Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-16 / 165. szám

8 RIPORT, INTERJÚ DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. JÚL. 16. • Talán egy számítógépes ember mondta valaha, hogy a nagy találmányok mindig az emberi lustaságból, vagy legalábbis kényelemszeretetből születtek, ugyanis a feltalálók szeretnék minél könnyebben elvégezni a rájuk váró munkát. Nos, valami ilyesmi ok lappang a River kamion-turnéja mögött is. legalábbis a legenda szerint a zenekar dobosának, Polestyuk Tibornak a fejéből pattant ki a tumé ötlete. A fellépések és próbák előtt ugyanis rettentően unta már, hogy mindig össze kell rakni a dobfelszerelést, s így morfondírozott: - Mi lenne, ha a doh mindig állna, s kerekeket szerelnénk rá! Innen már csak egy ugrás a mozgó színpad ötlete. Ez a s/.tnpad jelen esetben a kamion platója, amelyhez csavarokkal és kötelékekkel rögzítették a teljes zenekari felszerelést... Ehhez a legendához csatlakozik a Nemzetközi Kamionos Country Találkozó, melyet négy esztendeje rendeznek meg. Az elsőt még szerényebb keretek között tartották, a másodikat azonban már nagyobb szabásúra tervezték, hókkor jött az. utazó zenekar ötlete - mely az országot végigmu/.sikálva beharangozhatná a nagy rendezvényt. így kerekedett fel három esztendővel ezelőtt Szeged jeles countryzenekara, hogy kamion-turnéra induljon. Nincs feszültség, ha nincs áram... Idén már egészen rutinosak voltak a fiúk a kamionplatón való szlnpadépftésbcn. Természetesen ebben a Hungarocamionnak is része volt, hiszen a már megszokott Mercedes kamiont biztosttották a rendhagyó turnéra. A platón pedig ott voltak a régebbi koncertek nyomai, a rögzítő csavarok furatai... így a tanárképző előtti parkolóban rendkívül gyorsan helyükre kerültek a hangszerek, majd július 5-én késő délután megindult a konvoj - elöl a Mercedes kamion, utána a zenészeket szállító Fiat Ducato mikrobusz - az első úticél, Békéscsaba felé. A Fő téren már derekas tömeg várta a csapatot, akik megérkezve azonnal kamionplatóra pattantak, s a ráadásig abba sem hagyták a countryt. Ekkor még nem tudhatta senki sem, hogy az már jónak számtt, ha a városban a szervezők kirakták a csapat plakátjait, az eseményt közölte a városi lap, az ügyeletes villanyszerelők pedig ott várták kezükben a feszültséggel teli kábelvéggel a zenekart... Debrecenbe a csapat időben megérkezett a Nagytemplom előtti térre, ugyanis az önkormányzat értesítése szerint ott kellett volna muzsikálni a parkolóban - amely azonban tele volt kocsival. Meddő telefonálgatás után nem maradt más, mint előre: a kamion felállt az Arany Bika Szálló előtti tér betonjára. S hogy nem volt villanyszerelő, kiktől némi áramot kaphattak volna? Sebaj, beröffentették a Petrolszerviz Kft-től kölcsönkapott áramfejlesztő aggregátort, s már szólhatott is a zene. Itt ráadásul szakértő közönségre akadt a zenekar, hiszen ekkor tartotta lázban az alföldi várost a nemzetközi kórusverseny, az éneklő delegációk pedig pont a téren vártak a sorukra. Ráadásul az önkényesen kiszemelt helyszín mellett két utcazenész próbált gitárjával némi pénzt keresni. Miután azonban megérkezett a kamion, abbahagyták a sziszifuszi küzdelmet. Egyikük beállt a közönség közé, majd a leglelkesebb tapsoló lett belőle. Elmentében pedig odakiáltott még egy „köszönömöt" a zenekarnak. Hiszen megérezte ó is: ajándék ez a buli. Mintahogyan a rengeteg városlakó, kik megállva a rohanásban, élvezték a jóféle muzsikát. Mondom szakértő volt a közönség, az egyik külföldi kórus tagjai még kánont is énekeltek a Riverrel. Később pedig mikor menniük kellett mert ők következtek a kórusok • Kamionturnén a Riverrel m Truck'n Roll 3500 kilométer country sorában spontán koreográfiával menetelve búcsúztak.... A feltúrt főtér esete Minden napra legalább két buli jutott, így a debreceni koncert után már szedték is zenészek a sátorfájukat, hogy útrakeljenek Nyíregyháza felé, ahol este volt a fellépés. Itt azonban érdekes helyszín fogadta a lelkes csapatot: a koncertre kiszemelt főteret időközben feltúrták a díszburkolat cseréje miatt. Gyors telefon a rendőrségre, majd a szerv áldása után költözés a sétálóutca végére. Szerencsére a muzsika elhallatszott az. eredeti helyszínig, ahonnan gyorsan átjött a közönség. Egyébként sem volt gond soha a nézőkkel, hiszen amint elkezdett játszani a csapat, azonnal összegyűltek az emberek. Felejthetetlenül ragaszkodó rajongók élnek például Egerben is. A hős városba csepergő esőben érkezett a csapat, azonban itt várta őket a Szegedi Körzeti Stúdió forgatócsoportja. Mit lehetett tenni: platóra zenészek! Felszálltak, majd a zuhogó esőben muzsikálva gurult be a kamion a főtérre. A környékbeli kapualjakból mindenki előmerészkedett a zeneszó hallatán, a sarki borkostoló népe pedig egy óriási napernyőt kapott fel, s azalatt hallgatta a zenét... Miért pont a country? Ha valaki fennakadna a Kamionos Country Találkozó elnevezésen, akkor következzen gyorsan a magyarázat. NevezeNégykezes - gitárra tesen, hogy miért pont a country kapcsolódik a „szárazföldi hajósokhoz": - A kamionosokat szokták a modern idők cowboyainak nevezni, s így szegődött melléjük a countryzene - meséli a River vezetője, Cseh Attila. - Ez egy igazán könnyed műfaj, amelynek hallgatása közben jobban fogynak a kilométerek. Ráadásul vannak pont nekik szóló dalok is itt, ilyen például a kamionosok himnuszaként emlegetett „Country roads take me home", vagy a „Six days on the roads ". A napokban készült el egyébként egy kazettánk, melyet kifejezetten a kamionosok kérésére állítottunk vssze. Kamionos country nóták szerepelnek rajta - magyarul. S bár a River a country és a bluegrass nemzetközi nagymestere, azért a repertoárjukba belefér néhány rokon műfajú dal is. Paul Simon szerzemények, egy-két Dire Straits klasszikus, valamint egy fergeteges blues, melyet a gitáros Cseh Attila és a basszusgitáros Bárdfalvi Gábor ad elő - egy gitáron. A négykezes produkció mellett pedig valódi zenei csemege az a gitárpárbaj, amit Cseh Attila vív bendzsójával Lengyel Tibor steel-gitáija ellen. S ha mindez még nem elég, akkor felpattan a dobok mögől Polestyuk Tibor, hogy elénekelje a Johnny B. Goodot. Persze mindent azért nem játszanak el. Székesfehérváron sajnálattal kellett elutasítaniuk azt a hetveneéves nénikét, aki műsor közben odatipegett a színpadhoz, s lassan elrebegte: - Nem lehetne egy kis Vangelist is hallani... A volán mestere A tumé másik főszereplője a kamion, pontosabban annak sofőtje, a „tripla hármas Benjo", aki 3500 kilométeren keresztül „cipelte" a zenekart. Természetesen nem fgy hívják, Lantos Antal a tisztességes neve, ez csak a CB-rádiókon használt htvókódja, valamint a kaminosok közötti beceneve. Lassan két évtizede már, hogy az utakat játja, s közelít a kétmillió kilométerhez. Hányszor megkerülhette volna már az Egyenlítőt... Természetes kérdés, hogy mennyire találja igaznak a kamionos kazetta dalait: - Az mind úgy igaz, ahogyan a fiúk megírták. Különösen valóságos a „Baksishlues", ha a török rendőr megállít, máris ugrott egy doboz Marlboro. Persze keménydobozos amerikai, a magyar gyártmányt úgy megtapossa, hogy öröm nézni... Pécsen az Ifjúsági Ház előtt játszott a csapat, majd a nagyszerű muzsika hallatán jöttek a ház dolgozó lelkesen gratulálni. Tfz perc múlva pedig Benjo teljesítményén ámuldoztak: a lépcső előtti talpalatnyi betonon szinte egyhelyben fordult meg a tfztonnás jószággal.... Jövőre nemzetközi turné Kiskunfélegyházán fejeződött be a tumé, de ezzel a kamionos muzsikálás még nem ért véget. Július 21-től 24-ig tart ugyanis a IV. Nemzetközi Camionos Country Találkozó és Szakvásár, ahol újra kamionplatóra pattan a River, s meg sem állnak Sziksóstóig. Az idei turnéért köszönet illeti a támogató cégeket, a Hun garocamiont, a Medikémiát, a Petrolszerviz Kft-t. Jövőre pedig természetesen újra tervbe vette a barangoló muzsikálást a River. Ezúttal azonban szeretnék nemzetközivé tenni a turnét, s megcélozni a Guinnes Rekordok könyvét - hiszen ilyen rekord még nem szerepel benne! (A szerző felvétele) • A szegedi nyár albuma „Egyszer majd visszatérek a koronghoz - mondja a Melindát éneklő Csavlek Etelka w fUxAA^ I ^Mu^ f tjJUJÉ tuin^f+j^ • Emlékszem egy Stúdió '84es interjúra: Szegvári Kati kérdezgetett egy egyszerű, közvetlen stílusú keramikusnőt, aki sikeres pályáját felcserélte a bizonytalan operaszfnpadra. Csavlek Etelka már akkor okosakat mondott, s már akkor nagyon szimpatikus volt. Most Melinda szerepét alakttja a szabadtérin. Az egyik próba közben a nézőtéren beszélgettünk. - Amikor 1983-ban az Operaház magánénekese lettem, rögtön megkaptam Melinda szerepét. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Bánkot éneklő llosfalvy Róbert - aki akkoriban tért végleg haza - első Melindája leheltem. Fantasztikus élmény volt, mert nagyon tiszteltem és szerettem a művészetét, s egy ilyen nagy tenorral színpadra lépni megható, de egyben óriási felelősség is. Azt az előadást Vámos IJÍSZJÓ rendezte, de Melindát a Pécsi Nemzeti Színház nyitóelőadásán is énekeltem, amit Békés András állított színpadra, és a mostani, Kerényi Imre nevével fémjelzett változat operaházi premietjének is szereplője lehettem. Minden újabb rendezésből jobban megismerem a figurát. Amikor Erkel Melinda szerepét komponálta, olyan énekese lehetett, aki hangiíag nagyon sok mindent meg tudott oldani, mert a szólam a drámai szoprántól a koloratürszopránig rendkívül sokszínű. Komoly erőpróba elé állítja az énekest! Sztnészileg is nagyon vonzó feladat, mert Melinda teljesen ártatlanul, csodálatosan tiszta lélekkel érkezik az udvarba, s nem is sejti, hogy milyen környezetbe került. Sokan boncolgatták: Melinda örült-c annak, hogy Ottó felfigyelt rá? Minden nőnek nagyon jólesik, ha tetszik a férfiaknak, de Melindát társadalFotó: Schmidt Andrea mi helyzete és neveltetése meggátolják abban, hogy az érzéseinek - mert nem kizárható, hogy valóban érzett valamit Ottó iránt - szabad utat engedjen, s belevesse magát az udvari forgatagba. A végsőkig ellenáll, de az ármány leteríti. Nem tudja elviselni, a helyzetet. amibe került, s egyetlen kiutat lát: a halált. A problémát a természet oldja meg, idegrendszere felmondja a szolgálatot, megbolondul. • Szüleinek még ma is Csavlek-kerámiák? - Nagyon-nagyon ritkán. Épp ma kérdezték a kollégák, hogy mikor ültem utoljáta a korongnál. Pár hónappal ezelőtt a Szent István Alapítvány kérésére készttettem egy kis figurát. • A kerámia kékzités benne maradt ujjaiban? - Olyan ez mint az úszás vagy a biciklizés, nem lehet elfelejteni. A vérembe ivódott. • Annak idején sikeres képzőművészként azért kezdett újra énekelni, hogy a kiállításai megnyitóját színesebbé legye. Mára megváltoztak az arányok, a népszerű énekestől kérnek jótékony célokra egy-egy kerámiát... - Énekesként egyre több feladatot kaptam, sokat tanultam, jobban oda kellett figyelnem az egészségemre. így kevesebb időm maradt a kerámiára. Ez nem azért történt, mert már nem szeretem, vagy nincs mondanivalóm, hanem azért, mert helyet kért a másik hivatás. Mindkettő bennem él. Az énekesi pálya a kor és a hang szempontjából véges. Egyszer majd visszatérek a koronghoz. Az ehhez szUkséges első lépcsőt már megtettem, felújítottuk a kemencénket. Ha vége a szegedi munkámnak, akkor rendbe hozzuk a műhelyemet, ami most teli van mindenféle oda nem való lommal. Ahogyan nézegetem a még meglévő Képcsarnok-boltokat, úgy érzem, szükség van olyan figurákra, amilyeneket én készítek. • Gondolkodott azon, hogy az énekesi pálya után milyenek lesznek a kerámiái? - A rengeteg szfnházi élmény úgy szivároghat majd elő az agyam legrejtettebb sejtjebői, ahogyan ma nem is gondolom. • Nem mondta még egyik énekeskollégája sem: Könnyű neked, te bármikor visszamehetsz a korongodhoz? - Dehogynem! Ha az ember igényes magával szemben, és mindig arra törekszik, hogy tanuljon, előbbre menjen, fejlődjön, akkor ez nem olyan könnyű. Gyenge dolgot, nem művészetet csinálni nagyon egyszerű. Művészetet csinálni nagyon nehéz. Dilettánsok sok mindenre azt mondják, hogy művészet. Azért nagyon meg kell dolgozni, hogy valóban az legyen. Igényesnek és kellőképpen szigorúnak kell lennie az alkotónak a munkáival szemben. Amikor sokáig nem dolgoztam, s olykor-olykor mégis odaültem a koronghoz, döbbentem tapasztaltam, hogy nem kell ahhoz folyamatosan dolgozni, hogy az ember észrevegye a fejlődést, előrelépést. Csak félek, mert jó, ha az ember minden lépcsőfokot végigjár, s nem ugrik át négyet-ötöt egyszerre. • Gyakori dolog, hogy énekesek, színészek a képzőművészetek felé fordulnak, de én mást nem ismerek, aki befutott képzőművészből vált volna neves énekessé... - Ezen még nem is gondolkodtam... Vigyázni kell az ilyesmivel, mert az előadóművészekben gyakran él a vágy, hogy az agyukban megszületett gondolatokat a kezükkel megvalósítsák. Könnyen hozzá lehet jutni a festékhez, agyaghoz, fához, s pillanatok alatt létre lehet hozni valamit. Pedig ez is olyan, mint az éneklés. Rendkívül komoly technikai tanulmányokat kell folytatni, amit már a képzőművészeti gimnáziumban el kell kezdeni. Nem elég az, hogy valakinek van érzéke valamihez. Azt fejleszteni kell. Tanulni kell a szerkezetet, a perspektívát, az arányokat. Ha valaki Picasso némelyik művére hivatkozik, és azt mondja, hogy azok is csak krikszkrakszok, az nagyon téved, mert csodálatos, anatómiailag tökéletes munkákat csinált. Sokan elkezdenek formázni, festeni, s azt mondják rá, hogy művészet. Most, amikor felnyitották a sorompókat, egyszerre fantasztikusan sok „művész" lett, aki igazából dilettáns. Csak még nem merik kimondani, hogy a király meztelen. • Családja jön a szegedi premierre? - Nálunk természetes dolog, hogy mindenki részévé válik a premiereknek, elmondják a véleményüket, kritizálnak. Zsuzsi most kapta meg az angol-magyar szakos tanári diplomáját, Viki jövőre lesz harmadéves az ELTE pszichológia szakán. Mindketten itt izgulnak értem Szegeden. Hollósi Zsolt