Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-23 / 196. szám

KEDD, 1994. AUG. 23. KULTÚRA 7 Autós temetés Csak találgatni lehet, hogy milyen halotti beszéd hangozhatott el a minap Bristolban Cliff Tanzell temetésén. Az 52 éves férfi teherautósofcír volt, nagyon szerette munkáját, és még annál is jobban saját sze­mélygépkocsiját, egy 1964­es évjáratú Thunderbirdöt Végrendeletében kikötötte, hogy halála esetén - akár a régi nomád harcosok lovai­kat - autóját is helyezzék sírjába. • Fesztiválzáró sajtótájékoztató a Virágban m Jövőre élvezik a Miss Saigon kamatait m 12 millióval több a bevétel ló szezont zárt a szabadtéri Hevesi, a zenebolond Őszintén bevallom, szá­momra kétszeresen is tetszett a buli. A jelenlegi népszerűségre most nem akarok szót vesz­tegetni. hiszen mindenki tudja már, hogy a sztár nem csak úgy magától „van", hanem csinálják. Örök kérdés azon­ban, hogy ezek után beszél­hetünk-e valóban sztárról... Hevesi Tamás esetében azonban ez nem kérdés. Emlékszem még, amikor gyulai fiúként a Névtelen Nullával próbált szerencsét, nem kis sikert aratva. A ma­gyar királyi lemezgyár azon­ban akkoriban sem határtalan lelkesedéséről volt híres, így a szó szoros értelmében hanya­golták a csapatot. Meg is lett ennek az eredménye: a közön­ség körében népszerű zenekar feloszlott. Hosszabb itthoni szünet kö­vetkezett ezután - Tamás Ausztráliába ruccant ki, ahol egy szál gitárral járta az or­szágot, s aratta újra a sikereket. Egészen odáig jutott a távoli kontinensen, hogy már Gianna Nannini előtt léphetett volna egy nagy koncerten. Ekkor jött azonban a bevándorlási hivatal - Tamás pedig haza. Itt Juhász László billentyűssel kezdte járni a klubokat - Juh-Hé duó néven -, s a mai túlelektro­nizált és misztifikált vilvágban újra megmutatták: mi az a ZENE. Szegeden még nem muzsikált ekkora közön­ség előtt zenész, mint tette ezt 20-án Hevesi Tamás. A rakpart telis­tele volt emberekkel, s ha kétszer ilyen magas lett az árvízvédelmi gát - még az is kevés lett volna. Tamás hangjához fogható nem sok van Magyarországon - talán nincs is -, örökké mókázó egyénisége pedig iga­zán eredetivé varázsolta ezeket a klubesteket. Jellemző példá­ul, hogy egy JATE-Klubbéli buli elején még hangszeréhez sem nyúlt Hevesi Tamás, mindössze a hangjával játszott - de már mindenki énekelt és verte a ritmust a teremben. S ezt a hangulatot sikerült az erre sokkal alkalmatlanabb helyszínen megteremteni, önfeledt zenei mókázás volt a javából a rakparton. Öt év után először állt színpadon zenekar­ral a háta mögött, hiszen itt indult az új turné. A javarészt - még - ismeretlen fiatalokból álló zenekar, az „Abo, abo" ­az ausztrál benszülötteket ne­vezik így - kifogástalanul teljesítette feladatát. Hevesi, a zenebolond pedig egyetlen hangot sem tévedett. T. Vendégdiákok a Csonkában Német és francia vendég­iskolások érkeztek Szegedre a Csonka János Szakközépis­kolába és az Újszegedi Gim­náziumba. A két szegedi ok­tatási intézmény nemrég vált szét, így három évvel ezelőtt a német és francia iskolákkal még együtt építették ki a test­vériskolai kapcsolatot. A Mül­heim-i (Baden Württenberg) Georg Kerschensteiner-Schule és a Gray-i (Franche-Comté) Lyceé Professionelle Henri Fertett a szegediek májusi látogatását viszonozza most. A három iskola hosszú távra tervez: egy évben legalább egyszer szeretnének hármas cserelátogatásokat lebonyo­lítani. Német diákok és vendéglátóik. (Fotó: Révész Róbert) Cyermekrajzpályázat A családom és én A Tabán Családsegítő Kö­zösségi Ház rajzpályázatot hir­det 10-14 éves gyermekeknek a „Család éve" alkalmából. A pályázat témái: 1. A családoddal kapcsola­tos élményeid közül egy meg­történt esemény. 2. A családod, ahogy Te lát­ni szeretnéd. 3. Bármilyen érzés, vagy hangulat ábrázolása, ami a családodról eszedbejut. A beküldött rajzok bármi­lyen technikával (ceruzarajz, vízfesték, olajkép stb.) és tet­szőleges méretben készülhet­nek. Egy pályázó maximum 2 alkotással pályázhat! A képek hátoldalára írjátok rá az alkotás címét, a neveteket, életkoro­tokat és pontos lakcímeteket. A pályázatra beküldött rajzokat szakértőkből álló zsűri értékeli. A legjobb 3 pályamű elké­szítőit az alábbi jutalomba részesítik: /. díj: 6000 Ft értékű vá­sárlási utalvány, 2. díj: 4000 Ft értékű vásárlási utalvány, 3. díj: 3000 Ft értékű vásárlási utalvány. A legjobban sikerült alkotá­sokat kiállításon mutatják be az érdeklődőknek. Beküldési haláridő: 1994. szeptember 30. Cím: Tabán Családsegítő Közösségi Ház 6723 Szeged, Kereszttöltés u. 13. • A 260 millió forintos beru­házással felújított, modernizált infrastruktúrának (lebontható nézőtér, forgószínpad, világító­tornyok és híd. számítógépes fényszabályozó berendezés) is köszönhető, hogy az idei évad rendkívül sikeres volt. A 4 pro­dukciót 13 előadásban össze­sen 40 ezer fizető néző (a főpróbák közönségével és a vendégekkel együtt körülbelül 52 ezer) láthatta. A Bánk bán, a néptáncgála és az Otelló 5 előadása 60 százalékos, és a Miss Saigon 8 előadása 100 százalékos nézettséggel ment, így az átlagos látogatottság több mint 80 százalékos volt, ami a mai viszonyok között rendkívül jónak mondható. Főként a Miss Saigonnak köszönhető, hogy a jegybe­vétel 24,5 millió forint volt, ami a tervezettnél 12 millióval (!) több. Sikeres pályázatokkal (művelődési minisztérium, Országos Játék Alap stb.) és szponzoroktól (Pick, Coca Cola) további 10 milliót si­került szerezni. Erre szükség is volt, mert a 76 millió forintra tervezett költségvetés végül 96 milliós lett. Például a Pintér Művek helikoptere sem fillére­kért vett részt Miss Saigon előadásain. A nézőtér lebontása várha­tóan szeptember közepére fejeződik be, s megkezdődhet a tér burkolatának rekonstruk­ciója, amelyre 80 millió forint áll rendelkezésre, s remélhető­en jövő tavaszra elkészül. A szabadtéri játékok igazga­tója a szezont művészeti szem­pontból is sikeresnek értékelte. A Bánk bánnal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az óriási költségek miatt a jövőben is szükség lesz az Operaházzal hasonló együttműködésben létrehozott produkciókra. Az idei Otelló azt bizonyítja, hogy a jövőben is fontos a neves külföldi vendégművészek sze­repeltetése, és az, hogy a szegedi társulat tagjai is köz­reműködjenek. Sajnálatosnak mondta, hogy idén a szegedi színház kórusával nem sikerült megállapodni az anyagiakról, ezért az operaházi kórus lépett fel, a szegedieknél a szállás biztosításával együtt is olcsób­ban. Nikolényi István szerint a A Saigonban helikopter is szerepelt három színház közös produk­ciójában létrejött Miss Saigon előadása a szegedi musical-be­mutatók (A Bestia, a Nyomo­rultak, La Mancha lovagja) so­rozatának csúcspontja volt. Országos és nemzetközi érdek­lődést tapasztaltak iránta, még az is szóba került, hogy ugyan­ezt a produkciót angol nyelven a veronai arénában is bemu­tatnák. A jövő nyáron szeretnék a Miss Saigon „anyagi és erköl­csi kamatait is élvezni", ezért űjra műsorra tűzik a szabad­térin. Dés László komponálja az új musical-bemutató, a Valahol Európában zenéjét, amelynek főszerepére Hau­mann Pétert kérték fel. Opera­bemutatóként három Verdi-mű - az Álarcosbál, A végzet ha­talma és A trubadúr -, és egy Wagner-opera, a Tannhauser került szóba, később döntenek valamelyik mellett. Egy elő­adásra meghívják a Dóm térre a Kovács József szervezésében a Pesti Vigadó színpadára ké­szülő Interoperett-gálát. A szabadtéri játékok más helyszíneken rendezett saját produkciói (Molnár Dixie Joe Murányival, Operagála és a Római Kamarazenekar kon­certje) mellett 70-80 egyéb rendezvény színesítette a sze­gedi nyár programját. Niko­lényi István úgy vélte, az Ope­ragála sem sikerült rosszul, céljuk ezzel a rendezvénnyel továbbra is az, hogy a közön­ség erősítés nélkül is megis­merhesse az operaprodukciók­ban szereplő énekesek hangját. A Nyári Szünet Színház létrehozói nevében Szemán Béla elmondta, hogy a másod­szor megrendezett programso­rozat sikeres volt, megérte megcsinálni, a közönség is szerette. A Kamaraszínházban játszott 15 előadás átlagosan 60 százalékos (fizető) nézett­séggel ment. Voltak kiemelke­dően nagy érdeklődéssel kísért produkciók, például a másod­éves színművészeti főiskolások Nagy Viktor rendezte vizsga­előadása, a Sztárcsinálók ­amelyben Nérót a szegedi Hevér Gábor játszotta - olyan sikeres volt, hogy helyhiány miatt sokan nem tudták meg­nézni. A pillangók szabadok, a Cabaret Bonbonniére, a Kean és a Pokoli Pompa is jó elő­adások voltak, az utóbbi ­amely a szegediek produkciója - meghívást kapott Belgiumba és Franciaországba, valamint egy tunéziai színházi fesztivál­ra. Szemán Béla arról is szólt, hogy a 2,5 millió forintos költ­ségvetéssel megrendezett Nyá­ri Szünet Színház nem jöhetett volna létre a szegedi Paprika Rt. és a Postabank támogatása nélkül. Ha sikerül a még meg­lévő tartozásaikat az év végéig rendezniük, akkor a jövő nyá­ron is hasonlóan színes prog­rammal jelentkeznek. Balog József, a Szabad Színházak 4. Nemzetközi Ta­lálkozója, a Thealter igazgatója úgy vélte, idén nyárra a sze­gedi fesztivál országosan egye­dülálló kínálata stabilan kiala­kult. Fontos, hogy a sikerorien­tált nagy produkciók mellett a szűkebb közönségre számító alternatív színházak is megje­lenhetnek. 10 ország 22 cso­portja 30 előadásban mutat­kozott be. s nemcsak színházi produkciók, hanem koncertek, kiállítások is színesítették a 4^ millió forintos költségvetéssel létrejött rendezvénysorozatot. A kétezer-ötszáz néző elsősor­ban szakmai körökből, a Dél­Európa sokszínű, nyitott szín­házi csoportjai iránt érdeklő­dők közül került ki. Jövőre a volt Szovjetunió területén mű­ködő alternatív társulatok meg­hívását tervezik. Hollósi Zsolt • Filmjegyzet Féktelenül, avagy: a nő a hab a tortán Főszerepló'k: Keanu Ree­ves, Dennis Hopper, Sandra Bullock. Rendezte: Jan De Bont. Amikor a film végén álmo­san és idegesen az utcára ke­veredtem, első kérdésem az volt, hogy meddig bírják még dagasztani a hollywoodi am­csik az akciófilmek műfaját. Tucatfilmek úgynevezett tucat­fogyasztásra, azaz addig da­gasztják, amíg pénz van benne. Ha majd megunják a nézők és egy töpörödött fityinget se adnak ki arra, hogy már száz­szor látott koreográfiák alapján bajba keveredjen hősünk, hogy aztán látszólag tehetségesen és nagylegényesen, szikár, de romantikus érzelmekkel meg­oldja azokat, akkor majd kény­telenek lesznek kitalálni vala­mi más, gyorsan és csámcso­gásmentesen zabálható műfajt. Az még csak hagyján, hogy a Speedben olyan akciókat mutatnak be, hogy az ember majd lerágja a körmét - hisz ha nincs elég izgulnivalója az életben, akkor legalább itt kapja meg de amikor be­szélni kezdenek a szereplók, az valami agyi K.O. Még a leg­szorultabb hekyzeteket is tönkre vágják a banális du­májukkal. hogy kezdi azt hinni az ember, nem is akciófilmet néz, hanem az akciófilm gyen­gére sikerült paródiáját. Más­részt pedig - ha már nagyon­nagyon bele akarja élni magát az ember - nemigen tud mit kezdeni néhány jelenettel. Például azzal, amikor a ki­élesített bombával a fenekük alatt tapsikolnak és mosolyog­nak az utasok egy sikeres manőver után. Nincs az a min­dent elborító emlékezetkiha­gyás, amivel erre magyarázatot találnék. Az pedig már egyszerűen szakácskönyvbe illő, ahogy a rendező bácsi összeválogatja azt a sok „zöldséget" a film­jéhez. Például nem bírta ki­hagyni, hogy ne hozzon be egy nőt a történetbe. Mindig be­hoznak egy nőt a történetbe, akivel a főhős pasi szétetye­petyéli a hepiendet. Azt gon­dolja talán, hogy a nő a hab a tortán? Na most lehet csóko­lózni. Podmaniczky Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents