Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-27 / 174. szám

• Tanyai piackutatás: Minek van értelme? Nem önellátók, vendégvárók r A DM KFT. ES A DMKIK GAZDASAGI MELLEKLETE Új japán trükk a M iként lehet az élvonalhoz tartozni?Aligha van szereplője a gazdaságnak, kit ne izgatna ez a kér­dés. A siker titkát sokféleképpen keresik, az érvénye­sülés érdekében számtalan praktikát bedobnak. Egyen­lőre sajnos, még nem minálunk dfvik az igazi siker­taktika - ahhoz nekünk még igen sokat kell tanulnunk. Most éppen a japánoktól (is) lenne mit ellesnünk ab­ból, mint kell az élre törni - de legalábbis a re­cesszióból kitörni. A világpiacot a nyolcvanas évek ele­jén a kiváló minőségű termékekkel meghódftó japán vállalatok most új trükkel próbálkoznak. Az előzőt, a minőségtermelést átvették tőlük a nagy nyugati cégek, azzal nemigen lehet már hódítani, új kell hát, amivel megfogják, maguk mellé állítják a fogyasztót. Mi több­letet tudnak adni versenytársaiknál? Kigondolták. Egyre jobban a termékeikhez, az árúikhoz kapcsolódó szolgál­tatások fejlesztésére, bővítésére koncentrálnak - ezt adják többletértékként. Kitalálják a fogyasztók igényeit, s a lehető legszélesebb körben igyekeznek kielégíteni. A fogyasztó ugyanis vevő erre a „trükkre". Ha két azonos tudású, komfortú, árú autó közül kel­lene mondjuk választanom, jómagam is azt venném meg, amelyikhez több a garancia. A japánok pedig ép­pen a biztosítékokat növelik: az autóik vásárlói újabban nemcsak a 2-3 éves szokásos garanciaidőben számít­hatnak ingyenes szervízre, de azon túl is vállalnak a gyártók és megbízottaik bizonyos javításokat a kocsi egész élettartamának idejére ingyen. A vásárláshoz, az áruhoz kapcsolódó szolgáltatások - úgy tűnik, ez lesz az új japán csoda, a megújulás alap­ja. Az 1MD nemzetközi menedzsmentfejlesztési intézet már arról számolt be a közelmúltban, hogy a japánok az ügyfeleik kiszolgálására egészen új módszerek al­kalmazására képes szakembereket képeznek ki, a szol­gáltatások bővítésére új részlegeket alakítanak, integrált szolgáltatáscsomagokat kínálnak. S hiszik, hogy az új módszer eredményes lesz: sikerül segítségével az élre törni. N yilvánvaló, hogy a szigetországiak próbálkozása pozitív visszhangot vált ki a fogyasztók körében, a vetélytársakat pedig versenyre készteti. Csak azt saj­nálom, hogy mi magyarok nem tartozunk igazán a ver­senytársaik közé. - Attól persze még tanulhatnánk tőlük valódi innovációt és piacgazdaságot. I Gazdasági kilátások Konjunktúrajelentés Csúcsforgalom. „Járhatóbb út." (Fotó: Révész Róbert) A hátasok. Elegáns lakosztály dukál A tanyai életforma lehet az emberi élet süllyessztője, de ugyanúgy a tudatosan felépített jövő része. A dűlőutat járó messziről felismeri az egy ma­lackás, vékonyszálú rozsos, önellátó porta szegénységét. Mintha évtizedekre megállt volna az idő. Vagy azért, mert idős magáramaradt a lakója, vagy azért, mert a fiatalabb nemzedéknek egy olyan tagja, amelyik a dolognál jobban kedveli az itókát. Az áruterme­lő, életerőt sugárzó tanya külső megjelenésében is igyekszik feledtetni a távolságból, elkü­lönültségből adódó hátrányait. Mint mindenben, itt sem csak e szélsőségek alkotják a skálát, átmeneti viszonyok és életfor­mák bőven akadnak. Pál Péterek ópusztaszeri ta­nyája egyáltalán nem téveszt­hető össze a közgondolkodás átlagtanya képével. A 18 éve vásárolt rissz-rossz épületek­nek mára írmagja sem maradt, de még mindig'akad renoválni, építeni való. A gazda a borjak istállóját magasítaná, hogy géppel járható legyen, a fele­ség a vendégváró házat s. éret­né már készen látni. Tervekből akad bőven. Az állattenyész­téstől, a bérhizlalástól a tanyai turizmusig hosszú az átmenet, s utóbbinál vannak olyan alap­vető kritériumok is, melyek nélkül kár hozzáfogni. Ilyen a tisztaság, a rend és a vendég szeretete. Csak úgy benső indí­tékból, magától értetődően, s őszintén. A porta összképe a tetsze­tősségé igényesség látványos jelei mögött is a haszonelvű­séget, tervszerűséget sugallja. A falusi vendégfogadó - a tervrajz szerint a szobák alól a pince sem hiányzik - épülete még nem áll, de az ismerett­ségi körből már bőven akadt, aki kipróbálhatta a család profi vendégszeretetét. Csak tágítani kell a körön, ha eljön az ideje. Nem lakótelep ez, ahol a laká­sok felépültétől számítva egy­két évtized is beletelt, mire valamire való fű-fa már nem csak az ígéretek mezején léte­zett. Az örökzöldek a helyükön sotjáznak, s a homokon a füvet is időben el kell vetni, s fo­lyamatosan öntözni, mert könnyen kisülhet. Ez az amit nem lehet pénzért, ripsz-ropsz­ra előteremteni. Ennyi kitérő után a jövőből illik visszatérni a kézelfogható jelenbe, s az azt megalapozó múltba. Pál Pétert egy jó is­merőse nemes egyszerűséggel eképp jellemezte: üzleti érzék­kel megáldott parasztember, aki a termelési folyamatból mindig azt csinálja, aminek akkor épp van értelme. íme a részletekből egy kis ízelítő: - Az itt látható, zömében magyartarka borjakat vagy 320 kilós kissúlyra, vagy 600 feletti export végsúlyra hizlalom. Az alapanyagot eddig a piacról vettem, de most úgy néz ki, hogy célszerű lenne pár üszőt vemhesíteni. Tejtermelésre so­sem alapoztam, a nagy lekö­töttség és ingadozó ár miatt. Lovakból is akad többféle, az egyik istállóban olasz útra készítik elő a kollekciót. Köz­ben a gazda a múltban is elka­landozik. - Koros, beteg, vak lovak ezek, csak kezdenek kipendül­ni. Hizlalásra vásároltam őket, az olasz nem súlyra veszi, ha­nem minőségre. Az állattartás mellett korábban tápárusítással és teherfuvarozással foglakoz­tam. Mára a fuvarozásból ma­radt meg valami, főleg állat­szállítást vállalok. A módosabb, főként lovak­nak készült, ránézésre is mil­liókat kóstáló, új istálló a hátas és munkalovak rezidenciája. Mondják, hogy az ismerősök, a gyerekek barátai nem hagyják ki a lehetőséget, kilátogatnak ide lovagolni. Minden tanya a körülötte lé­vő földdel együtt mutatja meg, valójában mit ér. A bérelt területek után végre saját is lesz, de a 11 hektáros birtokot még nem sikerült kiméretni a végleges helyén. Gyakorlati hasznosítására az állattenyész­tésben nélkülözhetetlen szálas­takarmány termesztés a kínál­kozó lehetőség. Egy igazi tanya sosem lehet csak árutermelő üzem. Itt sem hiányzanak azok az ólak, ahol a saját fogyasztásra szánt libák, tyúkok nevelkednek. Ahhoz a tanyai életformához, amely áll­ja a meghívott, de a fizető ven­dégek kritikáját is, olyan dol­gok is hozzátartoznak, mint a ház falát díszítő, hagyományos paraszti eszközök. Az ingyen „díszlet" azonban a család, ahol maga az anya ismerte el, a gyerekek rengeteget segítenek a mindennapok tennivalóiban. S mindez magától értetődik. A fiú egyébként agrár menedzser szakon szeretne továbbtanulni. Az első, sikertelen próba még látszik a kedélyén, de ez a kör­nyezet azt sugallja: az ópusz­taszeri homokon nem szokás könnyen feladni. Tóth Szeles István A külső egyensúly javítása rövid távon nem érhető el költ­ségvetés-politikai intézkedé­sekkel. A kiadások csökkenté­se nem garantálja, hogy a belső felhasználás mérséklődését a külső egyensúly javulása kíséri - állapítja meg a Kopint-Da­torg konjunktúrajelentése. A szakértők nem bíznak ab­ban, hogy a jelenlegi feltételek és korlátok mellett sikerül elérni a célul tűzött 50 milliárd forintos megtakarítást. A fo­gyasztáshoz kapcsolódó adók emelése ugyanis viszonylag csekély pótlólagos bevételt hozhat. A jövedéki adók eme­lése nem tűnik hatékony esz­köznek, e termékek nagyobb árrugalmassága és az adó­elkerülő mechanizmusok tér­hódítása miatt. Járhatóbb út­nak látszik a forgalmiadó-kul­csok emelése, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez esetben valamiféle kompenzációt is alkalmazni kell. A lehetséges kiadáscsökken­tések-bevételnövelések, ará­nyukat tekintve, mégiscsak kis- és csökkenő mértékben tudnak hozzájárulni az óriásira duzzadt állami adósságszolgá­lati terhekhez, amelyek gyor­suló ütemben nőnek, és jövőre várhatóan elérik a 450 milliárd forintot. Ekkora összeg takaré­koskodással nem gazdálkodha­tó ki, a bevételek pedig a stag­náló gazdaságból aligha növel­hetők. Így szükséges lesz a Pénzügyminisztérium és a Ma­gyar Nemzeti Bank megálla­podása a fiskális és monetáris politika összehangolásáról s olyan eszközök kidolgozásá­ról, amelyek legalább átmene­tileg csökkentik a költségvetés kamatterheit. Ehhez azonban a konfrontáció helyett a két intézmény közötti koordináció­ra és kooperációra lenne szük­ség. A rendkívül bizonytalannak minősített 1995. évi gazdasági kilátásokról a jelentés készítői úgy vélekednek, hogy ameny­nyiben az exportorientáció vá­lik fontos szemponttá, van esély arra, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya jövőre 2 mil­liárd dollárnál kevesebb le­gyen. A költségvetési deficit ebben az esetben is legalább 400 milliárd forint lesz, az adóbevételek pedig nem emel­kedhetnek számottevően. Ha mindemellett a GDP 2-3 száza­lékkal növekszik, az állam­háztartás deficitjének a GDP­hez viszonyított aránya kismér­tékben mérséklődhet. Az in­fláció azonban a magas költ­ségvetési deficit miatt a leg­kedvezőbb esetben sem eshet lényegesen 20 százalék alá, s a munkanélküliségi ráta stagná­lására is számítani kell. Tömeges hizlalás. Sorsforduló előtt: kis súlyra, végsúlyra, vagy vemhesftésre? (Révész Róbert felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents