Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-02 / 153. szám

A mama is lehet szépségkirálynő „Itt az idő. hogy újrafogalmazzuk a szépségverseny konzervatív szabályát. Változtak a szokások; a lányok korábban mennek férjhez, vagy már anélkül is együtt élnek valakivel. Meg aztán a gyakori válások, a különélések mind arra késztetnek. hogy feloldjuk a szigorú tilalmat. " Az olasz szépségverseny főrendezője közölte ezt az örömteli hírt a Miss Italia címre pályázó hölgyekkel. Tömegversenyre van kilátás 1994-ben, minthogy már eddig is több mint ötvenezer lány pályázott a Lucia Bosé, Sofia Loren és Gina Lollobrigida egykori sikerére, hogy csak a legismertebb szépek szépeit említsük. És ez a szám most tovább növekedhet, mivel mostantól már a feleségek, sőt a mamák is indulhatnak. Az érv, mint a nagy fölfedezések, rendkívül egyszerű: „Abból, hogy valaki feleség vagy anya lesz, még nem következik, hogy korábbi szépségét is elveszti. Sőt, az anyaság érettebbé, finomabbá teszi a legtöbb nó eredeti vonásait. Már a szülés sem jelent problémát e téren, hiszen a régi kép helyreállítására immár tudományos segítséget kapnak a hölgyek az esztétikai és a kozmetikai ipartól." A tétel az 1987. évi verseny győztesének mai fotójával bizonyítható; Mirka Viola ma is gyönyörű, ám azzal vált híressé, hogy szépségkirálynővé választásának estéjén elvették tőle a címet és a koronát. Kiderült, hogy férjjel és egy kisgyerekkel ünnepelte a sikert. Nos, az új szabály szerint már minden 17 és 25 év közötti hölgy pályázhat a Miss Italia címért és rangért. Az önkritikáról nem szól az új szabály. Róbert László Érettségi előtt II. fásnap reggel hétkor, amikor kihordtam tanítás előtt a boltból a tejet - a Petrezselyem és az Inczédi utca sarkán elkapott volt kifutófiúnk, Jancsi. Velem egyidősen zavart volt ő is: - Hogy van anyukád? A szíve rendben van? - Hallom, hogy beálltát a nyilasokhoz - Jancsika. Hát akkor miért állsz szóba egy bipsivel? Tudod mit? Menj a büdös francba! Mentünk. Este átjött Markó és kihívott az udvarra. (Akkoriban még nem szerettem a kihívásokat.) - Mondd, kölyök, te teljesen hülye vagy? Olyan dühös volt, hogy a szokásos „hüle kölök" közé még az y-okat is kitette. - Mária nővér tegnap beszélt Jancsival, a barátoddal. - A „barátom" nyilas... - Igen, a nyílás bárátod - aki most egy vasúti forgalmista mellett krampácsol beszélt a főnökével, aki jó pénzért hajlandó neked hamis engedélyt szérézni. hogy a vonaton méhéss Béréméndig, há ákársz. Te meg elküldöd Jancsit a francba ? Mert a csillagoddal - ugye tudod - csak külön engedéllyel ülhetsz vonatra. Vágy pedig lévétéd a csillágot. Dé há úgy kapnák el, áz sé az igázi. (Úristen! Pont Beremend! Ott járt elemibe Miksa bácsi, akit még jóval a csillag előtt zsidózott le a Kossuth Lajos utcán alezredes osztálytársa...) És közeledett az érettségi, amit a helyzet miatt előre hoztak május közepére. - De ha anyám megtudja? Tudod, Markó, hogy rossz a szfve? - Tudom, kölök. És otthagyott. ' - . Utánarohantam. - Rendben van, Markó, Tudom, hogy hülye vagyok. - Rendben. Szóval akkor mész? - Mennék. Otthon a „Mi lesz velünk?"-táma előttem változatlanul tabu. Ópapa - mint mindig - kapadohányillatú. A konkurens boltos, Tóbiás pedig életében először a boltja előtt, mindenki szeme láttára kezet csókol anyának. Mintha közben be sem jöttek volna a németek... Este otthon anyám arca mégis mintha a szokottnál is fáradtabb, szomorúbb lenne: - Fiacskám, Jancsi délután bejött az üzletbe. Sfrva kért, ne mondjam neked vissza: elmesélte, mit akarsz csinálni. Meg hogy ő ugyan segítene neked, de mégis el kellett nekem árulnia. Mert ő nem tudja, mi lenne a jó. (Lehet, hogy az árvagyerek Jancsinak jobban fájt anyám beteg szíve, mint nekem?) - Fiacskám, én sem tudom, mi lesz velünk. Próbállak megérteni. De hát hogy akarhatsz most elmenni? Egy héttel az érettségi előtt? E

bben a mondatban nem a jövő, nem a „karrierem" féltése volt a legtragikusabb. Inkább az, hogy jómagam legalább úgy féltem az érettségitől, mint attól, hogy az éjszaka leple alatt átússzak a Dráván. Maradtam. Mert nem maradt számomra más, mint a család meleg fészke. S talán azért is, mert - kalandvágy ide vagy oda úgy látszik, nem értem még meg arra, hogy idegen hegyek tűzfészkében tűzzek mellemre egy vörös csillagot... (Folytatjuk.) (* Részlet a szerzőnek a T-Twins Kiadónál közeljövőben megjelenő könyvéből.) Amikor hebotlottam a tanítóképzősök jubileumára, több mindenen elámultam. Leginkább azon, hány csatornával dolgozik a szellemi hajszálcsövesség. Az évkönyvet lapozgatva még jobban ketyegett a fejemben ugyanez a kérdés. A tanári kar például az ország teljes területéről toborzódott, magával hozva a családnak és annak a vidéknek a szellemiségét. Beletöltődött az itteni tanítójelöltek fejébe, ötvöződve az ő hazulról hozott gondolatvilágukkal, mint igen erős tartóoszloppal, és széjjelosztódott megint az egész országba. Eleven fejekkel dolgozik a tanító is, akármilyen kiemelt pályára sodorta is a történelem, génvadász legyen a talpán, aki elő tudja halászni, a százötven év alatt hová sodródott el, és hol vert gyökeret egy-egy gondolat. Akkor is ez motoszkált a fejemben, amikor összefutottam dr. Király Lászlóval, akit időtlen idők óta a szegedi füvészkertből ismerek. SZOMBAT, 1994. JÚL. 2. RIPORT 17 • Az is jó ürügy lenne a beszélgetésre, hogy gyémántdiplomát kapott Király Laci bácsi, gratuláltam is hozzá, de nem erre van most élesítve az agyam. Lélekvándorlásnak is mondhatnám a szellemi hajszálcsövességet, vagy akár a virágról virágra szálló méhek nektárgyűjtésének, de nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy elindult valaki Nagyabonyból, ahol tudvalévően csak két torony látszik, és még nyolcvanesztendós korában is évi rendes kapcsolatban áll a világ talán valamennyi füvészkertjével. Akkora virág ez előttem, csalogatja méheimet. Hát még a nektár mennyi benne! Méreg is akad, mert nem jószántából lett a füvészkert dolgozója. Nem is Abonyból, de az abonyi tanyákról indult. Meszsze az iskola, és útba esett egy főúri kastély, gyönyörű kertjével. Lezárt kert volt az már akkor, csősz vigyázott csak rá, önmagában is nagy élvezet gyerekfejjel a csőszt kijátszani. Még tölgyfák is voltak a kertben, meg csodálatos fenyők, fölséges dolog volt fölmászni rájuk annak, aki addig leginkább akácfákra mászhatott csak. Azt is észrevette az elsős elemista már, elszórja magjait a fa, és sok ki is kel belőlük. Hazavitt jó sok fapalántát, és valóságos csmetekertet ültetett. Hazafias szavakat is kereshetnénk, mert amikor nődögélni kezdtek a fák, az abonyi főutcára ültette ki őket. Nem kellett akkor még középtávú fejlesztési program az utcák fásítására, engedélyt se kellett kérnie rá senkitől. Gyönyörű juharfasor cseperedett a csemetékből, és egészen addig meg is volt, amíg a második világháború bivalyerős tankjai ki nem taposták mind egy szálig. Huzalma volt tehát a kis Királynak a fákhoz, ezt lehet ebből leszűrni. Azt csak később tudta meg. hogy faluja nagy fia volt Lovassy Sándor is, aki Magyarország gerinces állatairól (rt nagyszerű munkát, 1927-ben. Ki is buggyan belőle mindjárt a tisztelet a régi szakirodalom alapossága iránt. A Jávorka-Csapody-féle növényhatározó például huszonhat évig készült! A polgárit még Abonyban végezte, itt is volt egy nagyszerű természetrajztanára, mint ahogy később mindenhol akadt. A latint magánúton tanulta, a falu plébánosától. Szegedre jött a tanítóképzőbe, itt meg Straub Ferenc volt a csodálatos tanár, a Brúnó apja. Előkeresi akkori irkáját, az óravázlatok mellé olyan szép színes képeket készített, úgy, ahogy van, nyomdába lehetne Ennek a könyvnek is Abonyból indult a szerzője üzemét mi láttuk el műtrágyával és kegyetlen mérgekkel. A DDT, a HCH, az arzén vagy a nikotin, papfrzsákban, és mi a hátunkon cipeltük. Ha szétnyílt a paptrzsák, megfürödtünk a méregben. Zuhanyozó se volt akkor még a munkahelyen, csak itthon tudtunk tisztálkodni. • A vegytantanár, méregközeiben. - Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy egetverően veszélyes a munkám, de az állás mégis állás volt. Görgettem egyszer a rézgál icos hordókat, amikor jön értem az egyetem hivatalsegéde, hogy menjek, de azonnal, mert hívat az Ábrahám Ambrus professzor. így menjek, olajos overallban? Ha sürgős, akkor sürgős! Beszerencsétlenkedtem a professzor úrhoz, igen kedvesen fogadott, és mindjárt avval kezdte, emlékszik a doktori szigorlatomra, lenne-e kedvem visszajönni az egyetemre? Adjam föl a hordógörgetést az egyetemért? Egyszer lebukni nem nehéz, de kínáljam föl magamat másodszor is? Kaptam huszonnégy óra haladékot, gondoljam meg. Örülne, ha elfogadnám, de ha nem, legalább akkor is jót beszélgettünk. Szabad nekem ekkora ajánlatot nem elfogadni? Maradtam mégis a hordók mellett. • Jól elbátortalanodtál. - Enyhüléses időszak következett utána, ötvennégyben üzent a Greguss professzor, aki a főiskoláról ismert, hogy lenne hely a füvészkertben. Akkor már beadtam a derekamat, kutató lettem, aztán szakoktató, és végül kertvezető. Most ünnepeltük belépésem negyvenedik évfordulóját. • Emlékszem az indiai lótuszokra. - A sárga lótusz volt a nagy szám! Egész Európában a mi kertünkben volt, külön tóban az indiaitól, amikor egyszerre kezdett pusztulni mind a kettő. Leveleztem az olaszokkal, azt mondták, hétévenként ki kell cserélni a talajt. Másik tavat ástunk, áttelepítettük, sikerült. Kikotortuk a régit, visszavittük, az indiai nagyszerűen virágzik, a sáfga azonban nem. Magot is kaptunk. Tbilisziből még, mielőtt letjcscn eldugultak volna az oda vezető csatornáink, el is vetettük, ki is csírázott, de nem maradt meg. Az indiairól azt tartja a tudomány, ezerkétszáz évig csíraképes a magja. Tizenöt évet én is tudok belőle bizonyítani, mert a tófenék földjét a rózsakert föltöltésére vittük, és ott kikelt. • Sajog a lelked, amikor tanárkorod jut eszedbe? - Már nem nagyon. Annyira rossz emlékekkel távoztam, azokat nem sírhatom vissza. A volt osztályom megmaradt tag-, jai minden évben megkeresnek. Ha Szegeden tartják találkozójukat, el is megyek mindig. Ők is nyugdíjasok már. Horváth Dezső adni, hogy a mai gyerekek is munkafüzetként használhassák. Elvégezte a képzőt, azonnal szaporította az állástalan diplomások hatalmas táborát. Hazament Abonyba. Hogyan, hogyan se, akkoriban az iskolaigazgatók nem addig tartottak csak számon valakit, amíg a kezük alá járt, kapott egyszer egy levelet Becker Vendeltől: vállalna-e állást gazdasági iskolában? Lehet választása egy állástalannak? Azonnal elfogadta a baranyaszentlőrinci kínálatot, és ment aranykalászos gazdákat képezni. Négy év alatt hat hely dolgozott, mert téli iskola ez csak, tavasszal áthelye^ mindig egészéves iskolába. Nagy szeretettel beszél ezekről az évekről is. Jobb, ha úgy mondom, gyarapodott szellemi génbankja. Öt évi kihagyás után beiratkozott a tanárképző főiskolára, és mondanom is fölösleges, itt is nagyszerű tanárai voltak. Kétéves Apponyi-kollégium következett volna utána, de a háborús időkre tekintettel összehúzták egy évre. Mit adott az Apponyi? Tanítóképzőintézeti tanár lehetett, és 1945-ben fölajánlották neki régi iskolájában a Straub bácsi üresedő helyét. Tanított földrajzot, természetrajzot és vegytant. Négy év boldog békeidő következett utána, mondhatnánk, ha nem tudnánk, éppen a békességtói járt akkor legmesszebb az ország. Kapott egy levelet: Fölmentem tanár urat! • Föllebbeztél? - Hol élsz te? Akkor, fölJebbezni? Szegeden harmincat tanár kapta meg ugyanakkor a fölmondó levelét. Egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, annyira elhitványodtak a viszonyok. • Családod volt már akkor, két gyerekkel. - Elmentem tehát építkezésre, segédmunkásnak, utána meg az újszegedi magánfaiskolákban dolgozhattam. • Ez is fa, az is fa, majdnem a szakmába kerültél. - Nem győztem csodálni a velem együtt dolgozó tanulatlan kisegítőket: csemetekorban meg tudtájc mondani, melyik fa milyen almát terem majd. Innen a kísérleti intézetbe kerültem, a paprikatudós Benedek László keze alá, gyapotot termelni. Kevesen tudhatják az Odessza városrészben lakók, hogy házaik helyén nagy területen folytak a gyapotkísérletek. Három éven át nem nyíltak ki a kopácsok, a negyedikben kinyíltak, mégse lettünk gyapottermelő ország. A vetőmagboltba kerültem, a Mikszáth utca elejére, és magvakat árultam. Jött egyszer egy kopott ruhájú ember, a főiskola főigazgatója volt hajdanában, és én kemény németellenességéról ismertem akkor is, ha Schilling Gábornak hívták. Őt is elkergették, jóval a háború után, börtönbe is becsukták, és nyugdíjat se kapott. Fájdalmas találkozás volt. Borsót vásárolt szegény. • Innen tovább? - A növényvédőszer-értékesítőbe kerültem, a mérgek közé. Dél-Magyarország minden Sej, Nagyabonyból indult A tanítóképző szép épülete. (Fotó: Somogyi Károlyné) .