Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-06 / 183. szám

TÁRSASÁG • KULTÚRA • IFJÚSÁG • BŰNÜGY • SPORT Föl, föl, ti följelentők A kecskeméti Soós néni szociális indokot talál a vériváshoz: „Mélyen tisztelt Államtitkár Úr! - kezdi az 1944. május 20-án Endre László nyilas vezetőnek küldött följelentését. - A mellékelt újság alapján mély tisztelettel felhívom szíves figyelmét a kecskeméti gettóra! A helybéli jóérzésű magyarság meg van botránkozva, ahogy az itteni zsidókat dédelgetik! Például: A baraklakások féregtelenítésére még most is van 10.000 Pengője az itteni zsidóságnak, hogy egyenest Budapestről hozassanak le vállalkozót. Ugyanakkor a Városi közkórház különszobái úgy tömve vannak poloskával, hogy a betegek félgyógyultan kénytelenk hazamenni. (S erre a városnak nincs pénze.) Az, itteni zsidó nők majdnem kivétel nélkül cselédkönyvet váltanak, ezzel zsidóbujtatókhoz bejárónőknek elszegődnek névlegesen -, hogy így korahajnaltól késő estig szabadok lehessenek, és a kereszténység elöl feketén mindent felvásárolva, nemzetrontó tevékenységükkel a magyarság egyes részeit tovább fertőzhessék! Abban a reményben, hogy Államtitkár Úr vagy személyesen vagy megbízható kiküldöttével eme botrányos állapotnak utána néz, és mielőbb közmegelégedésre megszünteti, maradok a lagnagyobb bizalommal és tisztelettel sokak nevében is: Soós Zoltánné" Tanúságos volna, ha Nem olyan egyszerű az, hogy aki a nyilasoknak följelentette a zsidókat, az közönséges vérivónak látta önmagát. Majdnem mindenki ad rá, hogy jóravaló, rendezett énképet szemlélgessen a reggeli tükörben. Ezért a vérszürcsölés és önmaga közé áttételt iktatott be, amellyel közvetve ihatott bele mások verőerébe, nem rögvest úgy szfvmelegen (a tőgymeleg mintájára összetett szó), hanem guszta, polgári kiszerelésben kortyolhatta a vért, ahogy a kaviárt esszük, dobozból kiszedve - nem mindjárt az eleven lazacból kiharapva. Soós néni volna a legöregebb magyar anya, s előkerülhetnének a följelentések, amiket korábban Kun Béláéknak, Horthyéknak, majd később az oroszoknak és az ávónak írt, és néhány csemege '56 karácsonyáról, meg 1990 júniusából, s tán még az idénről is néhány darab. Itt közölt följelentését a Budavári Palota „E" épületében a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett, a magyar Holocaustot bemutató kiállításon bárki elolvashatja. E kiállításon láttam először nyilvánosságra hozott följelentő leveleket - biztos van még raktáron. A mostani kiállítás létrehozásában is részt vett JATE-oktató Karsai László, aki igen aktív kötetszerkesztő, hézagpótló antológiát állíthatna össze belőlük. Egy másik följelentő is szociális vonalon kívánja embertársai vérét venni: „Kegyelmes Uram! Mély tisztelettel bátorkodom nagybecsű figyelmét felhívni arra, hogy a gazdag zsidók, most kiadják lakásaikat keresztény szegény embereknek albérletbe - mert háztartási alkalmazottaikat el kell bocsátaniok - és ezen állítólagos albérlőkkel takaríttatják lakásaikat, és szolgáltatják ki magukat." A tisztelettudó följelentőnek javaslata is van, melyet kifejt: a keresztény albérlőt léptessék elő főbérlővé, a zsidót fokozzák le albérlővé, költöztessék be a szobába, amit korábban albérletbe adott ki, és azontúl ő szolgálja ki a keresztényt. A „Fontos közérdekű ügyek!!!" kezdetű levél írója a közigazgatás lassúságát ostorozza, kérdezvén: „Békéscsabán mért nincs a gettó megszervezve?" Befejezésül pedig a szimbolikánál köt ki. „Őskeresztény jelvényeket követelünk!" Egy hazafi pedig tisztelettel felhívja az M. Kir. Államrendőrség Politikai Osztály vezetőségének figyelmét, hogy Mikes Nándor, Thököly út 14. sz. alatt lakó villamoskalauz mázsaszámra hordja be az élelmet a gettóba. „Adjon Isten szebb jövőt minden igaz magyarnak!" köszönnek folyamodványuk élén a derék vasutasok, nyilván szocdem is volt köztük, majd követelik „legalább annyi zsidó azonnali kivégzését", ahány áldozatot a légitámadások követelnek. „Kedves Bertikém! - indítja dr. Takács Albert főszolgabíró úrnak írt sorait az olvashatatlan aláírású úriember az Egészségügyi Minisztériumból. - A csepeli Weiss Manfréd gyár kórházában tapasztalt zsidóbujtatásokról készült feljegyzést, szíves felhasználás végett, csatoltan megküldöm. Sok szeretettel ölel: olvashatatlan aláírás." A nyugállományú csendőr tiszthelyettes, Glatz Oszkár alázatosan jelenti 1944. április 21-én, hogy egy volt qpendőr bajtársával megfigyelték „Jankura Gellért zászlóst, hogy a zsidókkal nagy barátságokat tart fenn, nekik katonai természetű dolgokat elbeszél... Nevezett nem magyar érzelmű... állandóan zsidó társaságokban van, s őket minden formában támogatja. (Aladárkodik.)" Akárhogy erőltetem is a szemem, ezeket a leveleket olvasva, nem látom, hogy német SS katonák írták volna őket. Hanem lelkes magyar önkéntesek. Kár, hogy ez a kiállítás csak most, a magyar Holocaust ötvenedik évfordulóján jöhetett létre, s nem jóval korábban. Zelei Miklós Zsírral, zsír nélkül - egyre megy A zsírmentes étkezés nem hosszabbítja meg jelentősen életünket - állítja egy amerikai orvostársaság, amelynek tagjai több éven keresztül elemezték az Egyesült Államokban és Kanadában közzétett egészségügyi statisztikai adatokat. Vizsgálódásuk eredményeként megállapították: a zsírmentes étkezés a férfiaknál 11 naptól 3 hónapig hosszabbíthatja meg az életet, a nőknél pedig 3 naptól két hónapig. A dohányzással már más a helyzet: azok a férfiak, akik abbahagyják a dohányzást és még egészségesek, arra számíthatnak, hogy két és fél, négy és fél, a nők pedig két és fél, három és fél évvel élhetnek tovább, mint élnének, ha nem szoknának le káros szenvedélyükről - vélik a kutatók. A hét fotója A szegedi Dóm téren fölállítják Ho Si Minh monumentális szobrát - igaz, csak díszletként a Miss Saigonhoz. (Fotó: Révész Róbert) A hét híre Vége a fejvadászatnak Kaliforniában a jövő év elejétől kezdve nem szabad engedély nélkül békát fogni, és nem kell kárpótolni a párbajban megölt áldozat özvegyét. Az állam modernizálja az 1872-ből származó büntető törvénykönyvét. Mintegy 50 törvénycikket változtatnak meg. Megszűnik például az a hírhedt szokás, hogy kifüggesztik a rendőrség várótermeiben az „elfogandó élve, vagy halva" hirdetményt, véget vetve ezzel a korábban gyakorolt fejvadászatnak. Az új büntető törvénykönyv megszünteti azt a kötelezettséget, hogy a párbaj győztese anyagilag kárpótolja az áldozat özvegyét. A törvény életbelépésétől fogva engedély kell a békák elfogásához, amely 122 éven át szabad foglalkozás volt. A csődörök, kancák, tehenek és bikák a jövő évtől kezdve szabadon mozoghatnak a falvaktól számított 400 méteren belül is. A múlt században a törvényhozók nem engedték ennél közelebb az állatokat, hogy így megóvják a puritánokat az állatok nemzésre irányuló tevékenységének látványától. Nagy Bandó András Tanár bácsi Olvasom az újságot, nézem A HÉT című műsort, s egyre inkább nem értek bizonyos dolgokat. Kezdjük az újságnál. Azért is mondom, hogy olvasom az „újságot", mert ha így megy tovább - lassan oda jutunk, ahol pár éve voltunk, igaz, némi érzékelhető változással. Szóval a nagy objektivitásban, a korrekt újságírói tájékoztatás közben ismét elértük, hogy nagyjából azonosak az országos napilapok, éppúgy, mint régen. Az eseményekről ugyanis nem tudnak kétféleképpen tájékoztatni. Illetve tudnak, de a lényegét illetően vagy ugyanarról tudósítanak, vagy kikezdhetővé válnak, hiszen a többi lap munkatársai rögtön a fejükre olvashatják, hogy na ne szórakozzatok már, én is ott voltam, mindent láttam, nem is úgy volt, ahogy megírtátok, hanem így. Legföljebb annyi érhető el, hogy egy-egy eseményről máskent fogalmazva tudósítanak, ahogy az mostanság tapasztalható is. Azt hiszem, eljutottunk odáig, hogy egy-egy újság különbözőségét már csak a publicisztikai rovat, a lapban lehozott írások mutathatják meg, hiszen a publicisták javarészt elkötelezetlenek, vagy ha mégis valamerre húznak, az érzékelhetően és érzékletesen benne is van a megírt anyagaikban. Maradjunk egy kicsit az előbb már említett híreknél, tudósításoknál. Példaként vegyünk egy olyan hírt, melyről minden lap beszámolt: Boross Péter, fürdőnadrágját öltönyre cserélve, a nyári szabadságát megszakítva, úgymond kötelességét teljesítve Budapestre utazott, hogy egy jobbost bevágjon ennek a balos kormánynak. Mert ahogy a TV ellen huszárosán berohantak, az mégiscsak több a soknál! Ilyet! Nahát! És azon fölül hűha!... Nos, ezt megírták a lapok, nagyjából azonos hangnemben, szó szerint is idézve a volt kormányfő kijelentéseit, valószínű tehát, hogy hiteles tudósítások voltak, mondhatni kétség nem férhet az igazságukhoz. Ami annál inkább érthetetlenné teszi a fürdőgatyó-öltöny cserét. Vasárnap aztán - annak ellenére, hogy a TV-t huszáros rohammal „elfoglalták", mondjuk így: a nézők számára visszafoglalták -, Boross ott ülhetett Horn oldalán A HÉT-ben, ami azért fordítva meg sem történhetett volna anno, a TV tavalyi elfoglalását követően. Arra még csak nem is gondolhatott egy akkori ellenzéki, mondjuk Horn, hogy beülhet a TV stúdiójába, s ott megvitathatja ezt a kérdést a kormányfővel. Ráadásul egy olyan riporter társaságában, akiről ugyan sejtem, hogy nem szereti a volt kormányfőt - talán van is rá némi oka! -, de mégsem érzem rajta. És föltételezem, igazából annak sem örül, hogy Horn a kormányfő, de ezt is magában tartja, jól titkolva. Úgy, ahogy azt egy riporternek tenni is kell. Nincsenek kedveskedő, nincsenek benyalizó és nincsenek megbeszélt kérdések. Csak kérdések vannak, amire felelni is lehet. Nézem ezt a két palit, az egyik egy volt kormányfő, a másik egy aktív kormányfő. Az egyik egy tisztességben megőszült nagypapa, a másik egy javakorabeli férfi, korban közel állnak egymáshoz, egyébként nem annyira. Nem szurkolok egyiküknek sem, de ahogy halad előre az idő, egyre inkább ellenszenvessé válik az ősz. Miközben nem válik szimpatikusabbá a javakorabeli. Próbálom megfejteni, vajon miért? Mi miatt? És lassan rájövök: az ősz még most is úgy érzi, nagyobb beleszólási joga van az ország dolgaiba, mint az utódjának. Egyrészt, mert ő már tavaly megmondta, hiába néz körül, nálánál alkalmasabb kormányfőt nem lát széles e hazában, másrészt mert ő demokrata, nem pedig szoci. És itt álljunk meg egy percre. Nem hiszem - mert nem hihető! -, hogy ebben az országban bárki is úgy őszült meg vállalati nagyvezéri poszton, hogy ne lett volna csak egy kicsit is jóban a negyven évet magának mondható szocialistákkal. Boross Péternek is tenni kellett valamit, hogy vezető állásban dolgozzon. Akkor meg mire ez a fennkölt beállítódás? Mire ez a nagy utálat? Miért kell ilyen ellenszenvvel nézni Magyarország második szabadon választott - egyébként speciel valóban szoci kormányfőjére? Mert őt legyőzte? Mert az ő pártját megelőzte a választásokon? Mert éppen ő, egy szoci tette ezt? És ahogy formálódik az ő ellenszenve Horn iránt, úgy formálja a néző ellenszenvét önmaga iránt. Kikerülhetetlenül hajtva a néző unszimpátiájáért. És ahogy nézem őt, egyre inkább az az érzésem, ezzel a beállítottsággal már a következő választás elvesztését készíti elő. Arról nem beszélve, hogy szerintem ő még mindig úgy érzi, ő az ország vezetője, csak egy kicsit kormányozhatnak Hornék is. A látottakat elemezve jutott eszembe egy történet. Egykoron elvették tőlünk az osztályfőnökünket, mert egyszerűen alkalmatlan volt arra, hogy főnöke legyen az osztályunknak. Tanárnak még elment, de osztályfőnökként csak az alkalmatlanságát sikerült bizonyítania. Kaptunk egy új oszifőt, akivel elég jól elvoltunk, bár ha rajtunk múlott volna, nem őt választjuk magunknak. A régi oszifő viszont nem volt képes beletörődni a döntésbe, s továbbra is bejárt hozzánk, kritizálva az új oszifőt, s ugyanúgy mondogatva a hülyeségeit nekünk, mint annak előtte. Végül ráuntunk, s egyikünk benyögte: „Gyerekek, nem kéne neki megmondani, hogy nem helyettesítés van, hanem lecserélték?"