrösnek egyszerűen be kellett jutnia az NB l-be, mert egy NB ll-es csapat egy magára valamit is adó nagyvállalkozó számára nem csapat. Adva van egy félkész stadion, melyből az idén vagy lesz stadion vagy nem, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy jövőre lesz belőle stadion. Következménye: ha kiesne a Stadi, legföljebb egy fél idényt játszhatnának benne, vagy még annyit sem. A Stadinak tehát benn kell maradnia az NB l-ben, mert egy újabb évet az NB ll-ben tölteni, s onnan - bármilyen áron följutni, többe kerülne - kevesebb haszonnal! -, mint megtartani a csapatot az NB l-ben. Adva van egy nagyvállalkozó, aki egy személyben névadója és fenntartója, eltartója és irányítója, pénzembere és menedzsere az akasztói Kiskőrösnek. A csapat sikeres szereplése fontosabb számára mindennél, mindenképpen bizonyítani szeretne, részben azt, hogy egy falunak is lehet NB l-es csapata, részben azt, hogy egy falusi csapat is képes megkapaszkodni az első osztályban. Valószínűleg úgy gondolja, a Stadler név előbb-utóbb világhírűvé válhat, mondjuk egy kupasorozatban aratott Stadi-győzelmek eredményeképpen, s valószínűleg az is megfordult a fejében, hogy ez hasznot hoz majd az üzleti tevékenységében is. Két lehetősége van: vagy szupercsapatot hoz össze, megvásárolva a világ legnagyobb sztárjait, s azokkal sorra nyeri a partikat, vagy vállalja a rizikót, s csak egyegy meccsre veszi meg az ellenfelek legjobbjait, s esetleg - egy ideig - ezzel is sorra nyeri a csapat a mérkőzéseit. Adva vannak az ellenfelek, melyek vagy megvehetők vagy nem. Szelektálni kell. Csak olyat lehet megvenni, aki a vesztett pontjait később - kicsit megrázva magát - vissza tudja hozni, s az NB I. nem tipikusan ilyen csapatokból tevődik össze. (Az NB llben erre sokkal könnyebb partnert találni, mert alig akad csapat, mely valóban följebb akar jutni.) Adva vannak a magyar játékosok, akik szeretik a pénzt, s esetenként adva van egy ajánlat, melynek nem tudnak ellenállni. Adva vagyok én, aki azt mondja, jó, Stadler megveszi S bentmaradást, de annál több esze van, mint hogy elhiggye, hogy így egy kupáig is el lehet jutni. N

os, ezen összetevők alapján az Olvasó döntsön maga, megtörténhetette a megkörnyékezés, a meccs megvásárlása vagy sem. Ha megtörtént, elvetemült szurkolónak kell lennie annak, aki ezek után még befizet a csabai stadionba, hajrázni a szeretett fiúknak. És elvetemült csapatnak kell annak lennie, mely nem hajt kétszeresen is arra, hogy megverje a Stadlert, elérve, hogy kiejtse az első osztályból. Csak hogy azok maradhassanak bent, akik a pályán - magukért és a közönségükért - jó focit játszva küzdenek meg a bajnoki pontokért. Szerintem nem volt bunda. Jó volt a Stadi és rossz a Csaba. (Még a moszkvai egy-hattal is ezt akarták bizonyítani!) Tehát hajrá, Stadi, reszkess UTE és Kispest, jön Akasztó! „Kapaszkodtam az életért" Makra Ági, a betegsége okán híressé lett rúzsai lány - egy év híján - tíz esztendeje vívja küzdelmét a kullancscsípés okozta Lyme-kór ellen, az egészsége visszaszerzéséért. Ezen a nyáron harmadik alkalommal volt Mexikóban. - Két és fél hónapot töltöttem egy mexikói kórház trópusi betegségeket gyógyító osztályán, ahol megkaptam a harmadik maláriakezelést - meséli Ágnes. Július elején adták be az első adag maláriás vért, mégpedig a malária legsúlyosabb fajtáját, a malária falcipárumot, aminek hatása július közepére jelentkezett. Éjjel-nappal 40 fok felett volt a lázam, nem éreztem a végtagjaimat, megint szörnyű állapotba kerültem. Nem ért váratlanul, hiszen a korábbi kezelések tapasztalataiból tudtam, mi vár majd rám, de az ember mégsem képes úgy felkészülni egy testet gyötrő állapotra, hogy az adott pillanatban ne szenvedjen. Ráadásul nem pillanatokig tartott a malária okozta szenvedés, hanem két hétig, amikor is az orvosok elérkezettnek látták az időt, hogy elkezdjék a maláFotó: Nagy László Megjárta harmadszor is Mexikót, s mint minden útja után, most is jelentkezett, s mint minden érkezés alkalmával, most is meglepetést okozott. Legelőbb azzal, hogy újra járni tudott, most azzal, hogy a maga vezette autójával érkezett a szerkesztőségbe. Három évvel ezelőtt, amikor a budapesti László Kórház fertőző osztályán meglátogattam, fizikailelki roncs volt, most energikus, életvidám, csinos fiatal lány. Ami a kettő között történt, azt úgy nevezném: az élni akarás diadalmenete. ria ellenszerének, illetve az erősítő injekcióknak az adagolását. - Mondhatjuk, hogy meggyógyultál? - Nézz rám, most már emberi formám van. A kezelések eredményeképpen felkeltem a tolókocsiból, a lábaim, kezeim engedelmeskednek, nem gyötörnek kínzó fejfájások, rosszullétek, nem visz a mentő hol az egyik, hol a másik klinikára. Tűrhetően érzem magam, bár nagyon könnyen elfáradok. Az én egykori állapotomhoz képest óriási a javulás. Az agyvízben találtak még kórokozót, s az orvosaim azzal búcsúztak, hogy csak egy év múlva lehet biztonsággal kijelenteni, mi várható. - Ezek szerint jövőre újra Mexikó? - Ismét, de már nem lesz maláriakezelés, viszont összeállítanak számomra egy, az immun- illetve idegrendszert erősítő injekciókúrát. - Az első és a második mexikói gyógykezelés költségeit közadakozásból fedezted, a mostanit viszont már saját erődből, legalábbis ez volt az egyik célod az idén megjelent könyveddel. - így van, azért is írtam a könyvet, hogy az árából ki tudjak jutni újra Mexikóba. A 25 ezerből mindössze 2500 eladatlan példány maradt. A mexikói gyógykezelés 4 millió 400 ezer forintba került. Ezt az összeget a könyv árából tudtam fedezni. Jó érzés, hogy a magam erejéből teremtettem elő a szükséges pénzt. Úgy érzem a könyvvel kicsit talán törlesztettem, vagy viszonoztam valamennyit abból a sok támogatásból, amit korábban kaptam ismerős és ismeretlen emberektől. A visszajelzések alapján úgy ítélem meg, hogy sok-sok beteg ember merített erőt és hitet az én megírt szenvedéseimből, küszködéseimből, kapaszkodásomból. Mert én mindvégig kapaszkodtam az életbe, s nem adtam fel, amíg picinyke lehetőség is mutatkozott a jobbításra. Te láttál engem kínok-kínjai között, nyomorékon és tehetetlenül, kiszolgáltatottan. Most tanulok, magam intézem az ügyeimet, egyedül járok kezelésekre, autót vezetek. Huszonhét évesen újra élek. K. K. Condom város óvszermúzeuma Nagy ötlet fogant a franciaországi Condom város elöljáróinak agyában: fogamzásgátló múzeumot fognak alapítani. Az intézmény gondolatát természetesen segítette a település neve, hiszen „Gumióvszernél" ehhez nemigen akad stílusosabb helységnév. A polgármester elsősorban arra alapozza a múzeum várható sikerét, hogy a város neve már önmagában is évente turisták százait vonzza az útmenti helységnévtáblához. Elsősorban Skandináviából érkeznek sokan, hogy kacagjanak Condom város nevén, és lefényképezzék a táblát. Condom polgárait először idegesítette, hogy kinevetik városukat, és hogy őket óvszerlakóknak „becézik", hiszen a franciák lokálisan is büszke patrióták. Mostanra azonban megszavazták, hogy a város 50 ezer frankot költsön a múzeum megvalósíthatósági tanulmányának elkészíttetésére, mondván: „így is, úgy is nevetnek rajtunk, akkor legalább hasznunk is legyen belőle". A condom szó egyébként latin eredetű, és két folyó találkozásához kötődik, semmi köze a fogamzásgátláshoz. A hét híre Szeretkezés közben ne telefonálj! A korszerű távközlési eszközök Tajvan szigetén már a hálószobák békéjét fenyegetik, a férfiak ugyanis gyakran még az intim hitvesi együttlét közben sem kapcsolják ki személyhívójukat vagy mobil telefonjukat. Egyre több tajvani nőnél jelentkeznek szexuális problémák amiatt, hogy férjük a legmeghittebb pillanatokban is hívást fogad és ezzel megszakítja, vagy befejezni kényszerül az együttlétet. Ez ugyan a férfiakat is megviseli, ám a nők sokkal könnyebben válnak feszültté. Ha pedig ez az állapot huzamosabb ideig is eltart, az akár frigiditásához is vezethet írja orvosi forrásokra hivatkozva egy tajvani napilap. A hét fotója Partnerség a békéért: Magyarok antantszljjal, angolok nélküle. (Fotó: Tésik Attila)