Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-04 / 181. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. AUG. 4. • Hirosimai kiállítás a Stefánia Klubban Az atomtámadás képei Atomrobbanástól leboronált táj, kétségbeesett tekintetű túlélők, egy város, amely negy­venkilenc esztendővel ezelőtt eltűnt a föld színéről: a hirosi­mai atomtámadás képei látha­tók tegnaptól a Sajtóház Ste­fánia Klubjában. Az augusztus 6-i hirosimai és az augusztus 9-i nagasaki katasztrófa évfor­dulójának mementói ezek a képek, melyeket a béke eszkö­zének, a zenének művelói hoz­tak Szegedre - mondotta ki­állításmegnyitójában dr. Vá­nyai Éva alpolgármester. A megrázó felvételeket korabeli japán és amerikai fotósok ké­szítették az atomrobbanás utáni napokban. Az amerikai atombomba áldozatai között voltak azok­nak a hirosimai zenemű­vészeknek a hozzátartozói is, akik kedd óta a Hirosimai BELÜGYEINK 3 Zenei Napokon vendégszere­pelnek Szegeden. Mayumi Tozawa (zongora), Masacu Tauci (szoprán), Jasucu Mitsui (csemballó) és Shiori Wada (orgona) egy-egy előadóestet adnak, illetve adtak városunk­Fotó: Révész Róbert ban. A koncertsorozat holnap, illetve augusztus 6-án, a hiro­simai gyász napján folytatódik, amikor a Fogadalmi templom­ban Shiori Wada orgonaestjé­vel emlékeznek az áldozatokra. Gyárfoglalás Berettyóújfaluban A berettyóújfalui Cyklon Berstal Kft. dolgozói elfoglal­ták saját gyárukat. A vasas­szakszervezet és a a helyi üze­mi tanács által összehívott rendkívüli munkásgyűlés részt­vevői azt követően döntöttek így, hogy február óta szünetel a munka a gyárban, s azóta nem fizettek munkabért, de fel sem mondtak a dolgozóknak. A munkások most attól tarta­nak, hogy a francia érdekelt­ségű többségi tulajdonos ­Gáthy-Kiss és Fia Kft. - a cég felszámolásáig kimenti a vagyont a gyárból, s nem jut­hatnak jogos követeléseikhez a dolgozók. A rendkívüli döntés­sel - ami a gyár folyamatos őrzését jelenti - egyetértettek az érdekvédelmi szervezetek, s a kisebbségi tulajdonos Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek Rt. vezérigazgatója is. Fotó: Somogyi Károlync flgrar-show Kiszomboron Nagyszabású rendezvényt, egész napos agrár-showt tar­tottak tegnap Kiszomborban. A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet napraforgó be­mutatójának az intézet helyi termelési igazgatósága, a Dé­nesmajor adott otthont. Több­száz termelő, meghívott ven­dég, érdeklődő látogatott ki ide a kánikulai napon, ahol a találkozó keretében tucatnyi mezőgazdasági terméket, gépeket forgalmazó és előállító vállalkozó, valamint szponzor is bemutatkozott a közönség­nek. Szatírt fogtak Makón Július 2-án hajnali 1 órakor történt Makón az első eset, amikor egy 46 éves hölgy egyedül baktatott haza a Zöld fához címzett vendéglőből. Észrevette, hogy követi egy kerékpáros illető, aki miután beérte, leszólította és tüzet kért tőle. Az idegen részérói történt egy parázna ajánlat is, amit a hölgy simán elutasított. A Deák Ferenc utcában a férfi leugrott kerékpárjáról, és a magányos nőre vetette magát. A megfenyegetett áldozatot orális szexre kényszerítette, majd amikor elintézte dolgát, odébbállt. A nő elmondta ugyan a rendőrségen az esetet, de följelentést nem tett a bi­ciklis szatír ellen. A másik eset július 25-én éjféltájt történt, a Lehel utcá­ban. A 19 éves lány egyedül volt odahaza. Csöngetést hal­lott, majd bugyiban és póló­ban, ahogy kibújt az ágyból, kiment, és kinyitotta az ajtót. A hívatlan vendég beugrott, a falhoz nyomta a megszeppent Jányt, és megfenyegette, ha kiáltani mer. Az áldozat véde­kezett, sikerüjt az orgonabok-? rok közé löknie az erőszakos­kodót, majd elfutott. Ő is be­számolt a rendőröknek az eset­ről, de félelmében nem tett feljelentést. A makói szatír augusztus 1­jén harmadszor is színre lépett. Egy 19 éves lány 11 óra körül egyedül ment haza. Még a főtéren észrevette, hogy követi egy kerékpáros, aki miután beérte, leszólította, és megkér­dezte tőle, merre van Gerizdes. A lány megijedt, és az út közepén sietett tovább. Az első esethez hasonlóan, a férfi leugrott a kerékpáljáról, hátul­ról elkapta a hölgyet, befogta a száját és leteperte. Dulakodás közben az áldozat elkezdett sikítani, a támadó pedig ijed­tében elrohant. Két fiatal nyomozó vette kezébe az ügyet. Az első eset színhelyén kezdtek nyomozni, kifaggatták a Zöld fa törzsven­dégeit, és a személyleírás alap­ján kedden sikerült is elkap­niuk a tettest. D. Tibor 24 éves makói lakos váltig tagadott, de valamennyi sértett fölismerte és azonosította. Az illetőnek különben rablás és súlyos testi sértés miatt már volt dolga a rendőrökkel. D. Tibort előzetes letartóztatásba helyezték, és indítványt tettek szemérem elleni erőszakos bűntett miatt. A makói rendőrkapitányság ezúton is felkéri azokat, akik hasonló támadás áldozatai voltak, jelentkezzenek és te­gyenek följelentést a bűnügyi osztályon. T.T. A gyilkosságok feltételezett megrendelői (Folytatás az I. oldalról.) Ez utóbbi a peres eljárások rendje és módja szerint kedden meg is történt. Az egyébként rendkívül szűkszavú és találgatásokra okot adó bírósági közlemények a sajtó egy részét a fél füllel hallott információk és szóbe­széd tárgyát képező gyilkos­sági részletek közzétételére késztetik. Az országosan leg­nagyobb példányszámú Ve­csernje Novoszti szerint Ma­rinko a szabadkai belügyi szer­vektől kapta a lopott kocsik értékesítéséhez, csempészé­séhez szükséges iratokat. A Dani című helyi bulvár hang­vételű lap úgy tudja, hogy a Magda Marinko által meg nem nevezett két személy, akik a gyilkosságok egy részét meg­rendelték, befolyásos jugoszláv személyiségek. A lap szerint az egyik Milán Jerinkics, a sza­badkai belügy pár hónappal ezelőtti főnöke lehet, amit az is megerősít, hogy Magda - bün­tetett előélete ellenére - olyan erkölcsi bizonyítványt kapott, aminek alapján Szegeden ide­iglenes tartózkodási engedély­hez jutott. Ennyit a találgatá­sokról, melyek további tisztá­zásának színhelyei a hamarosan várható tárgyalások lesznek. Garai László Kossuth rádió í~«_/ rtem én, értem. Expo nélkül egyszerűbb a világ. Mint L—I mindent, itthon ezt is meg lehet magyarázni. Budapest így is megkapja az infrastrukturális fejlesztéseit, meglesz a híd és az autópályaszakasz is. A többi olyan cikis volna. Nyugati komfortot kellene teremteni a turis­táknak, látványosságot kellene adni minden napra. Ki kellene tenni magunkat a placcra: íme a fejlődni vágyó Magyarország, nézzétek, s ha tetszett, vigyétek hírét. Olyan snpssz a világnak is megfelelni, amikor eléldegélhetünk itthon is, ahogy eddig. Ha valaki többet akar, menjen csak oda, ahol a többiek is akarják. Ahogy eddig. Ez itt Magyarország. Ez a kis mondat fenyegető fel­szólító módban hangzott el a Deák téri metróátszállóban, amikor a Szegedre igyekvő olasz ifjúsági sakkválogatott vezetői három zilált jegyellenőr hölgynek idegen nyelve­ken beszéltek. Nem ez Magyarország, próbáltam menteni a helyzetet, félek, hiába. Egy jól megrendezett - mindegy mekkora - expo kiváló alkalom lett volna az igazi megis­merkedésre. Bizonyára sok pénzbe is került volna, de azt már senki sem fogja kiszámolni, hogy ez az egész ko­molytalan expósdi mennyibe fog kerülni. Elsősorban bizalomban, másodsorban pedig a hazai veszteseknek, ry iagyarország területe alig valamivel nagyobb, mint LitJ külvárosaival együtt Buenos Aires. Ha lett volna expo, az kikerülhetetlenül országos lett volna. Úgylehet, Szeged és a vidéki nagyvárosok többet vesztettek a le­mondáson, mint Budapest. Ez a város - elsősorban kulturális szolgáltatásban - tudott volna mit adni az idelátogató turistáknak. A szegedi zenekarok, művészeti csoportok, kiállítások a világ bármely fesztiválján sikert aratnának egy világkiállítási milliőben. Az expo alkalom lett volna arra, hogy a város visszaszerezze fesztiválvárosi tudatát és hírét, amiből az idegenforgalomtól a keres­kedelemig mindenkinek haszna származott volna. Amikor Sevilla megkapta a világkiállítás jogát, még a Spanyol­országba vezető utak mentén elhelyezkedő városok is úgy készültek, mint a rendezők. Az európai városok egymást próbálják fesztiválokkal, rendezvényekkel fölüllicitálni, csak hogy magukhoz vonzzák a turistákat: életre-halálra megy az újdonságokkal teli magamutogatás. Amit pedig mi megmutattunk, azt eddig is láthatta mindenki. Vicsek Ferenc és helyettesei íjijeo BftNK A Kossuth rádió általános adófőszerkesztó-helyettese Vicsek Ferenc, programfőszer­kesztője Horváth Ida - jelen­tette be Simkó János, a Magyar Rádió alelnöke szerdán. Rékai Gábor, az adó augus­ztus 15-diki hatállyal kineve­zett főszerkesztője délelőtt munkamegbeszélésen találko­zott kollégáival, ez alkalommal mutatta be helyetteseit. Az értekezleten - amelyen Szi­rányi János elnöke is részt vett - az is elhangzott: hamarosan Rékai harmadik helyettesét is kinevezik, aki az aktuális műsorokat felügyeli majd. Simkó János alelnök el­mondta: a megbeszélésen nem esett szó a 168 óra és Gon­dolat-jel sorsáról, e műsorok készítőivel csütörtökön egyez­tetnek. MOST 10-15% KEDVEZMÉNNYEL ÁRUSÍTUNK MINDEN CD-LEMEZT, A MŰSOROS AUDIO- ÉS VIDEOKAZETTÁT! KLAUZÁL TÉR 6., ÜZLETHÁZ SZEGED, STEFANIA 10., SAJTÓHÁZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, REGGEL 7-TÖL ESTE 7-IG! DÉLMAQYARORSZAQ Az utóbbi időben gyakran halljuk a televízióban a vér­adásra felhívó kérést. A leg­nagyobb médiumban sűrűn elhangzó ösztökélés arra en­ged következtetni, hogy az utóbbi években baj van a vér­adással, nincs elegendő, eset­leg e téren már-már kritikus a helyzet. Arra voltunk kíván­csiak, hogy az észrevehetően nehéz időszakban, szűkebb hazánkban - a véradási listát évtizedekig vezető Csongrád megyében - milyen a vér­adási hajlandóság. Kérdésein­ket dr. Gál György profesz­szornak, a Véradó Állomás vezetőjének tettük fel. • Kritikus-e a véradási helyzet Szegeden illetve a megyében? - Nincs súlyos vérhiány sem Csongrád megyében sem Szegeden, de az utóbbi évek­ben észlelhető a véradási aktivitás csökkenése a mi régiónkban is. Megyénkben a vérvételek száma 1993-ban ezerrel volt kevesebb, mint 1992-ben. Ez a tendencia ebben az évben is észlelhető annak ellenére, hogy Csong­rád megyében még mindig a legjobb a véradási arány. KÉRDÉS A véradó állomás vezetőjéhez Nálunk az 1000 emberre eső véradók száma 75, az or­szágos ^tlag 46. • Ön szerint milyen okok rejlenek a csökkenő ten­dencia mögött? - Sok olyan vállalat és gyár szűnt meg, ahol koráb­ban igen jó eredménnyel szerveztünk véradást. Jó né­hány munkahelyen csökkent a dolgozók, következéskép­pen a véradók száma is. E helyzeten úgy próbálunk változtatni, hogy a régi vér­adóink lakására küldjük a felkérést véradásra. A cím­zettek jelentős része eleget is tesz kérésünknek. Nagyon sokat köszönhetünk a hon­védségnek, a rendőrtiszti iskolának, ahol rendre nagy létszámban jelentkeznek vér­adásra. A véradási kedv csök­kenésének másik okát a vér­adó állomások gazdasági dr. Gál György nehézségeiben látom. A szű­kös anyagi keretek miatt egyre kevesebb jut a véradók iránti megbecsülésünk kifeje­zésére. Régen lehetőségünk nyílt a véradásra emlékeztető apró figyelmességekre. Ma nincs elegendő pénz arra, hogy kifejezhessük a társa­dalom megbecsülését a térí­tésmentes áldozatvállalásért. • Megoldást kínálna a térítéses véradás, magya­rán, hogy pénzt fizessenek a véradóknak? - A viiág csaknem vaia­mennyi országában térítés­mentes a véradás. Ahol nem az, ott jelentkeznek a vérrel kapcsolatos minőségi problé­mák, ott gyakoriak a vér útján szerzett fertőzések. Csak a humanitás - nem pedig az ily módon történő anyagi ha­szonszerzés - motiválhatja a véradást. Ez a garanciája annak, hogy csak egészséges emberek adjanak vért. S en­gedje meg, hogy ezt az al­kalmat is megragadjam arra, hogy kérjek minden régi véradót, s azokat is, akik még nem nyújtották karjukat, ám szívesen segítenének, jöjje­nek és adjanak vért. Sajnos mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a másik ember segítő kar­nyújtásán múlik az életünk. (kalocsai)

Next

/
Thumbnails
Contents