Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-19 / 167. szám
KEDD, 1994. JÚL. 19. A vasút válaszol KAPCSOLATOK 11 Lapjuk 1994. július 1-i számában, az Olvasószolgálat című rovatban jelent meg Feczisin János olvasójuk Bicikli a vonaton című írása. A cikkben megjelenteket, valamint Feczisin János címűnkre megküldött levelében foglaltakat vizsgáltuk. Valamennyi közforgalú közlekedési vállalat - lehet az akár kötöttpályás vagy más, légi, vízi, közúti közlekedési vállalat - ismerteti az utasok által személyszállítási eszközeibe díjfizetés nélkül bevihető tárgyakat (ezeket kézipoggyászként definiálja a vonatkozó díjszabás), valamint a díjfizetés ellenében - az erre kijelölt kocsikban, kocsirészekben - fuvarozandó, ún. útipoggyász fogalmát. Mindkettő meghatározásánál a törvényhozó szervek által elfogadott, a közforgalmú közlekedési vállalat szabályzatában foglaltakat kell figyelembe venni. A fogalmak meghatározásánál elsősorban a fuvarozási eszköz (pl. a vasúti személykocsi) adottsága, a nemzetközi forgalomban elfogadott gyakorlatok és nem utolsósorban a többi utas védelme, azok hasonlójellegű tárgyainak, a közlekedési vállalatok eszközeinek állagvédelme vezérli a fuvarozókat. A kézipoggyász meghatározásánál a szabályzatok az egyes közlekedési vállalatra jellemző különböző terjedelmi és tömegi korlátozás mellett megegyezően előírják azt, hogy a kézipoggyász olyan terjedelmű lehet, miszerint ha azt az utas nem a kezében vagy az ölében tartja, akkor az ülőhely alatt vagy az ülőhelyhez tartozó poggyásztartóban elhelyezhető legyen. A versenykerékpár még ha tisztelt utasunk annak kerekeit kiszereli, akkor sem helyezhető el a fentiek szerint. Nem fogadhatjuk el olvasójuk és egyben kedves utasunk azon kitételét sem a kerékpárok fuvarozásával kapcsolatban, hogy „a MÁV Rt. legalább húsz évvel maradt le az utazóközönség igényei mögött". Éppen az elmúlt menetrendi időszak volt az, amikor 1993. május 23-tól kísérleti jelleggel a Budapest-Szob, illetve Budapest-Nagykanizsa és viszont vonalakra, 1993. augusztus 28-tól pedig a hálózatra kiteijesztettük egyes vonatokon a kerékpárral történő együtt utazés lehetőségét. Az új menetrend életbelépésével további vonatokat vontunk be ebbe a fuvarozási lehetőségbe. A kerékpárral történő együtt utazáskor a kerékpárokat csak a kijelölt helyen - általában valamennyi kijelölt vonat első és utolsó kocsijában, a kocsitípustól függően kocsinként egy, két, három, négy vagy hat darabot (poggyászteres kocsikban ennél többet is) - lehet szállítani, de az előzőekben leírtak szerint is csak a kerékpárviteldíj megfizetése mellett. A Cegléd-Szeged vonalrészen közlekedő, huszonként, belföldi utazásra is igénybe vehető vonat közül csak egy nemzetközi forgalomban közlekedő (a Puskin) és négy IC-vonat nincs kijelölve a kerékpárral történő együttes utazásra. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy jegyvizsgálóink a díjszabási előírásokat egyformán értelmezzék, illetve alkalmazzák. Ellenőrzéseink, továbbá tisztelt utasainktól kapott értesüléseink alapján nem tapasztaltuk, hogy munkatársaink különböző módon ítélték volna meg a kerékpárok személykocsikba történő bevitelét. Kacsari János MÁV-osztályvezető Kezeltük a gyermeket! A DM június 24-i számában, a Csörög rovatban egy hírt közöktek az ifjúsági szakorvosi ellátásról. Ez a néhány sor nem igaz. Mint kezelőorvos írom: a gyereket az óvónő hozta be, itt késedelem nélkül megkapta az ellátást, ez igazolható. A TB kártyát természetesen kértük, mert ez kötelező előírás, de hangsúlyozom: kezeltünk. Önök azt sem tudják, hogy a TB kártya bemutatása nem egyszerű bürokratikus előírás? Kértük, hogy két héten belül mutassák be - ez a mai napig nem történt meg. Ez nem • Váratlanul, csendesen, szinte észrevétlenül mentél el Bandi, hozzád méltó „szerénységgel", szinte szótlanul! Megdöntöttél sok sportorvosi elméletet! Téged, aki nem egyszer megmásztad a szlovák Tátra csúcsait, de az osztrák, a ,jugó" és az erdélyi hegyek is mind barátaid voltak, téged, aki csak tejet vagy teát ittál, aki este 10 órakor szerettél ágyban lenni, ésszerűen, mértékletesen élni, téged hagyott cserben az a hetvenéves jó szíved, ami mindezideig kitűnően dolgozott. Koporsód mellett eszembe jutott egy régi történeted. SZTK-s kistisztviselőként (havi 850.-) dolgod ákadt 1950-ben (?) az akkori KulIn memóriám dr. Penczi András tuszminisztériumban. A folyosón szembe jött Ortutay Gyula miniszter, „sleppjével". Te udvariasan félre álltál, fejbólintással köszöntötted, ó viszonozta, továbblépett, majd megállt és megkérdezte: „honnan is ismerjük egymást?" A te válaszod: „Egy ízben volt szerencsém tálkozni a Miniszter úrral a lakásán" - és bemondtad azt a dátumot, amikor a nyilas éra kellős közepén egy egyetemi hallgató társaddal Ortutay „üldözött" feleségét egy apácazárdába mentettétek... Te vagy az édes öcsém, megölelt, elküldte a kíséretét, bevitt a rezidenciájába, kifaggatott, hol élsz, mit csinálsz? Az ő hálás és személyes intézkedésére lettél - rossz káderlapod ellenére - az ügyvédi munkaközösség tagja, később a Kamara titkára, majd a munkaközösség vezetője... Úgy tudom, hogy Feleségeden és rajtam kívül ezt senki nem tudta, sőt, közismert szerénységed miatt soha, egyetlen „életrajzodba" sem írtad bele... (Vajon száz ember közül hányan cselekedtek volna így, abban az időben?!) Bandikám, köszönöm számos baráti-jogi tanácsodat, védelmedet az 1957-ben lezajlott hadbírói tárgyalásomon, amikért soha nem sikerült honorálnom téged, semmiféle ravaszság bevetésével sem! Evangélikus lelkész apámtól temetéseken sokszor hallott végszavakkal búcsúzom tőled: „Nyugodjon portested békével a Földnek porában, halhatatlan lelked pedig nyerjen Nála irgalmat, kegyelmet, bűneidre bocsánatot és örök üdvösséget." Add én jó Uram, Istenem, hogy úgy legyen, ámen. Endreffy Lóránt ny. honv. alezredes Közeleg a parlagfűszezon baj? Lehet - nehéz elképzelni, de lehet -, hogy a szülő nem ismeri az eljárás módját, ezek szerint önök ellenőrizetlenül közölnek bármit? Elég későn reagálok, de ennek két oka is van. Egyrészt - kérem, ne vegyék rossz néven - de lapjukat elég ritkán olvasom. Másrészt vártam, hogy a szülő bemutatja a TB kártyát, miután sürgősségi alapon, igazolhatóan kezeltük gyermekét. Üdvözlettel: Dr. Koczka Klára orvos Parlagfű • Júliusban ismét beköszönt a legveszélyesebb allergizáló gyomnövény, a parlagfű (Ambrosia elatior), helytelenül vadkender virágzási időszaka. E sokszor 1-2 méter magasra is megnövő növény ágai végén füzérszerű sárga virágok fejlődnek, levelei szeldeltek. A Szegeden 1989 óta folyó rendszeres légköri pollenvizsgálatok (dr. Juhász Miklós, JATE Növénytani Tanszék, Dél-alföldi Polleninformációs Szolgálat) alapján az utóbbi években egyre korábban kezdi el a szél levegőbe röpíteni a parlagfű virágporszemeit, és a napi pollenszám is egyre magasabb a csúcsvirágzási időben, augusztusban és júliusban. A virágzás eltart a fagy beálltáig, októberig. A parlagfű nem őshonos növény Magyarországon, a múlt század végén került át gabonaszállítmányokkal Amerikából Európába. Harminc évvel ezelőtt csak a Dél-Dunántúlon fordult elő, és szórványosan okozott légúti allergiát. Napjainkra csaknem az egész ország fertőződött vele, és járványos szénanáthát okoz júliusaugusztusban. Elterjedésének kedvezett - a Kárpát-medence megfelelő mikroklímáján kívül - a megműveletlen földterületek arányának emelkedése, és az alacsony környezeti kultúránk. E gyomnövény különösen kedveli a bolygatott és a meg nem művelt földterületeket, de megtalálható utak, sínek mentén, járdaszegélyeken, kerítések mellett, elhanyagolt kertekben és közterületeken. A gondozott zöldterületeken, pázsiton nem hajt ki a magja. Maga a növény igen igénytelen, jól tűri a szárazságot, magja pedig évekig csíraképes marad a talajban. Miért is veszélyes az egészségre a parlagfű? A parlagfű virágpora igen agresszív allergént tartalmaz, ami a rá érzékeny betegekben elsősorban allergiás kötőhártyagyulladást, náthát, ritkábban köhögést, fulladást okoz. Igen magas a növény pollentermelése: egy-egy példány 6-8 milliárd virágporszemet bocsát ki! Ha meggondoljuk, hogy a levegőben köbméterenként 50 allergizáló pollen már tüneteket okoz, akkor érthető, hogy miért szenvednek annyira a parlagfű-allergiás betegek nyár végén, amikor több száz, vagy 1-2 ezer is szokott lenni a légköri pollenszám. Különösen veszélyesek a száraz, szeles napok, amikor a virágporszemek akár 100 kilométerre is elkerülhetnek a termelődési helyüktől. Mit tehetünk tehát a parlagfű ellen? Mivel a növény igénytelen, szívós és óriási magtermelése van, csak többéves kitartó munkával lehet elterjedését csökkenteni. A mezőgazdasági területeken vegyszeres irtása a növényvédő szakemberek közreműködésével megoldható. Azonban igen fontos lenne a parlagon maradt földeken is a gyomirtás rendszeres végzése! Lakott területeken pedig csak mechanikus úton irtható a parlagfű: kapálással, kaszálással, kézi gyomlálással. A növényt vagy tövestől ki kell húzni a földből, vagy a legalsó levele alatt kell levágni, különben később újból kihajt és virágzik. A gyomirtást addig kell először elvégezni, amíg a növény nem virágzik, tehát május-júniusban, legkésőbb július első felében. Mivel a talajban levő magok folyamatosan csíráznak, ezt a nyár folyamán többször meg kell ismételni. A közterületeken az önkormányzatok feladata a gyomirtás. Azonban mindannyiunk kötelessége a saját házunk táján a „nagytakarítás", mert csak társadalmi összefogással remélhető a parlagfűellenes akció sikere. 1993-ban Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata az új zöldtörvényben egészségre veszélyessé nyilvánította a parlagfüvet, és külön rendelkezett annak kötelező irtásáról. Ugyanakkor a közterületeknek e veszélyes gyomtól való megtisztítására kiemelt összeget fordít. A mindenkori pollenhelyzetről való lakossági és egészségügyi tájékoztatás érdekében a Dél-alföldi Polleninformációs Szolgálatot is anyagilag támogatja. Szegeden a gyomos területek bejelentése éjjel-nappal telefonon a Vöröskeresztnél tehető meg: 313-740 számon, ennek alapján az önkormányzat illetékesei ígértek intézkedést. Az ismeretterjesztés és a lakosság mozgósítása terén, az eddigi évekhez hasonlóan tovább munkálkodik a Csongrád Megyei Parlagfű Alapítvány. Úgy látszik tehát, hogy a város felismerte a parlagfű-allergia veszélyét, és tenni akar ellene. Azonban nem szabad egyetlen városlakónak sem közömbösnek maradnia a problémával kapcsolatban, mert nem tudhatja senki sem, hogy melyik évben kapja meg maga is a nyár végi szénanáthát. Tehát most még nem késő! Mindenki gyomtalanítsa a saját kertjét, udvarát, háza környékét! Legyen igényünk a tiszta, rendezett zöldkörnyezetre! Dr. Kadocsa Edit Csongrád Megyei Parlagfű Alapítvány kuratóriumának elnöke • Budapesti világkiállítás Alsó-ausztriai turistakampány A turisták Alsó-Ausztriába csalogatására külön hadjáratot indítanak az osztrákok az 1996-os budapesti világkiállítás és a millenniumi ünnepségek idejére - mondta az APA osztrák hírügynökség szerint Ernest Gabmann osztrák kereskedelmi tanácsos. Kijelentette: az alsó-ausztriai idegenforgalmi fejlesztés „forgatókönyvében" - a Turizmuseszmény 2001 és a Térségekhez kapcsolódó ajánlatok című dokumentumokban előirányzottakat következetes marketing- és reklámmunkával kívánja megvalósítani. Mint mondta, ehhez az alsó-ausztriai turisztikai osztály, az egyes körzetek, az idegenforgalmat kiszolgáló iparágak és a kampánnyal megbízott ügynökség közötti szoros együttműködésre van szükség. A térség turisztikai propagandatevékenységének küszöbön álló magánkézbe adása a reklámhadjárat magasabb színvonalúvá és hatékonyabbá válását szolgálja majd - tette hozzá Gab• Tagadhatatlan, hogy a belpolitikai erőviszonyok átrendeződése nyomán az épülő lágymányosi vásárváros alatt kissé megingott a szilárdnak hitt talaj. Fölújultak az Expo körüli viták, pro és kontra sokféle érv és álláspont lát napvilágot. Ezért a világkiállítás ügyeivel .Jiivatalból" foglalkozó néhány szakember véleményét kértük az alapkérdésről: legyen vagy ne legyen Expo. Kassai Róbert, a Világkiállítási Fórum elnöke: - A számok önmagukért beszélnek. Napjainkig 65 ország válaszolt a meghívásunkra: 8 kinevezte kormánybiztosát, 21ben a részvételről végleges elvi döntés születen, 13 már területet is igényelt, s mindössze 9 reagált negatívan az invitálásra. Jelzi a külföld várakozását és bizalmát, hogy a tavasszal meghirdetett munkaértekezletünkre 43 ország küldte el képviselőjét, akik megtekintették a területet és az előkészületeket. Ha ehhez hozzáteszem, hogy mintegy 12-15 millió látogatóra számítunk, ami nemcsak az anyagi bevétel, hanem nemzetközi hírnevünk szempontjából is jelentős, egyértelmű, hogy az Expóra szükség van. Németh Ferenc, az Expo kapcsolódó rendezvényeinek igazgatója: - A világkiállításhoz közvetve-közvetlenül kapcsolódó rendezvények megmozgatták az országot: 1163 pályázat érkezett a Világkiállítási Irodához. Falvak, városok,, régiók sokasága dolgozta ki sok ötlettel, nagy körültekintéssel a javasolt rendezvények terveit. A szakzsűri eddig 75 pályázatot fogadott el - ezek a programok megkapják majd az Expo Kísérőrendezvénye címet és helyet kapnak a világkiállítás műsorfüzetében. De a bírálóbizottság még messze van munkája befejezésétől. Mindez csupán adalék a seregszemlére való készülés hangulatáról és felhajtó erejéről, amit semmiképp sem volna szabad veszni hagyni. Tóth Sándor (MSZP), a Parlament gazdasági bizottságának tagja: - Ez az Expo már nem az az Expo, amiről korábban szó volt. Annak idején a külföldi és a hazai tőkét bevonó, vállalkozói világkiállítás terveit támogattuk - most viszont minden jel szerint alapvetően költségvetési forrásokra épülne a '96-os rendezvény. Ezt és sok egyéb tényezőt mérlegelni kell. Köztük azt is, hogy itt egy sor olyan infrastrukturális beruházásról van szó, amely mindenképp gazdagítja Budapestet. Jómagam bízom abban, hogy nem olyan sötét az összkép, mint amilyennek a különféle hírek alapján tűnik, s egy kissé szerényebb, de sikeres világkiállítást rendezhetünk. Tardos Márton (SZDSZ), a Parlament gazdasági bizottságának elnöke: - Nem tartom szerencsésnek a világkiállítás jelentőségének lebecsülését, de ártalmasnak vélem a túlértékelését is. Nyilvánvalóan tekintetbe kell vennünk, hogy '96-ban lesz államiságunk 1100. évfordulója, s annak eseménysorozatát együtt kell kezelnünk a világkiállítással. Tiszta kép kell arról, mit költöttünk eddig, hol tartanak a beruházások, milyen infrastrukturális építkezések szükségesek még és ezek mennyi költségvetési támogatást igényelnek. Ha mindez világosan kirajzolódik, akkor mérhető fel, milyen anyagi-erkölcsi károkkal járna, ha lemondanánk az Expo megrendezéséről, illetve, hogy milyen költségvetési hozzájárulás kellene egy szerény, nem hivalkodó, de eredményes megvalósításhoz. Ez a két „tétel" kerül a mérleg serpenyőjébe. Azt e percben senki nem tudhatja, merre billen a mérleg nyelve. Koós Tamás FEB