Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-26 / 173. szám

6 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 28. • Figura Stúdiószínház Szép Magyar Komédia - és komédiajátszás • Civil Hegyed Szín és más - kábé ennyi Fotó: Révész Róbert Becsülöm a próbálkozásu­kat, kábé ennyi - valahogy fgy és ennyiben foglalták össze többen kritikájukat a fővárosiak „Szín és más" ctmű előadása után. Az. alig több mint egyórás produkció nem volt beszédtéma, nem folyt róla vita a kerek mű­anyag asztal körül. Nem gerjesztette cs nem indüotta be az embereket. Kijöttek a sötét színházteremből, kicsit pislogtak, aztán sört, szén­savas mangót meg n- és k.fröcscsöt rendeltek a pult­nál, és leültek, és másról be­széltek. Hogy miért nem hatott a Férfi-Nő viszonyát boncolga­tó és bemutató színházi da­rab? Mert mondanivalójában már ismert volt. Semmi újat, semmi meglepőt nem hozott e témában, semmi olyat, amit ne tudnának már egymásról a két nem képviselői. Előre • Wendler Attiláról azt hihet­nénk. a szegedi operatársulat­hoz. szerződött, olyan gyakran szerepel itteni produkciókban. Ezen a héten az Otelló Ro­derigóját énekli a szabadtérin, nemrég Alvaróként hallhattuk Pál Tamás dirigálásával A végzet hatalma koncertszerű előadásán. Az elmúlt évadban először Edgárt énekelte a Lammermoori Lucia, majd Nanni Lascát a l.a Lupa pre­mieijén. - Kalandos volt az a tíz év, amit a pályán töltöttem. 1981­ben jelentkeztem először a Ze­neakadémiára, de sem akkor, sem a következő években nem vettek fel. Evekig a Honvéd Művészegyüttesben énekeltem. Első tanárnőm. Bikkfalvy Júlia ajánlatára 1984-ben meghall­gatott a Pécsi Nemzeti Színház k^t zenei vezetője, Breitner Tamás és Marczis Demeter, akik nyomban szerződtettek. A Varázsfuvola Taminójaként debütáltam. 1987-ben lettem az Operaház tagja, első sze­repem Don Ramiro volt a Bé­kés András rendezte Hamu­pipőkében. A következő évben Brilten Albert Herringjének címszerepét alakítottam, ami­ről a külföldi kritika is elisme­rően írt. A pályám szempont­jából mégis sok hátrányt je­lentett ez a szerep, mert Pesten a/óla sem tudtam ebből a ska­tulyából kitörni. A szegediek­nek köszönhetem, hogy eléne­kelhettem fontos Ifrai spinto szewL'pekel, és fgy töretlenül épülhet a pályám. • Milyen visszhangja van Pesten a szegedi szereplé­seknek? - Nem tartják számon. Az Operaház vezetői nem nézték lehetett sejteni, hogy mi fog történni a masszívan felépí­tett színpadon. Akár sötét volt, akár világos, akár szólt a zene, akár nem, tudtuk mi, ki és hol jön, és mit fog csi­nálni. Tudtuk, hogy a dina­mikus részeket felváltják majd a statikus képek, és hogy a Férfi egyben Nő is, és vissza. Igazából a finom, ár­nyalt szerepcsere mozgathat­ta volna a darabot, de, sajna', ez nem jött le a színpadról. Helyette az éles váltásokra, törésekre fektették a hang­súlyt, az pedig olyan művi­nek tűnt. A különböző fé­nyekkel és zenei betétekkel operáló mozgásszínházi da­rab látványos volt ugyan, de élettelen. Éppen az hiányzott belőle, ami a Férfi-Nő vi­szony titkát adja, s amiről mi magunk sem tudjuk, hogy mi, csak érezzük egy pillan­tásban, egy érintésben, egy meg Galgóczy Judit legutóbbi rendezéseit, az Oedipus Rexet és a La Lupát sem. Pedig szak­mailag jelentős bemutatók vol­tak. Azokat a lehetőségeket, amelyeket egy harmincöt éves énekesnek meg kellene kapnia, nem kapom meg az Operaház­ban. Pedig ha Szegeden el tu­dok énekelni egy szerepet, ak­kor az a kicsivel nehezebb ope­raházi színpadon sem jelenthel problémái. • Érdekes, hogy tenorista szuszogásban, látjuk egy ajakban, egy térdben, egy nevetésben. Mert beszélni nem tudunk róla. Ha igen, akkor az már nem az a va­rázslatos titok. A két főszereplő mindent bemutatott a deszkán és a kellékeken, a rácson, a bő­röndön és a széken, amit csak két mozgásszínész megmu­tathat a tudásából - elismerés érte. Összeszokottságuk szembeötlő. Voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, hogy na, most beindulnak, s meg sem állnak a titok ka­pujáig. Aztán megálltak, sötét lett, megtört a len­dületük, és következett egy újabb epizód a viszonyból. Minden kezdődött élőiről. A kompozíciós részek egyre gyengültek az idő előrehalad­tával. A vége felé pedig telje­sen ellaposodott és unal­massá vált a darab. Sz. C. Sz. létére milyen mély a beszéd­hangja... - Egyszer Gregor Jóskával voltam valahol, amikor meg­kérdezték: „Te vagy a Gregor Jóska öccse? Belőled is basz­szus lesz?" Nem tulajdonítok jelentóséget a mély beszéd­hangnak, nem fáraszt, sőt kényelmes és pihentető. Ami­kor 1984-ben utoljára jelent­keztem a Zeneakadémiára, ta­lálkoztam az ott tanító Si­mándy Józseffel, aki magas Szép Magyar Komédia, vagy iakáhb szép magyar mese a komédiajátszásról, a szere­lem egyetlen nagyságáról és számtalan hívságáról, s egy Balassi Bálint nevezetű tálen­tumos férfiú tollából származó, alighogy el nem felejtett darab új színpadi életéről - ez volt, amit a gyergyószentmiklósi Fi­gura Stúdiószínház révén Ba­rabás Olga rendezése szép szövésű játékba foglalt. Az előadás jótékonyan külön­bözött a fesztivál egynémely, a nyelvvel csak mint hangeffek­tussal törődő bemutatójától; szabatos, árnyaltan felépített színpadi világba vonta be né­zőjét. Balassi töredékes, jórészt másodlagos forrásokból ismert szövegéből a mai fülnek is ér­zékletes változatot sikerült fel­újítani ehhez, amely, ha nem is hordozza a régi nyelv vala­mennyi színét, azért fordulatai­ban mégis jelzi, sőt, a színpadi mozgásjáték révén ki is hang­súlyozza, a nyelv múlt-ízeit. Az előadásnak is múlt-íze van, bár ez a múlt nem történelmi (helyesen), hanem színpadi, mert a meséhez a múlt illik leginkább. A komédia a legkevésbé sem bonyolult; ötletes, könnyű játék, semmi köze hozzá a sú­lyos értelemnek, amely megha­tározási vágyában úgynevezett igazságokat teremt a nyelv által. Költői szövegéből köny­nyedén kioldódik a játék. A já­ték kerete is egyszerű, akár­csak a nyersvászon jelmezek és díszletek, amelyek finoman, minden külön szimbolizálgatás nélkül jelzik a mese színét és anyagát. A komédia-szereplők árnyjátékból elevenednek meg, s valahányszor leállnak, ami­Nedves, dohos pincék talajszint alatti létesítmények garantált vízszigetelési eljárása az ETISOL. Érd.: 62/483-522 hangon odaszólt nekem: „Fi­acskám, próbáljon meg itt fenn beszélni, mint a tenoristák!" Magamban jót mulattam ezen, mert ez a fajta beszéd tőlem távol áll. Kicsit mesterkélt. Az, hogy milyen énekhangot képes a torok kiadni, nagyrészt tech­nika kérdése. • A Lupában fedeztem fel, hogy nemcsak énekelni tud, hanem egészen jól játszik... - Az Albert Herring kap­csán is megjegyezték: Lám­lám lépni is tud, és még a kezét is fel tudja emelni. Még Pé­csett mutattunk be egy triviális Offenbach-őrületet, amelyben a hermafrodita Hermózát ját­szottam. Tornacipőben, szok­nyában és copffal szaladgáltam a színpadon, remek színészi feladat volt. • A szabadtéri után jöhet a nyári pihenés? . - Nyaralásra nem sok időm marad, mert Pál Tamással és a Salieri Kamarazenekarral rövi­desen próbálni kezdjük Haydn Aki hűtlen pórul jár című ope­ráját, amivel Franciaországba megyünk vendégszerepelni. • A következő évadban is hallhatjuk a szegedi szín­házban? - Az őszi Carmen-előadá­sokon Don Josél énekelem, februárban pedig Pinkertont a Pillangókisasszonyban. Az évad végén újra elővesszük az idén márciusban bemutatott Tutino-operát, a La Lupát. Na­gyon megtisztelő volt Molnár László operaigazgató felkérése, hogy az áprilisi operafeszti­válon énekeljem el Don Jósét a szegedi társulattal. Ezért vá­lasztottam a péntek esti opera­gálára is a Carmenból a Virág-áriát. Hollósi Zsolt kor Prológus, a bölcs komédia­szerző közbeszól. Egyszerű öt­let, de szép ívben teljesedik ki az utolsó jelenetig. Amikor: a sok komikus fél­reértés eloszlik, akár a ki­csattanó örömé is lehetne ez a perc; s mi van? - tanácstalan­ság, szomorú tanácstalanság; íme, megtaláltuk őt, eloszlott a vágyak színes, indulatos vilá­ga, itt van ő, itt van Tyrsisünk és Angelicánk, sem egyiknek bújában nincs miért megölnie magát, sem másiknak megtar­tóztatnia ébredő szerelmét; el­oszlott a gyötrelem világa, de vele a reményeké is: a művé­szeté, ez a szivárványos, félre­vezető, délibábos burok, amely körbevette az egymást kereső szerelmesek színpadát. Ez a legszomorúbb pillanat: a szín­házi idő letelik a színházi tér­ben. Az elmúlás lepárlata, mely váratlan és a komédiában Jó skanzen" Mint megtudtuk, az Alföl­dön eddig hasonló próbálkozás még nem történt, és az ország más részén (pl. Regölyben, ahol Szabó Géza, a szekszárdi múzeum régészének vezeté­sével bronzolvasztó kemencét rekonstruáltak) is csak elvétve akad ilyen próbálkozásra pél­da. A kemencerekonstrukció hiteles ásatási adatokon nyug­vó alaprajz és méretezés alap­ján készült el, figyelembe véve a terület földtani viszonyait. Mint ahogy Ormándy János, a múzeum régésze elmondta, sajnos nem teljes egészében sikerült befejezni, hiszen az anyagi keretek kimerültek, így a hiányzó kb. 250 kéve nádat már nem sikerült beszerezni. A kemence fölé épített féltetót ezért nem fedték be. Félő, hogy a sok munka, mely már eddig is a rekonstrukcióban rejlik, az őszi esőzések miatt esetleg kárba vész. • Megtudhatnánk egy pár szót a táborról? - A tábor a kemencere­konstrukciós munkálatok mel­lett más érdekességet is tarto­gatott a résztvevők számára, hiszen volt itt nemezkészítés, korongolás^ (eredeti népván­dorlás- és Árpád-kori formák alapján), lovasíjász bemutató, lovaglás, tarsoly- és tarsolyle­mez készítés, szövés, szalma­kötés, fafaragás és még hadd ne soroljam, mi minden. Sajnos, az idő az anyagi ke­retek miatt igen szűkre szabott volt, hiszen a rendelkezésre ál­ló egy hét alatt a résztvevők ki sem tudtak mindent próbálni. Jövőre, ha ismét megrende­zésre kerül a tábor, minden­képpen hosszabb időinterval­lumban szándékozzuk megtar­tani, s reméljük, támogatóink is nagyobb számban lesznek, mint az idén. csöndes szomorúsággal lep meg. A Szép Magyar Komédia előadásának nagy pillanata ez: a keretbe zárt zenélő játék fel­húzott rugója lejár, érzelmes­tréfás barokk figurái lelassul­nak, még egy-egy halk, alig látható mozdulatot küldenek a néző felé, és szomorúan meg­állnak; hogy ez a végső lelas­sulás a komédia-szerző Balassi tüneményes magyar nyelve után azt a szívszorító érzést is felkeltse, amit a Szép Magyar Comoedia töredékesen fenn­maradt szövegének hiátusai váltanak ki, s amit se perfor­mansz, se alternatív kísérlet, semmiféle heppiség meg nem jeleníthet - egyedül ezek, a nyelv idejének távolából elő­futó, komédiázó, majd lelas­suló színpadi figurák. Ópusztaszeren Különös kísérletnek lehettünk a közelmúlt­ban tanúi Ópusztasze­ren. Nyári tábor kere­tein belül (melyen kö­zépiskolás és egyete­mista korosztály vett részt) kísérleti régészeti munkavégzés folyt. A résztvevők egy Árpád­kori kenyérsütő kemen­ce rekonstrukciós mun­kálatait végezték el a Móra Ferenc Múzeum egyik régésze vezetésé­vel, a múzeum restaurá­torai és régészhallgatói közreműködésével. • Úgy hallottam, hogy ez a rekonstrukciós munka be­vezetője egy nagyobb sza­bású kiállításnak. Ismertet­né pár szóban? - Valóban, a területre, a Vi­lágkiállítás időszakára egy nagyszabású kiállítás tervét vá­zoltuk fel, melynek ügye pilla­natnyilag a megyei közgyűlés előtt van. A kiállítás a neoliti­kumtól az Árpád-korig telep­részleteken keresztül életmód­rekonstrukcióval szándékozik bemutatni a látogatónak mind­azt, amit a múzeum helyhiány miatt nem tud felvállalni. Egy­fajta „élő skanzenként" lehetne leginkább elképzelni. • Gondolom, ehhez elég sok pénzre lenne szükség. - Igen, a dolog kulcsa, hogy az alapítványi formában elkép­zelt kiállításhoz összegyűljön a megfelelő mennyiségű pénz. A kezdeti lépéseket megtettük erre. Biztató jelek vannak az anyagi forrásokkal kapcsolat­ban, de természetesen minden­nemű támogatás jól jön, és szívesen fogadjuk. 0. P. • A szegedi nyár albuma Jár hermafroditát is játszottam" - meséli Wendlef Attila SUMKU kWK ORIÖITF Űorfi- FÚT BTRHU ­B.HKS>UI.*>ILV<L t <Á YIMTLT* ossít/ U/H, iWsÁkOV*.<3> &. Yltí/uíí Vx'lLftx (joivU. vtLtW !

Next

/
Thumbnails
Contents