Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-20 / 168. szám

SZERDA, 1994. JÚL. 20. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. • Kábelgyártás a hobbija „Hazajöttem Szegedre" Zoltánfl Zoltán. Akit visszahívtak. (Fotó: Schmidt Andrea) Zoltánfi Zoltánt, a Szegedi Kábelgyár Idén február 1 -jén kinevezett igazgatóját már akkor „tesztelhette" a Siemens, a mostani tulajdonos, amikor még szóba sem került a Magyar Kábel Művek privatizációja. Zoltánfi ugyanis négy évig a Siemens egyik cége, a Dunakábel Kft. magyar-osztrák vegyesvállalat egyik ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett Budapesten. Abból a székből érkezett újra haza, Szegedre. Hét és fél Csongrád megyében a működő kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek száma 7400-ra tehető, az önkormányzati nyilvántartások szerint. Számuk egy év alatt 1300 egységgel, több mint 20 százalékkal bővült. A kereskedelem privatizációjának leállását Jelenti, hogy már második éve az üzletek 66-67 százaléka működik egyéni vállalkozás keretében, míg a korábbi időszakokban az arány állandóan növekedett. Az üzlethálózat nagy része a népességgel azonos hányada - a városokban koncentrálódik. Szeged kereskedelmi centrum szerepére csupán a népesség arányánál 4-5 százalékkal nagyobb bolti koncentrációs arány utal. Általában jellemző a megyére, hogy egyéni üzemeltetésű kereskedelmi bolthálózat a kisebb városokban és községekben működik jelentősebb részarányban. A hálózat nagyságát alakító új üzletnyitások, illetve megezer üzlet szűnések gyakorisága a korábbi évekhez hasonló. A gazdasági helyzettel összefüggésben az induló vállalkozások nagy része a kereskedelmi tevékenység megkezdését tartja optimális megoldásnak. Ezek a vállalkozások részben kényszerhelyzetből indulnak, és kevés a döntés mögött az ésszerűség és a célszerűség. Ezt látszik igazolni, hogy az új üzletek nyitása mellett még mindig jelentős a sikertelen vállalkozás, mely az üzlet - a vállalkozói engedély - megszüntetésével zárul. 1993-ban közel 2500 új üzlet nyitásához adtak az önkormányzatok engedélyt, melyeknek csaknem háromnegyede egyéni vállalkozás volt. Az I 150 megszüntetésből ennél nagyobb arányban - közel 80 százalékkal - részesedtek a magánvállalkozók. A legtöbb új üzletet az élelmiszer és élelmiszer jellegű vegyes, valamint a textil és ruházati kisüzlet üzletkörökben nyitották, de a megszűnések is itt voltak a legnagyobb számúak. A tőkeigényes üzleti vállalkozások jellemzően lényegesen kisebb arányban szűnnek meg, mint a kis forgótőkével nyitottak. Donkáné Verebes Éva KSH - Szegedre valóban „hazajöttem" - kezdi a beszélgetést az igazgató. - Itt is születtem. Édesapám székely családja Erdélyből került a Tisza-parti városba a század elején, édesanyám pedig anyai ágon szegedi hajóépítő ősökkel rendelkezik. Hárman 'voltunk testvérek, festő öcsém meghalt, fiatalabb öcsém tanár. Gépipari technikumban érettségiztem, majd a műszaki egyetemre jártam Budapestre 1959-64 között. Örülök annak, hogy mérnök lettem, bár érdekelt az iparművészet, az ipari formatervezés is. Olyannyira, hogy még a műszaki egyetemi diplomamunkám is a szerszámgépek ipari formatervezésével foglalkozott. (Talán nemcsak festő öcsém, én is örököltem valamit címfestő édesapámtól.) 0 Majd első munkahelye a Huszár utcai gyár lett... - Előbb gépkezelő, majd üzemi technológus voltam. Az üzemi tapasztalatokat nem éreztem hiábavalónak, hiszen az egyetemen nem lehet a kábelgyártásból gyakorlatot szerezni. Később aztán eljutottam addig a pontig, hogy kicsit „tele lettem a kábelgyártással", mint miden fiatal. Tíz évig másutt, az olajiparban, mint beruházó mérnök, az NDK-ban pedig egy műszálgyárban -197377-ig - mint mérnök-tanár dolgoztam. Ezt követően „visszahívott a kábelgyártás". 0 Nagy szeretettel beszél a kábelgyártásról. Mi ennek az oka? - A kábelgyártás nemcsak a szakmám, a hobbim is lett. Egy új technológia megvalósítása, egy új kábeltípus gyártásba vétele számomra még ma is örömet okoz. Nekem ez a különös szakma annyit adott, amennyit kevesen kapnak meg az élettől. Műszaki osztályvezető, majd műszaki igazgató koromban indult meg Szegeden a telefonkábel gyártás igazi fejlesztése. A vazelintöltésű telefonkábel előállítása ma is az egyik fő profil. A Dunakábelben aztán megértem álmaim megvalósulását, a világ talán.legkorszerűbb réz telefonkábel gyára formájában. 0 Amikor a Dunakábelhez került, a szegedi műszaki igazgatóságot hagyta itt. - Az egy nagy kihívást jelentett számomra. Mivel egy új gyár létrehozásához nem volt elegendő tőke, szóba került vagyesvállalat alapítása az osztrákokkal, az OEKW-val, amelynek a többségi tulajdonosa különben a Siemens. A német ügyvezetővel ketten kezdtük meg a munkát 1989-ben a családom különben maradt Szegeden - , s csak érdekességképpen mondom, hogy egy volt párttitkári irodában. A Dunakábel Kft., az itthoni legkorszerűbb réz telefonkábelgyártó üzem avatására 1992-ben került sor. Amikor „az a gyerek is felnőtt", kaptam megbízást a már az OEKW által privatizált Magyar Kábel Művek Szegedi Kábelgyárának igazgatói munkakörére, 1994. február l-jétől. 0 Ahogy a Délmagyarország és a Csongrád Megyei Hírlap annak idején meg is írta, az OEKW 1993. december 17-én 57,3 százalékban lett tulajdonos. Ön két és fél hónappal később egy jól működő gyárat vett át, de új előírásokkal. - Az új tulajdonos egyik mércéje, hogy ahány dolgozó, annyiszor 8 millió forintos termelési érték. A szegedi közel 500 embernek tehát 4 milliárdot kellene produkálnia éves szinten. De ezt az eredményt csak 4-5 év múlva kell hozni, jelenleg 5 millió forint környékén járunk, fejenként. 0 Hogy sikerült az első félév? - A tavalyi rossz második félévből kiindulva óvatosan terveztünk, éves szinten 2 milliárd forintos termelésre számítottunk. Április elején azonban meglódult a telefonkábel gyártás, a Matáv privatizációs bevételeinek köszönhetően. Azóta folyamatos a termelés, szombat-vasárnap is dolgozunk. Év végére a teljes forgalom elérheti a 2,3-2,4 milliárd forintot, az első félévet pedig 1,1 milliárddal zártuk. 0 Befejezésül még egy kérdés: örül-e a család, hogy újra együtt vannak? - Hadd mondjam el, a családom nem azért maradt itthon, mert nem volt „bátorsága" velem jönni. A feleségem az Első Magyar Kenderfonó Rt. kereskedelmi igazgatója, szereti a munkáját. A lányom pedig velem élt a dunakábeles évek alatt és végezte el Pesten a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolát. Egy évet Franciaországban töltött el, ahol a harmadik diplomáját szerezte be, s Budapesten szeretne elhelyezkedni. A fiam még tanul. Mellesleg a szegedi baráti köröm, kapcsolataim megmaradtak a négy év alatt. Fekete Klára Nyakkendők. Sok kis ruhaüzlet • Munkaruhadivatok Sovány és telt megrendelések Munkahelyi csendélet. A ruha is teszi. (Fotó: Schmidt Andrea) •m • Világgazdasági Kutatóintézet „KihívÁsok" A Sándorfalvi Ruházati és Szakipari Szövetkezetnél, amikor munkaruha készítésre szakosodtak, bizonyára azt gondolták, döntésükkel megmenekültek a ruházati szakma divattól és szezontól függő rendelési hullámaitól. A biztonságérzetet fokozhatta, hogy Svédország második legnagyobb szakcége köttötte itt le a teljes kapacitást. A bérmunka jellegnek megfelelően a modelleket készen adták, s a megkövetelt minőséghez szükséges technikai eszközök beszerzésében is folyamatosan közreműködnek. A konstrukcióból adódóan e tevékenység nem kecsegtet kimagasló nyereséggel. A kicsi, de a tömegtermeléssel mégis összerakodó biztos haszon folyamatos munkát és jövedelmet ígért az itt dolgozóknak. A valóság nem kíméli az elméleteket. Solymossy András, a telephelyekkel együtt ma közel 150 embert foglakoztató szövetkezet elnöke, érdeklődésünkre a cég egy nehéz életszakaszáról tudott beszámolni. Míg '92-ben 125 ezer munkaruhát gyárthattak, addig a tavalyi év első hét hónapjában csak 18 ezerre kaptak megrendelést. A kapcsolat, a partneri viszony folyamatos volt, csak épp a tartalom hiányzott belőle. Kiderült, hogy a munkaruhapiacnak is van divatja. Csak ez nem évszakhoz, színekhez, hanem a politikához és a gazdaság állapotához kötődik. A kormányváltás és recesszió még a jóléti, svéd állam munkáltatóit is kivárásra, takarékosságra késztette. Csak azt nem lehetett tudni, meddig tart ez az állapot. Sándorfalván is el kellett gondolkodni, hogy a hónapokra munka nélkül maradt dolgozókat fizetetlen szabadságra küldjék, új munkát keressen a szövetkezet, vagy bízva a jobb időkben, fizetett állásidővel bekkeljék ki a mélypontot. Az első változat azért sem állta ki az élet próbáját, mert az előző év jó keresete nyomán az emberek tömegesen mentek volna munkanélküli segélyre. E lehetőséggel szemben ki engedhette volna meg magának, hogy hónapokig ne járuljon hozzá a családi költségvetéshez. Divattermékekre sem lehetett felkészületlenül átállni, a pár tucatos, változatos tételek egészen más szervezést, tudást és technikai felszereltséget igényelnek. Maradt a megfizetett tétlenség, amennyiben volt miből. A veszteséget végül a vagyonnal szemben számolták el. Öt olyan hónapjuk volt, amikor kevesebb pénzt kaptak a kiszállított áruért, mint a kifizetett nettóbér. Ma úgy tűnik, helyes volt meghozni e kockázatos döntést. Tavaly az utolsó öt hónapban helyreállt az egyensúly, 60 ezer munkaruhára kaptak rendelést. S e tendencia folytatásaként az idén 5052 milliós árbevétellel kecsegtető, 140 ezer darabos teljesítményre kötelezték el magukat. Ehhez az ütemhez a sándorfalvi, kisteleki és csanyteleki mellett a nemrégiben megvásárolt bugaci varroda teljesítményére is szükség van. T. Sz. I. A Kritériumok és teendők Magyarország Európai Uniós tagságával kapcsolatban címmel napvilágot látott tanulmány szerint az integráció érési folyamatot kellene meghatározó kritériumnak tekinteni. AzJönmagukban is kétséges mennyiségi mutatók helyett a minőségiekre kellene helyezni a hangsúlyt, hiszen a piacgazdasági átmenetet, méginkább pedig a csatlakozni kívánó országokban rejlő jövőbeli potenciát ilyen adatokkal lehet csak jellemezni. A tanulmány emlékeztet arra, noha korábban nem volt gyakorlat, Brüsszel a teljes jogú tagságra pályázó átalakuló országokkal szemben feltételeket támasztott. Ezek között szerepel az adott országokban a demokrácia és a törvényesség megszilárdulása, a piacgazdaság kialakítása, illetve a maashtrichti-elvek elfogadása. Az unió által meghatározott kritériumoknak egyelőre egyetlen csatlakozni kívánó kelet-európai ország sem tud megfelelni. Magyarország teljes jogú tagsága is legkorábban az ezredfordulóra prognosztizálható. A tanulmány megállapítása szerint az addig rendelkezésre álló idő alatt el kell indítani a magyar gazdaság modernizációját, amely a gazdaságpolitikai prioritások átrendezésével, a növekedés újraindításával, és Magyarországnak tudatosítania kellene az Európai Unióval, hogy az Integrációra való alkalmasság megítélése során nem a piacgazdasági normák számszerűségét, hanem az átalakulási folyamat dinamikáját kellene mércének tekinteni - olvasható a Világgazdasági Kutatóintézet „Kihívások" sorozatban megjelent legutóbbi munkájában. a beruházások fellendítésével érhető el. Bizonyos feladatok megvalósításában, így például az ipar rekonstrukciójához, a magyar mezőgazdaság közösségi illesztéséhez, élni kellene az unió pénzügyi támogatásával. Ezek során következetesen kell képviselni azt az álláspontot, hogy ez a pénzügyi segítség nem a szociális újraelosztást, hanem a modernizáció finanszírozását szolgálja. Fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy a teljes jogú tagságra való felkészülés rendkívül alapos munkát igényel, s az (gy kialakult elképzeléseket egységes nemzeti álláspontként kell képviselni. Ha a terv bármelyik elemében is az országon belül nincs egyetértés, az a magyar fél tárgyalási alkupozícióját rontja.