Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-15 / 164. szám

8 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. JÚL. 15. • Zöldségpiaci körmagyar: & megteimelte, ra megvette, ez hazavitte - a vevő meg mind kifizette • (Folytatás az I. oldalról.) Az őszibarack amott 2ÖO, a nagybanin 80-90 forint. De nem keli a Dunántúlra menni ahhoz, hogy száz százalékos árréssel találkozzunk; némelyik szegedi zöldségboltban is kétszeres áron kínálják az árut. Igaz, a csekélyke forgalom mellett abból sem lehet meggazdagodni. Mitől drágul hát meg a zöldség, mire a fogyasztóhoz ér, ki nyeli le a haszot? Netán eltűnik a gazdaság útvesztőiben? - Mondja, miért nem próbálják maguk értékesíteni a termést? - kérdezem a férfit. Nagy rakomány gyönyörű paprika mellett üldögél az iszonyú hőségben. Hatvan forintot kér kilójáért. - Tudja, mennyiért veszem én ezt meg holnap a városban? - Hogyne tudnám, járok én is arra. Nyolc forintos „gyönyörű" paprika lesz abból, amit itt lefitymál nekem a kereskedő. Van képük még mindig darabra adni a boltokban. De mit tudok csinálni? Egyedül boltot nem nyithatok, túl drága volna, meg nincs is nekem mindenféle zöldségem-gyümölcsöm, ami kellene. • Miért nem fognak össze többen, termelők? Hiszen így a kockázat a maguké, a haszon meg másé. - A, nem megy az - köp a porba a férfi. Tudja, hogy van. Két magyar nem tud összefogni, mert az egyik biztos átveri a másikat. Termetes asszonysághoz fordulok. Hibátlan, friss paradicsomot árul. • Mondja, adna nekem egy fél ládával? Csak öt kilóra lenne szükségem. - Nem adok én még egy ládával sem, nemhogy féllel. Reggel óta itt ülök, felforrt már az agyam. Arra várok, hogy valaki egyben elvigye az egész rakományt a fenébe, azt sem bánom, ha áron alul. Annyi a paradicsom, mint a szemét, egy hét alatt a felére esett az ára. Mindenki attól fél, rárohad az egész. • Éppen ezért, miért nem próbálja meg eladni kisebb tételekben? Sok család kijönne ide, ha vehetne mondjuk öt kilót. Vagy miért nem próbálkozik a Mars téren? Ott bolti áron lehetne eladni a zöldséget? - És ki menjen oda nap mint nap árulni kis tételben? Az egészet ketten csináljuk a férjemmel, ő is nyugdíjas, én is, nem bírnánk még piacozni is. Csak így, hogy egyszerre kihozzuk ide az egészet, aztán adnak érte, amit adnak. A fiatalember vagy egy órája sétálgat az utánfutók között, válogat. - Muszáj a legszebbet vennem mindenből, mert akkora a verseny a kereskedők között, hogy ha csúnya árut viszek, bezárhatom a boltot. Közben persze szidnak a termelők, hogy mi kéne még nekem ennyi pénzért. • Csak egy rekesz barackot vesz? Itt mindenki azt mondja, majd jön a kereskedő és elviszi az egész rakományt. - A, azok nem mi, kisboltosok vagyunk. Én az édesanyám üzletébe viszem az árut, kicsi bolt, kicsi forgalom, hiszen csak az. ő utcájában három másik zöldséges van. Még harminc százalékos árrés mellett sem lehet nagy hasznot csinálni, annyira nincs kereslet. A gyümölcs ma már luxuscikk. Nem vihetek egy rekesznél többet, mert ha ma nem megy el az áru, holnap már csak jóval olcsóbban tudjuk eladni. Nem lehet kockáztatni. A múlt héten három hűvös nap miatt a nyakunkon maradt egy halom dinnye. • Akkor kik ezek a Mercedes-kamionosok, akik összevásárolnak itt mindent? - Azok nem kereskedők, ők csak szállítanak. Budapestre, Miskolc környékére. Ott időnként akkora a hiány, hogy többszázezer forintot lehet keresni egy-egy jó fuvaron. De ugyanannyit lehet bukni is, mert a zöldség-fronton minden kiszámíthatatlan. Ők úgy élnek: egyszer hopp, másszor kopp. • Miért nem próbálják meg az itteniek olyan helyre vinni a portékájukat, ahol nagyobb a kereslet? - Mert az egy másik szakma. Ahhoz kocsi kell meg ember. Akik ide jönnek és IFAszámra viszik a zöldséget, csak szállítanak, kialakult felvevőhálózatuk van az egész országban. Ráteszik persze a maguk hasznát, a boltos is az övét, attól lesz drága a gyümölcs. B. L.-né 1962 óta vezet zöldség-gyümölcs kereskedést. Azt mondja, az utóbbi két évben annyit romlott a helyzet, hogy életében először arra gondolt, feladja. Úgy elszaporodtak a városban a zöldségboltok, hogy nem tudja már, mit találjon ki, hogy növelje a forgalmat. Élelmiszert is árul, hogy a háziasszonyok egy helyen tudjanak megvenni mindent, ami a háztartáshoz kell. Szombat-vasárnap is kinyit. - Most zártam a mai napot, 15 ezer forint volt a forgalmam, és reggel hattól este hatig nyitva voltam. 10-30 százalékos árréssel dolgozom, ennél többet nem kérhetek a zöldségért-gyümölcsért, mert a legtöbb vevőm így is csak a legszükségesebbet veszi: tejet, kenyeret. Ha itt drágának találja a zöldséget, kimegy a piacra. Ha kifizetem a bérleti díjat, az adót, ha levonom a költségeket, bizony, nem sok marad. Csalni nem lehet, mert nekem könyvelnem kell, mit mennyiért vettem, mennyiért adtam el. • A piacon mégis önöket szidják. - Az a baj, hogy a kiskereskedők lassan onnan is kiszorulnak, mert egyre több a nagy viszonteladó, akik akkora tételben vásárolnak, hogy nekünk ott nincs esélyünk. Nekem csak párezer forintos árukészletem van, sem tárolni nem tudok többet, sem kockáztatni. A termelő viszont kénytelen kockáztatni. V. A. szülei zöldséget-répát termelnek egy holdon. Vetnek, kapálnak, egyelnek, gyomlálnak, felszedik és vermelik a terményt. Persze, bérmunkásokat is alkalmaznak, mert ketten nem bírnák a munkát. • Milyen értékesítési lehetőségek vannak? - El lehet adni a zöldséget a földben. Tavaly 160 ezret kínáltak az egy holdért. Ha az ember nem akar kockáztatni, ezt választja, de akkor a nyereség is kevesebb. Édesanyámék úgy döntöttek, inkább felszedik a terményt. Iszonyú munka, novemberben, sárban, esőben szedni az egy holdnyi zöldséget. Elvermelték a 80 mázsát, 30 elrohadt, mert annyira enyhe volt a tél. Azután meg 20 forintért tudta eladni kilóját, ami borzasztó kevés. Nemhogy nyereségük nem volt, még veszítettek is a dolgon. Ugyanakkor az ember nem adja el nyugodt szívvel a földben a zöldséget, mert tavalyelőtt 140 forint volt kilója, akkor nagyon jó üzletnek bizonyult a termelés és a saját értékesítés. • Marad a piacozás? - Az tűnik a legjobb megoldásnak. Én hordom ki az árut a nagybanira. A szüleim hajnalban felszedik a zöldséget, csomózzák, én meg megyek a piacra. Ott azután az van, amit a kereskedők diktálnak. Ha az ember reggel tízkor kimegy és még este hatkor is ott ül az árujával, odaadja, amennyiért viszik. Ke ezer Gabriella • Ma este új Bánkot hallhat a szegedi szabadtéri közönsége. Ezt a szerepet eddig csak Simándy József énekelte a dóm előtt. A stafétabotot, s a szerepet Molnár András vette át. Az , Operaház nemrégiben Kossuth-díjjal kitüntetett magánénekesével az egyik próbán beszélgettem. Miközben a rendező a színpadon lévőket instruálta, leültünk a kényelmes, új nézőrre, s az sem zavart, hogy közben szemerkélni kezdett. Esernyőt nyitottunk, s folytattuk tovább. - Én is Simándyn nőttem fel. Nehéz utána Magyarország nagyurát elénekelni - mondja Molnár András. - Szerencsém, hogy bár 1979 óta vagyok az Operaház tagja, mégis csak másfél évvel ezelőtt kaptam meg Bánk bán szerepét. A Hazám, hazám... kezdetű áriát már négyéves koromban tudtam, épp loviczky József és Simándy hatására. Nagyon nehéz szerep. Lírai és drámai egyszerre. Színészi, énekesi érettség kell ahhoz, hogy valaki jól megoldja a színpadon. Ezért is örültem, hogy nem kínáltak meg túl korán vele. A körülbelül harminc főszerepem közül ez volt az első olyan, amit úgy tanulhattam meg, hogy volt rá elég időm. Kellemes emlékeket őrzök a próbaidőszakról is, Kerényi Imrével remek volt dolgozni. • Rendhagyó módon indult az énekesi karrierje... - A szüleim hamar észrevették, hogy zenei és hangi képességeim az átlagnál jobbak. Nekik köszönhetem, hogy gyerekkoromban a zenei pálya felé irányítottak. Sokáig énekeltem a rádió gyermekkórusában. Kamaszként nehezen w • A szegedi nyár albuma Jár négyévesen énekeltem Bánk bán szerepében: Molnár András viseltem a szülői pressziót, s 15 éves koromban elegem lett a zenetanulásból. Tizenhárom év szünet következett. Tíz évig esztergályosként dolgoztam, közben sokat goldolkodtam azon, hogy jó adottságaim vannak az énekléshez, amit kamatoztatnom kellene. Huszonnyolc évesen kanyarodtam vissza a zenéhez. • Mi játszott közre a döntésben? - Sokat énekelgettem falusi lagzikban, ilyen-olyan helyeken, ahol mindenki odafigyelt, ha rákezdtem. Volt egy nagynéném, aki matematikát tanított az Iskolatelevízióban. Hosszú idő után egyszer találkoztunk valahol, s megkérdezte, hogy mi van velem. Mondtam, hogy esztergályos vagyok. Erre ő: „Andris, Andris, én mindig azt hittem, hogy belőled lesz valami!" Apróság, mégis ez ösztönzött arra, hogy újra a zene felé forduljak. Először a rádió énekkarába jelentkeztem. Felvettek. Másfél év múlva próbát énekeltem az Operaházban, oda is azonnal felvettek. Kisebb szerepek után rögtön főszerepeket kaptam. Gyerekkoromban is Wagnert szerettem legjobban, s énekesként is Wagner-tenorként arattam a legnagyobb sikereket. Lohengrin a legkedvesebbszerepem. • A szegedi szabadtérin két Kerényi Imre és Molnár András próba közben Fotó: Schmidt Andrea Sz. J?±( ^ <=-í c-xow ieu^-it-ÉC / o. hedbue!. Xz köz LÁJLu nyáron is énekelte Hunyadi IMSZIÓÍ... - Arra nagyon emlékszem, hogy Antall József volt a díszvendég, ő nyitotta meg a szabadtéri játékokat. Az előadás utáni fogadáson mondta, hogy rendkívül fontosnak tartja, hogy a nemzeti operáink szerepeljenek a Dóm téren. A színészek és az énekesek olyan hatással tudják ezeknek a daraboknak a mondanivalóját, gondolatrendszerét átadni, közvetíteni a közönségnek, amilyen hatás kiváltására a legjobb szónok, a legnagyobb államférfi sem képes. Lehet, hogy kicsit sután hangzik, ahogyan én elmesélem, hiszen Antall József ezt sokkal mélyebben tudta megfogalmazni. Nagyon jólesett, hogy így beszélt a színészekről és az énekesekről. Úgy éreztem, érdemes volt ezt a pályát választanom. • Milyen feladatai lesznek a következő évadban? - Az Operaházban a Ring bemutatására készülünk. Az első részt, A Rajna kincsét már bemutattuk. Éebruárban A walkürben Siegmund leszek, a Ring további részeiben a két Siegfriedet alakítom. Külföldre is gyakran hívnak. Legutóbb Polgár Lászlóval Grazban és Zürichben Nicolaus Harnoncourt vezényletével a Fideliót énekeltük. Ősszel szintén Harnoncourt irányításával a IX. szimfónia tenorszólóját énekelem Londonban és Birmingham-ben, azután az amsterdami Concertgebouw-ban John Eliot Gardiner dirigálásával a Psalmus Hungaricust szólaltatjuk meg. • Tavasszal megkapta a legmagasabb magyar művészeti kitüntetést, a Kossuth-dijat. Mit jelent Önnek ez az elismerés? — A március 15-én a Kossuth-díjak átadásán sajnos nem vehettem részt, és a Bánk bán díszelőadásán - amit a televízió is közvetített - sem tudtam közreműködni, mert épp egy Tannhauser-előadássorozatot énekeltem Franciaországban. A köztársasági elnök úrtól március végén vehettem át a díjat. Amikor a gyerekeim kérdezik, milyen volt az előadás, azt szoktam válaszolni: nem dobáltak meg, hanem tapsoltak, tehát biztosan jó. Számomra a közönség tapsa a legfontosabb értékmérő. Az ilyen kitüntetések azért kellenek, mert így érzi az ember, hogy azok is odafigyelnek rá, akik ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy milyen legyen az operakultúra Magyarországon. Azért kell jó produkciókat csinálni, hogy ezek az elismerések ne csak személyeknek szóljanak, hanem a műfajnak is. Hollósi Zsolt AkciÓ! Tháiföldi gabardin mWn helyett 310 Ft/m 15 színben „Tilda", Szetted, Hajnóczy u. 29. Nyitva: H-P-ig 8-5íg Szomb. 8-1-ig Vasárnap is nyitva 8-12-ig /

Épületjavító és -Felújító Kft. > felvételre keres jelentkezőket az alábbi szakmákban: kőműves, ácsálványozó, festő, hideg-melegburkoló Jelentkezés: Szeged, Jósika u. 21. Vezér György ügyvezető igazgatónál. Telefon: 321-633 Kamionok, szerelvények, vontatók, tartályautók javítása, vizsgáztatása, fényezése, Tel.: 280-1901 147-5959