Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-30 / 177. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. JÚL. 30. Hangzásból katedrális • A szegedi nyár albuma „Nem kell szégyenkeznünk, csak nyitott szemmel járnunk a világban - mondja Vámos Tibor W RIU-O- fetííínA'ki. /iojjíncvK. ^ U^L^ 0 £4 HMEJ-TÍT^SÁ: <5 y KFTIF UTÁ)(_ .^G-^^UJ^HÍ^ . KCÖDK, ü ZOa. TUSOL ( K. C T-A./ HAYTUI fa-'iív. (teaí'fJ WuoG'y ííC ua+J t»' Jva. tjivírv— • "L —, rv Vámos Tibor akadémikus az Értelmiség '94 nyári egyetemen tartott előadásában a huUámlovagláshoz hasonlította azt a magatartást és tevékenységmódot, amelyet a globalizálódott világ ma megkíván tőlünk. Az előadását követő konzultáción valaki arra kérte, részletezné mire gondol: mit kell tennünk ahhoz, hogy a nagy világfolyamatok - amelyekre nincs befolyásunk - hullámaiban meg ne fulladjunk. Azt mondta, nincs generálrecept. Sokaknak kell folyton azon gondolkodni - következésképpen folyton okosan cselekedni-, hogyan lehet meglovagolni a hullámokat: megfigyelni a világ valóságos folyamatait, s ezekkel lehetőleg nem szembefordulni, hanem élni velük. A hangszerpárositás páratlan zenei dclikatesznek számít, pedig milyen természetesnek gondolná az ember, hogy a fenséges fényes trombitahang és a mennyeien zengő orgonahangzás gyakori társak legyenek. Mégis ritka csemegének számít az a július 31-i, vasárnap esti koncert, melyre itt, most invitáljuk a kedves olvasókat a szegedi dómba. 20.30 órától. A „Pro Organo" Alapítvány, ami a 64 évét tisztességgel kiszolgált orgona karbantartását, felújítását, valamint a dóm énekkarának támogatását tű/.le ki céljául, eddigelé szinte semmilyen, néven nevezhető felajánlást nem kapott a szegedi kultúra potenciális pártfogóitói. Az alapítvány gazdája, a Belvárosi Egyházközség ebben a helyzetben most koncertek megrendezésével próbálja meg előteremteni a „rávalót". A legközelebbire augusztus 15én kerül sor. • A vasárnap esti hangverseny vendég-orgonamúvész.e l^eányfatusi Vilmos lesz, aki egyébként a kalocsai főszékesegyház karnagya. Több ízben adott már koncertet a dóm orgonáján, de ennél sokkal több emlék fűzi Szegedhez a kalocsai kanonok urat. Ezekről kérdeztem egy héttel fellépése előtt. - A teológiát az önök városában végeztem, miközben a dóm orgonáján rendszeresen gyakorolhattam, sót hetente játszottam a káptalani miséken. Molnár Antal kanonok-plébánosnak köszönhetően. Szintén Szegedhez, kötődik az az életreszóló nagy élményem, hogy négy és fél éven keresztül a tanítványa lehettem Höchtl Margit zongoraművésznőnek, aki a maga idejében egy élő legenda volt. A Nyári Szünet Színház társulata saját bemutatójával zárja a Kamaraszínházban egy hónapon át megrendezett előadássorozatot: a Nyári Szünet Színház '94 utolsó két előadásán Micluiel Ghelderode Pokoli Pompa című buffó-tragédiáját láthatja a közönség. A középköri milliőben játszódó darab az egyház rejtett életébe vonja be a nézőt, a vallás mögé búvó hitetlenség, az egyházi megoszlottság jeleneteit tárja elő. Ghelderode darabját Kílet-Eu• További stúdiumai sem lebecsülendők... - Előbb Pécsi Sebestyén magántanítványa voltam, majd Rómában a Musica Sacra. a pápai zeneakadémia négy éve után diplomáztam, és büszkeséggel gondolhatok vissza arra. hogy Ferruccio Vignanelli volt a mesterem, akinek a keze alól a legnagyobb generációk kerültek ki. A gregoriántól a zeneszerzésig sokmindent tanultam ott, és nem egyszer játszhattam a Szent Péter-bazilika orgonáján, még VI. Pál pápa idejében. • Koncertjének egyik érdekessége lesz, a tromhitatársltáson túl az improvizáció. Hol lehet ezt a barokkban gyökerező játéktechnikát elsajátítani? - Nálunk sajnos egy-két kivételtől eltekintve, nem alakult ki műhelye és kultusza ennek. Én Nizzában Pierre Cochereau-nál tanultam a rögtönzés próbás mesterségét. Egyébként tőle hallottam először a nagyszerű orgona-trombita párosítást, amit hazatértem után hamar kipróbáltam magam is szép sikerrel, nem kisebb jelességek társaságában, mint Inhoff Ede (ÁHZ), vagy Barsvári József (Rádiózenekar). Leányfalusi Vilmos partnere ezúttal Bánhegyi László lesz, aki szintén kipróbálta mar néhányszor a „katedrális" hangj zás-társítást Égető Mária társaságában. A szegedi zenefőiskolán 1978-ban végzett trombitaművész azóta tagja a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak. O volt alapitója a jeles emlékezetű Szegedi Rézfúvós Együttesnek. A közös koncert műsorszámai sokszínű élményt ígérnek, Bach, Charpentier, Couperin, Purcell, Widor, Liszt, Bonnet és Dupre műveinek szép sorával. „Pro Organo" - In Aeternum, Amen... Pleskonics András rópában először itt. Szegeden mutatják be. Az előadás szereplői: Miske László, Karczug Ferenc, Kozma Attila. Jakab Tamás. Miiller Júlia Kővári Csaba. Janik László. Kancsár József, Machonszky Ani. Somló Gábor. Rendező: Szemán Béla. Az előadás 20 órakor kezdődik a Kamaraszínházban. Szombati bemutatójára korlátozott számban még válthatók jegyek: a második, záróelőadást július 31-én tartják. • Összecseng professzor úr véleménye Hankiss Elemér ugyanitt elmondott gondolataival: ő úgy fogalmazott, az értelmiséget azért tartja a társadalom, hogy gondolkodjon azon, hogyan lehet élni, s ezzel segítsen a megmaradásban. Ha jói értettem, ön az egész társadalom - mindenki - professzionális működését igényli, ugyanezért a célért. - Nem én igénylem, csak azt mondom, hogy a világ igényli ezt. Nincs ellentmondás közöttünk: szerintem is értelmes társadalomra van szükség, amelyikben azonban egyre kisebb a különbség az úgynevezett értelmiség és az úgynevezett nem értelmiség között. Ezek a határok egyre inkább elmosódnak. A régi értelmiségi csoportok többsége zárt társadalmi egység, amolyan kaszt volt és mintegy kisajátított néhány úgynevezett értelmiségi területet és magatartást. A mai világ más. Ma mesterségek vannak, feladatkörök; és azt a magatartást, amit hagyományosan és ideálisan értelmiségi magatartásnak tekintünk, gyakran megkaphatjuk egy ügyes vállalkozótól, akárkitől, aki a maga köreiben egy működő emberi közösséget tud létrehozni, akinek a világra nyitott a szeme és tudja, mi az, ami a világból a maga környezetében, vagy a személyes életében használható. Ha így tekintünk a társadalomra, azt mondhatjuk, lehet, hogy mindebben egyes embereknek nagyobb. másoknak kisebb szerepük van. De ezek a szerepek nem holmi címektől-rangoktól függenek, nem attól, hogy valaki professzor, vagy akadémikus, hanem az embereknek a fölkészültségétől, a készségeiktől és - újra ezt a szót kell mondanom - a magatartásuktól. • Azt hangoztatja, hogy a globálissá vált világban rendkívüli jelentőséget kapott az oktatás, illetve a fölkészült, kulturált, befogadásra kész személyiség. Ezt sokan mások is mondják, rettentő régóta - csak éppen soha nem csináltuk még meg, hogy az oktatásba invesztáljunk. Mi a véleménye? - Szerintem mindig is csináltuk. Gondolja meg, mennyit haladt az oktatásunk az utolsó évszázadban! Egyébként nagyon érdekes eredményekre vezetett egy vizsgálat: a múlt század'végi - tehát mintegy száz évvel ezelőtti - Európának az írástudatlansági adataiból egyértelműen lehet levezetni az egyes országok mai gazdasági sorrendjét. • Azt állítja, hogy azok az országok ma a leggazdagabbak, ahol száz éve a legkevesebb volt az analfabéta? - Ez egész pontosan így van, az írástudatlanság mutatói szerint, listába vett országok sorrendje megegyezik a mai egy főre eső nemzeti jövedelem szerinti sorrenddel. Norvégiában, Svédországban, Finnországban gyakorlatilag nem volt írástudatlan ember száz évvel ezelőtt. Volt néhány Magyarországtól lemaradó Szerbia. Oroszország -, Magyarország pedig lemaradt a többivel szemben. De még az országon belül is: a ma fejlettebb területek ugyanazok, ahol a megyei adatok alapján a legkevesebben voltak az írástudatlanok. Úgyhogy ezek hosszú távú dolgok. Nem lehet kétségbevonni. hogy nagyokat léptünk az eötvösi, treforti. Kármán Mór-i oktatási reformokkal. és azóta is sok minden történt. Csakhogy ezt mindig napirenden kell tartani. Az oktatásnak egyrészt előre kell tekinteni. a változó időkkel haladni, másrés/t mégis szükségszerű. a természetéből következik. hogy mindig lemarad egy kicsit az idők követelményeivel szemben. A kettőt összehozni - állandó, mindennapos feladat. A közoktatásban sok vonatkozásban jobban állunk, mint számos nálunk gazdagabb ország, vagyis nem kell szégyenkeznünk, csak mindig nyitott szemmel kell járnunk. Kis ország lévén mi nem befolyásolhatjuk a világ sorsát hangoztattam az előadásomban is; viszont sokkal nagyobb Figyelemmel kell körülnéznünk a világban, mint a nagyobb országoknak. • Azt a japán módszert javasolja, hogy menjünk, lássunk, hozzuk haza, ami kell és integráljuk? - Nem japánt, magyar módszert javasolok. Persze nem amolyan piros-fehér-zöld dolgot, mint azok, akik inkább visszafelé akarnak menni, az elmaradottabb világba, és Boszniát csinálnának ebből az országból. Adott történelem, kultúra, szokások alapján kell elindulnunk - amelyek mások, mint a japánoké, mint bárki másé. Egyébként Japánban is problémák vannak, hiszen az a rendkívüli fegyelem, amit például az iskolákban megvalósítottak, az a roppant feszítő versengés, ami az elit iskolákban van - óriási pszichés feszültségekhez vezetett, és bizonyos szempontból még a kreativitást is csökkentette, úgyhogy ők is azon gondolkodnak, hogyan kell ezt módosítani. Ideális megoldást nem lehet találni, de törekedni kell a mindig jobbra. Ami bíztató: annak ellenére, hogy az életszínvonalat is csökkenteni muszáj és sok olyasmit meg kell tenni, ami az emberek húsába-vérébe, igazságérzetébe vág, az új kormány úgy foglalt állást: a közoktatáshoz nem szabad hozzányúlni. Kétségtelen, minden a gazdaságon múlik, az is biztos, hogy színvonalas oktatás nélkül sose lesz gazdaság és gazdagság. Ördögi kör, de próbálkozni kell kitörni. • Professzor úr optimista alkat; tele vagyunk mindenféle civilizációs rettegéssel meg napi kilátástalanságokkal és ön azt mondja: hullámlovaglás. Hogyan tudta megőrizni a cselekvőkészségét? - Ha nem lennék optimista alkat, már rég nem élnék. Mindig is a hullámlovaglást gyakoroltam - pozitív emberi tartással persze. Sokkal több szörnyűségen mentem keresztül, mint az emberek jelentős része és ezért nem engedhettem meg magamnak a cselekvésképtelenséget. 1944-ben 18 éves voltam. a családom tagjainak többségét elpusztították, engem is el akartak. Itt maradtam. az első egyetemi telemet kemény tél volt - egy üvegablak nélküli, fűtetlen szobában csináltam végig, méghozzá rajzolni kellett, mert Műegyetem... Zsírpapírt tettem az ablakra és a szállásadó nénitói meg kell mondanom - néha kenyeret loptam, mert különben éhen haltam volna. De itt vagyok. Sulyok Erzsébet Pokoli Pompa a Kamaraszínházban Istenük bosszút rajtatok áll még a tömérdek bűnért, amiért Őt távoli őseitek megalkották. És ennek az Istennek a nevében öletnek, mert Ő a kárörvendők, telhetetlenek és féltékenyek Istene. Ők mindent tőled követelnek: lelket és testet, szellemet és gondolatot. Ám viszonzásul ígéretet adnak. ígérnek neked jövőt. Jövőt, ami nincsen. Minden, amit mondanak nektek, az hazugság. Mikor pedig egy hazugságot sokáig hangoztatnak, a nép hinni kezd, mert hit kell a népnek." E napon a boszniai szerbek újra blokád alá vették Szarajevót. Gorazsde mellett aratókra lőttek. Egy asszony meghalt. Sz. C. Sz. • Magyar-francia regionális kapcsolatok Nizza környékére is eljutottunk... Franciaországban a gazdaság decentralizálása miatt megnőtt a/ egyes régiók önállósága, ezért a magyar vállalkozásoknak is a tartományi kapcsolatokat kell erősíteniük mondta pénteken a Magyar Gazdasági Kamara és Munkaadói Szövetségben Gölöncsér Ferenc. A párizsi magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa éves beszámolóján úgy vélte, hogy a regionális kapcsolatok erősítésével a magyar kivitel 10 százalékkal bővülhet az év végére. Az utóbbi egy évben már egyre több üzletet kötnek a Dél-Franciaországban működő lyoni magyar iroda segítségével - mondta el a tanácsos. A lyoni helybeli gazdasági kamara és szakmai szövetségek segítségével a magyar vállalkozók további tartományokba, Nizza és Bordeaux környéki cégekhez is eljutottak. A regionális kapcsolatok jövőjét bizonyítja. hogy a lyoni iroda működése előtt ez a tartomány az összforgalomnak csupán 5 százalékát adta. most a forgalom 20 százaléka származik innen. Az elmúlt évben Franciaországban összesen 310 millió dollár értékű magyar áru talált gazdára, de ennél jóval többre, összesen 415 millió dollárra rúgott a behozatal. • Aiowa Színház Idemo u boj - Nincs jövő! S/.eged, régi Zsingóga, 1994. július 27. 0 óra 22 perc. A zentai Aiowa Színház bemutatja a Balkán kapujában, hogy mi folyik a Balkánon. A performance címe: Idemo u boj (Megyünk a harcba). Félelmetes, hátborzongató dolgokat lát és hall a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozójának közönsége. Szerb katonai parancsszavak röpködnek, bakancsok dobbannak, félmeztelen testek feszülnek egymásnak. Vér, sikoly, erő és brutalitás. A háborús élőképeknek a légiriadó fülsiketítő szirénája vet véget. Fotó: Révész Róbert A szereplők röplapot osztanak, melyen egy Danilo Kis idézet olvasható: „Az ő