Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-09 / 185. szám

KEDD, 1994. AUG. 9. KAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481460 A WC csak folyik, egyre folyik A gondom három hete kez­dődött. Tízemeletes házban la­kom, a 10. emeleten és a 8. emeleti lakó beázott. Feljelen­tett bennünket, hogy tőlünk ázik be. Kijött a házkezelő­ségtől két hölgy és közölték, hogy csináltassuk meg a WC-t, mert folyik. Mi azóta két hir­detésre jelentkeztünk, de eddig eredménytelenül. Az egyik ki­jött, de nem vállalta, a másik­ról még ma sem kaptunk se időpontot, se ki nem jött. A házkezelőségtől azóta folya­matosan jönnek és nem hiszik el, hogy a mai világban a hir­detéseknek se lehet hinni. Azért választottuk a hirdetést, mert azt hittük, az ügyünk ha­marabb megoldódik. Téved­tünk: Szeretném, ha az újság­ban több olyan szolgáltatást tüntetnének fel, ami a valóság­ban is igaz és hiteles. Soha nem mentem hirdetés után csak most, mert sürgős volt és csalódnom kellett. A hét végén megint jönnek a házkezelőség­től és most sem tudok mit mondani, hogy mikor lesz megcsináltatva a WC-nk. Saj­nos, most már nem tudom, ho­va forduljak segítségért. Szalma Katalin Szeged • Természetesen egyik, la­punkban megjelentetett és kor­rekt szolgáltatást ígérő hirde­tés valóságtartalmát nincs mó­dunk ellenőrizni; ez nem is dol­gunk. Amennyiben azonban a szolgáltatás színvonala nem fe­lel meg a hirdetésben ígértek­nek - mint ahogy azt e konkrét esetben olvasónk állítja -, ak­kor a reklám önmaga ellen for­dul. Azaz nem hasznára, ha­nem kárára válik annak, aki föladta. Válaszok a Csörögve... A Tisza Volántól Július 11-én megjelent ész­revételre illetékességből az alábbi tájékoztatást adjuk. A lapban közzétett adatok alapján a bejelentésben foglal­takat megvizsgáltuk. Gépko­csivezetőnk - elmondása sze­rint - nevezett megállóhelyen tartózkodó utast nem látott. Természetesen, ha ott utazásra várakozókat észlel, akkor az előírások figyelembevételével beszállítás céljából megáll. Le­szálló utas hiányában megáll­nia így nem kellett, és nem is sorolt a külső forgalmi sávba. Ezután látta meg a Pacsirta ut­cából futó utast, akit a belső forgalmi sávban megállva jó­indulatúlag felvett. Sajnálatos módon Önöket nem észlelte a megállóban. Ezért munkaválla­lónkat figyelmesebb munka­végzésre felszólítottuk, vala­mim a belső forgalmi sávban megállás, beszállítás balesetve­szélyességére a figyelmét fel­hívtuk, ezért a konkrét esetért pedig felelősségre vontuk. Tájékoztatásul közöljük, hogy a 83-as vonalon ezt kö­A mai rohanó, feluiéíes, pénzközpontú (igaz, mikor nem volt az?) jelenünkben a Délmagyarország július 27-i számában csak egy ap­rócska cikk, nem is cikk, kis képecske, diagramocska tájékoztat minket arról, hogy fogyunk. így, egysze­rűen, számszakiíag: fogyo­gatunk. Pontos okát sajnos, nem ismerem (de lehet, hogy köztudott), biztosan összetett dologról van szó, de egy tippet éppen tudok adni: Vegyünk egy kialakuló­ban lévő családot: 1 fiú és 1 lány. Sima, átlagos fizetés­sel, nem azok a bizonyos „ügyeskedők", hanem hét­köznapi emberek, ám a ma­guk kis világát mégis meg akarnák teremteni. Nézzük csak, hova is köl­tözhetnének, há"...: a Iá­nyékhoz? Ahol öcsi van a kisszobában, a másikban anya-apa? Lévén, a lakás nem kacsalábon forgó, csak Fogyunk, de miért?! kétszobás panel, még jó, hogy többen nincsenek. Esetleg a fiúhoz? Ott ugyanez a helyzet. Majd­nem. Itt hugica van. Szóval marad az albér­let, ja, 20 ezer forint, plusz rezsi. Majdnem a kettőjük ke­resete együttvéve. És mi lenne pláne, ha jönne a ba­ba? (t.i.: népesedés). Hol neveljék? Ennyi fizetésből aztán őrült módon tudná­nak hancúrozni. Ja, a lényeg, az kima­radt. Van, illetve lenne egy negyedik lehetőség: lakás­vásárlás. Na nem valami társashá­zi „egymást kergetjük hete­kig, akkor se találkozunk" nagyságú, meg nem is úszó­medencés ház, csak egy egyszerű panellakás. És itt jön be az anyagi, az egye­düli „fal", amit a legnehe­zebb ledönteni. Mármint az egyszerű, hétköznapi, nem ügyeskedő, adok-veszek, Ígérgetek embereknek. A lakásvásárlásra a hi­tellehetőséggel a fiatal há­zasokat agyontámogatják. Olyan kedvezőek a hitelle­hetőségek, hogy inkább még húzzák-halasszák a „dolgot", hátha jobb lesz egy kicsit később. Összegezve: ne csodál­kozzon senki, ha a népese­dés visszaesett (de még hogy!), a mostani helyzet­ben, a jelenlegi lehetőségek­kel változás nemigen lesz. Persze, ha esetleg a nagyob­bak a fiatalokra (is) tekin­tenének, lehet, hogy mást mutatna az a bizonyos diagramocska. Nem? Még csak annyit (bár tá­jékozatlan vagyok), hogy kicsit sánta megoldás az, amikor a gyerekek UTÁN, azok arányában adnak la­kásvásárlási vagy meré­szebbeknek építési támoga­tást, kölcsönt. Na de, amíg az a 2-3 gyerek megszüle­tik, mivel azok UTÁN ad­ják a támogatást a lakásvá­sárláshoz, addig kellene őket rakni a farzsebbe (ho­va máshova?) és majd, ami­kor meglesz a panellakás (hűha!), akkor előveszi az ember a csimotákat és elé­gedetten körülnéz az 53 négyzetméteren. Röviden: ha népesedést szeretne a magyar ember, akkor fel kellene találni (ri­degül hangzik) a gyerekcsi­náló gépet vagy az erre szánt pénzt inkább a fiata­lok, fiatal házasok lakáshoz jutására (kedvező hitellehe­tőség) fordítanák. Szóval, ez van. K. Á. vetően van még egy járatunk, mely 23.17 órakor érkezik a nevezett megállóhelyre. Ennek igénybevételével a hosszú gya­loglástól esetleg mentesülhetett volna. A történtekért szíves elnézé­sét kéljük. Mező István Heintz Ferenc forg. Uzeltáig.­igazgató helyettes • A Csörög a Westel című ro­vatban augusztus 2-án meg­jelent bejelentést kivizsgáltuk. Az ellenőrök jegyzőkönyvi meghallgatásuk során elmond­ták, hogy úgy jártak el, mint minden más utassal kell. Mivel a cikkben leírt utasnak nem volt érvényes menetjegye, pót­díjazni szerették volna. Az utas nem reagált rá, holott mutatták neki a pótdíj jegyre nyomtatott összeget. Igazolványt vagy út­levelet kértek, de arra sem rea­gált. Ezután megpróbáltak rendő­ri intézkedést kémi, de techni­kai okok miatt nem sikerült. A Hont Ferenc utcai végállomá­son közölték vele, hogy a visszaútra legalább váltson je­gyet, amit meg is tett. A for­galmi szolgálattevő elmondta, hogy szépen, magyarul kért je­gyet, ő is úgy beszélt vele, megértették egymást. Nem elő­ször fordul elő, hogy angolul vagy németül beszélő utas kül­földinek adja ki magát. Mivel az ellenőrök tagadták, hogy hangoskodtak volna, te­lefonon érdeklődtem a bejelen­tést tevőnél. Elmondta, ő is csodálkozik az „ordítozott" szó használatán, ilyet nem mon­dott. Klonkai Lászlóné irodavezető A MÁV-tól Július 22-én Molnár István­ná megjelent észrevételére kö­zöljük, hogy a MÁV Egészség­ügyi Felügyelőség a megjele­nés napján az utas WC-t ellen­őrizte. A későbbiek során osz­tályunk részéről is tartottunk ellenőrzést. A helyiségek tisz­tasága mindkét alkalommal megfelelő volt. A színvonalasabb utaski­szolgálás érdekében az utas WC-k huzamosabb ideje szer­ződéses üzemeltetésre vannak átadva. A bérlőt a festési mun­kálatok elvégzésére felszólítot­tuk. Nagyobb mérvű felújításra, korszerűsítésre az anyagi le­hetőségek függvényében csak a közeljövőben esedékes átépí­tés során lehet számítani. Huszár Zoltánná osztályvezető-helyettes Az Épületkezelő és Fenntartó Kft.-töl Augusztus l-jén megjelent „Lyukas tető" című olvasói te­lefonra válaszolva az alábbi tájékoztatást adjuk: Mezei Jolán Szeged, Rókusi krt. 25. IX. 49. szám alatti bér­lő (tel.: 477-184) által tett beje­lentést a helyszínen kivizsgál­tuk. Megállapítottuk, hogy a be­jelentő konyhájában észlelhető beázást nem a tető hibája okoz­za, hanem a felette lévő X. 55. számú bérleményben lévő el­törött mosogatószifon. Mivel a mosogatószifon ki­javítása, illetve cseréje bérlőre tartozó karbantartási feladat, így felszólítottuk a X. 55. szá­mú lakás bérlőjét kötelezettsé­gének teljestésére. A hiba ki­javítását ellenőrizni fogjuk. Tóth Dezső ügyvezető igazgató • Mire jó a biztosító? A Hungária szempontjai A Délmagyarország augusz- vasói levél, melynek írója írója tus 2-i számának 10. oldalán július 7-én tett üvegkár beje­„Mire jó a biztosító?" címmel lentést Szegedi Gépjárműkár­jelent meg egy hosszabb ol- rendezési Fiókunknál. Károko­Sorscsapás-e, hogy nő a bérkiáramlás? Az új kormány és más szakértők sorscsapásként értékelték azt a tényt, hogy 1994. évben nőtt, a terve­zettnél magasabb a nettó jövedelem- és bérkiáram­lás. Nem pusztán a szociális empátiám alapján állítom, hogy ez a jelenség nagyon is kedvező hatással van a tár­sadalomra és a nemzetgaz­daságra. A jövedelemtulajdono­sok függetlensége és sza­badsága annál nagyobb, minél magasabb a jövedel­mük reálértéke. A több jö­vedelem természetesen na­gyobb keresletet és/vagy megtakarításokat eredmé­nyez. A betétek növekedé­sét és a felhalmozást az új kormány is örömmel veszi, de az egyéni fogyasztás emelkedését eretnekségnek tartja. Ez az ellenszenv szá­momra teljesen érthetetlen. Ugyanis, a piacot kizárólag a fizetőképes kereslet - fo­gyasztási cikkek és felhal­mozási tárgyak iránt - tart­hatja életben. Van persze egy kis probléma. Ameny­nyiben a hazai termelés nem képes megfelelő kíná­latot biztosítani, akkor az import növekszik és a kül­kereskedelmi mérleg rom­lik. A kereslet visszafogása és korlátozása túl egyszerű feladat, míg a termelésfej­lesztés egy alkotó stratégiát jelentene, ami az exportot tekintve is jó dolog lenne. Piacgazdasági viszonyok között a jövedelemkiáram­lás jogossága és indokoltsá­ga nem értelmezhető és nem vitatható. A kormány aggodalma viszont annyi­ban érthető, hogy a növelés igénye a költségvetési szfé­rát is érinti. (Bérek, nyug­díjak, egyéb ellátások.) A vezető kormánytisztviselők úgy értékeltek, hogy a kér­dés költségvetési vonatko­zásait nem lehet kezelni, mert nincs fedezet és több­letbevétel a finanszírozásra. Ez az indoklás teljesen té­ves, vagy legalább is azt az álláspontot tükrözi, hogy minden többletjövedelmet a költségvetésnek, államház­tartásnak kell elherdálnia. A folyamat konkrét elemzése azt bizonyítja, hogy a nettó jövedelmek és a bruttó jövedelmek ará­nya, átlagos esetben 1:2,5, vagyis az egységnyi nettó jövedelem biztosításához 3,5-szer annyi összes jöve­delem szüksges és a különb­ség az államháztartás bevé­telét növeli. Más formában leírva, a személyi jellegű bruttó jövedelmeknek leg­alább 71 százalékát vonja el az államháztartás. Mindez azt jelenti, hogy a foglal­koztatottak arányát is fi­gyelembe véve, a nettó jö­vedelmek növekedése, az államháztartás részére au­tomatikusan biztosítja a nyugdíjak és más szociális ellátások hasonló ütemű növekedéséhez szükséges bevételeket. Sisák István Szeged zóként egy olyan tehergépko­csit jelölt meg, melynek köte­lező felelősségbiztosítását Inté­zetünk kezeli. A kárbejelentés­kor betétlapot, felelősségbizto­sítási igazolólapot nem csatolt, helyette, a károsult fénymáso­latban csatolt egy jegyzetfüzet­ből kitépett lapot, melyet ­szövegéből kitűnőleg (... Ford Fiesta személygépkocsim szél­védőjén kavicsfelverődéses kárt okozott...) ő maga írt. A károkozóként megjelölt teher­gépkocsi vezetőjeként kettő személy nevét tüntette fel a pa­pírlapon, egyikük vezetékneve nem olvasható. Kárrendező egységünk két alkalommal hívta fel írásban a tehergépko­csi üzembentartóját a jogsza­bály által reá is kötelezően elő­írt nyilatkozattételre. Megkere­séseink eredménytelenek ma­radtak. Távbeszélőn sikerült elér­nem felelősségbiztosított part­nerünket, aki olyan nyilatkoza­tot tett, hogy a felelősséget nem ismeri el, nem tartja el­képzelhetőnek azt, hogy a ká­rosult által előadott módon kárt okoztak volna járművé­vel... Erősen kifogásolta azt a viselkedési módot, melyet a te­hergépkocsi vezetőjét megál­lásra kényszerítő személyek ta­núsítottak. Sajnálatosnak tartom azt, hogy hasonló híradások igen elszaporodtak a különböző saj­tóorgánumokban - országszer­te geijesztve az egyébként sem biztosító-barát hangulatot. Tudom, hogy a biztosító tár­saságok azon ügyfelei, akik elégedettek a kárrendezéssel. nem írnak újságcikket - az a természetes dolog, ha a káro­sult megalapozott igénye zök­kenőmentesen nyer kielégítést. Munkatársaimmal ezen fára­dozunk. Gondolom, nem kell részle­teznem azt, hogy a bejelentett „káresemények" igen jelentős hányada mögött nem áll tény­leges biztosítási esemény: a károkozás nem történt meg, vagy nem úgy következett be, ahogyan azt az igény érvénye­sítője előadja. Minden bizto­sító komoly intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy ezen kárbejelentéseket kiszűije a többi közül - ez a biztosítási díjat fizető ügyfeleink érdeke is -, ne vethessék egyik bizto­sító szemére se, hogy rosszul sáfárkodik a veszélyközösség pénzével. Nyilvánvalónak tar­tom azt is, hogy azok sem ír­nak újságcikket, akiknek ­igyekezetünk ellenére - sikerül „becsapni" a biztosítókat. A konkrét esetre visszatér­ve: fel sem merült bennünk az, hogy a cikk írója jogszerűtlen módon kíván a biztosítási szolgáltatáshoz jutni; azt azon­ban feladatunknak érezzük, hogy legalábbis a károkozó­ként megjelölt üzembentartó nyilatkozata is rendelkezé­sünkre álljon hiszen még arra vonatkozó - bizonyítottan tőle származó - adat sem lelhető fel a káriratok között, mely azt igazolná, hogy járműve a kár­okozás bejelentett színhelyén járt. Dr. Molnár Ernő megyei igazgató Reménytelen ismétlés! Hol van Szegeden a Csillag tér? A néhai Szegfű Sándor ok­leveles gépészmérnök 1931­ben megrajzolta Szeged város belterületi térképét. A térképen a Szilléri sugárút. Retek utca, Hattyú utca. Lugas utca és a Kereszt utca által határolt te­rület volt a Csillag tér. Az itt lévő öreg házakat 1975-ben le­bontották és helyükre panelhá­zakat építettek. Ezekre az épü­letekre még a mai napig nem tették vissza a Csillag téri fali­táblákat. A birtokomban lévő, nagy­méretű Csillag tér és Kereszt utca, azonkívül a kisméretű Csillag tér 1. szám eredeti fa­litáblákat 1975. június 30-án, az épületek bontásakor, a nagyhasú Imre bácsitól kaptam két üveg sörért. A Délmagyar­országban a Csillag térre vo­natkozó újságokat 1981. évtől irattározom. Az 1994. évi augusztus 5-iki számban, a „Csörög"-ben meg­jelent „A Csillag tér csakugyan életveszélyes" cikkben közle­kedési lámpa felszerelését sür­getik, nagyon helyesen! De hát hova szereljék, ha Szegeden nincs Csillag tér? Rigó Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents