Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-11 / 187. szám

H csajka mellől Dolgozni muszáj. (Fotó: Enyedi Zoltán) MÉs? - Összeborultunk, és ríttunk. Pista bácsi kiegészíti: - Örömrívás volt az már. Mi Veronka néni, a fényképekkel mást tehetne az ember, ha annyi ideig nem látta egymást? Rí örömében. • Aztán, gondolom, asztalhoz ültek. Mit kapott ebédre? - Mit is ettél, apjuk? - Palacsintát! • Azt hát, palacsintát. Emlékszem már rá, jót ettél belőle. - Igen régen nem ettem előtte. Nem lehet ám azt elmondani, amire maga kíváncsi. Mondom, nem beszéltünk mi olyan nagyon, csak ríttunk. Másról se nagyon lehet beszélni. Arról se, hogy ő a légvédelemhez volt beosztva. • Pista bácsi! Régen volt, ha százezer repülőt lőtt volna is le, akkor se lehetne baja belőle. - Nana! Ne olyan hevesen! Az ördög nem alszik. Ami egyszer előfordult, megeshet az máskor is. A fogolyéletről is hallgat. Beszédesen hallgat. Mert az ördög nem alszik. Ami egyszer megesett, előfordulhat máskor is. RIPORT 7 - Elfelejtettük mi azt már. Ott van a Hódi András, aki Vásárhelyről vonult be, és ügyvéd volt azelőtt. Hazajöttünk, és nem maradhatott meg ügyvédnek, mert azelőtt is az volt. A gazdaságban találkoztam vele, ott kapott jogtanácsosi állást. Képzelheti, aki azelőtt ügyvéd volt, annak be kellett érnie a jogtanácsossággal. így változott a politika. • Mikor találkoztak? - Bent jártam egyszer a derekegyházi központban, ott futottunk össze. Megörültünk egymásnak. Ne siessek, beszélgessünk! • Meddig beszélgettek? - Egy teljes napig. • Miről? - A hadifogságról. • Mertek beszélni róla? - Amit tudtunk, mind a ketten tudtuk, és az nem ment tovább. De ha maga leírja, akkor tovább mehet. • Kivel találkozott még? - Senkivel mással. Volt egy építészmérnök is velünk. Pestről, Vissy volt a neve. Nagyon mondta, ha fönt járok, keressem meg, benne van a telefonkönyvben a neve is, a címe is. • Megkereste? - Soha nem értem rá arra. El-elnézem, amikor Vissy Károly mondja az időjárást a televízióban. Lehet, hogy az ő fia lenne? • írni kéne neki pár sort! Ha a fia, biztosan válaszol. - Azt se tudom, látja, ő visszakerült-e az állásába. Lehet, hogy őt is B-listázták. Aki hallja, adja át! Üzenet Nagymágocsról, Orosz Istvántól. Vissy Károlynak. Ha az ő apja volt hadifogoly a Kaukázusban, és előtte építész volt. (íjon egy lapot legalább. Majd a postás tudja, hová kell vinnie. • Mi lett a Hódival? - Elütötte szerencsétlent az autó. Motorral ment haza, akkor ütötte el. • Elment a temetésére? - Nagyon sokára tudtam meg, hogy egyáltalán meghalt. Bent kérdeztem, az irodán, akkor mondták. Horváth Dezső MMMMHNNHMMHHMHffinmn XTaMMMBSaMMMM— CSÜTÖRTÖK, 1994. AUG. 11. • Akkor nem engedte ki a levest. • Hadifogoly-valutában mennyi volt a csajka ára? - Negyven deka kenyér. Volt ott mindenféle ember, kanalat is csináltak/különb volt, mint a gyári. Aki fésűt is tudott csinálni, az is jól járt. Minden este börze volt a táborban, kegyetlen nagy vásárokkal. Mindent lehetett kapni, mindenért. A negyven deka kenyér mellé egy fél csapottkanál cukor is járt. Hogyan lehet valami fél is, meg csapott is? Vagy féligcsapott? Bemegy, kihozza a cukros dobozt, egy kanalat, meg egy kést. Belemeríti a kanalat, púposán marad benne a cukor. A kés fokával lecsapja a púpját, máris csapott. A kés végével megfelezi, ennyi az egész. • Az járt jól, aki a kanál tövénél lévő felét kapta? - Szemenként nem számoltuk meg, de ha megszámoltuk volna, biztosan nem lett volna különbség, az biztos. Mondom, olyan kanalat a gyárba se tudnak csinálni. És a felező kés is olyan volt, amilyen a kanál mélyedése. Megint bemegy, és kihozza az „acskót". - Gyufa, ugye, nem lehetett a hadifogolynak. Lehet, hogy nekik se volt, de nekünk biztosan nem. Tűzre meg szükség volt, mert valamivel legalább a Pravdába sodort mahorkát meg kellett gyújtani. Elő az acelat, a kovát meg a taplót, és csiholtunk. Bal kezébe fogja a kődarabot, rászorítja a tapló szerepét betöltő páklyát, ráüt a reszelődarabbal, ugrik ki a szikra, és elkezd füstölni a páklya. - Páklya ott nem volt, rongydarabkákat, vagy a másik újság szeleteit fogtuk hozzá. A Pravda nem lángolt azért volt jó cigarettához, d • a másik újság könnyen lángot fogott. Acél helyett meg a kispuska hüvelyének a darabja is megtette. Sokan azt se tudják már, mi a páklya. A gyékény buzogányának a „szirma", a pákász gyűjtötte össze annak idején. Szárazon tartották, mint a puskaport, hogy könnyű legyen rácsiholni. A Kaukázusban volt a tábor, Groznijban. Orosz István, a csajkával Annyit említsünk meg a katonaságról, amikor második gyermeke született, nyolc nap szabadságra hazajöhetett a frontról. Lányért nyolc nap járt, fiúért tizenkettő. Három nap ráment az útra, pedig csak itt voltak, Erdélyben. Kisfia akkor volt másfél éves. Amikor a fogságból ért haza, 1948. december 5-én, sírt a két gyerek. Addig csak azt tudták, hogy fényképapjuk van, most meg ott állt előttük egy nagybajuszú ember, a maga harminchat kilójával, teljes idegenségével. Ennél nagyobb fájdalmat is nehéz elképzelni. Veronka néni előveszi a fényképgyűjteményt, és megmutatja benne, melyik képről ismerték az apjukat. - Akkor tudtam meg, hogy jön, amikor már itthon volt. A csarnokba vittem a tejet, mert egy tehenet vettem addigra már, karomon a tejeskannák, a gyerekek meg sírnak, mint a veszedelem. Kérdezem énanyámat, mi lelte őket? Ne törődj velük most, lányom, eredj csak be, egy ember van odabent. Bementem, hát ő volt. • Inkább porzó, mint termő nyár Aszályos nézőpontok • Az aszály a szárazság több, vitatott tényező alapján minősített esete. A szárazságot, a hőséget még el lehet annyival ütni, hogy az időjárás hol ilyen, hol olyan. Mire megjelenik az írás, talán a postaládából kilógó újságszél is ronggyá ázik. A természet csodás, az éltető esőtől nekirugaszkodik az életjelt alig mutató növény is. Amelyik nem, az sok okból nem él a nagy lehetőséggel: rossz, nem neki való földbe vetették, nem kapott tápanyagot, a vetőmag sem volt az igazi, netán a gyomok is fojtogatták. Bizony az emberi mulasztásokat — legyenek azok a trehányság vagy a szegénység táplálta tehetetlenség következményei - nem illik a gyanútlan természet nyakába varrni. Az aszály már a kikerülhetetlen katasztrófára alkalmazott kifejezés, itt már késő az újjáélesztés. A kedvezőtlen hatások kárai csak központi beavatkozással, s kizárólag anyagiakban mérsékelhetők. Mindehhez kevés csak a szándék, pénz is kellene. A költségvetést nem illik aszályosnak nevezni, de mégsem látszik rajta, hogy képes lenne fizetni, mint a köles. Magyarországon a drága alapanyagok és a fizetni kicsit képes kereslet metszéspontjaként a növénytermesztésben átlagos hozamok mellett is igen szerény, sokszor csak egyszámjegyű a haszon. Tetemesebb terméskiesés a tartalékok nélküli termelőket olyan pénzügyi helyzetbe hozhatja, hogy a termelési ciklus folyamatossága kerülhet veszélybe, vagyis tömegesen nem tudnak befektetni a jövőt kifejező szántásba-vetésbe. Napjainkban a szárazság és aszály fogalmának efféle - az előbb említettek miatt is óvatos ízlelgetésénél tartunk. A tények és adatok nem sok jót ígérnek annak ellenére sem, hogy a tavaszra és nyárelőre nem sok panaszunk lehetett. A kalászos gabonák az FM Hivatal friss statisztikája szerint is elég jól vizsgáztak, az átlaghozamok kivétel nélkül meghaladták a korábbi becsléseket. így megyénkben a búza 4,88, a rozs 2,08, az őszi árpa 4,39, a tavaszi árpa 3,8 tonnát adott 85 ezer hektárt meghaladó összterületen. A csökkenő állatállomány kisebb alomigénye miatt a tetemes szalmatermés sok helyen keltette a bőség zavarát. Cél nélküli bebálázására, elszállítására a magas energiaárak miatt nem mindenki tudott vállalkozni. A környezetszennyezés miatt sokszor elítélt égetés most a fokozott tűzveszély miatt sem engedélyezett megoldás. A határt járva a szépen indult kukoricák rohamos tönkremenetele a legszembetűnőbb. Mindez nem csak a homokvidékre értendő, ahol mindig rizikós növénynek ismerték. A 75 ezer hektárnyi árukukoricából eddig kényszerűségből 2 ezer 500 hektáron kellett lesilózni a fonnyadó takarmánynövényt, s további 5 ezer hektárra is hasonló sors vár. A maradék 55 ezer hektáros öntözetlen területen a termésmennyiség egyharmadával csökkenhet, 44,5 tonnás hektáronkénti átlagnál aligha lehet jobbra számítani. A jó kilátásokkal kecsegtető 12 ezer hektárnyi öntözött terület kontrasztként is felfogható, tagadhatatlanul a vízhiány a legfőbb gond. A szárazságtűrőnek ismert napraforgó szinte kizárólag öntözetlen viszonyok között vizsgázik. A mostani próbatétel keményebb a szokásosnál, így a rosszabb adottságú táblákon, az összterület egytizedén törpe és tányér nélküli maradt. A betakarítható állományban is 20-25 százaléknyi a terméskiesés. A szépen fizető első kaszálást követően a rétek és legelők kisültek, a gyenge fakadás miatt a lucernát sem sok helyen érdemes harmadszorra kaszálni. A 3 ezer 500 hektárnyi cukorrépa kevesebb, mint fele öntözött, ezzel nincs semmi gond. A többinek a gyökere és levélzete egyaránt kifejletlen. Az elsősorban a viszontagságosabb homokon termelt zöldségfélék terméséről szinte kivétel nélkül elmondható, hogy öntözés nélkül nem sok piacképes akad közöttük. Igen sok az apró burgonya. Sokan panaszkodnak, hogy még a fémzároltban is igan sok rossz minőségű, beteg vetőgumó akadt, s ez még tetézte csapadékhiány hatásait. Kisebb mértékben, de más zöldségféléknél is tapasztalható, hogy a vetőmagtermesztés fellazult normái miatt a drágán megfizetett zsákbamacska sem ritka. A szőlő és a gyümölcsfélék közepes termést mutatnak. A tápanyagszegény, kiszáradt homokon a korábban kezdődött fa és tőke pusztulás tovább folytatódik. A fogyasztó számára szokatlan, 100 forint körüli őszibarack ár is ennek a drasztikus területcsökkenésnek a következménye. Az elhagyott nagyüzemi ültetvényeket nemcsak a szárazság, hanem a mezőgazdaság átalakulásának viharai is alaposan megtépázták. T. Ss. I.