Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-29 / 176. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. JÚL. 29. • Jó reggelt, jó napot, jó estét, jó éjszakát Szegedi nap a TV-2-n Bún János, a Szegedi Körzeti Televízió stúdióve­zetője úgy véli, a Magyar Televízió élén történt vál­tozás előreláthatólag nem fogja majd vissza a vidéki műsorok jelenlétét a tévé­ben. A stúdióvezető el­mondta: Horváth Ádám el­nök elképzelése arról, hogy szakszerűen szerkesztett hír­blokkokat hozzanak létre az ország teljes területének eseményeiről, kedvez majd a regionális televíziózásnak is. Erre felkészülve, mintegy megmérettetésként, július 31-én vasárnap a szegedi tévé műsorai fogják majd keretbe a TV-2 adását. A körzeti stúdió a nap folya­mán összesen hatórás mű­sorral, a reggeli szórakoz­tató információs magazintól az éjszakai kulturális maga­zinműsorig több ízben je­lentkezik majd a TV-2-n. A TV-2 szegedi napja 6.30-kor indul a „Jó reggelt, Szegedről!" című informá­ciós műsorral, amely az egykori Virradóra visszaidé­zése lesz; benne a körzeti stúdiók reggeli híradója, szolgáltatások és program­ajánlatok láthatók. A műsor, mint Bán János elmondta, nem Nap TV-szerű politizá­ló adás lesz, hanem inkább az információkra összponto­sító magazin. A következő jelentkezés a Jó napot Sze­gedről! című délutáni blokk (15.50-től 18.30-ig), benne: beszámoló a zentai Gyön­gyösbokréta népzenei és nép­tánctalálkozóról (szerkesztő: Bubryák István); K+P Sze­gedről (szerkesztő: Po­mezansky György); „Erdő mén a Tiszán..." dokume­ntumfilm a tutajosokról (szerkesztő: Bán János); be­szélgetés ifjabb Lele József néprajzkutatóval (riporter: Gellérfy László); Nagylátó­szög, a körzeti televíziók közös kulturális műsora (szerkesztő-műsorvezető: Sári Zsuzsa), valamint: tele­fonos játék két időpontban. „Jó estét Szegedről!" fel­címmel 20.10-kor Pikó András dokumentumfilmjét sugározza a TV-2, Megbo­csátás vagy megbékélés címmel, a szegedi zsidóság történetéről. Végül 23.25­kor a „Jó éjszakát, Szeged­ről!" című összeállítás je­lentkezik, amelyben Gregor József énekel, a szabadtéri Otelló előadásából Tokody Ilonát, a vasárnap esti űjsze­gedi dixieland koncertből pedig Joe Murányit hallhat­ják; ezt követően felvételről elhangzik Tomsits Rudolf Christus Vincit című szek­szárdi dzsesszmiséje. Az egész napos jelentke­zést, mint Bán János el­mondta, szándékosan idő­zítették arra az alkalomra, amikor a tévé új vezetése el­foglalja helyét: a műsorokat figyelemfelhívásnak és megmérettetésnek is szán­ták. S. P. S. • Piergiorgio Morandiról azt beszélik, előbb ismerte a kot­tát, mint a betűket. A Torino melletti Biellában született, édesanyja már ötéves korában zeneiskolába íratta. Zongorázni és oboázni tanult, de tangóhar­monikán. gitáron és a dobon is jól játszott. Tini korában saját alapítású együttesével könnyű­zenei fesztivált nyert San Re­móban. A huszadik születés­napját már a Milanói Scala első oboistájaként ünnepelhe­tte, s néhány év múlva Riccar­do Muti asszisztense lett. Ké­sőbb Giuseppe Patané tanítvá­nyaként sajátíthatta el a legna­gyobb karmestergéniusz. Artu­ro Toscanini zenei örökségét, az igazi olasz hagyományokat. Közben a Bernstein-verseny győzteseként Amerikában is járt, ahol a világhírű kompo­nista-dirigens mellett a Bostoni Filharmonikusokat vezényelte. Piergiorgio Morandi nem­csak tanítványként lehet hálás Giuseppe Patanénak. A Maest­ro igazi atyai barátja volt, be­mutatta Budapesten egy obois­ta lánynak, aki ma már a fele­sége, s akitől magyarul tanul. Ikerfiaik már mindkét nyelvet beszélik. • Már tavaly, amikor az Aidát vezényelte a szabad­térin, azt hallottam az egyik muzsikustól: Maestro Mo­randinak vérében van az olasz opera... - Ez olyan dolog, amit iga­zából nem lehet megmagyaráz­ni. Verdi és Puccini zenéjét mi olaszok másként, jobban érez­zük, mint például a németek. Mások gyakran sok tanulással és a partitúra alapos ismereté­vel sem tudják ennek a zené­nek a tipikus olaszosságát visz­szaadni. • A legnagyobb dirigensek voltak a mesterei, melyikük volt az eszményi karmester? - Számomra nem létezett egyetlen ideális karmester. Muzikalitás tekintetében Car­m A szegedi nyár albuma „Az olaszok a legszenvedélyesebbek" - mondja Piergiorgio Morandi x^ai CA ki jé ria-^t „Nagyon örülök, hogy visszatérhettem ebbe a csodás városba. Szívből üdvözlöm az értő szegedi közönséget!" los Kleiber. a technika szem­pontjából Lórin Maazel, ha a zsenialitást nézzük, akkor Leo­nard Bernstein az ideálom. Ha a szen vedéi yességre gondolok, akkor csak olaszok jutnak eszembe: Toscanini, Patané, Muti és Abbado. • Verdi-specialistaként Ön is fordulópontnak tekinti az Otellót Verdi művészeté­ben? - Ez az első olyan operája, amelyben a zárt formákat el­hagyta. A korábbi operáiban áriák és recitativók váltották egymást. Az Otellóval Verdi és Wagner zenéje sok szempont­ból találkozott egymással. Ver­di talán azt is meg akarta mu­tatni, hogy a wagneriánusok és a verdiánusok közötti vita fö­lösleges. Természetesen az Otellóban is vannak áriák, du­ettek, tercettek, de nem hang­súlyosak a leállások, a recita­tivo itt drámai forma. A zene­kari anyag is meghatározó, alá­festi és felerősíti a színpadon zajló folyamatokat, hangulato­kat, a szerepe ugyanolyan fon­tossá válik, mint az énekeseké. • Édesapját idén is itt lá­tom a nézőtéren. Mindig el­kíséri? - Tavaly megnézte az Ai­dát, s annyira megtetszett neki a város és a produkció, hogy idén újra eljött velem. Sokszor magammal viszem, például legutóbb Japánba is elkísért. • A szegedi produkciót kö­vetően milyen feladatai lesznek? - Az Otelló befejezése után máris indulok Trevisóba, ahol a Pillangókisasszony bemuta­tóját dirigálom, utána a cosan­zai opera felújítás utáni meg­nyitóján a Bohéméletet ve­zénylem. Lemezfelvételekre is készülök, először a Verdi-ope­rák balettzenéiből készítünk egy válogatást, majd egy Ros­sini-szimfóniát veszünk fel. Szimfonikus koncertsorozatot is adok, azután visszatérek Ja­pánba, ahol Tokióban Puccini Triptichonját vezényelem. Hollósi Zsolt SZEGED, STEFANIA 10., SAJTÓHÁZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, REGGEL 7-TÖL ESTE 7-IG! DÉLMAQYARORSZÁQ WMMMMMMMM Hullák a szeméttelepen (Folytatás az 1. oldalról.) Két teremmel arrébb bin­góznak. Tizenhárom gyerek figyeli, mit mond angolul két felnőtt, s bűvölik a számkoron­gokat. Meg egy maréknyi cuk­rot, nyalókát az asztalon ­mindenki szeretne kapni belőle nyereményként. Endrének si­kerül, összejön - már harmad­szor ma - a bingója; csúsztatja a táskájába az édes jutalmat. Talán mert tudja, hogy ebéd előtt nem ildomos édességet enni, talán mert otthon meg akarja mutatni a „trófeát"... Déli harangszóra tódul ki a gyereksereg a Karolina-iskola kapuján, viháncolva, fitten. Mintha nem is suliban lettek volna reggel kilenc óta, és nem is lenne 32 fok meleg. Egyik­másik tanáruknak gyöngyözik a homloka, de ók is mind jó­kedvűen térnek he a tanári szo­bába. A szokásos napi megbe­szélés a soros teendőkről, az összegzés pár percig tart csu­pán. Míg végét várom, a szek­rényajtókra ragasztott progra­mokat böngészem: szabadtéri előadástól moziig, koncerttől tárlatig, vadasparktól a Bar­nácz család házimuzsikájáig sokféle időtöltési lehetőséget kínálnak Szegeden a Toledóból érkezett, angolt oktató vendé­geknek. Közülük Peter már vá­lasztott; a vörös hajú, pici fiú számára „a program" a folyo­són, lépcsőkön fel-le rohangá­lás, míg várja a tanári megbe­szélésen résztvevő szüleit. Kí­sérőm, Percnyi Erika hiába kö­nyörög neki féltő szeretettel, nem tudja fékezni. Mintha nem is iskolában lennénk... Toledói módra Amikor leülök beszélgetni a toledói tanárcsoport vezetőivel, kiderül, suli ez itt Szegeden, a Karolinában, de toledói mód­ra. Amiből tavaly nyáron ízelí­tőt kaptunk már a testvérvárosi kapcsolatok keretében. - Ez az idei oktatás azonban más - mondja Richárd Kozbi­al. - Most minden jobban megszerveződött. A július elejei turnusban 18-an tanítot­tunk 150 gyermeket délelőttön­ként, 30 felnőttet esténként. A második turnusban 15-en vi­szünk 110 iskolást nyolc cso­portban, és három felnőtt cso­portot. - Pedagógusok ? - Többségünk az, de vannak egyetemista tanáraink, rajzot újságíró tanít. - Miből, mivel, milyen szisz­témával? Molly Drew-től kapom a vá­laszt: - A programot magunk ké­szítettük, könyvünk nem volt. Játékokba igyekszünk belevinni az anyagot, próbálunk úgy ta­nítani, mint otthon. Onnan hoztunk szemléltető eszközö­ket, tanszereket is, részben a saját pénzünkön vásárolva azo­kat, részben a toledói magyar kolóniától, klubtól kapott pén­zen. Toledói iskolák is adtak anyagokat, amikkel itt dolgoz­hatunk, és sokat segített az ot­tani városi tanács magyar tag­ja, Peter Újvági. - És itt milyen munkafeltéte­leket biztosítanak önöknek? Richárd és Molly egyszerre mondják, hogy jókat. Elégedet­tek nagyon a magyar vendég­szeretettel és a gyerekekkel. „A pénzt kirakják..." - Azért jöttünk ide önként, mert elkötelezettjei vagyunk a tanításnak, érdekel minket, hogy lehet tanítani más nép gyerekeit. A magyarok jó tanu­lók, érdeklődők és szorgal­masak. Tetszik nekik a mód­szerünk, ami arra épül, hogy lássák, csinálják, s úgy tanulja­nak. Mindent befogadnak és törekvőek. A felnőttek is per­sze, ezt lehet elmondani a 70 éves tanulónkról is. - Szimpatikus tanítványok és kiváló vendéglátók a ma­gyarok. Programokat is szer­veznek nekünk, volt fogadás, zenés est a ferences-templom­ban, találkoztunk a megyés püspök úrral, a polgármesterrel és a helyettesével, sok kirándu­láson vehettünk részt. Molly a vendéglátók nagy­lelkűségét szemléletesen úgy írja le, hogy: - A pénzt kirakják a mar­kukba és mi választhatunk be­lőle. Jó érzés. Ha valami gond akad, azonnal segítenek. Ne­künk első nap egy vízcsőtörés­sel volt kalandunk, lerajzoltuk, az iskola szerelője „lefordítot­ta" magának és sietett segíteni, humorosan fogtuk fel a gondot. Richárd viszont nagyon ko­molyan, kicsit elérzékenyülve mondja: - A magyarok bizalma lelki élmény nekem. Az, hogy pél­dául a család, akinél lakunk egy hónapra elutazott, és enge­dik, hogy mindent használjunk az otthonukban, ránk bízták. Szívesen jönnek hozzánk Beszélgetünk még egy ideig a magyarok vendégszereteté­ről, s arról, szívesen jönnek hozzánk. Lassan az országot is megismerik, a vendéglátó csa­ládok Orfűtől Visegrádig, Szentendrétől Ópusztaszerig, Budapesttől Pécsig viszik ki­rándulni őket. Csoda-e, ha ettől aztán nő a toledói tanárok lel­kesedése, s a szegedi gyerekek látják hasznát a különleges nyári iskolában. Mit iskolá­ban? Bingójáték, rajzolás, tor­názás, éneklés közben, kelle­mesen rendetlen munkaaszta­loknál, cukorkadíjat kapva, a tanárnő és a tanár úr csibészke­dő kisfiával kergetőzve a fo­lyosókon... Szabó Magdolna Várdomb és Szekszárd kö­zött ismeretlen okból személy­gépkocsijával áttért a menet­irány szerinti bal oldalra a 43 esztendős bátaszéki T. Géza, s összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Aro kisteherautóval, amelyet a 39 éves magyarbólyi M. Jenőné vezetett. T. Géza és a 13 éves gyermeke a helyszínen meg­haltak, az Aro vezetője súlyos. 18 éves lánya könnyebb sérü­léseket szenvedett. Ugyancsak délelőtt Szek­szárdon azért riasztották a rendőröket, mert a szemétte­lepen két hullát találtak ször­nyűséges állapotban. A rend­őrség szerint egy-két napja hal­hattak meg. Alapos a gyanú, hogy mérgezés áldozatai a haj­léktalan, 44 éves V. I. és élet­társa. Amilyen menő szakma volt a kozmetikus, vagy az autóvil­lamossági szerelő, olyan most a biztonságiőrködés. Ám a szakember úgy véli, olyanok is tanítják ezt a mesterséget, akiknek még az iskolapadban a helyük, mert nem elég vere­kedni megtanítani a jelentke­zőket. Sőt! A Délmagyarországi Va­gyonvédelmi Kamara érdekvé­delmi szervezet. Az elnök, dr. Horváth Sándor úgy érezte, többféle érdeket is védeni kell, ezért kereste meg szerkesztősé­günket. - Az eredményes vagyonvé­delmi oktatáshoz legalább 160­180 órás elméleti és gyakorlati képzés szükséges - magyarázta a kamara elnöke. - Egyes cé­gek 30-40 órás képzéseket in­dítanak, 15-17 ezer forintot kérnek a jelentkezőktől, akik akkor csodálkoznak nagyot, amikor a papírjukkal, „okleve­lükkel" nem tudnak elhelyez­kedni. Kidobták a pénzt az ab­lakon. • Gondolom, a kamarához tartozó cégek drágábban is adják a négyszeres időtarta­mú képzést... - Igen, tízezer forinttal töb­be kerül, de ez garantáltan pro­fi tanfolyam, amelynek bizo­nyítványát elfogadják. A mun­kaügyi központokkal szerződé­sük van, így a munkanélküliek „ingyen" nevezhetnek be a képzésre. Persze nem minden­ki alkalmas erre, a manapság népszerű munkára. Csak bün­tetlen előéletűek, pszichikai­lag, fizikailag és egészségügyi­leg megfelelők próbálkoz hat­nak. • Ellenőrzik a priuszt? - Igen - bólintott dr. Hor­váth Sándor. - Ezt a kamara is megteszi minden egyes eset­ben. Volt rá példa, hogy az il­lető autóriasztók felszerelésére jelentkezett. Amikor utána néztünk, kiderült, betörésért és lopásért büntették már. Visz­szatérve még egyszer: nagyon lényeges, hogy profi képzést kapjanak az kiválogatott biz­tonságiak, mert nem mindegy, hogy kire bízza az ember a vagyonát, az életét. V. F. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents