Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-07 / 157. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 7. Csupasz pisztoly 331/3 A HELYZET 9 • A nagylemez fordulatszámát viselő sorszámozás dekoratív címkiegészítés, ezenfelül, ha egy kis kép-hang tranformáció­val is, a forgatókönyvesek egész nagylemeznyi filmidéze­tet pakoltak egymásra, amely filmidézetek csupán hasznosan alkalmazható, parodikus ele­mek. Persze csak azoknak, akik felismerik az idézeteket, tehát azoknak, akik megrögzött mozizók. A Csupasz pisztoly legújabb része mintha csak ár­nyéka lenne az előző részek­nek; és nem azért, mert söté­tebb humor bujkál Drebil fel­ügyelőben. Amíg az előző ré­szekben inkább a poénok hatá­rozták meg a film menetét, a • történet aláfeküdt az ötletek­nek, addig itt a történet kereke­dik felül, s csak nagyritkán üt be egy-két, az eddigi részekre jellemző hjumor. Ellenben a film készítői, valamint háttér­kritikusai meg vannak győzód­ve arról, hogy az új résszel túlszárnyaltak minden eddigit. Ezt a csalfa elképzelést talán az adhatta, hogy ennek a rész­nek van eleje, van közepe, vé­ge, s ez a szerkesztettség olybá tűnhet, hogy a kompozíció va­lamely műegészet ad ki, holott elenkezőleg, kapunk egy meg­lehetősen egyszerű filmge­rincet, amelyről lerágták a jó­ízű humort. Megfáradt volna az ötletstáb? Vagy a rendező próbálná magát lehúzni a már jól működő kaptafáról? Vagy ennek a stílnek ez az elkerülhe­tetlen vége? Ám mielőtt több, gigászi kérdéssel próbálnánk gyógyító érvágást alkalmazni, maradjunk csupán annyiban, hogy a Csupasz pisztolyon va­lami kesernyés mázbevonat képződött, amit hosszan nyalo­gatni csak erős ízlésterror mel­lett lehet. Podmaniczky Szilárd • Egyszerűen Fehér Háznak nevezik a pesti Margit-híd déli oldalán, a Parlament közelében látható épület-kolosszust. A negyvenes évek második felé­ben épült, eredetileg az Állam­védelmi Hatóság központja számára. Később az MSZMP Köz­ponti Bizottságának székháza lett, egészen a rendszerváltá­sig. Azóta a parlamenti képvi­selők irodaházaként „foglal­koztatják". Az előbb említett időszakaiban sokak számára karrierjük csúcsát jelentette, ha bekerülhettek. Az elmúlt négy évben is akadtak hasonló „vál­lalkozók", akik számára ugró­deszkát jelentett a Fehérház, minthogy itt vannak a parla­menti képviselők irodái. Napjainkban zajos a ház, fúrnak-faragnak benne, mert általános költöztetés van napi­renden. A választások után vi­lágos lett: új erőviszonyok ala­kultak ki, az új arányoknak megfelelően ismét el kell osz­tani a szobákat. Az már eldön­tött tény, hogy az MSZP a ház első, második, harmadik eme­letét kapta meg, ahol eddig az MDF frakció „lakott". A tuli­pános képviselők most „felj­ebb" kerültek, a negyedik és az • Fehéiházi csiki-csuki Ki kapja Kádár János szobáját? ötödik emeletre. így esett meg, hogy az előző „lakó", amikor a szobájába akart menni, azt ta­pasztalta, hogy az már foglalt. Őr is áll előtte, mivel a friss „honfoglaló" éppen Szabad György, az országgyűlés volt elnöke. A régi lakó, Szili Sán­dor, az MSZP képviselője így sok kollégáját megelőzve, nyomban leköltözhetett a har­madikra. Az épület déli részének első emeletén, a 13l-es szám alatt nem egyetlen szobát találunk, hanem azokat a munkaszo­bákat, amelyek Kádár János­nak és négy közvetlen munka­társának a rendelkezésére álltak. Sok világhtresség, neve­zetes politikus, tudós, művész megfordult ezekben a helyisé­gekben, köztük a világ minden komoly lapjának, tv-jének, rá­diójának vezető munkatársa is. Amikor Nyers Rezsőt a párt el­nökévé választották, átmene­tileg ismét lakott volt a 131 -es, de utána már senki sem foglalta el. A rendszerváltást követően az Interparlamentáris Unió képviselete tevékenykedett e szobákban. Az elkövetkezendő időben pedig az új parlament szociális és egészségügyi bi­zottságának lesz az állandó „székhelye". Az első emelet északi szár­nyában a Grósz Károlynak kié­pített főtitkári rész nagy átala­kuláson ment keresztül. Vala­mikor ezen a részen Havasi Ferenc és Óvári Miklós KB­titkár dolgozott, de az átépftés után, a 117-es számú rész a fő­titkár „rezidenciája" lett. Ezt az épületszárnyat és az elnök munkahelyét a Politikai Bizott­ság állandó ülésterme - jelen­leg a kulturális bizottság ta­nácskozásainak a színhelye ­kötötte össze. A volt főtitkár helyére először Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője költö­zött, majd az utódja. Kulin Fe­renc is ezt a helyet választotta magának. Napokon belül új névtábla jelzi, hogy itt talál­ható Szekeres Imre, az MSZP alelnöke, frakcióvezetője. Csak a FIDESZ és a Keresztény­demokrata Néppárt marad az eredeti helyén, ók ússzák meg a költözést. - Ennyit, mint az utóbbi öt évben, nem költöztettünk eb­ben a házban - jegyezte meg a harmadik emeleti liftnél éppen „akcióban" lévő, nagy köl­töztető brigád egyik tagja, amint egy többmázsás lemez­szekrénnyel birkóztak, azt vit­ték a negyedikre. - A demok­rácia már csak ilyen, sok benne a költöztetés - jegyezte meg búcsúzóul a közel két évtizede a Fehér Házba került „súly­emelők" képviselője. Maris lános Szoborba öntött folyó Szoborba akarja önteni a Jangce folyót egy amerikában élő kfnai képzőművész. A szo­borba öntést nem csupán átvitt értelemben (géri: 5 kilométe­renként vízmintát akar venni a Jangcéből, és azokat egy hosz­szú falba, magába a műbe építeni. Az első minta a Jangce for­rásvidékéről, Belső-Mongó­liából származna, az utolsó pe­dig az 5464 kilométer hosszú folyót örökké váró, s mindig magába fogadó Sárga-tenger torkolatából. Azúr, majd szür­ke, később halványsárga, az­után okkeres árnyalatú vízmin­ták váltakoznának a tervek sze­rint 765 méter hosszú kőfal­ban, a legszigorúbb származási sorrendben: összesen 1093 üvegdoboz kerülne a két és fél méter magas és egy méter vas­tag folyószoborfalba. „Most hallgatnak a javaslatainkra../ - mondja Gallé László ökológus Tegnap ért véget Szegeden a III. Magyar Ökológus Kong­resszus. A háromnapos rendez­vényre körülbelül háromszázan érkeztek az ország különböző egyetemeiről, főiskoláiról és kutatóintézeteiből. De jelen voltak a profi és az amatőr ter­mészetvédelmi szervezetek képviselői is. A résztvevők 12 szekcióban több mint száz poszter-bemutatót és előadást hallgattak végig. • Hogyan értékeli a kong­resszust? Mennyire voltak hasznosak az előadások, a poszter-bemutatók, a work­shop jellegű eszmecserék? - kérdeztük Gallé László egyetemi docenstől, a JATE Ökológiai Tanszékének ve­zetőjétől, a kongresszus eln­ökétől. - A kongresszus konkrét hasznát abban vélem, hogy a magyar ökológusok a három nap alatt jobban megismerték egymás munkáit. Ez nem elha­nyagolható tény akkor, amikor gyakran a nemzetköziség kere­sése - erósebb kifejezéssel él­ve: a nemzetközi jellegű szno­bizmus - odavezet, hogy oly­kor a magyar kutatók keveseb­bet tudnak a szomszéd intézet­ben folyó munkáról, mint pél­dául az oxfordi vagy a princ­toni műhelyek munkájáról. Bizonyos tudományokban ­azokban, amelyek nincsenek abszolút helyhez kötve - ez nem is lenne olyan nagy baj. Az ökológiának viszont renge­teg lokális vonatkozása van. Véleményem szerint a Kiskun­sági Nemzeti Park vagy a Tisza melléke természetvé­delmi problémáiról aligha tud ökológiai véleményt mondani egy New York-i kutató. Éppen ezért kell nekünk néha össze­jönni, s a problémákat megtár­gyalni. A fiatal kutatók rész­vételét is nagyon hasznos dolognak tartom. Esettanul­mányaik és elméleti felkészült­ségük rendkívül magas szín­vonalon áll, s úgy érzem, eze­ket később jól lehet majd érté­kesíteni a nemzetközi, ha úgy tetszik tudományos piacon. Mert van ilyen... Az idei, Man­chesterben megrendezésre kerülő ökológiai világkong­resszusra például nagyon sok magyar kutató utazik ki. De a jövő évi európai ökológiai kongresszusra is - amelynek Budapest ad majd otthont ­sok magyar kutatót várnak. A szárnypróbálgatásokra nagyon jó lehetőséget adnak ezek a rendezvények. A workshop jel­legű eszmecserékkel a biológia két ágának, a molekuláris bi­ológia - amelynek egyik leg­fontosabb műhelye Magyar­országon a Szegedi Biológiai Központ - és az úgynevezett „zöld biológia", az ökológia közelítését céloztuk meg. Ez a két ág elég távol áll egymástól, hiszen az egyik a moleku­lákkal, míg a másik po­pulációkkal, életközöségekkel foglalkozik. Ahhoz viszont, hogy megértsük korunk bizo­nyos folyamatait és mechaniz­musait, közelíteni kell a két tu­dományágat. A beszélgeté­seken e két nagy diszciplína képviselői cseréltek eszmét. S mit mondjak, hasznosabb és termékenyebb lett az eszme­csere, mint ahogy gondoltuk. A végén megegyeztünk abban, hogy rövid, egy-egy hetes szemináriumokat adunk majd egymásnak, ahol még jobban megismerjük egymás prob­lémáit és technikáit. Ha az egész kongresszusnak csak ez lett volna az egyetlen eredmé­nye, akkor már azt mondanám: megérte megszervezni. • A kutatók az elmúlt év­tizedekben rendszerint elő­re jelezték például egy-egy gazdasági beruházás esetén a területek állapotváltozá­sát (növény- és állatvilág változása stb.). Sokszor úgy tűnt, hiába. A legfőbb dön­téshozók nem hallgattak a szakemberek véleményére. A lokális természeti, kör­nyezeti katasztrófa általá­ban bekövetkezett. Mi volt ennek az oka? S mi a hely­zet most? - Régebben dekorációnak használták a tudósok munkáját. Megkérdezték a véleményün­ket egy adott problémáról, mi pedig leadtuk azt a jelentést, amit el sem olvastak. Egysze­rűen félredobták. Nos, ez az utóbbi pár évben alapvetően megváltozott. Soha nem vették ennyire komolyan a tudo­mányt, mint mostanság. Soha olyan jó kapcsolat nem volt a természetvédelem vezetése, a legfőbb döntéshozók és a tu­domány képviselői között, mint az utóbbi években. Pél­dául: bevonták az ökológuso­kat a természetvédelmi törvény koncepciójának előkészítésébe, megkérdezték a véleményün­ket a természetvédelmi előre­jelzési hálózat kiépítéséről, a nemzeti parkok természeti állapotfelmérésének kapcsán. Együtt dolgoztuk ki a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztériumban a ter­mészetvédelem hosszűtávú stratégiáját. De számtalan konkrét problémában kérte ki a véleményünket Tardy János, a KTM helyettes-államtitkára, a Természetvédelmi Hivatal ve­zetője. De alacsonyabb szinte­ken is jó kapcsolat alakult ki. Itt említhetném a kutató intéze­teket és a nemzeti parkokat. Úgy érzem, a minisztériumban most hallgatnak a javaslataink­ra. Megpróbálják azokat meg­valósítani. • Az elképzeléseikkel nem is lenne probléma. A meg­valósítással viszont annál inkább, hiszen ott vannak a gazdasági összefonódások, a különböző lobbyk, ame­lyek szintén a maguk érde­keit hajtják... - Hogy a gazdaság-irányí­tás, az agrárlobby hogyan mű­ködik, az megint egy más kér­dés. Velük nem kerülünk köz­vetlen kapcsolatba. Az ökoló­gusok dolga a kutatási eredmé­nyek prezentálása és a tanács­adás, nem pedig a végrehajtás. Úgy érzem, az említett terüle­teken, éppen az anyagi és gaz­dasági érdekek miatt, koránt­sem olyan jó a helyzet, mint nálunk. Szabó C. Szilárd Mit tegyen az orvos a beteg paragrafussal? Mindehhez még a törvény egy fontos pontját meg kell említeni: azt, hogy a törvény kimondja: orvosi diplomához kötött tevékenységet csak az folytathat, aki tagja a Magyar Orvosi Kamarának. Más szó­val, a kamarai tagság kötelező, még a nyugdíjas orvosnak is, ha receptet akar felírni a fele­ségének, mert ez is orvosi dip­lomához kötött tevékenység. A nem szó szerint idézett előírás és a törvényből hiány­zó, fontos elemek miatt sok félreértés, bírálat fogalmazó­dott meg az orvosok körében. Napjainkban, amikor az orvosi kamara háromszintű szerveze­tének a felépítése kezdődött meg, az első szinten zajló vá­lasztások és a helyi kamarák megalakulása során ezek a kritikák felerősödtek, a külön­féle észrevételek megszapo­rodtak. Elterjedt az a hír is, hogy ismét a parlament elé ke­rül a kamarai törvény. Dr. Doktorits Bélát, a Ma­gyar Orvosi Kamara főtitkárát kérdeztük ennek az egész tár­sadalmunkat érintő törvénynek a végrehajtásáról, a revíziót követelő és elutasító hírekről. • A viták, a bírálatok és észrevételek olyan benyo­mást keltenek, mintha a kritizálok nem olvasták vol­na, vagy rosszul értelmez­nék a törvényt. Mi erről a főtitkár véleménye? - Hozzánk is eljutottak a vi­ták, bírálatok hírei. De azt ki­zártnak tartom, hogy ne látta, ne olvasta volna orvos, fogor­vos a kamarai törvény teljes szövegét. Ha a hivatalos lap, a Magyar Közlöny nem jutott volna a kollégák kezébe, az általunk közel 40 ezer példányban köz­readott kamarai törvény teljes szövegét mindenki megkapta. Egészen másról van szó - állít­ja a főtitkár. - Az orvosok a jogi megfogalmazások renge­tegében nem ismerik ki magu­kat és ha a kamarai törvény szövege még homályos is jó pár helyen, akkor érthető is ez a jelenség. Ezért tanácsoljuk kollégáinknak most is, hogy ami nem világos számukra a törvény értelmezésekor, azzal forduljanak szakemberhez, vagyis jogász segítségét ve­gyék igénybe, természetesen a MOK is rendelkezésre áll. így minden félreértés tisztázható. Az orvosi kamaráról szóló, 1994. márciu­sában elfogadott törvény bevezetőjében kimond­ja: „Az Országgyűlés ­hazánk hagyományait és az európai fejlett de­mokráciák gyakorlatát követve - elismeri az or­vosi hivatás gyakorlói­nak jogát a szakmai ön­kormányzathoz. A szak­mai önkormányzat lehe­tővé teszi, hogy az orvos­társadalom közvetlenül és a maga által válasz­tott testületei, tisztségvi­selői útján demokratiku­san - a törvények által meghatározott keretek között - önállóan intézze szakmai ügyeit. • Mi igaz a törvény revízió­jának napirenden tartásá­val kapcsolatban? - Szeretnénk a lehető legrö­videbb idő alatt ismét a par­lament elé vinni a törvény né­hány pontját, kiegészítés cél­jából. • Milyen kiegészítésekre gondol? - Például arra, hogy a kama­rának legyen joga kizárni azt a tagját, aki valamilyen módon megsértette a ránk vonatkozó jogszabályt, törvényt. Jelenleg csak addig terjed a kamaránk lehetősége, hogy fél évre fel­függeszthetjük az érintett orvos tagságát. A kettő között óriási a különbség! Aki ugyanis nem tagja az orvoskamarának, az nem folytathat orvosi, gyó­gyító tevékenységet. Kihagy­ták azt a pontot is, amelyben a kamara, mint közszolgálati funkciót is ellátó szervezet, évente meghatározott összeget kap az államtól. Pedig (gy jut költségvetési támogatáshoz a gazdasági kamara, vagy az ügyvédek kamarája is. Még egy fontos elem, az egészség­politikai koncepcióval kapcso­latos egyetértés szükségességét kimondó pont is olyan, aminek a törvényben van a helye. Ha ugyanis ellenünkre dönt a tárca vezetője egy ilyen fontos ügy­ben, kudarc esetén le kell von­nia a konzekvenciát. Mindezek ellenére nagyon örülünk, hogy már törvényben foglalt jogaink és kötelezettségeink szerint dolgozhatunk, mégha sok helyen nem világos, egyértel­mű és hézagos is a mostani törvény.

Next

/
Thumbnails
Contents