Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-10 / 212. szám

Japán matuzsálemek Japánban jelenleg 5593 száz évesnél idősebb em­bert tartanak nyilván, így a szigetország idén is meg­őrizte az immár 24 éve tartó világelsőséget. Japán leg­idősebb polgára a Nagoyá­ban élő 115 éves Tane lkai, aki már harmadik éve viseli ezt a megtisztelő címet. A felkelő nap országában 1992­es adatok szerint a férfiak átlagosana 76 évig, a gyen­gébb nem képviselői pedig 82 éves korukig élnek. A hét híre Cserélgették a feleségeket Egy betiltott iszlám szekta 121 tagját, köztük 89 fiatalkorút tartóztatott le a malajziai rendőrség. Ez az első eset, hogy az augusztusban betiltott Al­Arkam szekta 44 közös­sége közül egy ellen eljá­rást indítanak. A rendőri akcióra a fővárostól 70 kilométerre délre található Negeri Sembilan tarto­mányban került sor. A ha­tóságok 22 nőt és 20 férfit hallgattak ki. Egy rendőr­ségi illetékes szerint ha­sonló akciókra kerül sor hamarosan a szekta más közösségei ellen is. A gyermekeket várhatóan szabadon engedik, bíró­ság elé állítják viszont azokat a felnőtteket, akik nem rendelkeznek érvé­nyes házassági dokumen­tumokkal. Mahathir Moha­mad malajziai miniszter­elnök azzal vádolta az Al­Arkam szektát, hogy tag­jai rendszeresen cserél­getik feleségeiket egymás között, és (gy a nőket sze­xuális rabszolgáknak te­kintik. A szekta elutasítja a kormányfő vádjait. A dáz csatát vív a svéd ha­ditengerészet. Azóta ugyanis, hogy 1981-ben fennakadt egy túl kíváncsi szovjet tengeralattjáró a par­tok mellett húzódó szikla­zátonyok egyikén, az ország védelméért felelős vezetők költséget nem kímélve, igye­keznek lecsapni a legkülön­bözőbb igazi és vélt beto­lakodókra. 1992-ben például egy kü­lönleges kommandó gráná­tokat, bombákat és automa­ta torpedót vetett be a „be­mért tengeralattjáró" ellen. A remélt zsákmány helyett azonban csak döglött halak emelkedtek a vízfelszínre. Idén májusban pedig őrna­szádok, aknakeresők, hadi­hajók és nehéz helikopterek próbáltak két héten át csa­pást mérni az ismeretlen el­lenségre. Az indok: a ten­gerfenékről gyanús zörejek voltak hallhatók, amelyeket vízbe bocsátott különleges mikrofonokkal igyekeztek Orosz „Nautilus" helyett döglött halakra leltek rögzíteni. Biológusok végül megállapították, hogy a za­jok fókáktól és vidráktól szár­maztak. A legutóbbi bevetést pré­mes állatok tenyésztéséhez importált nyércek provokál­ták. A haditengerészet elő­ször a tenger mélyén folyó titkos üzenetváltásnak vélte a lehallgatott furcsa hango­kat, később azonban kide­rült, hogy csupán a svéd par­tokon tanyázó állatok társa­lognak egymással. A hidegháború befejezé­se után évekkel új ellenség­kép meglepő körvonalai lá­tszanak kibontakozni Nagy­Britanniában is. A szigetor­szág védelmi minisztériuma ötmillió fontba kerülő megbí­zást adott a szakemberek­nek, hogy dolgozzák ki: mi­ként hárítható el egy rakéta­támadás. 1996-ig kell elkészülnie a tanulmánynak, „különleges tekintettel a harmadik világ­ból származó fenyegetésre". Előrejelzéseik szerint ugyan­is tíz éven belül Líbia, Sza­úd-Arábia, Szíria, Irán, Irak, India vagy Pakisztán olyan fejlettségi színvonalat ér el, hogy nagy hatótávolságú ra­kétái akár Angliát is elérhetik. Brit stratégák most azt ajánlják, hogy az egykori amerikai csillagháborús ter­vek mintájára dolgozzák ki a hatékony elhárítás rendsze­rét, ami öt évig is eltarthat. (FEB) A hiót fotója Ha egy bolt beindul. Rendőrök vetélkedtek Nagy Bandó András Torgyi-botrány H iába fogadkozom, hogy szakmabeliről, kollé­gáról, komikustársról többé egy szót sem, vagy valaki, aki egyszerűen olyan, úgy él és dolgozik, olyan fizimis­kával rendelkezik, olyan helyzetbe kerül illetve hozza magát, hogy egyszerűen ki­kerülhetetlen, hogy ne es­sék szó róla. Talán épp ez a szándéka is, mármint hogy körülötte és vele folyton­folyvást történjenek dolgok, akár botrányok is, melyek így vagy úgy, de róla szól­nak, ami mindenképpen jó, legyen az pozitívum vagy negatívum, ő, bohóctárs, politikai kabarészerző és előadó, komikus-jogász és országgyűlési képviselő, szóval ezermesterkedő, aki az elmúlt néhány évet a nagypolitika kötéltáncosa­ként egyensúlyozta végig, ösztönös önmenedzselő­ként és önjelölt pártvezér­ként, jogi tudását és ügyvé­di képességét latba vetve, hogy kifúrhatatlan, kilapátol­hatatlan, eltávolíthatatlan és leválthatatlan tudjon marad­ni. Alapvető szándéka ­mármint hogy jelen legyen a közéletben, a hatalomban, a törvényhozásban, egyálta­lán, hogy róla is szóljon a ma történelme - folyamato­san megvalósul, mert min­dent latba vet, hogy megva­lósulhasson. Elképzel egy politikai polcot, s oda teszi magát. Megálmodik egy po­litikai panteont, s hogy odáig följuthasson, emberek ezreiből épít lépcsőt magá­nak. Képzel magának egy keresztet, s fölfeszítteti ma­gát, sajátos Krisztusként im­máron feleségét is maga mellé szögeltetve. Kiszorít a pártjából minden használha­tó és tisztességes, valós és eredeti kisgazda politikust, hogy személyére mérete­zett, személyét nem hábor­gató tagokkal töltse föl a ne­vével fémjelzett, szelíd dik­tatúrával demokratizált, tör­ténelmi múltból eredeztetett pártot, mely most már sem­miképpen nem az, aminek mondva vagyon. Önmaga szobrát faragva hivatkozik szegény magyar népre és elhanyagolt vidékre, kisem­mizett nemzetre és lepusz­tult falvakra, szétvert gazda­ságokra és éhező polgárok­ra, mindenütt a hallgatóság­nak tetszőket mondva, fél­igazságokat és hazugságo­kat, megoldatlan és megold­hatatlan dolgokat ellenfelei­re és kormányzókra kenve, mindenki mást döntésképte­lennek és rossznak bélye­gezve, demagógiával áztat­va és mocskolva. És nincs olyan helye az országnak, ahol ne találna hallgatóságot, tapsolókat és éljenzőket ostoba igéihez, felületen csillogtatott esz­mefuttatásaihoz, fenyegető­zéseihez vagy elképzelé­seihez. Tud valamit, amit más is tudhatna, tud is ta­lán, de nem alkalmazza. Azt, hogy szegény ország­ban a szegény emberek azt szeretnék hallani, hogy a mindenkori hatalom rossz és szakszerűtlen, gonosz és tehetetlen, népnyúzó és gazember, nemzetrontó és népbutító, szegényeket ki­semmiző és megadóztató, s persze azt is tudja, hogy ha ezeket mondja, növekszik a népszerűsége, imádják és ölelgetik őt, nyálas csókot nyomnak az izzadt képére, reszketnek egyetlen érinté­séért, istenítik, a szó legszo­rosabb értelmében, mint ahogy lassanként ő maga is istenként tiszteli önmagát, térdre borulva önnön nagy­sága és káprázatossága előtt, megcsókolva önmaga lábanyomát, mely attól a lábtól származik, melyen egy földre szállt istenség jár-kel, itt, a tönkrevágott magyar nép egyszerű fiai között. Olvasom, eljött a szegedi pórnép közé is, hogy pártjá­nak legjobbjaival megoszt­hassa azon nézeteit, me­lyek az új kormány munká­jával kapcsolatban kikristá­lyosodtak isteni agyvelejé­ben. Mert bizony - éppúgy, mint az előző kormány mun­kája, a mostanié is hagy kí­vánni valót maga után. El­hamarkodott expo-lemon­dás, kapkodás a koalíció­ban, szakértelem hiánya, hi­bát hibára halmozás, forint­leértékelés, az ígéretekkel szemben kevés hatékony­ság, a pótköltségvetés körü­li elégedetlenség, médiave­zetők kinevezése, nyugdijak körüli bonyodalmak, szóval ez a kormány sem az igazi. Ami az alapvető gondom ezzel a vádaskodással, hogy véleményéből egyfoly­tában azt olvasom ki, hogy ő, a politika önjelölt bohóca tudja egyedül a megoldást, ő az, aki mózesi bottal a ke­zében képes kivezetni a né­pet ebből az évek óta bűzlő sárból, melybe belevezettek minket a hajdani cocilizmus idegen-vezetői, ő az, aki az előző kormányról is csak rosszat mondott, s a mosta­niról sem tud jót mondani. Ez persze a legkevesebb. Viszont a legtöbb, mi tőle kapható, a hívők hitegetése és áltatása azzal a jövőkép­pel, melyet ő vázol föl szá­mukra - s ezáltal számunk­ra, nem hívői számára is! ­ebben az országban.. Előre borítékolom: ha valaha lét­rejöhetne, megalakulhatna, szóbajöhetne vele egy kor­mány, az első kormány len­ne, mely semmit sem lenne képes betartani az ígéretei­ből, mondjuk úgy, áltatásai­ból. És annyi csalódott em­ber sem lenne többé az or­szágban, mint az ő ország­lása idején. M indezt csak azért írtam le, mert a szegedi fo­gadtatása - némi botrápy­nyal - sok mindenről árulko­dott. Egy budapesti kisgaz­davezér nem igazán kisgaz­davezér. Rózsadombi luxus­ból csak dumálni lehet a vi­dék nyomoráról. A vidékisé­get meg kell élni, benne kell lenni, mondjam úgy: ha más­képp nem megyv „le" kell költözni vidékre. íme, elég volt csak kiruccanni vidékre, máris 12 forintos tojások röpködtek a levegőben. Még szerencse, hogy csak egy vidéki - hátrányos helyzetű -fotóst találtak telibe! TÁRSASÁG KULIURA IFJÚSÁG • BŰNÜGY • SPORT Most mutasd meg! Most mutasd meg, hogy mit tudsz! Meg is mutatták tegnap Szegeden a Kossuth Lajos sugárút és a Párizsi körút kereszteződésében a közlekedési rendőrök, hogyan kezelik a „karmesteri pálcáju­kat", az irányítóbotot. Helyi kezdeményezésre tegnap rendezték meg elő­ször a karos forgalomirányítás országos döntőjét. A 19 me­gyéből és a fővárosból 32 versenyző érkezett Szegedre. A KRESZ és a szakmai isme­reteket firtató feladatlapok ki­töltése után következett a ve­télkedő látványos, gyakorlati része. A zsűri értékelte a rend­őrök öltözködését, kiállását, azt, hogy mennyire tudtak al­kalmazkodni a forgalom dina­mikájához, milyen koreográ­fiával dolgoztak, mennyire voltak határozottak, hogyan kezelték a botot s.t.b. Az első országos versenyt Tóth István (Hajdú-Bihar me­gye) nyerte, a második Bíró Sándor (Szolnok megye), a harmadik pedig Juhász V. István (Csongrád megye) lett. Az első két helyezett a megyei balesetmegelőzési bizottság­tól egy-egy parabolaantenna­szettet, a hamadik pedig egy értékes karórát kapott aján­dékba. (Fotó: Nagy László) V. F. S.

Next

/
Thumbnails
Contents