Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-13 / 189. szám

TÁRSASÁG • KULTÚRA • IFJÚSÁG • BŰNÜGY • SPORT Feltárás az elején Végre egy egyálta­lán nem provinciális téma, amelynek feltá­rásához úgy tartozik az érzelmek és az ér­zékiség egyetemessé­ge, mint ahogyan egy magánember esetlen­sége, és mégis, szem­izmainak fürge mozgá­sa. Fejezetek a nyári nőnap alkalmából A szegedi nő Tuti tippek Ha az embernek vagy va­laki másnak jó az arcmemó­riája, és ha ötödszörre is ugyanaz a női arc ugrik ki a tömegből, akkor majdnem biztosak lehetünk abban, hogy az illető nem rokonlá­togatáson tartózkodik a vá­rosban, hanem állandó lak­helye Szeged. De tutira csak akkor vehetjük szege­diségét, ha legalább két al­kalommal látjuk lenge öl­tözetben, s mindeközben nyugodt léptekkel halad ke­zében két tömött cekkerrel, amelyekben felfedezünk legalább egy gyorsan romló árut. Vigyázat! A bébiétel még nem bizonyíték! Csak ha a bébiétel látványa egy összvonalas, tehát kombi­nált bérlet felmutatásával párosul a város bármely ré­szén. Sajnos a diákbérlete­seknél csak egy diszkrét, nem tolakodó kérdés által juthatunk dilemmánk vé­gére. Ha pedig szeretjük a rejtélyeket, akkor ezt itt mind szépen elfelejtjük, és keresünk egy könyvet a könyvtárban, ami azt ecse­teli, hogy nők még soha, csak férfiak tűntek el a Ber­muda-háromszögber. Két nő pólóban A szerelem olyan mint a cigaretta: füstöl. Es többnyi­re a lassan, finoman simo­gatva gomolygó füsttől nem látunk csak az orrunkig, pe­dig az orrunkra egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak, így hát nem számít kisebb­féle csodának, ha egyszeri ránézésre képtelenek va­gyunk megállapítani, hogy az a két butikpólós nő, akik az utcán a puncsos és kara­mellás fagyi mögött ránkne­vettek, s még percek múlva is, amikor visszavitt a lá­bunk, hajtogatott arcuk egy szellőnyit az iménti mosoly­ból, hogy most ők tényleg itt élnek velünk egy levegőn, vagy csak egyikük, vagy egyikük se. Innen mondom, a szegedi nő csak belül olyan, ahol él. Persze egé­szen más a helyzet, ha a helyszín feliratozva van. Na­gyon könnyű dolgunk akad a döntésben, ha pólójuk nem sima, hanem tele van írva, abból már kijöhet vala­mi. Például, ha az egyik pó­lón az áll, hogy Hajrá Sop­ron, a másikon meg az, hogy Hajrá Szegedi Dózsa, akkor nekünk ma könnyű dolgunk akadt. Feltéve, ha nem cseréltek pólót, még a fagyi előtt, a hűvös, félho­mályos szobában, ahol a huzatfogó lécei meg-meg­rezzentek a közöttük besur­ranó puha légáramban. A nyakam rá... Kár hogy nem írhatom azt, hogy a város falain be­lül a nők, hanem csak kör­töltéssel szolgálhatok, ami ugye nem olyan romantikus, az árvízvédelem soha nem volt romantikus. Mert akkor azt írnám, hogy a város fa­lain belül a nők nagyon jól tudják, hogy itt élnek, és azt is, hogy itt hogyan. Szerin­tem egy szegedi nő most­már soha nem iszik a Tisza vizéből, hacsak nem fürdés közben az orron át jut a nyelőcső felé valami kis vízi hab belőle. A szegedi nő csak nagyritkán eszik címer­állatot, azaz bárányhúst. Nem olvas elalvás előtt Ju­hász Gyula verset, s ha szerelmes lesz, nem onnan idéz, sőt, inkább újkori, bő­ruhás francia költő kerül te­rítékre. A szegedi nő ma már nem hisz a tiszavirágok rövid életéről szóló tanulsá­gos és mesés mítosznak. Azt a máig bizonyítatlan té­telt sem osztja, hogy az őzés onnan ered, hogy a szegedi nők reménytelen szerelmükben mindhiába vártak a nagy Ő-re, ezért szívüket annyira ellepte a vágyakozás, hogy ez a nyelvükben is megjelent. A szegedi nő szeret strandra járni a naptejjel, és szerin­tem tudják is, hogy akkor a legnőiesebbek, amikor min­den évben elcsodálkoznak azon, hogy minek jár a strandra napozni egy néger. A szegedi nők napilapot nem olvasnak, ha mégis, azt hetilapként olvassák. A szegedi nők mindig más vá­rosba vágynak, de ezt még annál is jobban titkolják, mint azt, hogy nem tudnak üvegből inni. És ha már az általánosításnál tartunk, ak­kor abban biztos vagyok, hogy nagytöbbségük most ezekben a percekben sze­retné kitekerni a nyakamat. Fotó: Enyedi Zoltán Boszorkányégetés Az országban sokfelé él az a kép(zet), hogy Sze­geden a nők boszorkányo­sak, mi több, még szigetük is van, ahol éjszakánként összegyűlnek és irtó klassz sztorikat mesélnek egymás­nak, illetve egyeztetik órái­kat. Nem erősségem a köz­véleménykutatás, de enél­kül foghíjas lett volna a sze­gedi nő képe. Egy középko­rú hölgyet kérdeztem mag­nóval az ujjperceim között. - Hölgyem, maga sze­rint vannak, és ha vannak, milyenek a szegedi bo­szorkányok? - Jujj, jesszusom, maga a kandi kamerától van?! - Már miért lennék én a kandi kamerától? - Mert olyan félelmetesen hátborzongatóakat kérdez, és sehol nem látom a kame­rát. Podmaniczky Szilárd A szponzorokhoz Ez a szelíd írás so­ha nem jöhetett volna létre ebben a formá­ban, ha nincs a Dél­magyarország című napilap, és ha Szege­den nincsenek nők. Köszönjük! A hét fotója Óvszerkezet az AIDS ellen - Yokohamában is. (MTI - Telefotó) A hét híre Három ló húzta A Krisztus utáni II. század­ból való bronzkocsira bukkan­tak bolgár régészek az ország északkeleti részében. Bolgár lapjelentések szerint a szekér közelében három ló csontvá­zát is megtalálták. Az ásatá­sokat végző régészek egyiké­nek szavai szerint a gazda­gon díszített bronzkocsit telje­sen restaurálni lehet. A lelet jó állapotát a régészek azzal magyarázzák, hogy nem tisz­ta nemesfémről, hanem bronzról van szó. A „Kireka" néven ismert ásatási helyen, ahol a bronzkocsi előkerült a föld mélyéről, egy II. század­ban élt trák nemest temettek el. A térségben ez már a má­sodik eset, hogy antik kocsit ástak ki a régészek. Fél év­századdal ezelőtt már a fel­színre hoztak egy hasonló ko­csit Balcsik város közelében. Nagy Bandó András Jacko Budapesten A zt hiszem, soha még ek­kora fölfordulás nem előzte meg egy világsztár Budapestre érkezését, mint Michael Jacksoné. Az egész úgy volt kitalálva, ahogy azt Amerikában el­várják: legyen tudott, hogy jön, de maradjon egy rakás bizonytalanság is, és persze a program kottára rögzítve, profi módon még a rögtön­zések is, mert egy ilyen kali­berű fickónál mar nem bab­ra megy a játék. Ebben az egész cécóban persze ma­gának Jacko-nak kellett a legkevésbé nyüzsögnie, az ő dolga mindössze annyi volt, hogy végigcsinálja a megtervezett programot, no és persze, hogy itt legyen. Az újságok természete­sen rajta voltak minden apró híren, részben mert sejtve volt, mikor mi fog történni, részben pedig vagy tudato­san kiszivárogtattak egy­egy apró történést a csapat vezetői, vagy egyszerűen maguk az újságírók szima­tolták ki, mikor mire lesz ér­demes odafigyelni. El kell árulnom, legna­gyobb igyekezetük és kiváló újságírói munkájuk ellenére sem tudósítottak mindenről, ugyanis voltak a megasztár látogatásának és clipforga­tásának olyan eseményei, melyet csak én tudhattam meg. Mindezt egy különle­ges szerződéssel tudtam el­érni, mely azt rögzítette, hogy a budapesti weekend valamennyi részletét csakis és kizárólag én ismerhetem és tudhatom. Szerződésünk azt is rögzítette, hogy a kü­lönleges csemegének ígér­kező részletekről csak Jacko hazautazása után számolok be a magyar saj­tóban. Nos, eljött hát az idő, immáron beszámolhatok minden titokról, mindenről, ami megtörtént ezen a forró nyári hétvégén, Budapes­ten. Először is: való igaz, szerdán valóban Jacko ha­sonmása, yalentinó érke­zett meg. Ő épp úgy táncol és mozog, mint Jacko, haj­szálra pontosan úgy nézett ki, mint Jacko, s az volt a dolga, hogy megtévessze a rajongókat, s hogy próbáljon a statisztériával, amíg az eredeti sztár megérkezik. Csütörtökön, a késő esti órákban landolt a Ferihe­gyen egy másik magángép, mely Robertínót hozta, aki mozgásban és táncban majdhogynem fölülmúlja Ja­cko-t. Annyira hasonlít a megasztárra, hogy a saját anyja sem tudta megállapí­tani, melyikük az igazi. Ro­bertínó oldalán már ott volt Jacko vadonatúj felesége, Lisa Marié Presley hason­mása, Linda Judy Harrison, s mondanom sem kell, Ro­bertínót is mindenki Jacko­nak nézte, így aztán nem csoda, hogy ostrom alá vet­ték őket az érkezésüket ki­szimatoló rajongók. Ugyanezen a napon már a pénteki újságcikkeket fo­galmazták az újságírók, ar­ról tudósítva, hogy immár valóban megérkezik az igazi Jacko, de azt még nem le­het tudni, hogy a feleségé­vel érkezik vagy a saját ha­sonmásával. A Népszabad­ság olyan információkat ka­pott, hogy a felesége helyett Elvis Presley hasonmásával jön, de ha nem sikerül, ak­kor maga mellé veszi Ko­már Lászlót. A Népszava értesülései szerint Jacko nem is jön, viszont jön egy harmadik hasonmás, egy kezdő énekes, bizonyos Frank Sinatra, aki mozgás­ban és táncban is egy az egyben képes utánozni az eredeti Jackson-t. A Magyar Hírlap oknyomozó újságírója kiderítette, hogy a mega­sztár eleve nem is jöhet, mert nászúton van a felesé­ge második hasonmásával, bizonyos Liza Minellivel, s ha valaki egyáltalán megér­kezik Budapestre, az a ma­gánrepülőgép pilótájának hasonmása lesz, ugyanis maga a pilóta most éppen Jacko hasonmásaként sétál és autogramot osztogat Moszkvában, a Vörös téren. Az Új Magyarország vidéki tudósítója arról írt, hogy Ja­cko már négy éve nem is él, Valentínó készíti a legújabb clipjeit és lemezfelvételeit, Robertínó vette el feleségül a Presley-lányt, illetve a ha­sonmását, mert Lisa Marié két éve él teljes visszavo­nultságban egy Los Angeles melletti apácazárdában, mint a zárda főnöknőjének alteregója. Ezen hírek tetejében ott volt az igazság, melyet csak én tudtam, mely szerint Ja­cko már szerdán megérke­zett, mint Valentínó hason­mása, a Presley-lány pedig a MALÉV utaskísérőjének öltözve mindvégig fölszol­gált neki, csak hogy elterelje Jacko figyelmét arról, hogy tévedésből nem a magánre­pülőgépükre szálltak fel, ha­nem a MALÉV most ide szállított új Boeingjére. Va­lentínó csak pénteken érke­zett meg, amikor Jacko már a statisztériával próbált, gyér érdeklődés mellett, mert a sok buta rajongó egyszerűen csak Valentiné­ként bámulta, s észre sem vették, hogy Jacko a saját hasonmását tökéletesen hozza táncban és mozgás­ban. N os, miközben a pénte­ken megérkező Valenti­nét őrjöngő tömeg vette kö­rül, s volt szíves kiállni a Ho­tel Kempinski egyik ablaká­ba, hogy plakátokat dobál­jon a hotel bejárata előtt őr­jöngő lányoknak, Jacko szorgalmasan próbált to­vább, Robertínó pedig el­ment a Heim Pál Gyermek­kórházba, hogy jót tegyen. Ott természetesen mindenki a csodált sztárt látta benne, és az sem tűnt fel senkinek, hogy a Presley-lány helyett Liza Minelli hasonmása ka­rolt a megasztár alteregójá­ba. A gyermekjátékok szét­osztása után Robertínó visszatért a szállóba, lepi­hent, Valentínó pedig hirte­len eltűnt, s a sztár hason­másaként elment, hogy be­jelentse, segít a májátülte­tésre váró gyermeken. Ezt követően hazarepültek, de csak a hasonmások. Jacko és a Presley-lány még most is ott integet a hotel egyik ablakában, alattuk emberek {ömege jön-megy, néha föl is néznek rájuk, közönyö­sen, ugyanis most már a ku­tya sem hiszi el nekik, hogy ők az igaziak.

Next

/
Thumbnails
Contents