Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-17 / 192. szám

Aszály van, lesz is S e a föld, se az ember nem bírja sokáig a forróságot. Veszít értékéből akkor is, ha bevallja, akkor is. ha nem. A földnél jobban mérhető ez, kimutatja fájdalmát és veszteségét, ezt nevezzük aszálynak. Amikor a mun­kánk értékét nem hálálhatja meg a termőföld, mert ön­hibáján kívül a természet rabol kincséből. Aszály régen is volt. most is van, lesz is. Egyik leg­szívszorítóbb olvasmányom Veres Péter írása az aszály­ról, a harmincas évek Magyarországán, a Hortobágy környékén miként ment tönkre a paraszt, mert hó­napokig nem kapott esőt a szikbehajló mező. Immár egy évtizede pusztít vidékünkör az aszály. Tu­dós koponyák, ha kimutatnák, mekkora Icár érte a me­zőgazdaságot, s általa a fogyasztót, meghökkentő ad­atokat hoznának tudomásunkra. Pedig pontosan ki se mutatható. Nem mindenütt egyformán pusztít. S van olyan gazdaság, amelyik jobban védekezhet ellene. A kisember persze nehezebben, mert ugye a vizet sem adják ingyen. Ez egyik rákfenéje honi gazdálkodásunknak. Amikor épült a Tisza tó, boldog-boldogtalan azzal érvelt, hogy a kemény, száraz, aszályos mezők, a Nagyalföld java része, majd öntözővízhez jut, s mennyivel többet te­remnek a földek. Ám, nem éppen így lett. A földek ki­sajátításáért kapott pénzt nem öntözőberendezések vá­sárlására fordították, hanem felélték. Most se sokkal több területet öntöznek, mint hajdanán. Ráadásul akko­riban még aránylag megfizethető volt az öntözésre fel­használt víz. Ma alig-alig. És említsük meg a másik rákfenéjét is az aszálynak. Nem mindenki egyformán értékeli, lásd a villódzásokat napjainkban, amikor az érdekképviselet már riadóztat, a magas hivatal még óvatoskodik és nehezen ismeri el a tényt. Pedig elég kimenni a kényszerérett határba, látható a szárazság nyoma. Ám, ugye az érvek, hogy a talajban van még elegendő nedvesség, a paraszt mindig ilyen volt (valóban), amikor elemi kár érte a termést, meg akarta fizettetni hol a biztosftóval, hol az állammal. V alaki tehát megfizeti egy részét az aszálynak, pon­tosabban a terméskiesésnek. Csak ugye, ki legyen az? Ez pedig olyan szemlélet, amelyik tartósan garantál­ja, hogy aszály a jövőben is lesz. Sajnos. Holott enyhíteni rajta nemcsak emberi kötelezettségünk, hanem módunkban is állna. Állhatna. Lesz idő, hogy megéljük? Xq . CucLtci L Privatizáció a mezőgazdaságban Az elmúlt négy évben A mezőgazdasági beru­házások alakulását alapvetően a privatizá­ció határozta meg. Ez Idő alatt az élelmiszer­ipari ágazatba megkö­zelítően 82 milliárd forintot fektettek be, miközben az ágazati beruházás az 1990. évi 17.7 milliárd forintról 1993-ra 26.4 milliárd forintra emelkedett ­tartalmazza a Földmű­velésügyi Minisztérium összefoglalója. E szerint a beruházások reálértéke elmarad a korábbi évekétől, mivel az élemi­szeripari vállalatok többsége nem, vagy alig fordított pénzt fejlesztésre. Jobbára gépek­berendezések beszerzésére költöttek, ami tavaly elérte az össz beruházási költség 75 százalékát. Az import gépek aránya évről-évre emelkedett és jelenleg csaknem kétszerese a belföldinek. A befektetések mértéke azoknál a vállalatoknál a leg­nagyobb, amelyek a privati­záció viszonylag korai sza­kaszában külföldi kézbe kerültek. Az élelmiszeripar jegyzett tőkéjének megkö­zelítően 44 százaléka volt tavaly év végén külföldi tulaj­donban. A külföldiek első­sorban olyan vállalatok iránt érdeklődtek, amelyekkel évek óta keresekedelmi-gazdasági kapcsolatban álltak, illetve, amelyek a biztos belföldi ­kismértékben nyugati - pia­cokra termeltek. Ezek a nö­vényolaj-, a cukor-, az édes-, a szesz-, a sör-, és a dohányipar cégei. E szakágazatok az élelmiszeripar 26.4 milliárd forintos tavalyt beruházásaiból megközelítően 17 milliárd forinttal részesedtek. Ezzel szemben a stratégiai jelentőségű szakágazatoknál ­tej-, hús-, baromfi-, malom- és takarmányipar - elenyésző a külföldi részesedés és lassú a privatizáció. A beruházások 1993-ban 5.8 milliárd forintot tettek ki. Farmer Expo Debrecenben Napjaink legnagyobb hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari vásárát, a debreceni Farmer Ex­pót az Idén augusz­tusban Immár harmadik alkalommal rendezik meg a cívis városban. Vaszkó László, a rendező Cég, a V-Trade Bt. vezetője elmondta: két évvel ezelőtt még csak 36, többségében hazai cég vett részt a szakmai programban, az idén pedig már 10 országból, csaknek 250 vállalkozás mutatja be ter­mékeit. A mezőgazdasági és élel­miszeripari kiállítást szakmai tudományos konferenciák egé­szítik ki. Ezek sorában rende­zik meg az európai sertéste­nyésztési konferenciát, amely­re 20 országból érkezik előadó. A konferencia idején élőállat­bemutatót is tartanak: egy ezer négyzetméteres cirkusz-sátor­ban helyezik el a karámokat. benne 200 sertéssel. A Farmer Expo keretében emellett nemzetközi almatermesztési konferenciára, mezőgazdasági gépészeti tanácskozásra, méhésztalálkozóra és országos póniszemlére is sor kerül. Az augusztus 17-én nyíló és 21-ig tartó rendezvénysoro­zaton román, bolgár, illetve ukrán nemzeti nap is lesz. Csupán Romániából több mint 200 üzletember érkezik az expóra, s Debrecen lesz a hely­színe a hivatalos magyar-ro­mán mezőgazdasági kormány­zati kapcsolatfelvételnek: ott találkozik majd a magyar földművelésügyi és a román mezőgazdasági minisztérium államtitkára. A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Dinnyével fogyókúráznak előnyeit kihasználni érkeztünk. Most már mindenütt forróság van, kevesebben vállalkozunk erre a tavasztól őszig tartó, hosszú kirándulásra. Nekem Szegeden él a lányom, s a vejem is beleidomult ebbe a munkába. A párom két éve nem él, Tamás szerencsére nagyon szereti ezt a munkát, a végzettsége is a mezőgaz­dasághoz köti, (gy átvette a vezetést. Nehéz munka ez, nélkülözhetetlen a férfi erő. • Mennyire éri meg ezt csinálni? - Nagyon nagyok a költ­ségek, ma húsz forintjával sem annyira kifizetődő a termelés, mint a '77-es tíz forinttal. A '9l-es nagy termésnek felét a földön kellett hagyni, 3 forin­tért nem volt érdemes fel­szállítani Pestre. Egy aprán­ként épített családi házon kívül nincs más vagyonom. A be­vétel nagyrészét mindig a következő évbe kell bele­forgatni. Még gyerekko­romban, Horton hallottam: „ta­nuld meg, ha sikerült a dinnye, nem egy évre adják. Úgy gazdálkodj, hogy utána 6-7 gyengébb évet is kihúzhass!" Az ideit, jelek szerent a sikerült évek között tarthatják majd számon. Ennyi tapasz­talat és tudás birtokában a gyengébb sem érheti őket váratlanul. A Tamástól hallott tervek szerint az eddigieknél kevésbé szeretnék a termé­szetre bízni a szerencséjüket. A jó fajták, az öntözés, a szak­tudás, a kiépített kereskedelmi kapcsolatok sokat nyomhatnak a latban. A magas ár csak ritkán ellenszere a kikerül­hetetlenül magas költségeknek. A minőségi és nagy tömegű áru, ha megtalálják vele a ve­vőhöz való utat, talán a Horti ember intelmeiben szereplő gyengébb évek száma is csökkenthető. Bár beosztónak lenni ettől függetlenül még szabad. Tóth Szeles István Ottjártunkkor nagy halom dinnye várt egy lengyel ka­mionra. Közben egy-egy bol­tos is megjelent utánfutós kocsijával, s megpakolt a friss áruval. A gazda Nissan kis­teherautójával épp az orrunk előtt vágtatott be a városba, s amint egy óra múlva visszaért az üres járművel, már csörgött is benne a rádiótelefon, egy másik üzlet kért utánpótlást. - Nagyon megy most a dinnyénk, mert az öntözetlen területeken apró maradt. Már tavaly szépen beindult a nyu­gat-európai export, újdonság a lengyelek megjelenése. Talán megunták a banánt, narancsot, s ők is rákaptak a dinnyére. Olaszok, dánok és németek napi több kamion áruért je­lentkeznek, de csak részben tudják a termelők kiszolgálni őket. • E felfokozott kereslet az árakban is tükröződik? - A lengyelek a kisebb mérettel is beérik, így ezt adjuk nekik 14 forintért. A kereskedők nagy tételben 20 forintért viszik, a feleségem 25-ért kilózza a piacon. Hektáronkénti 300 mázsával az idén van benne fantázia. Csak győzni nehéz ezt az egy hónapra korlátozódó ember­telen iramot. Jövőre ezen sze­retnék változtatni. Fóliás ta­lajtakarással, négy hektáron próbálom két héttel előrébb hozni az érést. A szezon elején az ár duplája, mint a dömping­ben, s a munka is jobban meg­oszlik. • Az öntözés, a tervbe vett fóliázás nem hagyományos gazdálkodási szemléletet jelez. - Az aszály miatt harminc centisen kiszáradt kukoricám már több mint tíz éve meg­tanított, hogy öntözetlen földbe csak bukfencet szabad vetni. Az öntözőberendezés saját beruházás, az MFA pályázattal nyert támogatást és hitelt egyéb gépekre, traktorra, per­metezőre költöttem. Jövőre tovább fejlesztem az öntözési kapacitást, hogy profi módon. akkor és annyi vizet tudjak gyorsan adni, emennyire a növénynek szüksége van. A legsürgetőbb mégis egy na­gyobb teherkocsi, hogy a szállításnál ne kelljen ennyit rohangálnom. • A terület a sajátja? - Sajnos öntözhetőt nem tudtam kárpótlásban venni, így bérlem. 9 Tudtommal a dinnyésnek úgyis vándorolni kell az áttelelő kórokozók miatt. - A hagyományos fajtáknál ez szentírás volt, de a hollan­doknál, franciáknál és ameri­kaiknál már meg lehet koc­káztatni az ismétlést. Nem aggódom, van föld bőven, aki művelni akatja, mindig talál. A munkáját végző embert ennél tovább feltartani illet­lenség, ennyi talán jól esett pihennie két forduló között. Az általában Hevesből érkező vándor dinnyéseket jellemző, tévével, konyhával és ágyakkal 'ellátott lakókocsi itt sem hiányzik, pedig Tamásnak van munkahelye és Szegeden lakik. Most épp fizetetl^n szabad­ságon van. Anyósa, özvegy Tábi Antalné készségesen szolgál magyarázattal. Termé­szetesen nem asztal mellett társalgunk. Követem az indák közé. Ő az, aki megkopogtatja, s megjelöli, melyik dinnye szedhető. Pár percre sem ér­demes megállnia, mert a a' rokonokból ismerősökből verbuválódott segítségeknek akkor nem lenne mit halomba hordani. - A férjemmel '77-ben jöttünk le először Hevesből délre, előtte otthon termeltünk. Ott olyan hagyománya van ennek, mint Tápén a szatyor­készítésnek Akkoriban a pár fokkal melegebb időjárás Somogyi Károlyné felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents