Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-09 / 159. szám

SZOMBAT, 1994. JÚL. 9. BELÜGYEINK 3 Amikor először találkoztam Mónus Áronnal, a szabadkő­művesekről szóló könyv sze­rzőjével, egy fényképet muta­tott nekem. A fotó egy ötvös­műhelyt ábrázolt. Részletesen elmagyarázta, mi látható a ké­pen. „Ez itt pedig az én há­zam!" - mutatott egy világos falrészre. Egy pillanatra meg­döbbentem és meghatódtam: szokatlanul hangzott ez a mon­dat a sokfelé pereskedő, harco­ló ember szájából. A vitatott könyvről 1992. augusztus 5-én, a Népszavában nyilatkozott Edgár Bronfman: „...júliusban Összeesküvés: a nietzschei birodalom címmel megjelent Mónus Áron könyve. Ezt a kiadványt, amely A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei és a Mein Kampf megállapítá­sainak utánérzését tartalmaz­za, a hatóságok elkobozták..." A cikkben foglaltak miatt egy­kor Mónus Aron pert indított dr. Deák András főszerkesztő, Pyber Kálmán felelős szer­kesztő és Kövesdi Judit fordító ellen. És elsősorban Edgár Bronfman ellen, aki a Zsidó Világkongresszus elnöke. Az elsó tárgyaláson, mely tavaly novemberében volt, nem jelent meg Bronfman, mivel nem jutott el hozzá az idézés. A bí­róság ezért fölfüggesztette az eljárást, míg Mónus Áron meg nem szerezte Bronfman lakcí­mét. • Már többször meg akar­tam kérdezni, hogy miért harcol Ön egyfolytában? Mi az örökös pereskedés célja? - Említettem, hogy köny­vemmel több országban foglal­koznak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ez a törté­nelmi tanulmány először bizo­nyította iratokkal, hogy mi a szabadkőműves- mozgalom legfőbb egyetemes titka. Az, hogy világuralomra tör. Ez ért­hetően több kormány érdekeit sérti. Én soha sem pereskedtem volna újságírókkal, ha a ma­gyarországi újságok nem köve­telték volna a büntetőeljárás megindítását ellenem. 1991. júius 18-án ez bekövetkezett, a vád: közösség elleni izgatás. Ezután kénytelen voltam véde­kezni, mert ha nem ezt teszem, azzal elismertem volna, hogy tényleg a zsidóság ellen izgat­tam. Ez pedig nem igaz. • Az ön által is idézett új­ságcikkben Bronfman azt állítja, hogy az ön müve utánérzés. Erről mi a véle­ménye? - Nem olvastam a Cion böl­cseinek jegyzőkönyveit, az én könyvem pedig egyfolytában vitatkozik a Mein Kampf állí­tásaival... Azt is tudom vi­szont, hogy Bronfman úgy nyi­latkozott a könyvemről, hogy nem olvasta el. Nem is tud magyarul. • Mi a helyzet most a könyv körül? - Már régen elfogyott: né­hány napon belül kijön a nyomdából a második, javított kiadás is. Bakos András •••MSHHI (Folytatás az 1. oldalról.) A beszélgetés nemcsak kör­nyezetvédelmi, de politikai szempontból is hasznos volt. Az új kormány ugyanis senkit sem akar kizárni, párbeszédre törekszik mindenkivel. A pro­fesszor úrral egyetértettünk ab­ban - ntondta Baja -, hogy mennyire fontos hazánknak a kutatások támogatása, hiszen csak igy léphetünk a fejlődés útjára. Ábban is megegyezett a véleményünk, hogy ebben a té­makörben a politika feladata nem lehet más, mint az érdek­integrációk megteremtése. Teller Ede közölte: úgy érzi, Magyarországon a tudománynak és a haladásnak nagyobb becsülete van, mint a legtöbb nyugati államban. Az Egyesült Államokban például félnek a haladástól, s ez rend­kívül veszélyes állapotokat te­remt. „ Technológiai fejlődés és jólét nem lehet addig ­hangsúlyozta -, amíg félünk. Pláne egy olyan világban, mint a magyar - ahol folyamatosan kell javítani az emberek sorsán - kell nagyon komolyan venni a technológiai fejlődést. Ha et­től félnek az emberek, akkor sürgősen meg kell vizsgálni az okokat." A professzor elmond­ta: nagy öröm volt számára, hogy ötven év után Magyaror­szágra látogathat, és segíthet a fejlődésben. Hogyan vélekedik a két szo­cialista miniszter-jelölt és a tu­domány kapcsolatáról? - hang­zott a kérdés. Nagy türelemmel hallgatták a mondandómat ­válaszolta Teller Ede. A kelle­mes hangulatú megbeszélésen olyan kérdések is felmerültek, amelyekre nem egyszerű a vá­lasz. Bízom az együttműködés­ben. A bős-nagymarosi vízlép­cső problémáját feszegető kér­désre Teller Ede közölte: „Amíg nem tudom, hogy meny­nyi pénzt költöttek a magyarok a vízlépcsőre, s hogy ezért mennyi energiát kaptak, s amíg nem tudom, hogy mennyi pénzt fognak még rákölteni, s hogy ezért majd mennyi energiát kapnak, addig nincs vélemé­nyem vízlépcső ügyben. Csak az adatok ismeretében tudok a kérdésről nyilatkozni. " Arra a kérdésre, hogy miért félnek az emberek a haladástól Magyar­országon, az atomfizikus Cser­nobilt hozta példának. Szerinte a magreaktorok a világ legbiz­tonságosabb energiaforrásai közé tartoznak, de az emberek ezt nem veszik tudomásul. A csernobili katasztrófának, mé­résekkel lehet bizonyítani, a Szovjetunión kívül nem volt semmilyen hatása. Az asszo­nyok egyszerűen megijedtek a sugárzástól, s a félelem okozta sokk miatt többszörösére emel­kedett a koraszülések száma. Lakos László földművelés­ügyi miniszter-jelölt a sajtótá­jékoztató végén elmondta: Tel­ler Ede arra ösztökélte a tárcát a megbeszélésen, hogy az mi­nél jobban támogassa a jövő tudományágát, a fejlődést biz­tosító biológiát és biokémiát. Ezt azért tartotta fontosnak megemlíteni, mert ennek a tu­domány területnek itt Sze­geden van a központja. A professzor a sajtótá­jékoztató után a G-2000 Ala­pítvány által támogatott kie­melkedő tehetségű fiatalokkal - köztük Lékó Péterrel - ta­lálkozott. Sz. C. Sz. rV~léla derűvel szoktam hallgatni, amikor komoly mü­LiLl vészemberek Erdélyről beszélve a mondat végén hozzáteszik: „Mert az a mi múltunk." Ezzel szemben én úgy gondolom, hogy ami a ma­gyarsággal bárhol a világon történik, az a mi jelenünk. Keveset tudunk a jelenünkrőL Jó két héttel ezelőtt, Ixzsák Sándor és Kiss Dénes lapjá­ban, a Heti Nemzeti Újságban olvastam egy rövid beszél­getést Gálfalvi György marosvásárhelyi szerkesztővel. Az interjú címe így hangik: „Életünk értelme az ellenállás." Néhány napja Gálfalvi György Szegeden járt, és örök ba­rátunk, a véletlen segítségével sikerült őt telefonvégre kap­nom. Elmondta, hogy annak az interjúnak a szövegét nem vállalja, azok a mondatok nem az ő mondatai, én mégis ekkor értettem meg valami nagyon lényegeset a romániai magyarság sorsáról — noha huszonöt-harminc éve olva­som az ottani könyveket, lapokat, s elég rendszeresen já­rok is oda. Az ellenállás rendkívül csekély életprogram. Nem lehet egy egész életen át napi három műszakban ellenállni. Tel­jesen természetes, hogy az emberek nagyobb távlatokra ve­tik a szemüket, és csomagolnak. Egyre többen. Szerel­mesek akarnak lenni, moziba járni, házat építeni, napozni, vakaródzni, bámulni a semmibe - akármit. Csak ne kell­jen már ellenállni. Aki az ellenállókat ellenállásra kényszeríti - mosCpél­dául Funar kolozsvári polgármester -, annak egy kicsit jobb. Ő van birtokon belül, ő előre tudja, hogy mikor pi­hen, és mikor hívja megint harcba az ellenállókat. Akik­nek ellenben folyton résen kell lenniük. Sose tudják előre, hogy - egyetlen karmesteri mozdulatra - mikor kell abba­hagyniuk a rántás kavarását, a gyerek pelenkázását, a ta­nítást, a tanulást, a lakásfestést, az írás-olvasást, s mikor kell kimenniük a terekre, naphosszat ellenállni. És ahogy ott állnak, aközben szállnak az évek, telnek­múlnak a évtizedek, fogy az életidő. Az életidő, amelyben szellemieket és anyagiakat lehetne alkotni. Ehelyett a piszok nagy szegénység, és butulás. j i ) ersze Funar is csóró, és ő is butul. Másokat ellenál­Lr lás ra kényszeríteni, ez ugyancsak roppant csekély életprogram. Minden fillérjét pocsék szobrokra költi, és amíg az ellenállók „szervezésével" tölti az idejét, addig ő se tud mástxsinálni, ő sem tudja értelmes alkotómunkára fordítani az idejét. Illetve ő nyilván azt tartja élete értelmének, hogy ellen­állókat gyárt, az ellenállók életének értelme pedig az, hogy ellenállnak. Borzalmas helyzet. Fogalmam sincs, hogy mi a megoldás. Talán még Markalf, Mátyás bolondja se tudná. Megépül az E5-ös! (Folytatás az 1. oldalról) Lotz Károly rövid bemutat­kozó szavai után lapunk mun­katársának kérdésére válaszolt, ami az E 5-ös nemzetközi autóút Szegedig, illetve az or­szághatárig való kiépítésére vonatkozott, pontosabban arra, hogy: miniszteri mandátuma idején befejezik-e ezt a Közép­Európa közlekedése szempont­jából is igen fontos út építését? A miniszeijelölt válasza hatá­rozott „igen" volt. Mint mon­dotta a koncesszió kiírása már megtörtént, a tendereztetés folyamatban van, s ó személy szerint reméli, hogy a tervek­nek megfelelően, 1996. de­cember 31 -éig átadják a forga­lomnak ezt a fontos, a Kecs­kemét-Félegy háza-Szeged­országhatár útszakaszt. Megje­gyezte azt is, hogy szerinte az eddigi becslésektől eltérően jó­val nagyobb a forgalom ezen a szakaszon és ezért van szükség a gyors munkára. Annál in­kább, mert figyelembe kell vennünk a Kis-Jugoszlávia el­leni embargó esetleges felol­dása utáni időszakot is, amikor nagyon megnövekszik majd a forgalom és ennek az útsza­kasznak az áteresztőképessége már nem felel meg a követel­ményeknek. Lotz Károly ezután vála­szolt a telefonhálózat bőví­tésére, a MÁV veszteségének szanálására, az új határátkelő­helyek megnyitására és a Déli Autópálya kiépítésére vonat­kozó kérdésekre. Hangsúlyoz­ta, hogy jelenleg még a tájé­kozódás szakaszában van, de a tárca átvétele után igen erő­teljes tevékenységet igyekszik kifejteni munkatársaival együtt e feladatok érvényesítése terén. A miniszter-jelölt ezután Csonka Gábor vásárigazgató és Rózsa Edit országgyűlési képviselő társaságában megte­kintette a nemzetközi vásárt. K. F. • Harangoznak. A hivatal munkatársai szinte percnyi pontossággal érkeznek, akták­kal a hónuk alatt mennek be a szemmel láthatóan üres üzlet­be. Egy fiatalember és egy fia­talasszony fogadja a betérőket, jegyzőkönyveket írnak alá, majd a hátsó bejárathoz men­nek. Széles, feliratos sárga sza­laggal ragasztják le az ajtót, keskeny pecsétessel a zár kör­nyékét. Ugyanilyen sors vár a be­járati ajtóra is, itt azonban egy nagyobb felirat is tudatja a tör­ténteket: „Az üzletet az APEH a nyugtaadási kötelezettség el­mulasztása miatt három napra bezáratta." Alatta a két dátum, 07. 08: - 07. 10. Az áijegyzék az üres pult fölött árválkodik, • Bezárta a boltot az APEH Nyugtával dicsérd a napot! legdrágább burek a húsos 100 forintért, a többit 80-ért adják. Édes kifli 25, kávé 20 forint. Mohai Károly ellenőrzési osztályvezetőtől - miközben kollégái az utolsó simításokat végzik a bejáraton - megtu­dom, hogy a bt. déli szomszé­daink vállalkozása, s a magya­rul nem is beszélő fiatalember édesapjáé az üzlet. Május 5-től kezdődően gyűjtötte be az üzlet a négy - APEH szem­pontjából sikeres - nyugtael­lenőrzést. Mindannyiszor jegy­zőkönyv készült, a negyedik alkalommal pedig bekérték a gazdát a hivatalba. Megbeszél­ték az üzlet bezárásának idő­pontját, hogy a romlandó árut időben elszállíthassák. Tegnap reggel ezért várta üres üzlet a hivatalnokokat. Az osztályvezetőtől azt is megtudtam, hogy van már né­hány „háromtalálatos" üzlet, ahol a negyedik után szintén bezárnak. Miért éppen egy ilyen kis, ráadásul nem is ma­gyarok vezette üzlettel kellett kezdeni? A válasz úgy hang­zott, hogy a törvény min­denkire vonatkozik. Mind­emellett több, mint félmillió forint bírságot is kiszabtak a négy alkalommal, s mint Mo­hai úr elmondta, ez még nem is a maximum. Az első bírság százezer forintig terjedhet, s minden további alkalommal duplája lehet a megelőzőnek. Az más kérdés, hogy az üz­letben alkalmazott 80-100 fo­rintos burekárak mellett meny­nyi idő alatt lehet ezt kiter­melni. Természetesen szerettük volna megszólaltatni a másik felet is, ám ők nem kívánták kommentálni a történteket. K. A. Médiadijat nyert a Pick A Szegedi Nemzetközi Vá­sár idei médiadíját a Pick Sze­ged Rt. kapta meg. A Dél­magyarország, a Csongrád me­gyei Hírlap, a Reggeli Délvi­lág, a Szegedi Városi Televí­zió, a Telin TV, a Szegedi Kö­rzeti Stúdió, a Magyar Rádió Szeged, a Partiscum Rádió és a Rádió 88 szerkesztőségeinek vezetői és gazdasági szakírói egyöntetű voksa azt a kiállítót ismerte el ily módon, mely a cég megjelenése és bemutatott termékei révén egyaránt a vá­sár rangját emelte. Dlusztus Imre, a vásár sajtó­főnöke az ünnepélyes díjátadás kapcsán örömmel állapította meg, hogy városunkban és ré­giónkban nem volt nehéz meg­lelni azt a céget, mely ebből a szempontból is külön kieme­lést érdemel. Bihari Vilmos, a Pick Szeged Rt. vezérigaz­gatója megragadta az alkal­mat, hogy termékfejlesztőik nyilvános dtcséreteként érté­kelje ezt a házi sikert. Ugyan­akkor ösztönzést látott arra, hogy hasonló erőfeszítéseiket ebben a szellemben folytassák. A távolabbi piacokat - bele­értve az exportot is - nemcsak a közismert szegedi szalá­mikkal illik meghódftani, ha­nem egyéb, új termékeikkel is. • A vasút szegedi igazgató­ságának július^ l-jétől ismét új neve van: MÁV Rt. Szegedi Üzletigazgatóság. Mit jelent a változás? Hogy ezt kiderít­sük, Tóth Imrét, a MÁV sze­gedi területi igazgatóját a vas­utasnapi ünnepség után kér­tük rövid beszélgetésre. • Üzletvezetőségből üzlet­igazgatóság; mi indokolta a névcserét? - Nem az a fontos, hogy mi áll a cégtáblán. A szerve­zeti forma azonban meghtá­rozó egész működésünkre né­vé. Másfél évvel ezelőtt - egy központi döntésnek megfele­lően - a vasúti infrastruktúra körébe tartozó tevékenységek három vidéki központ irányí­tása alá kerültek (ide többek között a vasúti pálya és a fel­sővezetékrendszer fenntartá­sa, a távközlési és biztosító­hálózat felügyelete tartozik). Budapest, Pécs és Debrecen végezte a középszintű koordi­nációt. Mostanra kiderült, hogy a régiók fejlesztése gyor­sabban megvalósul, ha az egyes szervezeti egységek KÉRDÉS A vasútigazgatóhoz közt jobb a kapcsolatteremtés lehetősége. így aztán vissza­állt a régi rend, az infrastruk­túrát ismét Szegedről irá­nyttjuk. • Az intercity-járatok be­indítása után milyen to­vábbi fejlesztésekre szá­míthat az utazóközönség? - Az intercityről annyit, hogy - valószínűleg kellő tá­jékoztatás híján - utasaink az IC-kocsik klímaszolgáltatásá­ra is számítottak. Ezt ezeknél a fölújitott kocsiknál még nem tudtuk biztosítani, ezért (különösen kánikula idején) a levegőcserés szellőzőberen­dezés működtetése sem csök­kentette a meleget. Az év utolsó negyedében azonban már légkondicionált, négy ré­szes Ganz-Hanslet villamos motorvonatokat állítunk rend­szerbe valamennyi IC-járaton - mégpedig elsőként az or­szágban. Reméljük, hogy ezek a kocsik már csakugyan kielégítenek minden igényt. • A vasút szegedi igazga­tósága a Szegedi Nemzet­közi Vásáron is jelen van. Mivel várják az érdeklő­dőket? - A színpad melletti pavi­lonban szolgáltatásaink, ked­vezményeink sokaságát mu­tatjuk be. Ezúton ajánlanám kedves utasaink figyelmébe nemrégen működő Területi Értékesítési és Tanácsadó Iro­dánkat, amely a személy- és áruszállítási igények fölméré­sétől az utazás megszerve­zéséig (indulástól érkezésig) igen sok mindennen foglalko­Tóth Imre zik. Nemzetközi utaztatást is előkészítünk, nosztalgia-vo­natunkat iskolai és egyéb cso­portoknak is szívesen ren­delkezésére bocsájtjuk - hogy csak néhányat említsek ta­nácsadó irodánk kínálatából. Aki egyébre is kíváncsi, a Szeged Állomáson és igazga­tóságunk személyszállítási osztályán kérhet bővebb föl­világosítást. Ny. P.

Next

/
Thumbnails
Contents