Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-13 / 214. szám

KEDD, 1994. SZEPT. 13. HAZAI TÜKÖR 7 Baróti Dezső halálára A nagy Ural aljában • Az egykori Szegedi Fiatalok Magyarországon maradt férfitagjainak sorsa egy sor izgalmas történeti-szociológiai tanulságot rejt magában. Bár az egykori szoros összetartozás tudata mindvégig megmaradt bennük, semmiképpen nem lehet egybemosni őket. Ma már egyikük sem él; előbb Erdei Ferenc, majd Ortutay Gyula, később Tolnai Gábor és most Baróti Dezső is meghalt. A korosztály „behajózott"; s ezzel ezek az egykor Szegedről indult nagy reményű pályák sok-sok kanyar után - végleg lezárultak. Útjuk, ma már tudjuk, törésekkel volt teli, de s ez az igazán érdekes mindegyikük törése más és más volt. Egyazon történelem alakította sorsukat, de az egyént mozgató, az egyéni „válaszokat" megadó személyiség különbözött. Négyük közül látszólag Baróti Dezső „vitte" a legkevesebbre. Nem lett miniszter (mint Erdei és Ortutay), nem lett akadémikus (mint még Tolnai Gábor is), s még a Ki kicsoda 1990. évi kötetéből is kimaradt. Pályája csúcsa „csupán" a szegedi egyetem 1955- 56-os rektorsága volt rehabilitálása és diszdoktorsága már csupán egy lezárult pályát koronázott meg. De érdekes mád (s ez aligha véletlen) eredeti személyiségét legkevésbé ő adta föl. Erdeit és Ortutayt miniszterségük kilendítette önmagukból, s utóbb már - minden el nem hallgatható érdemük ellenére soha nem lettek azok, akik fiatalon voltak, s akik kedvező esetben lehettek volna. Tolnai Gábor pedig politikai kiruccanásait követően igazában már sohasem tudott talpra állani. Am Baróti Dezső, aki 1956-ban a „másik oldalra" került, s e szerepe miatt hosszú időre peremre szorult, e helyzetben is meg tudta őrizni önmagában azt az emberi szeretetreméltóságot, nagyvonalúságot és nyíltságot, amelyet egykor leghíresebbé lett kollégiumi társa, Radnóti Miklós is becsült és szeretett benne. S ez, ismerve századunk értelmiségtörténetét, nagyon nagy dolog; ez bizony századunkban igen sokaknak, egészen kiváló elméknek sem sikerült. Fiatalsága nagy kalandja, amely életre szóló útravalót adott neki, s amely tekintélyét is megalapozta, kétségkívül Szegedhez kapcsolódott. Tordán született (1911), Erdélyben, majd Egerben és Szegeden tanult, s itt végezte 193034-ben egyetemi tanulmányait is. Am e külsődleges tényéknél fontosabb, hogy mint az igazán tehetségesek legtöbbje akkor, ő is a Buday György körül formálódó, új orientációt kereső értelmiségi társulásnak, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagja lett. Intellektuális arca. Sík Sándor és Tolnai Béla ösztönzésén túl, e körben formálódott ki. Itt tette meg első lépéseit a szakmában, itt írta és jelentette meg Juhász Gyuláról (1933) és Dugonics Andrásról (1934) szóló kismonográfiáit. S innen nyerte élete egyik legfontosabb „témáját", Radnóti Miklóst is, akinek nemcsak barátja lehetett, de monográfusa is lett, s akiről tanulmányok sorában szólt. Irodalomtörténészi életművének, a francia irodalom iránti vonzalma eredményeinek fölmérése a tudománytörténet feladata lesz; nem ez az alkalom és a hely a minősítésre. De nem állhatom meg, hogy ebből, a nemes esszé hagyományait folytató oeuvre-ből ne emeljen ki: egyik legszebb Radnótitanulmányát Radnóti költészetének szabadság-motívumáról írta. S ebben azt a szabadságot idézte föl mély azonosulással, s az irodalomtörténész eszközeivel, amelyet Radnóti mint „hosszúcombú drága nimfát" jelenített meg. Egy költői kép, s egy költői kép középpontba állítása mindig árulkodó. Nem lehet kétséges, hogy e tanulmánnyal Baróti Dezső is nemcsak Radnótiról mondott el fontos dolgokat, de önmagát is jellemezte. Ifjúsága nagy eszményeit négyük közül alighanem ő őrizte meg legépebben. S emberi egyénisége ezzel sokat nyert. Most már így is marad meg az emlékezetben. Lengyel András • Az eltakarított vasfüggönyön át, az öt évvel ezelőtt nyugatra jutott kelet-németek nyomában, mi, magyarok is egyre próbálkozunk, hogy kijussunk a nagyvilágba, hogy a szembe jövő forgalommal széles e világ pénze bejusson mihozzánk... Össze is hívtak most szombaton is kis helyre - a Parlament felsőházi termébe - sok jó embert, hogy a szögesdrótvágás ötéves évfordulóján a jövőről diskuráljanak. A magyar és német nyelvű összejövetel a Politikai és gazdasági konszolidáció Közép-Európában címet viselte. Bevezetőt és zárszót Glatz Ferenc akadémikus mondott, a pódiumbeszélgetésen részt vett Heinz Fischer, az osztrák parlament elnöke, Hans-Dietrich Genscher, ex-külügyminiszter, Horn Gyula miniszterelnök, Konrád György író. És számos hozzászóló mondta el, mit gondol mirólunk, magunkról. A vitát Paul Lendvai, az ORF intendánsa vezette. Glatz Ferenc tette föl a kérdést: a nyugati szomszédok politikusai és értelmisége, illetőleg a hazaiak miképp ítélik meg lehetőségeinket? Egyetértés van abban, hogy a politikai és gazdasági szerkezetváltás mindenkori termelésvisszaeséssel és gazdasági recesszióval jár együtt. De abban már merőben eltérnek a vélemények, hogy lehet-e kezelni a zuhanásszerű visszaesést, lehet-e a politikai adminisztráció eszközeivel azt érdemben befolyásolni. Vagyis mi múlik a politikusgarnitúra egyéni felkészültségen? Azoknak van-e igazuk, akik a gazdaság önmozgásáról beszélnek, és a térség gazdasági stabilizációját csakis egy nemzetközi gazdasági boom eredményeként tudják elképzelni? Vagy azoké a társadalomtudósoké az igazság, akik viszont a század politikai konszolidációjának példáira hivat• Több mint 50 százalékkal visszaesett hazánkban az elmúlt évekhez képest a papírhulladék-gyűjtés. A hulladékpapír sok száz tonnája kerül évente a szemétbe, holott megfelelő szervezéssel begyűjthető és visszanyerhető lenne. Közel 4 ezer iskolában - szeptember 15. és november 1. közötti időpontra - hirdetnek papírgyűjtési akciót. A Dunapack Rt. kozva azt állítják, hogy a politikai adminisztrációnak, tehát magának a politikai szférának igenis döntő szerepe lehet a gazdasági stabilizáció kialakításában? Idézik az 1920-as évek, illetve az 195060-as évek történetét: mindkét eset azt igazolja, hogy a politikai konszolidáció előbb következik be, mint a gazdasági stabilizáció. Azt mondják, hogy a politikai adminisztrációnak és a politikai rendszerek szakszerű működtetésének szerepe sokkal aktívabb lehet, mint ahogy azt gondoljuk. A gazdasági stabilizációról azonban a térség közvéleményében téveszmék élnek. Glatz Ferenc akadémikus, a kései Kádár-rendszer kultuszminisztere úgy fogalmazott, hogy a közvélemény - nem utolsósorban a fasizmus és a kommunizmus boldogságideológiáinak hajasára - hajlik a stabilizációt úgy felfogni, mint az egyenlőség világát, a szegénységtől mentes gazdasági életet. Ennek az elképzelésnek a társadalmában a „bőség kosarából mindenki egyaránt vehet". Glatz előadása szerint viszont azoknak van igazuk, akik a stabilizációt nem a bőség állapotának, hanem a társadalom termelő- és teljesítőképessége helyreállításának tekintik. A politikai konszolidáció sem valamiféle nyugalmi és harmóniaállapot, hanem éppen az érdekek szabad ütközésének rendszere, ahol az alkuk, megegyezések intézményes biztosítékaira épül a közösség működőképessége. A működés képességének a térség országai között és az Európai Közösség között is meg kell teremtődnie. Genévek óta külföldről hozta be a feldolgozáshoz az alapanyagot, azonban az import papírhulladékok ára ebben az évben külföldön megdrágult. A 40 százalékban osztrák érdekeltségű és 1991. január 1jén mintegy 5 milliárd forintos scher ex-miniszter az Európai Közösséget a legfontosabb stabilizáló tényezőként emlegette, szerint a Közösség bővítése Kelet felé - nyereség a Nyugatnak is. Elmondta: vannak, akik attól tartanak, hogy elkeletiesedik az Európai Közösség. Amikor azonban a mediterrán országok léptek be, attól tartottak az aggodalmaskodók, hogy eldéliesedés fog bekövetkezni. Most pedig, amikor három skandináv ország lesz a Közösség tagja, a déli országok tartanak attól, hogy elészakiasodik a szervezet. Holott Európa: Észak - Dél - Nyugat - Kelet... Horn Gyula miniszterelnök - nyilván Genschernek is válaszolva - azt fogalmazta meg, hogy „nem látja világosan az Európai Unió elképzeléseit Közép-Európával kapcsolatban ". Es a párizsi meg a trianoni békeszerződés, Németország egykori kettészakításának igazságtalanságáról beszélt a magyar miniszterelnök. Szavaiból az derült ki, annak ellenére, hogy a német újraegyesülés igazságos, a nekünk jutott „történelmi békeszerződések" semmiféle revideálásával nem érthet egyet: „Nincs egyetlen négyzetcentiméter se, amelyet egyik nép békésen átengedne a másiknak". (Arról azonban, hogy mi a „történelmi" békeszerződés, s melyik békeszerződés nem „történelmi", nem kaptunk miniszterelnöki oktatást. így bármit gondolhatunk! Horn gondolatmenetét követve: akkor az a békeszerződés, amit például határátrendezéseikkel a szerbek rúgnak fel, nem „történelmi"... A gondolatmenetből persze oda is kilyukadhatunk, hogy a miniszterelnök egy tőkével alapított Dunapack Rt. mintegy 10 ezer tonna hullámpapír, zsákpapír, barna csomagoló- és hulladékpapír beérkezését várja az iskoláktól. A mennyiség ugyan töredéke csupán az rt. 180 ezer tonnányi éves hulladékigényének. Az ilyen fontos összejövetelen ennyire pontatlan, nem megragadható, publicisztikai fordulatot használ.) A nagypolitikával, a nagyeszmékkel szemben Demény Lajos, romániai magyar történész arról szólt, hogy alulról is meg kellene kezdeni a vizsgálódást. Meg kellene vizsgálni: mennyire tűrőképes - például a román - társadalom? Be lehet-e oda építeni azt a modernizációt, amiről Európában beszélnek? Az emberi jogok kérdéseit az egyének jogain túlmenően, a kisebbségek kollektív jogainak tükrében kellene újra megvizsgálni. Sok évfordulónak kall még eljönnie, amíg tisztázódik, hogy pontosan mik is a gondjaink, miről beszélünk, s hogy egyáltalán hol vagyunk?! Horn következetesen Közép-Kelet-Európának nevezte térségünket. A félnapos tanácskozás egy másik megszólalásából azonban kiderült - hál' Istennek! -, hogy Kelet-Európa az orosz határon kezdődik, egy olyan országban, amelyik a Csendesóceánig tart... Vagyis ha Horn szóhasználatát konzekvensen fordítjuk magyarra, akkor gondjaink Kelet-Európa közepén, az Uraitól egy kicsit nyugatra gyökéreznek. Nem túl fényes kilátások! Persze, lehet, hogy a miniszterelnök folyamatosan megbotlott saját nyelvében, és azt akarta mondani, amit Konrád György meg a többiek: KeletKözép-Európa. Mert ott vagyunk, valóban. Nem pedig Közép-Kelet-Európában. Csak a nyelvbotlás nehogy Freud-i jóslat legyen! Zalai Miklós igazgató elmondta még, hogy a Dunapack Rt. 1 millió forint értékben jutalmazza az akció legsikeresebb résztvevőit. Minden átadott egy tonna papírhulladék után a MÉH egy sorsjegyet ad az iskolának, és a beküldött sorsjegyekből ez év november 15-én személyi számítógépeket, nyomtatót, videomagnókat, tanszerutalványokat sorsolnak ki. Gyűjtsd a papírt..." A második huzat 6. Kés nélkül nem megy • Fájdalmaim erőssége semmit nem csökkent ugyan, de fifikával él az ember. Az első öt éjszaka álmatlansága után kitaláltam, ha lefekvés előtt kettesével szedem be a fájdalomcsillapító bogyókat, akkor az éjszaka nagyobbik felét tűrhetően átalszom. Ne tekintse senki ismeretterjesztésnek soraimat, és követendő példának se eseteimet, mert kockázata is lehet ennek, de más megoldást nem tudtam kitalálni. Híre ment azonban ismerőseim körében, és úgy elöntötték jó tanáccsal, ki sem látszottam a kupacból. Az egyik a maga térdműtétére hivatkozva azt tanácsolta, semmiképpen ne adjam magamat sebész kezére, inkább természetgyógyászhoz vagy akupunktúrás doktorhoz menjek. Választhattam volna az akupunktúrában utazó orvosok között, ismerek néhányat, de arra hivatkoztam, amit annak idején jobb karom „ideggyulladására" mondtam. Amikor két kislányunk még óvodás volt, kijártunk a Tiszapartra kavicsot dobálni. Annyira fájt a jobb karom, a lányaim messzebbre dobtak, mint én. Ismerős orvoshoz mentem, azt mondta, sajnos, ideggyulladásom van, kitűnő orvosságot tud rá. Meggyógyítani nem lehet, de fájdalmam legalább nem lesz. Elhárítottam, köszönöm, annak nincsen értelme, hogy a szememet bekössük. A szervezet jelez, azt nem elhallgattatni kell, hanem megérteni. Másik ismerősöm kemény szavakkal kérte ígéretemet, hogy nem operáltatom meg magamat. Mert akit megoperáltak, azokból mindből nyomorék lett. Régtől fogva van neki is csigolyasérve, a derekán, rettenetes kínlódásai szoklak lenni miatta, de még nem gondolt műtétre. A múltkor is olyan rosszul lett, kihívták a mentőt. Hiába kérte őket, hagyják, tudja ő, mi a baja, három nap múlva majd elmúlik, nem hagyták, hanem bevitték és megröntgenezték. Azt hitték, esés közben eltörött a csigolyája. Iszonyatos nyavalya, neki elhihetem, de csak egy orvossága van: nem megoperálni! Se rájuk, se a többire nem hallgattam. Eljött a hétfő, még elmentem Mórahalomra és Ásotthalomra, mert vártak rám riportügyben. Még akkor megígértem, amikor semmi bajom nem volt. Déltájban hívtam a klinikát. Menjek, de jó lenne hamar, mert most itt van a professzor úr, de hamarosan nem lesz itt. Ugrottam, még ott találtam. - Baj van? M Kedves Professzor Úr, megint megkérem, operáljon meg engem. - Miért operálnám? H Nagy a baj. Időközben előkerült az a doktor úr is, aki a biztostűs vizsgálataival elévülhetetlen érdemeket szerzett, és hozta magával a gyúródeszka nagyságú fölvételeket. Jól megrágva háromszor is átnézte a professzor, aztán megkérdezte, hogyan állunk ágyakkal, és ezt mondta: - Menjen haza a fogkeféért, jöjjön vissza ötig, hogy a vért a labornak még át tudjuk küldeni, és holnap reggel ezzel kezdjük a napot. H Napirend előtti fólszólalásként? - Úgy is mondhatjuk. Illendőképpen megköszöntem mindkettejüknek előre is, de azért megkérdeztem: M ítéletként mennyire számíthatok? Tíz évvel ezelőtt aki bejött a hét elején, a hét végére hazamehetett. - Előre azt nem lehet tudni. A minap operáltunk egy fiatal doktort, a gyermekklinikáról, másnap fogta magát, és hazament. Azt mondta, ezt a nagy meleget nem lehet elviselni. M Tekinthetjük példának? Ehhez lenne jó tartanunk magunkat! Útközben hazatelefonáltam még, hogy idő legyen a fogkefe mellé mást is összerakni. Rémület a válasz: ilyen hamar?! • Tudod, hogy régtől fogva kínlódom, ne mondd, hogy hamar van. Mire beértem, már vártak a tűvel, hogy véremet vehessék és vihessék. Várt az üres ágy, és várt már János is, az ismeretlen ágyszomszédom. Ő leginkább nem rám várt, hanem arra, hogy sorra kerüljön, mert mindig halasztódott a koponyaműtéte: az intenzív osztály befogadóképessége tolta arrébb a napokat. Kicsit irigykedett is, hogy ennyire hamar sorra kerülök. Összeállt a műtéti stáb is addigra. Nemsokára jött az altatóorvos, akit tíz évvel ezelőtt ébresztőorvosnak kereszteltem el, mondván, elaltatni már az ősember is tudott, a fölébresztés körül voltak inkább gondok jó sokáig. Mindent tudott rólam, de egy dolgot én tőle tudtam meg: Nem hátul vágnak meg, hanem elöl. Olyanféle vágás marad csak, mint amikor a strúmáját veszik ki valakinek. - Mert a porckorong elöl van? - Jobb, ha ezt nem firtatjuk. Igaza van, olyan ez, mint amikor valaki jobb kézzel vakaija meg a bal fülét. (Folytatjuk.) Horváth DazsA