Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-13 / 214. szám

KEDD, 1994. SZEPT. 13. • Közös érdek, hogy rendeződjék Mi lesz a földkárpótlással? BELÜGYEINK 3 Nyílt titok, hogy a szakminisztériumhoz - tehát a földművelésügyihez - fog tartozni a kárpótlások ügye. Mi a változás háttere? - erről nyilatkozott a Falutévének Orosz Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke. - Más lett a kormányzati struktúra és az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal felügyeletét a kormány megbízásából én látom el. Természetesen nagyon szoros a kapcsolódás az FM-mel. Elsősorban a mi érdekünk az, hogy a kárpótlás, a földárverések minél hamarabb befejeződjenek. Az is, hogy a mezőgazdaság tulajdoni viszonyai rendeződjenek, valamint, hogy az árverések történjenek meg, a földeket mérjék ki, a tulajdonjogot jegyezzék be, a tulajdoni lapokat adják ki, hiszen enélkül a termelés maga kerül veszélybe. Mi, tehát a földművelésügyi vezetés, abban vagyunk érdekeltek, hogy a kárpótlásnak a földre vonatkozó része fejeződjön be. Hiszen az állami vagyon felajánlása. a kárpótlási jegyek egyéb célú hasznosítására külön történet. Ugyanakkor azért vállaltuk át a feladatnak ezt a részét, mert a kárpótlási hivatalok és a földhivatalok között nagyon szoros az együttműködés. A kárpótlási árverések kapcsán óriási adattömeg halmozódott fel. amit minden bizonnyal jól fogunk tudni használni a földnyilvántartások megszervezésében. • Most, ősszel mekkora tömegű kárpótlási igény fog majd jelentkezni? - Pontosan még nem tudjuk megmondani. A kárpótlási igénybejelentés újabb megnyitásánál körülbelül hatszázezer új jogosult jelentette be az igényét. Ennek az elbírálása sajnos, jövő év őszéig elhúzódik. Ennek a hatszázezer embernek körülbelül 80 százaléka a földtulajdonának elvesztése miatt nyújtott be igényt, ennek elbírálása is időigényes feladat. Nagy vita van most közöttünk, pontosan emiatt, hogy az ún. „kettes" földalapot, tehát az állami területekből kijelölendő 20 százalékos földalapot mikor bocsássuk árverésre. Mi azt szeretnénk, ha ez minél hamarabb megtörténne. A földhivatalok és a kárpótlási hivatalok elő is készültek erre, viszont úgy tűnik, hogy ha ezt idő előtt megtesszük, akkor számos kárpótlásra jogosultnak még esélye sem lesz arra, hogy termőföldre árverezzen. Tehát most az a kérdés; ezt meggyorsítsuk-e, vagy pedig várjunk ezeknek az új jogosultságoknak az elbírálásával? Útlevélügyeink Nagy Károly, a Belügyminisztérium Rendészeti Főosztályának vezetője cáfolja azt a lapértesülést, amely szerint a tárcánál azt terveznék, hogy az útlevél-ügyintézést az önkormányzatoktól megvonnák és visszaadnák a rendőrségnek. Elmondta: a tárca hivatalosan nem foglalkozik ilyen döntéselőkészítő munkával, de bizonyos változtatásokra vélhetően szükség lesz. Nagy Károly az elmúlt napokban kipattant útlevélügyekre utalva közölte: a hiányosságok jórészt abból fakadtak, hogy bizonyos rendőrségi rutinhoz kötött ellenőrzéseket időnként elmulasztottak, lazult a szigorú számadási okmányként kezelt útlevelek nyilvántartási fegyelme és gondok adódtak a személyi azonosításnál is. Ma előfordulhat, hogy nem a valódi jogosult adja be a kérelmet (például fényképcsere), illetve nem biztos, hogy ahhoz kerül vissza az útlevél, akit az illet. • Mindenek előtt azt kellene belátni, hogy a behajtható adók mennyisége nem az adókulcsok. hanem az adóalapok nagyságától függ. Ebből pedig az következik, hogy bármekkora legyen is a költségvetési hiány, nem szabadna olyan adókat kivetni, amelyek korlátozzák az adóalapok növekedését. Mi okozza ugyanis a jelenlegi riasztó költségvetési hiányt? Az a tény, hogy az adóztatható nemzeti jövedelem az elmúlt öt év során tragikusan csökkent. A jelenlegi és még inkább a tervezett adóemelések hatására további csökkenésével kell számolni. Nem is annyira az összes jövedelem zsugorodott, hanem annak az adóztatható hányada. A pénzügyi hiány szempontjából ugyanis hiába fejlődik a gazdaság fekete és szürke szektora, abból nem származhatnak arányos adóbevételek. A fekete gazdaság szerepe A már az előző kormányok által is töretlenül folytatott vállalati vagyonfelélés következtében a korábban olyan jelentős vállalati nyereségadó a nagyvállalati, tehát a legkönnyebben és a legolcsóbban behajtható adóalap alig hatodára csökkent. A hamis mérlegkészítést követelő maximalizálása a vállalati nyereségadónak, tipikus példája a felelőtlen költségvetési hiány csökkentésnek. A kormányzat annak érdekében, hogy kisebb legyen a hiánya, mesterségesen Mi okozza a költségvetési hiányt? A politikusaink, köztük elsősorban a monetáris közgazdászok, abban a naiv hitben élnek, hogy az adott viszonyaink között is annyi adót kell kivetni és behajtani, ami fedezi a kiadásokat. Ebben a hitükben az sem rendíti meg őket, hogy ez immár évek óta hiú ábránd. Nem csökken, sőt nő a kiadások és a bevételek közötti szakadék. Minél nagyobb a hiány, annál nagyobb a hiány csökkentését célzó adóemelési erőfeszítés. Ennyi év után ideje volna megállni és elgondolkodni azon, hogy járható-e ez az út? kis amortizációt engedett elszámolni, az így keletkezett többletet pedig mint nyereséget adóztatta. Ezzel rövid távon ugyan könnyített a helyzetén, mára azonban kiapadt ez a forrás, sőt a vállalatok műszaki és pénzügyi helyzete tragikusan leromlott. Ezzel kisebb lett a jelenlegi és az évekre előre várható lehetséges adóalap. Az is hiú ábránd, hogy a jelenlegi fekete és szürke gazdaságot meg lehet adóztatni. Ezek azért fejlődnek dinamikusan a különböző szektorokban, mert képesek az adóelőírásokat részben, vagy egészében kijátszani. Ha adózniuk kellene, megszűnnének. Ezzel azonban együttjárna az elszegényedés és a munkanélküliség jelentős további fokozódása. Elrettentő belegondolni, hogy hol lennénk, ha nem lett volna az utóbbi húsz évben lehetőség a fekete gazdaságra! Becslésem szerint mintegy 25 százalékkal szegényebb lenne az ország. Még ennél is tragikusabb távlati következményekkel járna, ha a fekete gazdaság keretei között nem indulhatott volna meg a széleskörű, alulról jövő polgárosodás. Végre be kellene látni, hogy a pénzügyi feszültségeket nem lehet csökkenteni mindaddig, amíg nem indul el a termelés növekedése és nem lesz a jelenleginél lényegesen nagyobb az adóztatható gazdasági alap. Csökkenteni az adóterheket Hibás logika arra építeni, hogy előbb le kell építeni a nagy költségvetési hiányt, aztán majd megindul a termelés. Ma már az adott termelési volumenre akkora adó nehezedik, amely mellett annak a fejlődése reménytelen. Ezért aztán a legdrasztikusabb takarékosság és adóemelés mellett is egyre inkább nőni fog a költségvetési hiány és az adósságállomány. Ma már az évek óta tartó, hibás monetáris politika következtében annyira nagy a pénzügyi feszültség, hogy azt az adott termelési bázison nem lehet csökkenteni, sőt minden ilyen kísérlet hatására egyre nagyobb lesz. Csak előre lehet menekülni! A monetáris eszközök erőltetése helyett a termelést kell minden eszközzel növelni. Ezt pedig nem lehet elérni, ha csökken a belső kereslet. A gazdaság normatív adózó szektoraiban azért nincs jövedelem, mert nagyobb az adóteher, mert nincsenek a kapacitások kihasználva. A nagy adók és a félig kihasznált kapacitások mellett nincs vállalati jövedelem, ezáltal egyre kevesebb munkaalkalom. Nyilvánvaló, hogy a költségvetési hiány egyik fő oka a munkanélküliség, amit az egyre nagyobb adóterhek és az egyre kisebb fogyasztói kereslet szül. Az első cél nem lehet más, mint a termelés fellendítése, mert csak ez hozhatja meg idővel a pénzügyi egyensúlyt, az erőltetés csak tetézi a bajt és messzebbre tolja ki a kibontakozást. A jelenlegi helyzetre is áll, hogy minél nagyobb erőfeszítések történnek a költségvetési hiány csökkentése érdekében, annál messzebb kerül a válság legyőzése. Minél görcsösebben ragaszkodik a hatalom a pénzügyi válság gyors rendezéséhez, annál mélyebb lesz az. Bölcs a közmondás: Lassan járj, tovább érsz! Kopátsy Sándor nnéhat Hobby Ewing éppen csak elhunyt szertartásosan LfJ a televíziók képernyőjén, s még annyi ideje sem maradt, hogy megismételje a produkciót, máris hírül adták a lapok: egy ulős kaposvári asszony a megdöbbenés hatására öngyilkosságot követett el. Hol vagyunk már attól, amikor beértük azzal, hogy gyűjtöttünk Isaurának - a szabadságra. Ez persze csak kirívó eset, amolyan „kivétel erősiti szabályt" jelenség, hiszen éppen most szelídültek meg az öngyilkosságról szóló statisztikák: az elmúlt időben húsz százalékkal kevesebben vetettek véget önkezükkel életüknek, mint annak előtte. Csökken az öngyilkosságok száma hazánkban. Végre valami, ami nem emelkedik - a gáz, a villany, a fűtés, az élelmiszer ára úgyis felmegy időről időre, legalább magunkat ne pusztítsuk. Mindezt értelmezhetjük úgy is, kezd végre kialakulni egyfajta természetes életösztön hazánkban. Küzdeni és persze (meg)élni szeretne a többség. Sűrűn felemlegetjük, nálunk pénz- és tőkehiány nehezíti a gazdasági kilábalást, de lehet, csak annyi a bajunk, hogy az elmúlt évtizedekben elszoktunk attól: meg kell küzdeni mindenért. A szocializmusban elvolt az ember, mint a befőtt - legföljebb a szalicil hiányzott olykor a fejéről. Nyáron meleg volt, télen meg vigyáztak arra, hogy langyosak legyenek a panelotthonok - miért kellett volna harcolnunk? Egyébként is kiháborúskodta magát az ország az osztályharchan. Most meg? Sorra zárnak be a gyárak, mennek csődbe a káefték - meg kell edződnünk, tanulni kell a mindennapi harcot a talpon maradásért. Azért nem féltem én magunkat: egyre talpraesettebb ország vagyunk. A lehúzott redőnyök mögött újabb üzletek nyílnak, a munkanélküliek jó része, ha feketén is, de dolgozik - egyre kevéssé várunk mások segítségére... a

assan-lassan kialakul egy feltörekvő, élni akaró réteg ebben az országban, amelyet nem hat meg Bobby Ewing jól dramatizált halála, s nem fakasztják könnyekre Isaura rabszolga hétköznapjai. Csak mese az egész! mondjuk. Tudjuk, hogy a valóság sokkal, de sokkal prózaibb. Nekünk nem fognak gyűjteni, adakozni. Mi nem Boszniában háborúskodunk, szerencsére, hanem idehaza - önmagunkkal. Saját, megszokott tehetetlenségi erőnket igyekszün/i leküzdeni. Persze nem mindenki - idő kell, hogy megszokja a többség is az új játékszabályokat. Bobbyt egyébként is felesleges siratni - hírlik, poraiból hamarosan feltámad. Az amerikai producerek ugyanis nagyon pontosan tudják: a filmcsinálás is folytonos küzdelem a nézők kegyeiért. Ha nagyon muszáj, még a főhős is feltámad. Ott már ilyen egyszerűen és prózaian működik a világ! Bratinka Párizsban és Weimaiban Dr. Bratinka József, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének leköszönő alelnöke a múlt héten részt vett az ET politikai bizottságának, illetve vezetőségének párizsi és weimari ülésezésén. A volt országgyűlési képviselő az új parlamenti delegáció hivatalos bejegyzéséig, várhatólag szeptember végéig, látja el a Magyar Országgyűlés képviseletét, illetve az említett testület alelnöki tisztét. Kérdésünkre dr. Bratinka József elmondta, hogy az üléseken változatlanul fontos kérdésként szerepelt az Európa Tanács kibővítése, tehát új országok, egyebek között a nagy vitát kavaró és problematikus Oroszország felvételének kérdése is. Az Európa Tanács, a legfontosabb európai embeijogi szervezet közgyűléseként, legközelebb október 3-án ülésezik állandó székhelyén, Strasbourgban. Békési László a pótköltségvetésről A visszamenőleges nyugdíjemelés nem módosítja a pótköltségvetés szerkezetét, csupán annak egyenlegét. Ezért a pótköltségvetést annak tárgyalása során úgy kell majd átformálni, hogy egy módosító indítvánnyal megváltoztatják a pótköltségvetés hiányának végleges összegét. E módosító indítványt a tárgyalás során a kormány is beadhatja. Ezt nyilatkozta Békési László pénzügyminiszter hétfőn. A visszamenőleges nyugdíjemelés, valamint az, hogy elhalasztják az áfa alsó kulcsának felemelését, nem a pótköltségvetést, hanem a jövő évi költségvetés induló pozícióját érinti. Idén akár 330, akár 350 milliárd forint lesz a pótköltségvetés hiányának végleges mértéke, ebből mintegy egyharmadot - 1 milliárd dollár körüli összeget - külföldről kell finanszíroznunk. Idén finanszírozási gondja nem lesz az országnak, a hiányt végső soron a devizatartalékokból is ki lehet pótolni. A miniszter szerint azonban 1995 kritikus esztendő lesz az ország életében. Ezért a kormányzat célja az, hogy minél jobb induló pozíciók álljanak majd az államháztartás rendelkezésére a következő évben. Ugyanis körülbelül 100 milliárd forint összegre rúg az a kiadás, amit vissza kellene faragni. A pótköltségvetés tárgyalásának „története" gyakorlatilag 1995-ről szól szögezte le Békési László. • Tegnap esti próbáival 37. évadját kezdte meg a Vaszy Viktor Kórus. Az együttes az 1958-ban Vaszy Viktor által alapított Szegedi Zenebarátok Kórusának utóda elsősorban oratóriumelőadásairól ismert. Vezető karnagyát, Gyüdi Sándort az idei évadról kérdeztük. • Vegyük sorra az idény fellépéseit... - November elsején kezdünk, a szimfonikus zenekar Fricsay-bérletének előadásán Faúré Requiemjét adjuk elő, amerikai karmester, Adrián Sunshine vezényletével. Ezután november 13-án és 14-én Verdi Requiemjét énekeljük a németországi Kiel szimfonikus zenekarának bérletében, s az utazás alatt valószínűleg egy darmstadti koncerten is fellépünk. Decemberben aztán megtartjuk hagyományos karácsonyi hangversenyünket Szegeden, s a következő fellépésünk tavasszal, április 13-án - Nagycsütörtökön - a filharmóniai bérletben lesz, itt Wolfgang Seeliger darmstadti karmester veKÉRDÉS A karnagyhoz zetésével Dvorak Stabat Mater című oratóriumát énekli a kórus. Májusban természetesen ott leszünk a szegedi egyházzenei napok előadói között, majd 11-én, illetve 20án a Fricsay-bérlet Tannháuser-előadásán, illetve a népszerű zenei estek sorozat Gershwin-estjén alighanem a Vaszy Kórus is szerepet kap. • Évadkezdéskor tagfelvételt is hirdettek. Kikre számítanak? - Jó hangú és a kottát gyorsan olvasó amatőr énekesekre. A kórust Vaszy Viktor eredetileg úgy alakította, hogy benne elsősorban a színházi hivatásosak énekeltek; mostanra ez átalakult: a színházi műsorstruktúrából kifolyólag a hivatásosak száma lecsökkent, s azt szeretnénk, ha a kórus a város ének- és zenetanárainak, iskolázott hangú igényes amatőr énekeseinek együttese lenne. Minden szólamban várunk jelentkezőket, de talán a férfiakra jobban számítunk, hiszen az oratórium-műfaj sajátossága, hogy a szerzők több férfiszólamot írtak, mint nőit. De ez persze nem jelent kivételezést: jöjjenek bátran a hölgyek is. • Hogyan határozná meg a Vaszy Viktor Kórus művészi habitusát? - Úgy érzem, a kórus romantikus oratóriumok előadására termett. A barokk és a bécsi klasszikus típusú oratóriumokat már kisebb együttessel énekeltetném. Bár Vaszy annak idején még a hmoll misét is abba a körbe Gyüdi Sándor sorolta, ahol egy ilyen nagylétszámú kórus kell, ám úgy érzem, az előadói (zlés megváltozott azóta. Többet tudunk a régizenéről és jobban törekszünk a korhűségre, még akkor is, ha nem „szektás régizenés", vagyis a korhűségért mindent feláldozó előadó az ember. Nos, másfelől viszont úgy vélem, hogy a romantikus, Verdi Requiemszerű oratóriumok előadásában a kórus egyedülálló a városban. S. P. s.