Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-17 / 218. szám

Nagy Bandó András Stadibundi H a jól emlékszem, vagy öt-hat évvel ezelőtt, ta­lán épp egy Vasas-osztá­lyozó kapcsán írtam egy cik­kecskét a Sport Plusz ha­sábjain, mert az a meggyő­ződés alakult ki bennem a Szeged elleni győzelmüket követően, hogy - nyárelő ellenére - bundában ját­szották a meccset. A mér­kőzés vége előtt egy-két perccel a Szeged legstabi­labb embere - sajnos a ne­vére már nem emlékszem, mint ahogy lassacskán azt is elfelejthetem, hogy Sze­gednek van valamilyen foci­csapata! - a tizenhatoson belül kézzel vette le a lab­dát, kiharcolva ezzel a jogos tizenegyest, s az alsóbb osztályba jutást. Ha nem csal az emlékezetem, ezen mérkőzés óta nincs is első osztályú csapata Szeged­nek, de a másodosztály is inkább csak a bajnokság neveként emlegethető, mi­nősítésként nem annyira. Szó mi szó, rendes kis fejmosást kaptam nevezett írásom miatt, inszinuálásnak mondták a nálam okosabb szakértők, s szerény bocsá­natkéréssel próbáltam ki­mászni a magamnak ásott gödörből. Most, amikor a Stadler kettő nullra verte a Csabát, épp a viharsarki oroszlán­barlangjában, ott, ahol a madár is csak verve jár, me­gint bajba kerülhetek. Mert - amilyen őrült vagyok ­nem hagy nyugodni a kisör­dög. Főleg azok után, hogy a csabai nyáj Pásztora is dörmögött valami effélét: a meccs előtt Stadler úr em­berei megkörnyékezték a Csaba bizonyos játékosait, kérve, hogy ugyan játsza­nak már egy kicsit indiszpo­náltan, mert ha a Stadi még egy vereséget összeszed, úgy ott ragad a tabella vé­gén, hogy még másodosz­tályú korában is megemle­geti. Nos, Pásztor nem te­hetett ennél többet, keve­sebbet pláne, de ő maga is tudta, nem mondott eleget. Nem is csinált, de az már egy másik kérdés. Mostantól kezdve - mu­száj leírnom, nehogy valót­lanságok állításával vádolja­nak! - csak hangosan gon­dolkodom. Lehet, hogy ab­ból, amit leírok, egy szó sem igaz, nem is lehet igaz, mi több, egyszerűen hazug­ság, de nincs mese, így is vállalnom kell, mert - mint íróféle - fönntartom magam­nak a jószándékú tévedés jogát, kitartva véleményem mellett. Nos, ugye először is adva van egy másfél milliárdos visszafizetetlen összeg, me­lyet az APEH-tól hiába vár Stadler, a vállalkozó. Adva van egy - így-úgy - NB l-be juttatott csapat, a Kiskőrös, mely egynehányszor elvé­rezhetett volna az NB Il-ben is, de ott volt mögötte Stad­ler úr, aki jó előre meg­mondta, hogy NB l-es csa­pata lesz, bele is fogott a Stadi-Stadion építésébe, te­hát a Kiskőrösnek egysze­rűen be kellett jutnia az NB l-be, mert egy NB ll-es csa­pat egy magára valamit is adó nagyvállalkozó számá­ra nem csapat. Adva van egy félkész stadion, melyből az idén vagy lesz stadion vagy nem, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy jövőre lesz belőle stadion. Következ­ménye: ha kiesne a Stadi, legföljebb egy fél idényt játszhatnának benne, vagy még annyit sem. A Stadinak tehát benn kell maradnia az NB l-ben, mert egy újabb évet az NB ll-ben tölteni, s onnan - bármilyen áron ­följutni, többe kerülne - ke­vesebb haszonnal! -, mint megtartani a csapatot az NB l-ben. Adva van egy nagyvállalkozó, aki egy sze­mélyben névadója és fenn­tartója, eltartója és irányí­tója, pénzembere és mene­dzsere az akasztói Kiskő­rösnek. A csapat sikeres szereplése fontosabb szá­mára mindennél, minden­képpen bizonyítani szeret­ne, részben azt, hogy egy falunak is lehet NB l-es csa­pata, részben azt, hogy egy falusi csapat is képes meg­kapaszkodni az első osz­tályban. Valószínűleg úgy gondolja, a Stadler név előbb-utóbb világhírűvé vál­hat, mondjuk egy kupasoro­zatban aratott Stadi-győzel­mek eredményeképpen, s valószínűleg az is megfor­dult a fejében, hogy ez hasznot hoz majd az üzleti tevékenységében is. Két le­hetősége van: vagy szuper­csapatot hoz össze, meg­vásárolva a világ legna­gyobb sztárjait, s azokkal sorra nyeri a partikat, vagy vállalja a rizikót, s csak egy­egy meccsre veszi meg az ellenfelek legjobbjait, s eset­leg - egy ideig - ezzel is sorra nyeri a csapat a mérkőzéseit. Adva vannak az ellenfelek, melyek vagy megvehetők vagy nem. Szelektálni kell. Csak olyat lehet megvenni, aki a vesz­tett pontjait később - kicsit megrázva magát - vissza tudja hozni, s az NB I. nem tipikusan ilyen csapatokból tevődik össze. (Az NB ll­ben erre sokkal könnyebb partnert találni, mert alig akad csapat, mely valóban följebb akar jutni.) Adva vannak a magyar játékosok, akik szeretik a pénzt, s ese­tenként adva van egy aján­lat, melynek nem tudnak ellenállni. Adva vagyok én, aki azt mondja, jó, Stadler megveszi S bentmaradást, de annál több esze van, mint hogy elhiggye, hogy így egy kupáig is el lehet jutni. N os, ezen összetevők alapján az Olvasó dönt­sön maga, megtörténhetett­e a megkörnyékezés, a meccs megvásárlása vagy sem. Ha megtörtént, elvete­mült szurkolónak kell lennie annak, aki ezek után még befizet a csabai stadionba, hajrázni a szeretett fiúknak. És elvetemült csapatnak kell annak lennie, mely nem hajt kétszeresen is arra, hogy megverje a Stadlert, elérve, hogy kiejtse az első osztályból. Csak hogy azok maradhassanak bent, akik a pályán - magukért és a kö­zönségükért - jó focit játsz­va küzdenek meg a bajnoki pontokért. Szerintem nem volt bunda. Jó volt a Stadi és rossz a Csaba. (Még a moszkvai egy-hattal is ezt akarták bizonyítani!) Tehát hajrá, Stadi, reszkess UTE és Kispest, jön Akasztó! „Kapaszkodtam az életért" Makra Ági, a betegsége okán híressé lett rúzsai lány - egy év híján - tíz esz­tendeje vívja küzdelmét a kullancscsípés okozta Ly­me-kór ellen, az egészsége visszaszerzéséért. Ezen a nyáron harmadik alkalom­mal volt Mexikóban. - Két és fél hónapot töl­töttem egy mexikói kórház trópusi betegségeket gyó­gyító osztályán, ahol meg­kaptam a harmadik malária­kezelést - meséli Ágnes. ­Július elején adták be az első adag maláriás vért, mégpedig a malária legsú­lyosabb fajtáját, a malária falcipárumot, aminek hatása július közepére jelentkezett. Éjjel-nappal 40 fok felett volt a lázam, nem éreztem a végtagjaimat, megint ször­nyű állapotba kerültem. Nem ért váratlanul, hiszen a korábbi kezelések tapaszta­lataiból tudtam, mi vár majd rám, de az ember mégsem képes úgy felkészülni egy testet gyötrő állapotra, hogy az adott pillanatban ne szenvedjen. Ráadásul nem pillanatokig tartott a malária okozta szenvedés, hanem két hétig, amikor is az orvo­sok elérkezettnek látták az időt, hogy elkezdjék a malá­Fotó: Nagy László Megjárta harmadszor is Mexikót, s mint minden útja után, most is jelentkezett, s mint minden érkezés alkalmával, most is meglepetést okozott. Legelőbb azzal, hogy újra járni tudott, most azzal, hogy a maga vezette autójával érkezett a szerkesztőségbe. Három évvel ezelőtt, amikor a budapesti László Kórház fertőző osztályán meglátogattam, fizikai­lelki roncs volt, most energikus, életvidám, csinos fiatal lány. Ami a kettő között történt, azt úgy nevezném: az élni akarás diadalmenete. ria ellenszerének, illetve az erősítő injekcióknak az ada­golását. - Mondhatjuk, hogy meggyógyultál? - Nézz rám, most már emberi formám van. A ke­zelések eredményeképpen felkeltem a tolókocsiból, a lábaim, kezeim engedel­meskednek, nem gyötörnek kínzó fejfájások, rosszullé­tek, nem visz a mentő hol az egyik, hol a másik klini­kára. Tűrhetően érzem ma­gam, bár nagyon könnyen elfáradok. Az én egykori állapotomhoz képest óriási a javulás. Az agyvízben ta­láltak még kórokozót, s az orvosaim azzal búcsúztak, hogy csak egy év múlva le­het biztonsággal kijelenteni, mi várható. - Ezek szerint jövőre újra Mexikó? - Ismét, de már nem lesz maláriakezelés, viszont összeállítanak számomra egy, az immun- illetve ideg­rendszert erősítő injekció­kúrát. - Az első és a második mexikói gyógykezelés költségeit közadakozás­ból fedezted, a mostanit viszont már saját erődből, legalábbis ez volt az egyik célod az idén megjelent könyveddel. - így van, azért is írtam a könyvet, hogy az árából ki tudjak jutni újra Mexikóba. A 25 ezerből mindössze 2500 eladatlan példány maradt. A mexikói gyógykezelés 4 mil­lió 400 ezer forintba került. Ezt az összeget a könyv árából tudtam fedezni. Jó érzés, hogy a magam ere­jéből teremtettem elő a szükséges pénzt. Úgy érzem a könyvvel kicsit talán törlesztettem, vagy viszonoztam valamennyit abból a sok támogatásból, amit korábban kaptam is­merős és ismeretlen embe­rektől. A visszajelzések alapján úgy ítélem meg, hogy sok-sok beteg ember merített erőt és hitet az én megírt szenvedéseimből, küszködéseimből, kapasz­kodásomból. Mert én mind­végig kapaszkodtam az életbe, s nem adtam fel, amíg picinyke lehetőség is mutatkozott a jobbításra. Te láttál engem kínok-kínjai között, nyomorékon és te­hetetlenül, kiszolgáltatottan. Most tanulok, magam inté­zem az ügyeimet, egyedül járok kezelésekre, autót ve­zetek. Huszonhét évesen újra élek. K. K. Condom város óvszermúzeuma Nagy ötlet fogant a fran­ciaországi Condom város elöljáróinak agyában: fo­gamzásgátló múzeumot fognak alapítani. Az intéz­mény gondolatát természe­tesen segítette a település neve, hiszen „Gumióvszer­nél" ehhez nemigen akad stílusosabb helységnév. A polgármester elsősor­ban arra alapozza a múze­um várható sikerét, hogy a város neve már önmagában is évente turisták százait vonzza az útmenti helység­névtáblához. Elsősorban Skandináviából érkeznek sokan, hogy kacagjanak Condom város nevén, és le­fényképezzék a táblát. Con­dom polgárait először ide­gesítette, hogy kinevetik vá­rosukat, és hogy őket óv­szerlakóknak „becézik", hi­szen a franciák lokálisan is büszke patrióták. Mostanra azonban megszavazták, hogy a város 50 ezer fran­kot költsön a múzeum meg­valósíthatósági tanulmányá­nak elkészíttetésére, mond­ván: „így is, úgy is nevetnek rajtunk, akkor legalább hasznunk is legyen belőle". A condom szó egyébként latin eredetű, és két folyó ta­lálkozásához kötődik, sem­mi köze a fogamzásgát­láshoz. A hét híre Szeretkezés közben ne telefonálj! A korszerű távközlési eszközök Tajvan szigetén már a hálószobák békéjét fenyegetik, a férfiak ugyanis gyakran még az intim hitvesi együttlét köz­ben sem kapcsolják ki személyhívójukat vagy mobil telefonjukat. Egyre több tajvani nőnél jelent­keznek szexuális problé­mák amiatt, hogy férjük a legmeghittebb pillanatok­ban is hívást fogad és ez­zel megszakítja, vagy be­fejezni kényszerül az együttlétet. Ez ugyan a fér­fiakat is megviseli, ám a nők sokkal könnyebben válnak feszültté. Ha pedig ez az állapot huzamosabb ideig is eltart, az akár fri­giditásához is vezethet ­írja orvosi forrásokra hi­vatkozva egy tajvani na­pilap. A hét fotója Partnerség a békéért: Magyarok antantszljjal, angolok nélküle. (Fotó: Tésik Attila)

Next

/
Thumbnails
Contents