Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-16 / 165. szám

12 KINCSKERESŐ SZOMBAT, 1994. JÚL 16. A Ti-ta család Német mese Táborzárás - szülibulival „10 x 2 év" - Blaskó Csilla (Debrecen) rajza Hol volt, hol nem, volt egyszer egy óracsalád. A nevük így hangzott: Ti-ta. Volt egy Ti-ta papa, egy Ti-ta mama, két Ti-ta kislány és egy aranyos Ti-ta kisfiú. Az egész család nagyon boldog volt, egyebet se tettek álló napon át, csak tiktakoltak. Egy reggel azonban Tita mama arra ébredt, hogy kisfia nem tiktakol. Ti-ta mama nagyon megijedt. - Beteg a kisfiam! - kiáltotta, és sírni kezdett. Több se kellett a két Tita kislánynak, mikor anyjukat sírni látták, nosza, ők is itatni kezdték az egereket. Ti-ta papa rájuk szólt: - Hagyjátok már abba! Még berozsdásodtok a sok sírástól. Az üvöltés, jajgatás mit sem segít, el kell vinnünk öcsit a doktor bácsihoz. Az óradoktor kézbe vette Ti-ta öcsikét, meghallgatta, megkopogtatta, aztán így szólt: - Nem, nem. Szó sem lehet róla. A kisfiú nem beteg, egyszerűen elfelejtették felhúzni! Fel is húzta azon nyomban a kis Ti-ta fiúcskát, aki aztán el is kezdett rögtön tiktakolni. Ti-ta mama és a két kis Ti-ta nővérke abbahagyták a sírást, és Ti-ta papa is nagyon elégedett volt az eredménnyel. Az egész család álló napon át újra boldogan tiktakolt. így: - Tik-tak, tik-tak, tik-tak, tik-tak... A Kincskereső-tábor záróakkordja idén különösen fényesre sikerült. Sőt: gyertyafényesre. Az ország minden részéből verbuválódott hatvan gyerek ugyanis úgy döntött, hogy - ha már az igazi születésnapon, októberben nem lehetnek együtt - most, itt a táborban kell megünnepelni a folyóirat 20. születésnapját. A szakcsoportok hagyományosan színvonalas bemutatóit követően tehát kezdődött az „előrehozott" szülibuli. Először: szép virágcsokrok, kedves köszöntők. Jákli Gréta (Előszállás) a többiek nevében elmondta, hogy hónapról hónapra igazi kincseket találnak a Kincskeresőben. „Nekem személy szerint nagyon sok segítséget jelentett abban fűzte hozzá -, hogy életem részévé vált az irodalom. Azt külön szeretném megköszönni, hogy nagy írók rangos írásai mellett jut hely a lapban a mi alkotásainknak is. Igazi élő kapcsolatot jelent, hogy a szerkesztőség mindig talál időt arra, hogy kusza sorainkra válaszoljon és kérésünket teljesítse. Kívánjuk, hogy minden nehézség ellenére is legyen erejük küzdeni ennek a lapnak a fennmaradásáért, mert ez nagyon fontos nekünk." Ezután csak úgy záporoztak a jókívánságok. De nem csak úgy a levegőbe... Ki-ki leírta a saját köszöntőjét, s a kis papírlapot beledobta abba a gyűjtőedénykébe, amely (Micimackó nyomán) az „EZ EGY PRAKTIKUS CSUPOR" feliratot viselte. Közben sorrarendre mindenki meggyújtott egy gyertyát is a malomkerék-méretű születésnapi tortánál. « Nemcsak akkor, abban a felejthetetlen hangulatban volt szívmelengető hallani, de újraolvasni is ugyanaz a jó érzés az olvasók születésnapi „ráolvasóit". Érdemes idézni belőlük: „A KINCSKERESŐNEK most van a szülinapja; éljen sokáig a kincskeresők lapja!" (Verrasztó Gabriella). „Fújnám a gyertyát... Jöjj, levegő! Boldog szülinapot, Kincskereső! (Rácz Attila). „20. születésnapod alkalmából boldog jövőt kívánnak az illusztrátorok. (Fehér János). „Sok boldog születésnapot kívánok, és remélem, hogy még 20 év múlva is ezt fogom írni!" (Koncz Eszter). „Sok boldogságot és még több előfizetőt kívánok 20. születésnapod alkalmából, kedves Kincskereső!" (Ádám Zoltán). „Azt kívánom, hogy a Kincskereső a 30. és még sokadik évfordunapja" Libor Zsófia nyolc esztendős, és most járta ki az l.sz. Rókusi Általános iskola 2/C. osztályát. Zsófi szép és kedves rajzát nagypapájának szánta meglepetésül, mert nagyapa csakugyan mostanában - egészen pontosan: július 18-án - ünnepli születésnapját. Zsófinak figyelmességéért külön dicséret jár (a rajz is nagyon jól sikerült), a nagypapának pedig mi is sok örömöt kívánunk! lóját is megérhesse, és maradjon a gyerekek kedvenc lapja" (Turza Tamás). A halasi Tegzes Melinda versbe foglalta a köszöntést: „Élj sokáig, Kincskereső, / szívet, lelket melengető! / Magamnak meg azt kívánom: / maradj soká a barátom!" Péntek Barbara négysorosa: „Mindennapra vetélkedő: / 20 éves a Kincskereső. / Szeretném, ha nemsokára / növekedne példányszáma!" Bálint Éva azt is hozzáteszi a jókívánsághoz: „Azt kiáltják Juliskák és Gáborok, / még sokáig legyenek ilyen táborok!" Egy kicsit a Kincskereső múltját is képviselte az előszállási Kovács Krisztina: édesanyja, Sípos Ildikó ugyanis részt vett az 1977es Kincskereső-táborban, s verse is jelent meg a lapban. Ő, mint második nemzedékbeli kincskereső, ezt írta: „Boldog születésnapot Bár Kamerun válogatottja ezúttal nem szerepelt olyan jól, mint négy éve, az olaszországi labdarúgó világbajnokságon, azért sokan kitaláltátok, hogy az afrikai ország válogatottjának nevét rejtettük el a focilabdán. Nyerteseink: Magyar Diána, Sándorfalva, Tolbuchin u. 30., Tóth Éva, Szeged, kívánok a Kincskeresőnek, és még legalább százéves pályafutást!" Szetyán Péter a következő nemzedéknek is megelőlegezi a Kincskeresőt: „Hogy ma van a szülinap, arra tudom, mi az ok, / s ami jót kívánok, az ne legyen titok: / olvassa majd 20 év múlva e lapot a fiatok!" Kőkuti Réka ennél is messzebb megy: „Sok boldog születésnapot kívánok! Remélem, hogy még az ükunokám is olvashatja a Kincskeresőt." Pákai Tünde a legbőkezűbb: „Az én kívánságom csak ennyi: / Élj még 100-szor ennyit!" A szerkesztő persze hajlamos valamiféle mágikus erőt, védelmező hatalmat tulajdonítani ezeknek a szívből jövő szavaknak. Annál inkább, mert eszébe jut 1974 ősze, mikor Weöres Sándornál járt, interjút kérve a Kincskeresőnek. S a beszélgetés végén ráadásként még egy vihart és esőt ábrázoló rajzot, meg egy rögtönzött verset is kapott a költőtől: Ezen a rajzon esik az eső, de meg ne ázzék a Kincskereső! Jó útravalónak, oltalmazó amulettnek bizonyult. Mert eltelt már csaknem 20 esztendő, sokszor dörgött, villámlott, zuhogott - de a Kincskereső átvészelt minden vihart. Mostantól ez „a praktikus csupor" is ott állhat a szerkesztői asztalon. Bízunk a benne rejlő fényes erőkben... Simái Mihály Korda u. 9A., Imre Szilárd, Szeged, Kereszttöltés u. 12. III. 15., Kállai Kamilla és Mariann, Szeged, Korondi u. 4/B. IV. 13., valamint Czirják Péter, Szeged, Zsitva sor 1/A. III. 7. A szerencséseknek gratulálunk, de a többieknek is köszönjük, hogy velünk játszottak! Keletkezik-e ma is szén és kőolaj? Találós kérdés Úton megyen, nem poroz, vizén megyen, nem csobog, nádon megyen, nem suhog, sáson megyen, nem susog, eső éri, nem ázik, ha fagy éri, nem fázik... (jeBnsdeN) Szén biztosan, kőolaj talán. A növényi anyagok elszenesedését a természetben folyamatosan észlelhetjük: a lesüppedő avar megfeketedik, öreg fák törzsén és ágain koromszerű bevonat keletkezik, a gyökerek és a talajban levő fadarabok elszenesednek stb. Új szénrétegek keletkezése a mai tőzegtelepeken és lápokban kezdődik meg. Csakhogy hiába vannak a földön nagy, egyre növekvő tőzegtelepek, a belőlük keletkező szénmennyiség nem lesz jelentős. Ha gyökerestül kiforgatnánk minden mai erdőséget és olyan üledékréteggel borítanánk, mint amilyen a mai széntelepeket takarja, úgy évmilliók múlva mindössze 10 centiméter vastag szénréteg jönne létre. Ezzel szemben az ősidők óta keletkezett szénrétegek egymásra helyezve többméter vastagságot tennének ki. Milyen mennyiségű növénynek kellett tehát a mocsarakban és tőzegtelepeken elszenesednie! Küldj egy rajzot! „Nagyapa " i * ' Rossz tulajdonságok Rajzaink négy, nem éppen dicséretes emberi tulajdonságot ábrázolnak. A megoldást Írjátok le egy levelezőlapra (egyszerű postai lap is megfelel), és július 19-éig küldjétek el elmünkre (6740 Szeged, Stefánia 10.). A címzés mellé írjátok oda: „Gyerekrejtvény." Jó mulatást! Foci-megfejtők