Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-04 / 154. szám

HÉTFŐ, 1994. JÚL. 4. RIPORT 7 • Aratóünnep Mórahalmon Hálaadás a bő termésért • Új magyar világrekord! • Körberepülték az országot 1200 kilométer sárkányszárnyon (Folytatás az 1• oldalról.) A mezőnV hajnali fél ötkor szállt fel Farkashegyről, az AN-2-es kfsérőgép mellett 12 égi lélekvesztő kezdte meg hosszú csatáját. A 9 motoros sárkány mellett 2 movit és egy autogiro vágott neki az 1150 kilométeres távnak. Budapestről kelet felé indulva először Miskolcon állhattak meg a gépek - maximum 15 perc pihenőt engedélyeztek minden helyszínen a versenyszervezők - majd ezután Debrecen és Szeged következett. A szegedi repülőtéren a Délvidéki Aero Club sárkányosaival együtt vártuk az égi jövevényeket. Kis túlzással a Forma-l-re hasonlított ez a viadal is. mintha a depóban álltunk volna, úgy lestük a jövevényeket. Dél körül a kfsérőrepülőgéppel vidám kis trojka érkezett először a reptér gyepjére: egy motoros sárkány, egy Kolibri-3 névre keresztelt movit - könnyű, kis segédmotorral felszerelt vitorlázógép -, és egy autogiro, amely a helikopter őse. Ez utóbbin csak a tolóerőt szolgáltató légcsavart hajtja a robbanómotor, a rotorját mindössze a lendület pörgeti (no meg egy segédhajtómű, amíg a földön áll). - A gépet Egerben gyártják kanadai licenc alapján, s mintegy 130 kilométeres sebességgel képes repülni - árulja el kérdésünkre kiszállás után a pilóta Gecse István. • Milyen volt az üt Szegedig? - Szerencsére végig jó időt fogtunk ki, bár Sárospataknál erős szembeszéllel kellett küzdenünk. Majd beszélgetésünket félbeszakítják az üzemanyagtöltő hadosztály emberei, hiszen mint említettem: Formal-es tempóban mennek a dolgok. A beérkező gépeket azonnal megtankolják, a pilóták piheghetnek egy kicsit, majd a limitidő előtt visszakapaszkodnak égi bringáik nyergébe és hajrá! Szeged épp a maratoni táv felénél van, ide már csak 9 gép érkezik a 12 indulóból. Egy gépnek Salgótarjánnál beállt a motoija — kényszerleszállt —, a többieknek pedig később különböző okok miatt kellett feladniuk a versenyt. Nagy próbatétel ez gépnek, embernek egyaránt: - Tudod mennyit szereltem levegőben?! - kászálódik ki a most megérkező sárkány pilótája. majd folytatja a földön a javítást, s morgolódik imígyen -, milyen szépen elterveztem, hogy ennek a gumicsőnek a segítségével szívogatom ki üdítőmet, most pedig benzincső lesz belőle. Hiába, a szükség és a találékonyság nagy úr! Nagy leleményességgel alakították át az égi szekereket a hosszú útra. néhányan kivették a gyári üléseket a fémkeretek közül, s szivacsból kényelmesebbet faragtak maguknak. Bár tény, hogy ilyen hosszú útra nem lehet elég kényelmes még egy „franciaágy" sem! • Vasárnap reggel hívtuk a verseny főszervezőjét, Szőke Antalt a farkashegyi repülőtéren, hogy megtudjuk: mi lett az égi vándorokkal? - Öt motoros sárkány, egy movit és egy autogiro fejezte be este a távot. Matuska Pál békéscsabai pilóta teljesítette a legrövidebb idő alatt a 1150 kilométert, pontosan 12 óra 21 perc alatt. A gyorsasági számot Thuróczy Endre nyerte, s az ő nevéhez fűződik az egy tankolással megtett legtöbb kilométer rekordja is, BudapestSzeged 650 kilométeres távon. Ezzel a versennyel új nemzeti rekord született, ráadásul az 1150 kilométerrel megdöntöttük a franciák eddigi 1000 kilométeres világrekordját is. • Hogyan értékeli a versenyt? - Igazi erőpróba volt a pilótáknak és a gépeknek. Az időjárás is kegyes volt, hozzánk, s úgy érzem belefért volna a napba még 2-300 kilométer. Szeretnék köszönetet mondani támogatóinknak a Westel 450 Rádiótelefon Kft-nek. a Né^ szabadságnak, a MOL Rt-nek, és fővédnökünknek a Repii lőfőnökségnek. • Mi lett a Szeged után kiesőkkel? - Egyik gépünket Nagykanizsán érte kisebb baleset, egy szegélyjelző zászló törte el a légcsavarját, a másik gép pedig már túl későn érkezett meg Pérre, a sötétedés miatt nem engedték tovább. Az egyik legnagyobb eredménynek egyébként az tartom, hogy sikerült az egészet repesemény nélkül lebonyolítani. • Jövőre? - Szeretnénk belőle hagyományt csinálni, s lehet, hogy egy 1300-1400 kilométeres távval újabb világrekord-döntés lesz! Takács Viktor ígéretes exporttárgyalások Angliába és Írországba szállít majd kozmetikumokat a Herbária. A cég vezetői a londoni Intrinsic Beauty céget ruházták fel a Herbária-termékek szigetországra vonatkozó kizárólagos forgalmazási jogával. A keretmegállapodás szerint első évben 250 ezer font értékű gyógynövény alapú kozmetikumot értékesítenek az Egyesült Királyságban és Írországban. A londoni székhelyű partner nemcsak lerakatok kal rendelkezik, hanem számos bio-bolttal és natúrtermékkereskedővel áll kapcsolatban, így tudja biztosítani a Herbária áruinak terítését. Jelenleg a tubusok és flakonok címkéinek angol nyelvű szövegét egyeztetik. A Herbária mintakollekció után az első kamion várhatóan augusztus közepén és 40 féle termékkel indul Angliába. / N Nyári szezontermékek vására.' — férfi-, női, gyermekfürdőruhák — sportcipők — gyerekszandálok — férfi utcai cipők A vásár idején a „C" pavilonban a Nagybani Kft. standján. Tel.: 325-827 (Folytatás az 1. oldalról.) A rekkenő hőségben végeláthatatlan sor kígyózik Magyarcsanád felé. Nagylaknál, a Kövegy felé vezető elágazásnál rendőrök posztolnak, az útra csak a bemenő forgalom mehet rá. Makó irányából az út másik felén is hasonló a helyzet, az egyenruhások csak a különleges elbírálásban részesített szállítmányokat, veszélyes rakományt, illetve élőállatot szállító kamionokat engedik át. Várakozó kamion most kevés van, talán néhány tucat, ha lehet, éppen ezért az átkelőnél mellettük már két sávban is várakozhatnak az autók. A sor lerövidül, a várakozás azonban nem. Nagy Mihály makói rendőrparancsnoktól megtudjuk, ezzel viszont egyelőre elkerülhető a szakaszolás. A legtöbb autó német rendszámú, de nagyon sok a holland és az osztrák. Ennek ellenére szinte mindegyikben törökök ülnek. Az út melletti fák árnyékában lefátyolozott asszonyok keresnek menedéket, a félmeztelenre vetkőzött férfiak inkább a kocsikban, az üléseken végignyúlva sziesztáznak. Az út mellett gyerekek játszanak a piszokban. A szemét egyelőre kevés, néhol nagy, fekete zacskókba van összegyűjtve, másutt üres dobozok, papír, ételmaradék hever szanaszét. A töltésen enyhe szellő lengedez, néhányan ott sétálgatnak. Mindenki rendkívül illedelmes, a túloldalon, az árvízvédelmi terület bokrai között szükségüket végzőkre senki sem figyel. A törökök nyugodtak, nem türelmetlenek. Rezignáltán fogadják a sorsukat. Néhányan a százötven évig tartó barátságra emlékezve azt mondják, nincs baj a magyarokkal, hisz úgyis testvér a törökkel. Akad persze, aki másként vélekedik, s dühösen A törökök viszonylag türelmesen viselik a kényszerű várakozást... • Hét kilométeres sor, IS óra várakozás Idén a románok is gyorsabban dolgoznak magyarázza, egész Európában nincs még egy ilyen kulturálatlan határszakasz. A német rendszámú autók némelyikében az Erdélyből elszármazott szászok időnként veszett dudakoncertbe kezdenek, valaki káromkodik, a „Balkan" szót többször is elismétli. Az útpadkán és a kocsik között alkalmi árusok tüsténkednek természetesen engedély nélkül, márkáért árulnak. Az engedéllyel rendelkezők hátrébb, az úttól néhány méterre dühöngenek. Felügyelő hatóságnak se híre, se hamva... Román autó idén már alig van a sorban, a bevezetett vámilleték miatt az útrakelők a gépkocsi helyett jobbára a buszt választják. - Szombaton az egyik román Ikarus hajmeresztő manőverbe kezdett a padkán, kevés hiányzott hozzá, hogy felboruljon - meséli Bara Miklós százados, Makó körzetének polgárvédelmi parancsnoka. Nagyobb gond egyelőre nincsen, a vöröskeresztes sátraknál vizet, gyógyszert osztanak, sok embernek a foga, vagy a feje fáj. Akadt néhány várakozó, aki betegséget szimulálva akart átjutni, ám igazi beteg csak egy volt, vakbélgyulladás gyanújával a makói kórházba szállították. - Vasárnap körülbelül 15 ezer ember kel át a túlsó oldalra - tájékoztat Hortobágyi Zsolt hadnagy, átkelővezetőhelyettes. - A román félre, akikkel mindig is kitűnő volt a személyes kapcsolatunk naponta kétszer tájékoztatjuk egymást -, nem lehet egy rossz szavunk sem. Az elmúlt évekhez képest az idén már igen gyorsan dolgoznak. A várakozó sor azért ilyen hosszú, mert a határátkelőink áteresztő képessége jóval kisebb, mint Hegyeshalomnál. A románok az egyik kilépő sávban is törököket fogadnak, ők is igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt. De hát Nagylakot nem erre a forgalomra tervezték... A hétvégi csúcs várhatóan hétfőre levonul, újabb áradat egy hét múlva várható. Augusztus közepéig Nagylakon, főként' szombaton és vasárnap - törökjárás a program. Pál Tamás Péter Fudala István plébános úr búzaszentelő szertartást celebrál a templom kertjében. (Fotó: Somogyi Károlyné) • Az aratásról, a nyárelő nagy munkájáról, az újbúzából sütött kenyérről emlékeztek meg tegnap a mórahalmiak. A hagyományos aratóünnep délelőtt 10 órakor kezdődött a római katolikus templomban, ahol Fudala István plébános úr celebrálta a misét, majd a nagyszámú jelenlévő (helybéli és meghívott jeles vendég) előtt, a templom kertjében, ő irányította a búzaszentelési szertartást is. A rekkenő júliusi hőségben ezután Papp István, a helyi Gazdakör elnöke a napközi konyha felé invitálta az ünneplőket. De nem csak ő, hanem a csinos majorettek, a Bounthy klub 20 főnyi csoportja is ezt tette. A menet élén ők haladtak, Molnár Márta vezényletével, s így a közönség - a látvány szépségétől feledte a tikkasztó meleget.. Az ebédlőben terített asztal várta az ünneplőket, meg természetesen üdítő, hiszen, jószerével az ember már nyelni sem tudott...Mielőtt a társaság megkóstolta volna a Nagy László és fia által erre az alkalomra készített kiváló pörköltet. Katona László, Mórahalom polgármestere emelkedett szólásra. Köszöntötte a vendégeket (köztük dr. Géczi József, szocialista országgyűlési képviselőt), majd rövid, ünnepi beszédében feleleventtette az egykori verítékes aratások, kötél- és marokverések, gabona-betakarítások. cséplések emlékeit, hangsúlyozván az egykori és a mostani munka közötti különbséget: időben, energiában, vesződésben egyaránt. A város első embere aláhúzta, hogy Mórahalmon és környékén nagy hagyománya van a gabonatermesztésnek, a szorgalmas gazdálkodók földjein idén is jól termett a kalászos. Hozzátette azonban azt is, hogy amennyire megbecsüljük az áldozatos munkát és annak gyümölcsét, törődjünk azzal is, ami e vidék hagyománya: az ünneplés. Mert, mint mondotta, a korábbi évtizedekben, amikor még nem „egymenetes" volt a betakarítás, látástól vakulásig dolgoztak az emberek, de: munka közben énekeltek. Vidámak voltak, örültek a munka eredményének, az új kenyérnek. Most pedig csak rohanunk, futunk, közben mindig ingerültek vagyunk. Hogy miért? Ezt nehéz lenne kideríteni. Egy azonban bizonyos: a képviselőtestület, s ő maga is, szorgalmazta, hogy legyen ilyen ünnepség, adjanak hálát az aratásért és ünnepeljék meg annak sikeres befejeztét. Addig is elfelejtve a nagy rohanást, az örökös feszültséget... Az aratóünnep délután a művelődési házban folytatódott, ahol előbb ünnepi megemlékezést tartottak, majd a parasztkórus fellépését tekinthették meg a vendégek. Ekkor tartották azt a fórumot is, amelyen részt vett Jakab István, a Gazdakörök országos elnöke és Gazdag János, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője. Az aratóünnep befejezéseként a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek alkalmi műsorát láthatták a mórahalmiak és meghívott vendégeik. Kisimre Ferenc