Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-14 / 163. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 14. A Vásárhelyi Pál Társaság levele Horn Gyulához KAPCSOLATOK 11 A Vásárhelyi Pál Társaság­ba tömöriiit - zömükben víz­ügyi - szakemberek június vé­gén levélben juttatták el Horn Gyula miniszterelnöknek ja­vaslataikat. Jelezniük kellett, hogy a szakmájukat ért, ismert „boszorkányüldözés" nyomán a vízügyek társadalmi megíté­lése igen leromlott. Ez jelent­kezett a felsőfokú hallgatói lét­szám drasztikus csökkenésé­ben is. (A levél öt tárgykört érint, ezekből most a nagy érdeklő­dés által kísért bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséről szóló részt közöljük. A szerk.) A Bős-Nagymaros vízlép­csőrendszer a politikai rend­szerváltozás „trójai falova" volt. Ezen a lovon azután szá­mos politikai kalandor is belo­vagolt a politikai szférába, a szakértelem és a hozzáértés szigorú kizárásával. A legfőbb „szakmai" ellenérv, az ökoló­giai katasztrófa az 1989-94. közötti időszak során azonban nem volt bizonyítható, annak ellenére, hogy a vízügyi szak­emberek úgyszólván szóhoz sem juthattak. A szlovákok a dunacsúnyi vízlépcső - a C-változat ­ideiglenes üzembe helyezése (1992. október 25.) után meg­oldották a csallóközi hullámtér és mentett ártér vízpótlását, és ez szinte paradicsomi állapoto­kat hozott létre a korábbi idő­szakban a lepusztulás határára sodródott vidéken. Intő ellen­példa a magyar állásfoglalás: ennek eredménye a szigetközi hullámtér és mentett ártér jelen állapota. Az 1989 óta egyre kemé­nyedő magyar politikai oppozí­ció „sikeresen" elvezetett az északi szomszédunkkal való állandósult konfrontációhoz, a Hágai Nemzetközi Bíróság megkereséséhez és nemzetközi lejáratódásunkhoz, a több száz milliárd forintot is meghaladó gazdasági kárunkhoz. A csap­dahelyzetből való kilábaláshoz egyetlen megoldás látszik cél­ravezetőnek: vissza kell térni a közös, szlovák-magyar kon­cepcióhoz a Duna Pozsony­Budapest közötti szakaszán. A Bős-Nagymaros vízlépcső­rendszert érintő tárgyalások újrakezdéséhez azonban sürgős törvényhozási és kormányzati felhatalmazás szükséges, mert az 1989 májusa óta meghozott, és a későbbiekben - feltehető­en - hatályon kívül helyezendő kormányzati és törvényhozási állásfoglalások, pl. az 1992. évi XL. törvény, a 25/1994. (IV. 13.) országgyűlési határo­zat, vagy a magyar kormány 1992. május 25-i jegyzéke a Bős-Nagymaros vízlépcső­rendszer államközi szerződé­sek megszüntetéséről stb., a bármilyen ésszerű, ökológiai szempontból is célszerű és gazdaságos megegyezés lehe­tőségét is kizárják. Az eredeti levelet aláírták: dr. Orlóci István, dr. Vágás István, dr. Zsuffa István bi­zottsági tagok, valamint dr. Hankó Zoltán, a bizottság el­nöke. Köszönet, túzoltásért Ezúton szeretnénk köszö­netet mondani mindazoknak az ismerősöknek és számunkra is­meretlen jótevőinknek, akik Sándorfalván, a házunk tetőte­rében keletkezett tűz oltásában, értékeink mentésében és a helyreállításban részt vettek. Köszönjük a szegedi, sán­dorfalvi és szatymazi tűzoltó­ság gyors és szakszerű kiszál­lását és a még nagyobb anyagi kár megakadályozását. Külön köszönetet mondunk rokonainknak, szomszédaink­nak, barátainknak. Sándorfalva polgármesterének, a takarék­szövetkezet dolgozóinak és családtagjaiknak, a Szegedi Konzervgyár gyártási kollek­tívájának, Gera Feri bácsi bará­tunknak és ács brigádjának, Szécsi Jánosnak és tetőfedő csapatának, a Sándorfalvi Ru­házati és Szakipari Szövetkezet asztalos üzemének, a sándor­falvi tüzép és a' szegedi Ház­építők Bolja dolgozóinak, az AB-Aegon Biztosító szegedi 2. számú fiókjának. Nem is hittük volna, hogy a mai világban mennyi rendes, becsületes, jósz.ándékú ember­rel vagyunk körülvéve. Kívá­nunk nekik jó egészséget, bol­dogságot, s azt, hogy ehhez ha­sonló megrázkódtatást, mint amiben nekünk részünk volt, soha ne kelljen átélniük. Bürgés József és családja A „békéscsabai Volán tojása" Békéscsabán jártam az egyik nagynéném temeté­sén. A helyi buszjáratra szálltam, jegyet vettem a központi állomáson har­minc forintért, visszafelé a buszon negyvenért. Már ez is figyelemre méltó tény, de nem ezt akarom elmondani, hanem azt, amire felfigyel­tem. Felszállni csak egy ajtón, a buszvezető melletin lehetett, mindenki kezében fogta bérletét vagy jegyét, amit szintén a buszvezető mellett lyukasztott. Ha nem volt sem jegye, sem bérlete, akkor a buszvezetőtől vett. Érdekes volt látni, hogy a felszállók szinte mindegyi­kének kezében ott volt az igazolvány, a bérlet, azt fel­mutatták, természetesen mindegyik fényképes bérlet volt. A sofőr időnként a diá­koktól az iskolaigazolványt is elkérte ellenőrzés céljából. De mi van itt nálunk, Szegeden? Mind a három a­jtón fel lehet szállni, és csak az igen ritkán jövő ellen­őrök ellenőrzik a bérleteket és jegyeket. Rendszerint nők, akikkel azután a nemfizetők sokszor úgy vi­selkednek, ahogy. Milyen rossz ez a mi módszerünk, és milyen jó szomszéd megyénk köz­pontjában: már a felszállás­kor kell a jegy vagy a bér­let, vita nincs, az ellenőrök nem írnak fel adatokat az utasról, mert ehhez a mód­szerhez szükségtelen. Ad­dig el sem indul a busz, amíg mindenki nem ren­dezte a viteldíjat. A bliccelés szinte kizárt. A csabaiak fegyelmezetten tudomásul vették ezt a módszert, még egy hangos szó sem hangzott el. Epp akkor egy ellenőr is fel­szállt hozzánk, aki szúró­próbaszerűen ellenőrizte az utasok jegyeit, bérleteit, de gyanítom, hogy ez inkább a vezetőnek szólt, hátha engedményeket tett volna egyesekkel szemben. Meg­győződésem, hogy így Bé­késcsabán a bevételt is job­ban kézben lehet tartani, hi­szen nincs lehetőség a ló­gásra! Ez nem Kolumbus, ha­nem a békéscsabai Volán tojása! Dr. Veress Sándor • A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat tevékenységének mintegy 85 százaiékát az ön­kormányzat tulajdonát képező közel 5 milliárd forint értéket képviselő ingatlanok kezelése, üzemeltetése, karbantartása, felújításának szervezése, bo­nyolítása és saját építőipari ka­pacitással történő kivitelezése töltötte ki. A fennmaradó 15 százalék vállalkozás jellegű szolgáltatásokból állt. Az ingatlanközvetítő és va­gyonértékelő tevékenységeket az Ingatlankezelő Vállalat szervezetéből leválasztott INLAK Leányvállalat végezte. Az ingatlanállomány mű­ködtetésének és állagmegóvá­sának pénzügyi Forrása dön­tően a bérleti díj bevételekből származik, amely az üzemelte­tési, karbantartási feladatok végzésén túl, csak minimális felújítási munkák elvégzésére ad lehetőséget. A lakásbérleti díj megál­lapítása önkormányzati hatás­Átalakul az IKV körbe tartozik, díjemelés 1993. évben volt. Szeged megyei jogú város közgyűlése 1994 februári ülé­sén megtárgyalta az önkor­mányzat tulajdonában álló Sze­gedi Ingatlankezelő Vállalat át­szervezését, áttekintve a vál­lalat önállóan működtethető egységeinek gazdasági társa­sággá történő átalakításában rejlő lehetőségeket, amely biz­tosítja a gazdasági környezet­hez való alkalmazkodást és a szervezeti stabilitást. A közgyűlés úgy döntött, hogy a vállalatot egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá célszerű átalakítani úgy, hogy leválasztásra kerüljön és önálló kft.-ként működjön az INLAK Leányvállalat és az építőipari részleg. Egyidejűleg felhatal­mazta az Ingatlankezelő Vál­lalat igazgatóját a gazdasági A TORONY ALÓL társasággá való átalakítási munkák elvégzésére. Az Ingatlankezelő Vállalat külső szakértő cég bevonásával a közgyűlés döntésének megfe­lelően, mint alapító, az INLAK Leányvállalatot korlátolt fele­lősségű társasággá, 12 millió forint alaptőkével, tevékenysé­gének meghagyásával átalakí­totta. Elkészítette a vállalat át­alakulási tervét, mely számba vette a vállalat teljesítőképes­ségének értékelését, az elérni kívánt gazdasági célt, a foglal­koztatási és szociális tervet, a működés környezetre gyako­rolt hatását, az önállóan mű­ködtethető vagyonrészek levá­lasztását, a dolgozók tájékozta­tását és részvételüket a társa­ság irányításában. Az 1993. december 31-i ál­lapot szerint elkészült a va­gyonleltár, megtörtént az esz­közök, források teljes körű át­értékelése és a vagyonmérleg­tervezet, amelyet könyvvizs­gáló hitelesített. Kidolgozást nyert az építőipari részleg kor­látolt felelősségű társasággá való átalakulásának alapító ok­irat-tervezete és az 1994. évi üzleti terv. Az átalakulási törvény ren­delkezésének megfelelően'az átalakulási tervet az Ingatlanke­zelő Vállalat megküldte az ér­dekelt minisztériumok részére. A vállalat vezetése már az elmúlt időszakban szükséges­nek tartotta az élőmunka haté­konyságának javítását, így az átalakulás során a tervekben létszámleépítéssel nem számol. Az átalakulás jogutódlás kö­rébe tartozik, így a kollektív szerződés alapvető változtatást nem igényel. Az Ingatlankezelő Vállalat átalalutását Szeged megyei jo­gú város közgyűlése 1994. jú­nius 23-i ülésén tárgyalta, és jóváhagyta a vállalat egysze­mélyes korlátolt felelősségű társasággá való átalakítását 1994. június 30-i időponttal, 200 millió forint törzstőkével. A társaság neve: Épületke­zelő és Fenntartó Kft. A cég vezetését az ügyveze­tő igazgató látja el, az ellenőr­zési feladatok végzésére a köz­gyűlés 3 tagú felügyelőbizott­ságot hozott létre, melybe 1 főt a dolgozók delegálnak. A közgyűlés az önkormány­zati lakásvagyont, amelynek eddig kezelői jogát az Ingat­lankezelő Vállalat gyakorolta. elvonta. Az ingatlanok kezelé­sét, üzemeltetését a jövőben a kft. az önkormányzattal köten­dő szerződés alapján fogja vé­gezni. A közgyűlés felhívta az Épületkezelő és Fenntartó Kft. ügyvezető igazgatóját, hogy a termelési osztályból korlátolt felelősségű társaságot alapít­son, 96 millió forint alapítói vagyonnal, Épületjavító és Fel­újító Kft. néven. A kft. üzlet­részét az alapítás után az ön­kormányzat vagyonredelete alapján magához vonja, és így 100 százalékos önkormányzati tulajdonú kft.-ként működteti. Ezzel a döntéssel megszűnik azon korábbi állapot, hogy egy szervezetnél legyen az elvég­zendő munkák megrendelése, kivitelezése és ellenőrzése. A közgyűlés döntésével ele­get tett a vonatkozó törvény rendelkezésének, mely szerint 1996. december 31-ig a válla­latok átalakítását be kell fejezni. A megvásárolható önkormányzati lakásokról A Vagyonkezelői és Vállal­kozási Bizottság 2587­267/1994. (VI. 15.) VVB, va­lamint 2587-284/1994. (VI. 29.) VVB sz. határozataival a vételi joggal érintett lakások eladásának ütemezésével kap­csolatban (a június 8-i állapo­tot figyelembevéve) az alábbi döntéseket hozta: - Azoknál az ingatlanoknál, ahol a vételi szándék az 50 százalékot meghaladja, ott az értékesítés bonyolításba adását a bizottság azonnal elrendeli. A jelenlegi állapot szerint nyilvántartott 25 százalékos és a 25 százalék felett elfogadott vételi kérelmek ügyében 1994. szeptember 30-tól meg kell kezdeni a társasház-alapítá­sokat. 25 százalék alatti igény esetében a munkálatok 1995. január elsejével kezdődnek. A bizottság a lakóház-in­gatlanok eladásának bonyolí­tásával az Inlak Kft.-t bízza meg. Az azonnali bonyolításba adott ingatlanok jegyzéke a kö­vetkező: Mérey u. 7., Vidra u. з., Bécsi krt. 31., József A. sgt. 6., Attila u. 18., Tisza Lajos krt 63., Dobos u. 3., Vasas Szt. P. и. 8/B., Boross J. u. 27., Kál­vária sgt. 21., Gogol u. 26., Vi­téz u. 21., Moszkvai krt 6., Bá­nyász u. 2., Hajnóczy u. 10., Boldogasszony sgt. 23., Kos­suth Lajos sgt. 5., Tömörkény u. 2/C, Petőfi S. sgt. 25., Bar­tók B. tér 10., Juhász Gy. u. 8., Gogoly u. 14., Osztrovszky u. 2/A, Maros u. 34., József A. sgt. 37., Ág u. 3., Bercsényi u. 13., Jósika u. 1., Szenthárom­ság u. 15., Szivárvány u. 9., József A. sgt. 10., Faragó u. 21., Tisza Lajos krt. 78., Tisza Lajos krt. 72., Zárda u. 6., Ju­hász Gy. u. 38., Boross J. u. 13., Mikszáth K. u. 12., Alsó­kikötő sor 5., Mikszáth K. u.l6„ Lengyel u. 29/B, Vadász u. 3., Mikszáth K. u. 11., Mik­száth K. u. 18., Tisza Lajos krt. 77., Kossuth L. sgt. 9-13., Tá­bor u. 5., Kálvária tér 21. (tár­sasházzá-alapftás megtörtént), Csongrádi sgt. 78., Vértói u. 7., Kossuth L. sgt. 41-43., Tisza L. krt 15., Bartók B. tér 13., Sóhordó u. 26., Mikszáth K. u. 21., Szent Mihály u. 5., Bol­dogasszony sgt. 61., József A. sgt. 36., Párizsi krt. 25.. Palánk 3—4., Párizsi krt. 7., Boldog­asszony sgt. 25., Kálvária sgt. 28., Pulc u. 6., Kossuth L. sgt. 79., Kossuth L. sgt. 6., Szent­háromság u. 25., Kálvária sgt. 16., Attila u. 7., Szilágyi u. 1., Hajnóczy u. 26., Felső Tisza­part 26., Vitéz u. 2., Tábor u. з., Dugonics u. 28., Gogol u. 10., Mérey u. 12., Boldog­asszony sgt. 39., Kormányos u. 16/b, Bolyai J. u. 11., Apáca u. 15., Gólya u. 21/b, Cserzy M. и. 8., Teleki u. 11., Londoni krt. 28., Szent Miklós u. 7. Az idei év egyik meglepe­tése, hogy a májusi-júniusi szénanáthát okozó pázsitfüvek még július elején is igen magas pollenszámot produkálnak! A csak kissé allergén csalán ha­sonlóan sok virágport termel. A kender és vad változata, a gyomkender is már virágzik, pollenszáma még emelkedni 27. heti pollenjelentés fog. A „parlagfű-allergiát" be­vezető gyomok, a libatopfélék és az üröm virágpora már meg­jelent, napi 1-5 pollen db/köb­méter mennyiségben. A par­lagfű virágzása - szerencsére ­a tavalyi évhez viszonyítva még késik. Az alábbi grafi­konon az utóbbi két hét „fősze­replőinek" napi pollenterme­lését szemléltetjük. Dr. Juhász Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents