Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-28 / 175. szám

8 AJÁNLÓ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 28. Úgy látszik, az élet sokkal nagyobb rendező, mint bármelyik edző, < vagy vezető. Hiszen a szerda reggeli (meg nem erősített) hírek már arról szóltak, hogy a vásárhelyi Talmácsi Makón, az ideig-óráig makói Bress a HLC-ben, Kopschitz, Kemenes és Kiss Cs. a Dózsában, Lévai, Szécsényi, Dézsi és Újvári a Szeged FC-ben, Szabó T. Dorozsmán, Heidrich pedig Tápén folytatja pályafutását... m Idén is vándorolnak az NB-s futballisták • HLC9 SZUSEf SZFC9 Dózsa, Dorozsma, Makó Megjelent a Kubát és Kemenes (volt) a legkeresettebb A

kü/.clmúltban, amikor még javában folytak a/, alkudozások, kényes kérdésekkel zaklattuk a környék NB II es (HI.C), illetve NB lll-as (SZVSE, Szeged FC, Sz. Dózsa, Dorozsma. Makó) futballcsapatainak vezetőit, edzőit. Arra szerettünk volna választ kapni, hogy kikkel tárgyaltak, vagy tárgyalnak, kiket sikerült leigazolniuk, és kiket nem. Biztosat szinte senki sem tudott (akart) mondani. Sőt, egy-egy „álomcsapat" összeállítása sem ment egyszerűen. A kérdések, ránézésre, nem túl bonyolultak: I. Kikkel „beszélgetlek". és kikkel egyeztek meg? 2. Ha holnap kezdődne a bajnokság, szívük szerint milyen csapattal indulnának csatába? íme, a válaszok... és a csillag(á8z)ok Nyáriné Foálé Dóra, az SZVSE labdarúgó-sz.akosT.lályának elnöke: I. Kemenes Zolit (Vásárhely), Kubát Balázst, Turján Gyurii, Illyés Gabit, Hűvös Gabii (Szeged FC) szerettük volna leginkább megkaparintani. Rajtuk kívül persze Bukniczot (Üllés) és Vágót (Makó) is örömmel látnánk a Vasutas szerelésében. Nos, Kemenessel nem íudtunk megállapodni, a Szeged FC pedig csillagászati összegeket kér a játékosaiért. (Velük azért még folynak a tárgyalások...) Kubát Balázsra, ha nem szerződik külföldre, mindenképpen számítunk, míg Vágó gyakorlatilag már a mi futballistánknak tekinthető. Kubát Balázs gratulál a hírónak, vagy fordítva? Még jó pár nap hátra van az új bajnoki idény kezdetéig, de a játékosbörze már igencsak „él". Naponta röppennek fel a hírek: X. ide, Y. oda, Z. meg amoda igazol. Az egyikért ennyit, a másikért pedig annyit fizetnek... 2. Hogy melyik az én álomcsapatom?... Mondjuk a Demeter - Hurguly, Gábor, dr. Tóth - Kiss P., Kubát B. Takács J.. dr. Kovács, Simon Tóth Á., Puskás alkotta együttes. Ugye, ez nem is olyan rossz gárda? Ttom'-fa Nagylaki Kálmán, a Szeged FC edzője: 1. Számunkra egyértelműen a feljutás a cél, ezért aztán „igyekszünk behajtani minden kintlévőségünket". ; í i „ í i á m I mm w r~ Miklós nem Makón „töri" a bőrt Magyarul vissza szeretnénk hozni azokat a labdarúgókat Újvári, Szécsényi, Lévai (HLC), Csányi (SZVSE), Hűvös G., Csonka (Szőreg) -, akik más csapatoknál vannak kölcsönben. Szükségünk lesz még egy jó középhátvédre is, mivel Popov távozott tőlünk. Kiszemeltünk nem más, mint a dorozsmai Szabó Tibor. 2. Az én „Dream Team"em: Kantár - Várszegi N., Szabó T., Lévai - Illyés, Kubát B., Turján, Gréczi, Szécsényi Katona,... Szóval, kellene még egy góllövő csatár is. De vajon van-e ilyen errefelé? RsMJr fl földön lirnalr Jflf FINN Vizi István, a Makó FC elnöke: 1. Nincsenek és nem is voltak nagy átigazolási terveink. Csupán egyetlen csatárt szerettünk volna megszerezni. Tárgyaltunk is a dózsás Miklós Zolival, de nem jött össze a dolog. „Átprogramoztuk" magunkat a vásárhelyi Bress Tibire, akivel, úgy néz ki, sikerül is üzletet kötnünk. 2. Az általam legjobbnak tartott makói tizenegy: Himer - Urbán, Leindler, Anda, Dégi - Bódi, Bress, Csák, Karsai Márki, Bárány (Bálint). legfrissebb száma! L Í

K-I, bűnügyi történetekkel, sztárokkal és - sok-sok sporttal! A tartalomból: - Elena a szemével gyógyít - Az olajmaffia és a vámosok - Elindult a Konvoj! - Szeniccsel a mester sem hangoskodik - Pintért elzavarták, Fischert megv - Kiss Tibor, Tóth János és az olimpia jvették - Melkvi, a munkanélküli Keresse a boltokban és az újságárusoknál! Pataki „olaszálma Vörös József, a HLC szakosztályvezetője és Pataki Tamás vezetőedző: I. A szakosztályvezető elzárkózott mindennemű információadástól, mondván, hogy már eddig is több téves hír jelent meg az átigazolásokkal kapcsolatban. Mindössze annyit „ismert be", hogy voltak és lesznek is próbajátékon békéscsabai, orosházi és budapesti játékosok... 2. Pataki Tamás nem tagadta meg önmagát, hisz kijelentette: az ó „álomcsapata" az AC Milán, tehát az az együttes, amelyik már évek óta egyeduralkodó Európában... Kívánjuk, hogy a mester az olaszokéhoz hasonló tudású gárdával kezdhesse el az új idényt! Fafas Tápéig ment Fejes Ernő, a Kiskundorozsma elnöke: 1. Két játékos már aláírt hozzánk: Markó Tibor és Móra Tibor is Tápéról került Dorozsmára. Sajnos, a mi focistáinkat is többen megkörnyékezték; Pataki Szabó Zsoltra, Nagylaki pedig? Szabó Tiborra vetette ki a „hálóját". Azt hiszem, egyikük sem lesz olcsó vásár... Egyébként lassan-lassan dorozsmai születésű játékos nélkül maradunk. 2. Nem én állítom össze a csapatot, hanem Ottlik Sándor edző, akinek továbbra is bizalmat szavaztunk. Annyit azonban elmondhatok: az én kívánságom csupán annyi, hogy nyolcvan százalékig azokból álljon az őszi kezdőcsapat, akik a feljutást kivívták... Zádori Gyula, a Szegedi Dózsa ügyvezető elnöke: I. Tárgyaltunk Bessenyeivel (Sándorfalva), de vele nem tudtunk dűlőre jutni. Barna Gabi (HLC) már a mi „emberünk", viszont Kemenes (HLC) nekünk is nemet mondott. Heidrich (Tápé) egy ideje már nálunk edz, és elképzelhető, hogy Bánt és Luczást (mindkettő Szőreg) is leigazoljuk. 2. Álomcsapatom a következő: Csehó - Magyar, Bóka. Telek - Márton, Rácz, Barna, Sahin, Vándor - Miklós, Váczi. P. Sándor József A

Z utazás mindig izgalommal jár. Különösen akkor, ha a román-magyar határ felé igyekszik az emberfia. Az a belső remegés, amely már a felszálláskor hatalmába keríti az embert, csak akkor enged fel. amikor az ötven fokosra felhevült pléhdoboz átgördül a „senki földjén", s föltűnik a többnyelvű felirat: „Magyarország szeretettel várja vendégeit." Valóban szeretettel várja? Nem üres, vendégmarasztaló szónoki fogás mindez? Eddig úgy tudtuk: aranyfedezet áll a kijelentés mögött. 1994. július 25-e óta kezdek kételkedni mindebben. Történt pedig, hogy Besenyi Sándor barátom szívélyes meghívót adott át Szovátán „Az értelmiség '94" szegedi nyári egyetemi napokra. Nagy örömmel és lelkesedéssel vágtunk neki a hosszú útnak. A nyári egyetem hírneve régen túljutott jó néhány országhatáron, no meg: sohasem jártunk Szegeden. Móra Ferenc városában! A román-magyar határon zajló, az emberi méltóságot sárba taposó kálváriákról kötetre rúgó tapasztalataim vannak. Alltam én már 12, 16, 20, 26 órát is fogvacogtató, csontrepesztő hidegben, trópusi hőségben vagy zuhogó esőben. Ixítlam én földre lefekvő utast, aki addig nem volt hajlandó fölállni, míg át nem engedik a határon. Szemtanúja voltam a határon zajló balkáni üzletelésnek: egészségügyi köpenybe bújt a román kiskatona, s végigsétált a több kilométeres autósoron, s kiszemelte a tehetősebb áldozatokat, akik hajlandóak voltak 500-1(XX) forintot lepengetni, hogy hamarabb átkeljenek az akadályversenyként kezelt román-magyar határon. Eddig minden esetben a román határőrök. • Értelmiség '94 Huszonnégy órás határátkelés vámosok „tartottak he". A senki földjén ott ácsorgott az irdatlan tömeg, sehol egy WC - papír, szemét, leírhatatlan mennyiségben. Ráadásként patkányok raja_rohamozta a frissen érkezett autóbuszokat. 1994. július 25-e óta mintha a magyarországi oldalra költözött volna a lidércnyomás. A román televízió magyar adásának szerkesztőjeként teljes fegyverzetben próbáltam eljutni a szegedi nyári egyetemi napokra. Balkániában azonban „ember tervez és a város, vagy a határőr végez. " Valahol Tinód és Szabolcs között - két Bihar megyei település - lerobbant az Ikarus-matuzsálem. Kiderült: a vízpumpa felmondta a szolgálatot. A gépkocsivezető telefonált Marosvásárhelyre. az utasszállító cég székhelyére. Vasárnap este fél tizenegykor ez olyan, mintha az Úristent próbálná a telefonhoz hívni. Csupán a nagyváradi közszállttási vállalat próbált segíteni az úton rekedt 47, többségében idős utason. A gépkocsivezető felszállt egy alkalmi autóra, néhány élelmesebb utas leintett Magyarországra igyekvő autóbuszokat, mi pedig ott maradtunk az alföldi csillagos ég alatt. Éjszaka fél kettőre visszajött a gépkocsivezető, táskájában a nélkülözhetetlen vízpumpával. Köszönet a taxisnak, aki Nagyváradról csekély 23 ezerért kifuvarozta. Közel egyórás szerelés után már indultunk is Nagyvárad és a borsi átkelő irányába. Mintha kihalt lenne a határzóna, sehol egy veszteglő autóbusz. Úgy látszik, a határőrök megegyeztek: ezúttal a magyar részen kezdődik a haddelhadd. A román határőr és vámos csak ránk nézett, jobban mondva átnézett rajtunk, s máris ott álltunk a magyar kiskatona előtt. - Tessék felgyújtani a lámpákat! - hangzott az utasítás. - Indexelés jobbra, halra! Hátratolatás. Majd megvakarta „értelmes kis" fejét: - Ez az autóbusz nem mehet át a határon! jelentette ki a szentenciát. - Fáradtak a hátsó rugók! - szólt a magyarázat. A senki földjén nincs apelláta! Ott a határőr és a vámos élet és halál ura. Negyvenhét holtfáradt, meggyötört utas csak ült némán, mint akiket letaglóztak. Visszafordultunk. Az utaskísérőnek eszébe jutott a mentő ötlet: vágjunk a Gyulavarsánd -Gyula átkelő felé, ott nem akadékoskodnak, kisebb a forgalom. Már közel 24 órás utazás, várakozás állt mögöttünk. Ki figyelt már a szalontai csonka-toronyra, a mesebeli alföldi tájakra? Az újabb meglepetés a gyulai átkelőnél én. Már beütötték a boldogító igent jelentő pecsétet az útlevelünkbe, amikor a szolgálatos gyulai vámfőnök megmakacsolta magát: - Nem erre az útvonalra szól az autóbusz engedélye! Forduljanak vissza! Ez nem Románia, itt nem lehet ellenkezni! Ismét visszafordultunk. Az Ikarus-matuzsálem ott vesztegelt a két ország közötti szemetes, ideoda rohangáló török vendégmunkások ostromától teljesen lebénult határsávban. Izraelből Magyarországra induló házaspár a gutaütés' határán: alélt, beteg gyereküket többször a legelővé kopott gyepen babusgatják. Végső kétségbeesésében a szolgálatos vámparancsnokhoz fordul, mm gy látszik, az anyai könyörgés, meg az iz" raeli nagykövetséggel való fenyegetőzés hatásosabb, mint a televíziós kötelezettségre való hivatkozás. Egyórás várakozás után megnyílnak a határátkelő „csatornái". Huszonnégy órás utazás, várakozás, megalázó ide-oda nyargaltatás, határőrök és vámosok packázásai után, a déli 50 fokos hőségben személyvonatunk bekocog a szegedi vasútállomásra. Ezután így kezdődik majd minden magyarországi táborozás, nyári egyetemi továbbképző? Van esély arra, hogy legalább az ezredfordulóra a hegyeshalmihoz hasonlóvá válik a horsiártándi, varsándi-gyulai határátkelő? Tófalvi Zoltán (Cikkünk szerzője marosvásárhelyi újságíró)