Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-14 / 163. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 14. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED. SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 • Kínai útijegyzetek (7.) Hogyan közlekedünk Kínai tartózkodásunk során majd' minden közlekedési eszközt igénybe vettünk már. Utaztunk busszal, vonattal, hajóval, használtunk biciklit, korábbi alkalommal pedig utaztam repülőn, terepjáróval és - lóháton is. Az első nagy közlekedési rendszert a Kínai Birodalom kétezer éve hozta létre, amikor megépftették a Nagy-Csatornát a Kínai-Alföldön. Persze, ekkor már régóta működött Földünk valaha is létező leghatalmasabb közlekedési útvonala, mely kultúrákat, birodalmakat kötött össze: ez volt a „selyemút", mely Kína ősi fővárosából, Hszianból indult ki, és Belső-Ázsia kietlen tájain, sivatagokon, Kis-Ázsián, a görög városállamokon keresztül jutott el egészen Libanonig, illetve Rómáig. Nevét onnan kapta, hogy egyebek között Kfna legértékesebb exportcikkét, a selymet szállították rajta óriási tételekben, katonai támaszpontok védelme alatt nyugat felé. Igazán nagy változások azonban csak századunk 20-as éveitől kezdődtek, amikor elkezdődött a nyugati területek bekapcsolása az ország gazdasági vérkeringésébe, azaz az úthálózat kiépítése egyrészről Északnyugat-Ktna és Tibet, másrészről a történelmi Kína között. A vasúthálózat létrehozása később indult meg, és nemrég, a '70-es évek elején fejeződött be. A vasútépítés egyes területeken hihetetlen nehézségekkel járt, s rendkívül lassan haladt előre. A legdrágább vasútvonalak a Kujjang-Kunming, illetve Kunming-Csengtu közötti, egyenként kb. 11001100 kilométeres szakaszon épültek. Mindkét vonalon kétszáz fölötti az alagutak száma és rengeteg a viadukt. A mai Kínában tömegközlekedésen a szó szoros értelmében tömegek közlekedését kell érteni. A nagyvárosokban leírhatatlan a zsúfoltság. A leggyakrabban használatos közlekedési eszköz természetesen a bicikli. Évi kétszázhúszmillió darab előállításával Kína a világ legnagyobb bicikligyártója és - exportőre. A legyártott kerékpároknak csupán töredéke kerül exportra, mégis állandó hiány van belőle. A bicikli ára egyhavi átlagkeresetnek felel meg. Több hónapos - szegényebb területeken esetleg több éves szigorú takarékosság után tudják csak megvásárolni. Az átlag kínai ma is igen büszke kerékpárjára. A kínai biciklik rendkívül tartósak. Átlagosan 10-15 évi fokozott igénybevétel elviselésére készültek. Utazik rajta a három-, esetleg négytagú család; szállítanak vele mázsás disznót, kisebb csirkefarmot, szobabútorokat, s még amit el lehet képzelni. A bicikliknek a legtöbb városban rendszámtáblájuk van, s tulajdonosaiknak hajtási igazolványuk. A bicikliken nincs lámpa, (gy sötétedés után elég veszélyes vezetni - bár a nagyvárosi Tricikliutakat a gépjárműforgalomtól kétoldalt korlátok különítik el. A kerékpárosokat a rendőrök gyakran ellenőrzik, a gyorshajtókat akik kb. 5 km/óra sebességénél szemlátomást gyorsabban hajtanak - megbüntetik. A városi autóbuszok hatalmas tömegeket szállítanak. A tömegközlekedés - a benne résztvevők nagy száma miatt lassúbb, mint Európában. A buszok agyonhasználtak, kb. 30 km/óra sebességgel haladnak. Amikor a busz beérkezik az indulóállomásra, a várakozó s egyébként békés és nyugodt kínaiak között megindul a közelharc a felszállásért. Az első egy-két alkalommal még udvariaskodtunk, s mire észbekaptunk, már a lépcsőre sem fértünk fel. Hamar rájöttünk, ha föl akarunk jutni, egyetlen hatékony eljárás van: ugyanaz a könyöklő, előrenyomuló technika, mint a kínaiaké. Városi buszokon több alkalommal is előfordult velem a következő eset. Óriási zsúfoltság, alig állok a lábamon, s egyszer csak föláll egy hajlott hátú, remegő kezű, botra támaszkodó öregember, s szemlátomást át kívánja adni nekem a helyét. Annak ellenére, hogy neki jóval nagyobb szüksége volt az ülőhelyre, elfogadtam. Ázsiában ugyanis ha megkínálnak valamivel, vagy fölkínálnak valamit, el kell fogadni, ha nem tgy teszünk, óriási sértésnek számít. A vasúti személyforgalomban valószínűleg csak Kínában vagy csak Ázsiában ismertes, különleges osztályok vannak. Ezek a következők: „puha ülő", .Jcemény fekvő" és „puha fekvő". A „puha ülő" a nálunk is ismert vasúti másodosztály. Kényelmes, de a Kínában gyakori másfél-, kétnapos utazásoknál már nem biztos, hogy ez a jó. Ráadásul ezek a kocsik nem helyjegyesek. Leírhatatlan a zsúfoltság, a kosz, a bűz. Egyébként létezik a „kemény ülő", azaz a (nálunk) valamikori harmadosztály, a „fapados". Ezeket a kocsikat azonban a nagyvárosok közötti forgalomból néhány éve már kivonták. A „kemény fekvő" a 0 KÜLDJÖN EGY FOTÓT Szabó Sándortól egész gyűjteményre való Tiszaparti fölvételt kaptunk. A fényképek java részét kedves olvasónk gyermekkori barátja, Dennert László készítette. Ezekből most egy olyan fotót választottunk, amely valamikor a hatvanas évekből való, s a „Hazám" nevű hajót ábrázolja. A hajóhoz - Szabó úr emlékezete szerint szomorú emlék kapcsolódik: a szegedi zsidók deportálása idején arra használták, hogy rajta munkaszolgálatosokat vigyenek a bori rézbányákba. hosszú utazásoknál már kényelmes, helyjegyes fekvőhelyet biztosít. Á fülkében kétoldalt három szinten két-két ágy van, viszont a fülke a folyosó felé nyitott, nem lezárható. A „puha fekvő" kategória a legmagasabb szint. Légkondicionált, négy fekhelyes, lezárható fülkéket jelent. Ézek a legdrágábbak. A vasúti közlekedésben is állandó a zsúfoltság, a nyári hónapokban pedig szinte lehetetlen jegyet kapni. Ahogy haladunk Kína belső-ázsiai területei felé, egyre inkább a hagyományos, ősi közlekedési módok kerülnek előtérbe. Kisebb karavánokkal teveháton közlekednek; a sivatag peretmi oázisokban szamaras fogatú taxik járnak, az emberek lóháton vagy szamárháton utaznak. Dr. Makra Lásaló • A cselekvő szeretet eredménye Újra jönnek a rahói gyerekek A Szeged című folyóirat 1993. januári számában jelent meg írásunk a Szeged és Rahó között 1939-ben létrejött testvérvárosi kapcsolatról. Rahó a Kárpátalján, egekbe tornyosuló, erdőkoszorúzta hegyóriások kies völgyében, a Tisza partján elterülő kisváros, ahol még a Tisza igazi, tiszta vizű. sebes folyású folyócska. A kapcsolat része volt a Magyar Városok Szövetsége által a kárpátaljai helységek patronálására hirdetett mozgalomnak. A testvéri segítés Szegeden a karitatív szervezetek gyűjtőmunkájával indult. Az aktivisták lelkes munkája, a szegedi polgárok adakozó szívének, nagylelkűségének eredményeként, néhány hét eltelte után már útnak is indíthatták az első szállítmányt. A benne lévő ruhaküldemények segítették a zord kárpáti tél elviselését, az élelmiszercsomagok csillapították a fizikai éhséget, a magyar nyelvű könyvek enyhítették a kultúrszomjat. A patronálási akció leglátványosabb részét mégis a 40-40 rahói gyereknek háromhetes turnusokban való szegedi nyaraltatása képezte. A város vezetése tetőtől talpig fölruházta az érkező gyerekeket, de az egész város gondoskodását, szeretetét lépten-nyomon érezték a rahói magyar, ruszin és német nyelvű gyerekek, akik a gazdag program révén is felejthetetlen élményekkel távozták Szegedről. Az írás a testvérvárosi kapcsolat újraélesztésének gondolatával zárult. A cikk a rahói születésű Altorjay István gyermeksebész professzor révén eljutott Kárpátaljára, ahol az ottani magyar kulturális szervezetek örömmel fogadták a kapcsolat újjáélesztésének ötletét. Nevükben Bilics Éva, a rahói Petőfi Sándor Anyanyelvi Klub vezetője megrázó levélben kérte Szeged segítségét. A Délmagyarország 1994. április 5-i számában megjelent (rás hatására összeverbuválódott egy lelkes kis csapat: Magyar Istvánné, Altorjay István, Rácz Dezső, Penke Botond, Hajdú Géza, Stumpf Emil. Ezek az emberek vagy Kárpátalján születtek, vagy nagyszüleik katonáskodtak ott, vagy turistaként megszerették e vidéket, annak testvéri közösségben élő népeit, vagy egyszerűen csak segíteni akartak. Nos, ők időt és fáradságot nem kímélve fogtak a szinte lehetetlen megvalósításához: az 1939-es akció megismétléséhez, 40 kárpátaljai gyerek szegedi nyaralásának megszervezéséhez. A csoda megtörtént, a segítségkérésre megmozdultak a szegedi, Csongrád megyei civil szervezetek, önkormányzatok, intézmények. A teljesség igénye nélkül, ezek közül a Dél-alföldi Közösségszolgálat, a Délmagyarországi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány, az Olvasó és Közművelődési Táborok Csongrád Megyei Egyesülete, a deszki Falunkért Egyesület, a Rotary Club, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged város önkormányzata, a szeged-csanádi egyházmegye nevét kell megemlíteni, illetve kiemelni. Közreműködésükkel összegyűlt a nyaralás anyagi fedezete. Összállt a gazdag program is, melynek keretében a rahói járásból érkező 11-15 év közötti magyar, ruszin és német gyerekek július 14-21e között megismerkednek Szeged nevezetességeivel, a környező falvakba (Ópusztaszer, Mórahalom, Ásotthalom, Deszk) is ellátogatnak, sőt az orvosegyetem jóvoltából Budapestre is fölutaznak a Vár, az Országház és az állatkert megtekintésére. Az itt-tartózkodás idején a gyerekeknek megtanítanak majd néhány magyar népdalt, verset, az Alföldről, a Tiszáról és Szegedről. Megismerkedhetnek szegedi és környékbeli gyerekekkel, remélhetőleg az ismeretségből levelezések, barátságok is szövődnek. Az 55 évvel ezelőtti patronálás megismétlése természetesen csak akkor lesz teljes, ha a szegedi polgárok egyenként is megmutatják segítőkészségüket. A Bartók Béla Művelődési Központ (Szeged, Vörösmarty u. 3.) ajtaja reggel 9-től este 7-ig nyitva áll, és a gyűjtők várják az adományokat: ruhaneműt, konzerveket, könyveket, játékokat, gyógyszert, pénzt. Az összegyűlt adományok Kárpátaljára való eljuttatásáról a Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik. Reméljük, sok kocsira lesz szükségük! Az egész akció célját Altorjay professzor - a szervezők nevében - a következő mondatban foglalta össze: „Mindezt azért tettük, hogy a gyerekek magyarságtudatukban megerősödve, kulturális örökségüket felelevenítve térjenek haza. és más nemzetiségű honfitársaikkal együtt élve és dolgozva, higgyenek abban, hogy az emberiesség mindig győzedelmeskedni fog. " Úgy legyen! Pál József Cserkészélet a Tiszán A „Sárgán" található cserkész vízitelepen öt napon át tartott a vtzicserkész-kiképzőtábor (június 11-től 15-ig). Az előkészületek már hetekkel előbb megkezdődtek, izgatottan vártuk a próbázást. A tábor első napján a rossz idő miatt a sátrakat nem verhettük fel, a házban viszont kényelmesen elfértünk. Hangulatunk végig kiváló volt, minden percben történt valami jó. A próba két részből állt, elméletiből és gyakorlatiból. Az elméleti „vizsgán" néhány kérdésre Írásban kellett válaszolni, a gyakorlati próbán kaptuk meg a vízicserkészsapkát. Minden nap vízre szálltunk, rengeteget eveztünk. Esténként a kiadós vacsora után mindig kaptunk valahonnan egy láda gyümölcsöt ajándékba - ami mindig el is fogyott. Még Kovács Miska bá' (a csapat fő támogatója) is meglátogatott egy kosár cseresznye „társaságában". Az utolsó előtti napon tábortüzet gyújtottunk, énekelgettünk. Várjuk a jövőre Kiskörétől Szegedig rendezendő mozgótábort. Ványai László 7. osztályos tanuló A szalámigyár nyugdíjasai A szalámigyár mind a mai napig emberséges volt a nála hosszú éveket eltöltött nyugdíjasaival. De most július elsejével megszüntette nyugdíjasai részére a kihordásos ebédet, amiért havi díjat fizettünk. Van közöttünk olyan, aki lakáshoz, ágyhoz kötött, sőt, nyolcvan év fölötti beteg is. Emberségből levizsgáztak... Létszükséglet volt számunkra az ebéd, hiszen már mindannyian betegségekkel küszködünk. A főnökség az újságban oldalakat szentel például koncertek szponzorálására. Miért? Csak a fiatalok érdemlik meg a segítséget? Mi már eldobott rongyok vagyunk?! Kívánom, hogy az, aki ezt elrendelte, öregségére ő is tízezer forintból éljen meg harminckét év munkaviszony után! Név és cím a szerkesztőségben SZERETNÉM MEGTUDNI Minimálbér, szabadság, közös tulajdonban álló épületrészekkel kapcsolatos felújítási munkák költségeinek fedezetére alapot képeznek, és a hozzájárulás havi mértéke: - a lakóépület használatbavételét, illetőleg felújítását követő 15 éven belül a felvonó nélküli lakóépület lakásainál 4 Ft/négyzetméternél, felvonóval rendelkező lakóépület lakásainál 6 Ft/négyzetméternél, - a lakóépület használatbavételét, illetőleg felújítását követő 16. évtől a lakóépület felújításáig felvonó nélküli lakóépületek lakásainál 6 Ft/négyzetméternél, felvonóval rendelkező lakóépületek lakásainál 8 Ft/négyzetméternél nem kevesebb. Ennél nagyobb mértékű felújításialap-képzés esetén a tulajdonosokat további kedvezmény is megilleti. Dr. Kriveczky György S. S. olvasónk a minimálbér és a rendes szabadság mértékéről kérdezett. A minimálbér mértékét a pénzügyminiszter rendeletei szabályozzák. Jelenleg annak legkisebb összege 10 ezer 500 forint. A rendes szabadság mértékéről a Munka Törvénykönyve rendelkezik. Az alapszabadság a dolgozó életkorához igazodik. Mivel S. S. már betöltötte negyvenötödik életévét, tgy őt évi harminc nap alapszabadság - mint rendes szabadság - illeti meg. Cs. G. a felújítási alapról és a tulajdonosok kölcsönfelvételi lehetőségeiről érdeklődött. Amennyiben levélírónk és leendő tulajdonostársai a tulajdonukba kerülő ingatlanra társasháztulajdont alapítanak, a közös tulajdonban álló épületrészek és az épületben lévő lakások felújításához kedvezményes feltételekkel csak akkor kaphatnak kölcsönt, ha a