Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-19 / 194. szám

io ÜNNEP DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. AUG. 19. A „szombatosok" világot­váró szektájának értelmezé­sével több helyen (történel­münkben, irodalmunkban) is találkozunk. Cserzy Mihály „Az öreg Szeged" c. művében mint századvégi ivókompánia, asztaltársaság szerepelnek. Bálint Sándor szótárában a szombatosokon azokat is érti, akik, főleg a felsőtanyai, jobb­módú, negyvennyolcas érzel­mű parasztság közül, a városi polgársággal karöltve, kocsi­kon utazva „szobori búcsú" vagy „árpádbúcsú" ürügyén az emlékműhöz zarándokolva emlékeztek a honalapítóra... A pusztaszeri mauzóleum fölavatása után rendszeresebbé váltak ezek a „kirándulások". Legalábbis erről tanúskodik az előttünk fekvő, litografált meg­hívó szövege, melyet Puszta­Szer, 1897. év „kisasszony holdnapjának nyolczadik nap­járól" keltezve, a szegedi szombatosok XXL társulata nevében küld tagjaihoz Bálint Kálmán (titkár). A római XXI­es szám, mint kiderül, a „vezérkar" számát jelenti, me­lyet hadd jegyezzünk ide az utókornak: Kováts József (elnök), temesi Schiller Károly (alel­nök), Tölcséry József (iroda­igazgató), Folkusházi Károly (egyl. pénztárnok), dr. Kasza Ferenc, Csikós János, Magyar József, Hubert Antal, Rostko­vics Arthur, Polczner Jenő (?), győri Farkass Gyula, győri Farkass Elemér, ifj. győri Far­kass Gyula. Hirhager Ferenci, A szobori búcsúk történeléből Szakács Andor (színész), Richter József, Terescsényi Gyula, Szakáll Lajos, Kocsis Benő - s végül ki más is, mint: Tömörkény István. A következő évi, 1898. au­gusztus 5-i „Értesítő" már arról számol be, hogy a kirándulás augusztus 7-én (vasárnap) tar­tatik meg. Indulás reggel 1/2 5 órakor, a Brüsszeli krt. 31. sz. házból. Minden résztvevő kö­teles magával hozni poharat és kést. A kocsik számozva lesz­nek, melyet úgy menet, mint jövet a kocsizók kötelesek betartani. Rossz időben a ki­rándulás Kátay Sándor tanyá­ján, a régi „Makkos"-ban tar­tatik meg. Mint kiderült, a helyszínen a műsorban szereplő himnuszt s a befejező szózatot a szom­batosok dalárdája (!) adta elő. „Pusztaszeren" című költemé­nyét Terescsényi Gyula úr, „Árpád szobránál" c. ódáját pedig Rostkovics úr szavalta. Az emlékbeszédet „Tömör­kényi" (sic!) úr tartotta. A műsoron szereplő Kossuth- és magyar népdalokat a népszerű Farkass-család tagjai szólaltat­ták meg tilinkón. 1902. június 21-én ülhetett össze az előkészítő bizottság: dr. Taschler József, Várady Gyula, dr. Becsey Károly, Kováts József, Lábdy Antal, s mint a Pusztaszeri Árpád Egyesület alapítói (augusztus 3.) hetekkel később, 23-án megrendezhették az első nagy­szabású ünnepséget. Fővárosi lapok beszámoltak arról is, hogy a kivonulás Sze­gedről Pusztaszerre részint kocsin, részint Kistelekig vas­úton s onnan kezdve gyalo­gosan történt. Az érkezést sá­torverés, táborbaszállás követ­te. A szobor mellett két sátrat vertek: egyiket az Árpád Egye­sület, a másikat a közönség részére. Tízezernyi tömeg előtt Várhelyi József plébános tartott misét fényes segédlettel, mely alatt Zsák Lajos tanftó régi egyházi énekeket adott elő. Az ünnepség során Kováts István tette le a pesti egyetemi ifjúság koszorúját, miközben Urbán Lajos zenekara kuruc nótákat játszott. Becsey Károly mondta el beszédét, melynek lényege az volt, hogy eít a napot az országgyűlés által törvénybe kellene iktatni. Hazafias szel­lemű költemények hangzottak el (Ábrányi Emil, Szalay Ká­roly fővárosi poéták alkotásai). Végül Salamon Gyula intézett lelkes beszédet a közönséghez. Ezután magyaros ebéd, majd délutánra szóló népünnepély következett (szépségverseny, díjbirkózás, parittyázás, ostor­verseny stb.). Az ünnepség a késő esti órákig tartott. A századfordulón főként két társaság bábáskodott már Sze­ged kulturális életének föllen­dítésén. Az első a Dugonics "Társaság, majd a tíz évre rá alakult Pusztaszeri Árpád Egyesület, melyeknek műkö­dése egymás mellett folyt az első világháború kitöréséig. Utóbbinak életében különösen kimagaslóak voltak a bálák, s ezzel karöltve hangversenyek. 1904. március 5-én a Kass Lloyd termében rendezett nagyszabású bál, majd ugyan­ezen év június 4-én az új­szegedi Vigadóban tartott nyári táncmulatság. Mindkét ren­dezvényt a pusztaszeri ős­monostor helyén emelendő templom javára hirdették. Az egyesület nem zártkörű alakulat volt, mint a Dugonics Társaság. A nagyközönség ré­szére a vonzerőt természetesen a romantikát szolgáló legendák s nem utolsó sorban az akkor még romokban „álló" régi bencés monostor jelentette. Mint ennek a soroknak íróját is, kinek célja most ezzel az, hogy a homályból fölemlítsek régi neveket - annak tudatában is -, miszerint a régi szolgálat elfelejtődik s ahogyan a költő mondja: parányi müveik nyoma elvész az óriási munka közt..." A trianoni békeszerződés utáni időkben, kisdiák korom­ban találkoztam Pusztaszer „szellemével", melynek je­lentőségét nevelőink az elemi iskolától kezdve, a középis­kolán keresztül igyekeztek bennünk ébren tartani. Mikor láttam először a mo­nostornak romjait? - nem tu­dom. Az bizonyos, hogy Czóg­ler Kálmán vezetett el bennün­ket először Felső-Pusztaszerre (akkortájt még így hívtuk!), ahol Árpád apánk s a vezérek domborműveit, majd Alsó­Pusztaszerre, ahol a mauzó­leumot láthattuk első alkalom­mal. A búcsúk már nem voltak divatban ekkoriban, de a romok látogatása jelentette ha­zafias érzületünk csúcsát. Má­sodízben már egyetemistaként kerültem a romokhoz. Győrffy István professzorom szokása volt, hogy évenkint elvitte hallgatóit Pusztaszerre. A ta­nulmányi kirándulás arra is szolgált, hogy ilyenkor a bioló­gus tanárjelöltek összemérjék futball tudásukat a gyógysze­rész hallgatókkal. Egy régebbi, a 20-as évekből készült fotog­ráfiát ma is őrizek. A szoborlátogatások hagyo­mánya hát nem szakadt meg. Klauzál-, majd Radnótista diákjaimmal én is ellátogattam az egyre pusztulóbb romokhoz. Legszomorúbb látogatásom az 50-es évek elejére esett, ami­kor meggyőződtem annak a hírnek valóságáról, mely sze­rint néhány évvel azelőtt hon­védségi harckocsik „gyakorlat" közben kidöntötték az árpád­kori monostor-maradvány utolsó falát s a téglákat elhord­ták a közeli táborba sátorlap nehezék-nek. Olyan alapos munkát végeztek, hogy tár­saimmal csak félórás keresés után akadtunk rá a nyomokra. Néhány év alatt a galagonya- s bodzabokrok dzsungelja lepte be azokat. Ekkor (rtam (Dél­magyarország, 1956. június 13.) elkeseredésemben, hogy lehetőleg (!!) ne fosszanak meg műemlékeinktől, sem fémgyűjtéssel, sem a korszerű haditechnika vívmányaival... Azóta - mit is tehettem mást - én is csak gyűjtögettem a monostor-rom „egykori ábrá­zolásait" s általában az emlék­művel kapcsolatos fényképfel­vételeket. Ehhez segített dr. Pap Róbert, az „Árpád" páholy néhai főmestere is. Az itt közöltek közül legértékesebb­nek tűnik Greguss János festő­művész 1882. október 28-án készített rajza, a romok tetején lévő gólyafészekkel. Amit a könyörtelen rom­bolók vég ;ztek, helyrehozták a régészek a múzeumi ásatások, napvilág a hozva a monostor földalatti részét. Az állami támogatás is tetemesen hozzá­járult ahhoz, hogy a második ezredév küszöbére a puszta­szeri emlékpark nemzetünk féltve őrzött közkincsévé vál­jon... Csongor Győző vagyunv mi mottó, A tagot ftlldeten, a n,e vek na. határa i lati alul a aik fiad, a m.ndant állati a* oran a* föld Oo ... noo Fiiul a alk a k ig a maanfc, 1 alótt hdtaa A puarta ulu rav.ta.be adott puuta, a maly adta .nr.k .dojén, ivottad i 1 harapni való fival. Moai a kanyarat ad,, a magyaroknak. Mindan fild áldott, a nvt magtanamkatl abban a Lvraben a m, Itten,nk Mindtn fflid ad,. ArpOd nrpdnak. , M ud, a novai br e. aii.1 arOl Ovaraaadokon al kifogyhatatlan o.odk. ariml íoas^ raoldoaofl^va'tal iapodjáv** poneara, nncarav Bar olykor ootiAjai Fakadnak ha ., _ * f*0" ••""•» Kfcan m. tom.1k.rm fogunk. Hog, porra yOlvO, bolifünk kéai utódok oromoro kanyemCvOny.k oitrmorionok v.ov a kü'.lSÍk^.'í!"'.'' " ""i." >»<>•«••*•. jOttOnk nak.d, . ki k,,aiibb TÉL . i^TÍflSSf a FUSZT™ "*»' ""••S"*"' "F'ton viaalod ma n vttó latar.tat annak, a na tv.r évat tlhtl voltai, hcndván magadon a HonalkotiA bJarka oaraq.1 tan annak a rbg. nand, a na I. branad ..gyon M«d ta b.mid a hUgy.rvag vagyon Mart la rag, ar. a hova m. .var ., mulv. ab.randokolm kii....egünknek taSílijTt. .rác ? .."i*?? /«*" P""**** * N* '«u"knak alapjatt magral.tla* a CCkitOgoban f.naOgSS ÁRPAD VEZÉR. ' "«A «'i*Udr PVtJtta ola Iv „uh. un u kndbil MoaM tlpa Mit. „osn aaauar II Koaitruotal .lette Honol. Hodinkifk Mgnettc mnn. noplniyu kúutaiaiA onji„nl klkptkt ÍAlMi. Km honi.v.lUI kribuk < hUp. iMlpo „hint ktittl :mk U « lijti Urdjd mull lord kmuu ilhrin neenr telit tumán infikxiu u Lmtm Silóid tipli Hull kv ul.fat Mha ki un vmií kAdMátt naaittbo Ond füdri Orik Hu yywHi l latot fUSin-SM, II «IMO)Olclllubm(likntlMdik Iv liuuiiny inH.íj liuk oyolcradik input A szegedi szombatosok, XXI. társulata: vc /—w.uf^nmféz uií^j- / lv . . - y 7 ' írt IZÚmíÁ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents