Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-04 / 154. szám

HÉTFŐ, 1994. JÚL. 4. BELÜGYEINK 3 Fotó: Enyedi Zoltán • Göncz Árpád villámlátogatása Csongrádon a finnugorok Háromnapos programot szerveztek a Finnugor Népek Világkongresszusa konzultatív bizottsága tagjai számára Csongrádon. Ennek második napján az Erzsébet Szállóban húsz finnugor nép képviselői tartottak tájékoztatót népeik gazdasági, kulturális és politi­kai helyzetéről. A második Finnugor Világ­kongresszus - melyet 1996­ban rendeznek meg - előké­szítésén dolgozó ülést vasárnap délelőtt meglátogatta Göncz Árpád köztársasági elnök. Köszöntőjében elmondta, hogy tavaly két hetet töltött el a finnugor népek körében, járt öt szövetségi köztársaságban és két autonóm tartományban. Azóta érzi magát finnugornak, holott tanult arról az iskolában, hogy a magyarság testvémépe a finnugoroknak. Ottjártakor két dologról győződött meg, az egyik: a finnugor népek élnek és élni akarnak, hiszén ápolják nyelvüket, kultúrájukat, a má­sik: ahány helyen járt, annyi­féle volt helyzetük. A leg­könnyebbnek a kulturális együttműködés bizonyult ve­lük, a legnehezebbnek a gazda­sági és a politikai. Tavaly az oktatás terén történő együttmű­ködésre helyezték a hangsúlyt, de meggyőződött arról, hogy csupán a kulturális együttmű­ködés nem elegendő, át kell adni a finnugor népeknek azt a tudást, ami a modem gazdaság építéséhez szükséges. „Kívánom, hogy a világ előtt méltóan és együtt tud­janak bemutatkozni a finnugor népek 1996-ban" - hangsú­lyozta Göncz Árpád. Végeze­tül - bizonyítékul, milyen is­mert a világban ez a kultúra ­bemutatta a jelenlévőknek a Kalevala vietnami fordítását. Délután az ülés résztvevői ellátogattak Ópusztaszerre, ahol dr. Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója mutatta be a Feszty­körképet és a magyarság törté­netét illusztráló skanzent. A nagy példányszámú po­zsonyi Práca Kádár János „vi­rágokkal elborított" sírjáról kö­zöl írást. A szlovák lap felidé­zi: Kádár öt évvel ezelőtt, azon a július 6-i napon halt meg, amikor „a Legfelsőbb Bíróság elnöksége hivatalosan is reha­bilitálta annak az 1958-as per­nek a kilenc áldozatát, kiknek ítéletét ez. a politikus aláírta". Az 1956 utáni fejleményeket, Nagy Imréék kiadatását, majd kivégzésük körülményeit, új­ratemetésüket ismertetve azzal folytatja, hogy tavaly az olasz La Stampa „glória nélkül mu­tatta be Nagy Imrét, aki a Gor­bacsov által kiadott, de nyilvá­nosságra nem hozott do­kumentumok tanúsága szerint a két háború közti időszakbari a szovjet NKVD ügynöke volt". Emlékeztet rá, hogy Kádárt „az ötvenes években szintén bebörtönözték", hogy „koráb­ban belügyminiszterként sok jogsértő cselekedethez" adta a nevét, így annak a Rajknak a peréhez is, akinek „kivég­zésével a keleti tömbben elkö­vetett kivégzés-sorozatok elkezdődtek. Nagy Imre 1956­os magatartásával talán önma­ga és a történelem előtt igye­kezett magát rehabilitálni. Ká­dár János pedig (talán szintén sötét lelkiismeretettel) az álla­mi hatalom átvétele után az adott rendszer óvatos reform­jainak bevezetésével, fokoza­tos piacgazdálkodással, a cen­zúra visszafogásával próbálta jóvátenni a jóváteendőt" - írja a lap. • „Eltorlaszolták" a kerötőutat Termékoltalmi rendszer a gyógyszergyártásban • Nagy versenyfutás a kevés termésért Érik a kajszibarack Az eredetileg Örményor­szágból származó sárgabarack mint már annyiszor, most is nehezen viselte el a téli fa­gyokat és a tavaszi jégkárokat. A szórványszerűen - tehát a kertek legvédettebb helyére ­telepített fák bővebb hozamát is beszámítva összességében kétharmadnyi arányra becsülik a szakemberek az időjárás mi­atti terméskiesést. A térség egyik legnagyobb egybefüggő, 150 hektáros ültetvényén, ahol az időközben magánkézbe ke­rült területen a Kecskeméti Agromix Szövetkezet végzi továbbra is a gépi munkákat, a terméskilátás gyenge-közepes. Hasonló a helyzet a Matkó, Matkópuszta környéki barac­kosokban, míg a jakabszállási körzetben alig néhány szem termés akad a fákon. A nyers gyümölcsként, be­főttként, lekvárként a hazai és külföldi piacokon egyaránt ke­resett kajszi miatt érzékel­hetően nem lesznek az iáén sem értékesítési gonáok. Nem­Megkezdték a kajszi­barack szedését a Kecs­kemét környéki kertek­ben, s egyben megindult a felvásárlók versenyfu­tása is az immár világ­hírűvé vátt gyümölcsért. csak a felvásárló telepek fo­gadják szinte .megszakítás nél­küli nyitvatartással a barackot, de nem csekély azon vállalko­zók száma sem, akik - ezúttal akár kisebb mennyiségért is - a termelőkhöz helybe mennek. Az induló ár kilónként 60-80 forint között mozog, s a felté­telezések szerint legfeljebb 40-50 forintra esik le a napo­kon belül bekövetkező döm­pingben is. A szezon előrelát­hatóan - mivel nagyobb lehű­lésre nem lehet számítani ­igen rövid lesz, a kajszinál később érő fajtákat is beleértve a sárgabarack-idény két-három héten belül lefut. és olyan tévéműsor van itthon, mint a reklám, amely napi gyorsasággal szállítja az élcelődnivalóí kicsiknek és nagyoknak, újságíróknak és halanáóknak. Alig-alig születik olyan reklám, amely ne tartalmazna, a készítők ál­lal talán észre sem vett öngúnyl, amely öngúny a fo­gyasztásmánia hosszú és röviá távon egyaránt müköáő elhütyitő hálásán alapszik. Nem könnyű kifogni olyan perceket a tévében, amikor ne akarnának valamit eladni, hogy jobb ez, mint amaz, vqgy megbízhatóbb a szánkban a pH-érték olykor... És nincs mit tennj, nézni kell, a reklám most a világ egyik arca, avagy reklám ellen nincs óvszer. A reklámok elhelyezésének talán legorcátlanabb módja, amikor frappáns ollózással megszakítják a filmet és oda benyomják azt. Persze vannak filmek, amik ezt ter­mészetüknél fogva elviselik, sót talán még fokozza is a rek­lám az izgalmakat. Csak kérdés az, hogy a néző elviseli-e? Mert például abban az esetben, ha egy jól komponált film első harmadában, egy gyönyörű jelenetben benyomnak a szemembe egy tubus ínycsiklandó fogkrémát, hát nincs az a hűsítő mentől, amely meggátolná a trágár szókincs fel­frissítését. íj útnak ellenére, hogy a pénz beszél, a néző néz, és eled­JJ dig úgy gondolhatta, hogy reklám ellen nincs óvszer, egy amerikai úriember mégis megpróbált egy úgynevezett reklámféket kidolgozni. Odáig jutott, hogy kikísérletezett egy olyan videomagnót, amely rögzíti a kívánt filmet, de a közbevágott reklámot kihagyja - a magnó érzékeli azt a „bevágást", amit a reklám elhelyezése ejt a filmen. Persze a tévé ettől függetlenül eszelős mennyiségben nyomhatja a reklámot, mert van annyira fékevesztett a reklámipar, csak a rögzített film nem gazdagodik az olykor megsemmisítő erejű és orrvérzésig használható „betétekkel". A jó és megkönnyebbítő hír ellenére a találmány gazdája nem érezheti magát túl jól a bőrében, hiszen ilyen esetekben, amikor valaki a „nagy pénzzel" szemben kiáll, nagyon könnyen nyoma vész vagy a feltalálónak, vagy a talál­mánynak. Tehát ha évek múlva is hiába keresik ezt a mag­nótípust, akkor a reklámfékre „nyugodtan" keresztet vet­hetnek, a reklámfékre valaki már rátette a kezét. cu.U Üzletünkben megrendelhetők! Tetőtéri a ha lakok, Vclux ahalakok, gyári árából 5% engedmény. MODUL- BAU KFT.^Schindler tetőablakok 63x1 Ott-as 19 000 Ft/db + áfával 78x120-as 22 000 Ft/db + áfával. MODUL-BAL! Kft. Szeged, Csongrádi sgL 27. T.: 62/474-481, 4914)22 Fekete a legerősebb A világ legerősebb embere magyar. Fekete Lászlónak hív­ják, dorogi lakos. Mindez va­sárnap dőlt el nyolc ország „óriásainak" háromnapos vi­lágbajnoksága zárónapján. A nagy érdeklődéssel kísért via­dalon egy-egy amerikai, bel­ga, cseh, finn. holland, izlandi és osztrák versenyző mérte össze felkészülését a házigaz­da, s a későbbi győztes mellett. A nem mindennapi látványos­ságon a versenyzők söröshor­dót cipeltek, farönköt nyom­tak, 25 kilogrammos súlyt dobtak magasba, kamiont von­tattak és Dacia autókat horogattak. Július l-jétől a szelle­mi tulajdon legmaga­sabb rendű védelme lép életbe Magyarországon is, ami a gyógyszergyár­tásban a fejlett orszá­gokhoz hasonlóan a ter­mékszabadalmi rend­szer meghonosodását je­lenti. Lényege, hogy a szabadalmakkal védett új anyagokat, molekulá­kat a szabadalmas enge­délye nélkül a magyar gyógyszergyárak még akkor sem gyárthatják és forgalmazhatják, ha a hatóanyag, vagy a ve­gyület előállítására új, független gyártó eljá­rással rendelkeznének. Búzás László, a Magyar Gyógyszergyártók és Nagy­kereskedők Országos Szö­vetségének főtitkára elmondta, hogy Magyarországnak - EK társult tagsága miatt - 1996 vé­gétől kellett volna az eljárás­szabadalomról a termékszaba­dalmi rendszerre áttérni. Az amerikai gyógyszerlobby kez­deményezésére és az ezt kö­vető tárgyalások eredménye­ként viszont Magyarország már korábban - ez év július 1­jétől - alkalmazza az iparjog­védelemnek ezt a formáját. Et­től fogva a gyógyszereket nem lehet úgynevezett reproduk­ciós, vagy kerülő úton előállí­tani. Ez azonban nem vonat­kozik azokra a fejlesztésekre, amelyek a Magyar Találmányi Hivataltól 1987. január 1-je előtt kapták meg az eljárási szabadalmi engedélyt. A termékoltalomra való áttérés különböző mértékben érinti a magyar gyógyszergyá­rakat, hiszen közülük több is már a '80-as évek végén felha­gyott a kerülőeljárással. Más gyógyszergyáraknak ellenben tudomásul kellett venniük, hogy a már megkezdett kutatá­sokból nem lesz eladható gyógyszer. Az ebből származó veszteséget kevéssé lehet kal­kulálni, mert az elmúlt idő­szakban több potenciális piac, így a volt Szovjetunió egyes köztársaságai is, áttértek a ter­mékoltalmi rendszerre. • Ingmar Knif finn grafikus, festőművész kiállítását tekint­heti meg a közönség a Sajtó­ház Stefánia klubjában július 10-ig. A július 29-i megnyi­tón soha nem tapasztalt ér­deklődés mellett került sor e távoli baráti országból érke­zett művész garfikáiból, fest­ményeiből készült kiállítás megnyitójára. Ingmar Knif Tandi Lajos kollégánk lírai hangvételű megnyitó beszéde után röviden válaszolt és üd­vözölte a jelenlévőket. Fin­nül. Az ünnepélyes pillanatok után mindenki gratulált neki, igyekezett kezet szorítani vele. Megkérdeztem tőle: be­szél-e svédül? A válasz: igen. így jött hát létre az alábbi be­szélgetés. (Egyébként, mint később kiderült, svéd tan­nyelvű iskolában igazgató...) • Knif ár, gratulálok első szegedi bemutatkozásához, a szép tárlathoz! Első íz­ben jár Magyarországon és Szegeden? - Köszönöm a jókívánsá­gokat, a gratulációt. Jól esik. ® KÉRDÉS A finn grafikushoz ha távol a hazámtól, itt a ba­ráti Magyarországon is ilyen jó véleménnyel vannak az ember művészetéről. Ami a kérdését illeti: nem először járok Magyarországon. Eddig négyszer voltam az önök szép országában, amelyet igen nagyra becsülök. Nem csak Magyarországon, hanem Sze­geden is jártam már többször, minden alkalommal megcso­dálva szépséges arhitektú­ráját, a Tisza nyugodt, békés hullámait és élvezem a ven­dégszerető emberek kedves­ségét. • Ha ezek után még az it­teni benyomásairól kérde­zem... - Akkor még hozzá tudom tenni, hogy: számomra lenyű­göző a magyar táj! Ez a vi­dék, amely szépségével, ki­egyensúlyozottságával, min­den apró részletével annyira megragadja a művész, embert, hogy azt nagyon nehéz sza­vakba önteni! Mindig is nagy barátja voltam a síkságnak, ennek a nagy magyar pusztá­nak. Azon kfvül, nem véletle­nül emlftik, joggal, a magyar­finn rokonságot, én is úgy ér­zem: a két nép mentalitá sá­ban, gondolkodásában igenis van nagyon sok közös vonás. Es ez jó, hogy tgy van... • Mit mondana el ma­gáról a Délmagyarország olvasóinak? - Hatvan évvel ezelőtt szü­lettem Finnország főváro­sában, Helsinkiben. Elvégez­tem a képzőművészeti aka­démiát, s most a fővárostól Ingmar Knif mintegy 400 kilóméterre északra egy kis városban a képzőművészeti középiskola igazgatójaként dolgozom. Tagja vagyok az Állami Kép­zőművészeti Bizottságnak, több állami kulturális díj bir­tokosa és számos hazai és külföldi önálló tárlat van már mögöttem is. De most ez, az. önök városában, a legkedve­sebb... •Ősimre Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents