Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-23 / 196. szám

KEDD, 1994. AUG. 23. HANGSÚLY 11 Társadalmunk közeljövőjének sorskérdései közül is kiemelkedően fontos annak a megegyezésnek a kidolgozása, rögzítése és betartása, amit közönségesen „szociális paktum11-ként emlegetnek. Miről is van szó valójában? Kik kötnek megegyezést, mi­lyen céllal és kiknek a nevében? Ezt foglalják össze azok a válaszok, amelyeket dr. Héthy Lajos, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára adott kérdéseinkre. m^Kilenc kérdés a szociális paktumról Évekre szóló egyezség őt vajon érinti-e a paktum? (Fotó: Schmidt Andrea) • Mirőlt„szól" általában az az egyezség, amit „szociális paktum"-nak neveznek? - A „szociális paktum" szer­ződés a kormány és a társada­lom között arról, hogy egy kritikus történelmi időszakban - a gazdasági stabilizáció és a piacgazdasági átalakulás jelen szakaszában - felmerülő tenni­valók hogyan végezhetők el és az ezekkel járó terheket ki mi­lyen mértékben viselje. Bár közkézen a „szociális paktum" elnevezés forog, a hivatalos megnyilatkozások társadalmi­gazdasági megállapodásról szólnak, ami pontosabban fe­jezi ki szándékolt tartalmát: tudniillik, hogy egyszerre szól a gazdaságról és a szociális kérdésekről. Hasonló megálla­podásokra nemzetközileg szá­mos példa van: Spanyolország­ban a Franco rezsimből a pol­gári demokráciába való átme­netet az un. Moncloa-paktum segítette elő. Kelet-Európában az elmúlt években, a piacgaz­dasági átmenet társadalmi tá­mogatottságának biztosítására számos (kisebb horderejű) egyezség született, így Cseh­szlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban stb. A terve­zett társadalmi-gazdasági pak­tum hazai előzményét az Or­szágos Érdekegyeztető Tanács­ban született megállapodások (1991, 1992, 1993) jelentik. A kormány és a társadalom párbeszéde • Mikor van ilyen megálla­podásra szükség? - „Szociális paktum" köté­sét kritikus történelmi helyze­tek teszik szükségessé. Ma ha­zánkbary azért került napirend­re, mert az ország öröklött ne­héz gazdasági helyzete olyan elkerülhetetlen gazdasági meg­szorító intézkedésekre kény­szeríti a kormányt, amelyek a társadalom jelentós csoportjai számára az életszínvonal és a szociális biztonság (átmeneti) romlását hozzák magukkal. A „szociális paktum" célja az, hogy ebben a nehéz időszak­ban - a kormány és a társada­lom párbeszéde révén - megta­lálja és kijelölje az előrehala­dásnak azt a keskeny ösvényét, amely a társadalom számára is elviselhető, illetve elfogadható. A nehézségekért cserébe a kormány fokozott részvételt és beleszólást kínál a társadalom­nak a sorsát alakító politikába, kormányzati cselekvésbe: min­denekelőtt a foglalkoztatás, a jövedelmek, a bérek, az adók, az árak, a szociális juttatások terén. • Kik lesznek a tárgyaló Azt hihetné az ember, hogy egy televíziós szappanopera cselekményéről van szó. Tá­volról sem! Mindez maga a való élei, és a főszereplők - a peruiak legnagyobb csodálko­zására - Alberto Fujimori el­nök és szépséges japán felesé­ge, Susana Higucsi. Amióta ugyanis az elnöki házaspár kö­zötti nézeteltérések híre kipat­tant, az emberek a szó szoros értelmében macska-egér harc tanúi lehetnek ebben a dél­amerikai országban. „A kormány gyenge pontja a lázadó First Lady, aki meg­hazudtolja a főijének engedel­meskedő japán asszonyról al­kotott hagyományos képett" ­írta nemrégen Maria del Pelar Tello politikai kolumnista. Értesülések szerint Susana felek, akiktől a megegyezést várja a társadalom? - A társadalmi-gazdasági megállapodást és a hozzá veze­tő tárgyalásokat a kormány az Érdekegyeztető Tanácsraf^iz úgynevezett országos három­oldalú érdekegyeztetésre kí­vánja építeni. Az (1988-ban létrehozott) Érdekegyeztető Tanácsban a kormány, a szak­szervezetek és a munkáltató szövetségek vesznek részt. Az Érdekegyeztető Tanácsra váró kiemelt szerepet az indokolja, hogy immár öt évnél hosszabb múltra visszatekintő olyan mű­ködőképes intézményről van szó, amelynek munkájában a gazdaság legfontosabb szerep­lői - a kormány, a szakszerve­zetek és a munkáltatók - vesz­nek részt, s amelyben már szá­mos országos horderejű egyez­ség született. Az ÉT-t a közvé­lemény előtt az 1990-es taxis blokád gyors és eredményes rendezése tette ismertté. Kívá­natos ugyanakkor, hogy a ter­vezett paktum minél szélesebb társadalmi-gazdasági bázison nyugodjon s ezért abba más je­lentős tényezők (tb önkor­mányzatok, közigazgatási ön­kormányzatok, civil szerveze­tek) is bekapcsolódjanak. • Hogyan kaptak felhatal­mazást a tárgyalásokra és a paktum megkötésére? - A társadalmi-gazdasági megállapodás akkor töltheti be küldetését, ha mögötte valóban felsorakozik a társadalom vagy legalábbis annak döntő része. Ezért is abban olyan társadalmi szereplők részvétele a kívána­tos, amelyek mögött jelentős társadalmi támogatottság van. Az Érdekegyeztető Tanácsban helyet foglaló kormány ezt a támogatottságot a legutóbbi parlamenti választásokon nyer­te el. Az ugyanitt jelenlevő szakszervezeti szövetségek együttvéve két milliónál na­gyobb számú tagságot tudnak maguk mögött és támogatottsá­gukat az 1993 májusi társada­lombiztosítási és üzemi taná­csi/közalkalmazotti tanácsi vá­lasztásokon is bizonyították. A munkaadók szervezetei ugyan hasonló választási eredmé­nyekre nem hivatkozhatnak, de több tízezer gazdasági szerve­Higucsi számára augusztus ele­jén akkor telt be a pohár, (és akkor költözött ki az elnöki pa­lotából), amikor a kongresszus elfogadta azt a törvényjavasla­tot, amely szerint az elnöki család tagjai nem jelöltethetik magukat az elnöki vagy az al­elnöki posztra és nem pályáz­hatnak képviselőségre sem a jövő áprilisi választásokon. A 44 éves Higucsi asszony, ­foglalkozására nézve kultúr­mérnök - aki megtartotta le­zetet, magán és állami vállala­tot, szövetkezetet, kisvállalko­zást stb. egyesítenek soraikban. A tárgyalásokra a kormányt a parlament által jóváhagyott kormányprogram (illetve a ko­alíciós megállapodás) hatal­mazza fel. • Kik képviselik a munka­vállalók érdekeit? Mond­hatjuk-e, hogy a szakszer­vezeteken, érdekképviseleti szerveken, pártokon kívül álló munkavállalók is egyetértenek a nevükben fellépőkkel? - A szakszervezetek a piac­gazdaságokban nem csupán tagságuk képviseletében, ha­nem általában a munknavál­lalók érdekeinek képviseleté­ben lépnek fel: ez azt is jelenti, hogy az általuk elért előnyöket valamennyi munkavállaló él­vezi. Ugyanez a helyzet ha­zánkban is: így például a szak­szervezetek által az Érdek­egyeztető Tanácsban kiharcolt garantált minimálbért - amely jogszabályilag is kötelezővé válik - valamennyi munkavál­lalónak meg kell kapnia, füg­getlenül attól, hogy szervezett munkás vagy sem. A hazai szakszervezetek egyébként ­jóllehet létszámuk csökkent ­még ma is a munkavállalók 40-60 százalékát mondhatják tagjuknak. Németországban, ahol a szakszervezetek köztu­dottan igen erősek, a szerve­ánynevét, a jelek szerint azt tervezi, hogy megpályázza az elnökséget. (Az asszony egyébként mint magánvállal­kozó azelőtt többet keresett, mint egyetemi tanár félje.) A civakodás szappanopera jellege ellenére van azért a do­lognak komoly vonatkozása is. A Caretas című magazin,felte­vése szerint ugyanis a családi perpatvar következtében Fuji­mori elnök elveszítheti a japán vezetők megbecsülését és tá­zettség mintegy 40 százalékos és számos nyugat-európai or­szágban lényegesen kisebb (Franciaországban például csu­pán 10 százalék körüli). Sem­mi okunk tehát kétségbevonni, hogy a hazai szakszervezetek megfelelően képviselnék a munkavállalókat. Sürgős a megegyezés • Mi a tárgyalások menet­rendje és kívánatos célja? - A kormány programja sze­rint a társadalmi-gazdasági megállapodást mielőbb - a kormány megalakulását köve­tően lehetőleg három hónapon belül - lenne célszerű tető alá hozni. A sürgetést az indokol­ja, hogy a kormány közvetlen hivatalbalépése után kénytelen számos olyan alapvető döntést meghozni, amelyek meghatá­rozzák az ezután következő időszak történéseit: így már szeptemberben be kell nyújtani a parlamentnek az 1994-es pótköltségvetést és októberben az 1995 évi költségvetést. A tárgyalásoknak ilyen értelem­ben a kormányzati és parla­menti munka menetrendjéhez kell igazodniuk mert egyéb­ként nem lehetnek hatással ezekre. Az időbeli sürgetettség tudatában a kormány - sze­mély szerint a miniszterelnök mogatását, márpedig a sziget­ország nemcsak a felesége, ha­nem az ő szüleinek is a szülő­hazája. „A távolkeleti gondol­kodásmód szerint - írta a ma­gazin - az a férfiú, aki nem ké­pes rendet tartani az saját ház­tartásában, még kevésbé tudhat kormányozni egy országot". Susana asszony egyébként egész sor interjúban keményen bírálta a kormánykörökben sze­rinte dívó korrupciót és bírálta férjének tekintélyuralmi mód­szereit. A legfőbb vád az volt, hogy férje „nem veszi észre a gazdasági programja által oko­zott szenvedéseket". Mindezek ellenére a szap­panoperák kedvelőinek nincs miért kétségbe esniök, - leg­alábbis az AP tudósítása szerint nem. Susana Higucsi ugyanis hangoztatta, hogy még mindig szerelmes a férjébe és az is szereti őt... úr - egy héttel a kormány hiva­talbalépése után kezdeményez­te a tárgyalások megkezdést az Érdekegyeztető Tanácsban. A fő témakörök és az ütemezés kidolgozása most folyik. • Milyen következményei lehetnek a tárgyalások eset­leges félbeszakadásának? ( - A tárgyalások perspektí­váit illetően ma minden okunk megvan az optimizmusra. Nem lehet kizárni ugyanakkor azt az eshetőséget sem, hogy ezek megszakadhatnak vagy (végső­soron) kudarcba fulladhatnak. Mégha adott is a felek jószán­déka és tárgyalási, illetve kompromisszumkészsége igen nehéz út áll a tárgyalások előtt. Egyfelől, hallatlanul szűk a gazdasági mozgástér. Amikor a költségvetést súlyos deficit terheli és a gazdaság a finan­szírozhatatlanság veszélyével került szembe, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a szakszervezetek vagy a munkaadók együttműködését jelentős, a költségvetés terhére vállalható, gazdasági engedmé-, nyekkel „vásárolja meg". Más­felől, a tárgyalásra kerülő kér­dések összetettek és szerteága­zók. Tudatában keli azonban lenni annak, hogy egy esetle­ges kudarc éppúgy visszaüt a kormányra, mint a szakszerve­zetekre és a munkaadókra. Gondjainkból a kiutat ugyanis nem a „tüzek szításával", ha­Szerdán és csütörtökön 21 ezer újonc kezdi meg sorkato­nai szolgálatát, közülük 2800­an a határőrségnél. Erdélyi La­jos alezredes, honvédelmi szó­vivő emlékeztetett arra, hogy a tervezett létszámcsökkentésnek megfelelően már most 2000-rel kevesebben kezdik meg szol­gálatukat. A csökkentés va­lamivel több mint felét a szá­razföldi csapatok, csaknem 20 százalékát a légvédelmi és repülőcsapatok, míg a fenn­maradó részt más intézmények terhére valósítják meg. Ennek részeként közel 300-zal csök­ken a tartalékos tisztképzésre behívottak száma is. A szóvivő rámutatott: a jelenlegi és a további csökken­nem az egyetértésen alapuló összefogással lehet megtalálni. • Meddig kívánják érvény­ben tartani a majdan meg­kötött paktumot? - A „szociális paktum", a kormány elgondolásai szerint, egy több évre - lehetőség sze­rint a kormányzati ciklus teljes időtartamára, azaz négy évre ­szóló egyezség. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez év őszén egyetlen megállapodással a kormány és a társadalom vi­szonyának valamennyi kérdése négy évre előre rendezhető volna. Amit az ősztől várha­tunk, az egyfajta átfogó keret­megállapodás a gazdaság- és társadalompolitika stratégiái­ról, az 1995-ös tennivalókról, az együttműködés fő elveiről és irányairól. Ez nem teszi fe­leslegessé, hogy évről-évre újabb megállapodások szüles­senek például a soronkövetke­ző költségvetésről. Vannak to­vábbá olyan ügyek, amelyek csak hosszadalmas szakértő munkára és egyeztetésekre építve, csak később rendezhe­tők: így például a Munkatör­vénykönyv alapos átdolgozása. A társadalmi-gazdasági meg­állapodás - ahogy ma látjuk ­egy egyszeri aktus, és egyben egy folyamat kezdete. • Milyen garanciái vannak a megállapodások betartá­sának? - A társadalmi-gazdasági megállapodás, mint bármiféle egyezség - annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ebben az összefüggésben merül fel a garanciák kérdése. A teljesítés mutatója a kormány oldalán az, hogy az általa vállalt kötele­zettségeket, amelyeknek rend­szerint jogalkotási következ­ményei vannak, mennyiben viszi keresztül a parlamenti törvényalkotáson. Hasonló mó­don, a teljesítés mutatója szak­szervezeti és munkáltatói ol­dalon az, hogy az általuk vál­lalt kötelezettségeket tagjaik, illetve tagszervezeteik mennyi­ben érvényesítik. így például egy esetleges országos megál­lapodásos bérkorlátozást a vál­lalati vagy ágazati szakszer­vezetek is kötelezőnek tekinte­nek-e magukra. A munkaadók pedig mennyiben adják meg az ugyancsak országos megálla­podásban (és jogszabályban is) rögzített garantált minimálbért. Sziklaszilárd - jogi - garanci­ák aligha teremthetők: az azon­ban bizonyos, hogy a megálla­podást súlyosan megsértő fél önmagát nyilvánítja alkalmat­lannak a további hasonló tár­gyalásokra és megállapodások­ra. tések elsősorban a honvédelmi tárca nehéz anyagi helyzetéből következnek, továbbá a sorka­tonák szolgálati körülménye­inek javítását is célozzák. A minisztérium augusztusi lépése bizonyos értelemben illeszke­dik a hosszú távú elképzelé­sekhez is, amennyiben a lét­szám csökkentése elvezethet egyes katonai objektumok és szervezetek felszámolásához. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a lépés nem érinti a Magyar Honvédség harckészültségét, bár egyes alakulatoknál a ké­szültségi helyzetben ez való­ban minőségi változásokat je­lent. Szappanopera - perui módra A feleség arra panaszkodik, hogy a férje terrorizálja őt és nem bízik meg benne. Lehallgatják a telefonját és éj­jel-nappal figyeli őt valaki. Végül is kénytelen elköltözni hazulról. A férj magánál tartja a gyerekeket és sürgeti az asszonyt, hogy térjen vissza és tegyen eleget feleségi köte­lességeinek. Bevonulnak a sorkatonák

Next

/
Thumbnails
Contents