Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-07 / 157. szám

6 NEMZETKÖZI VÁSÁR DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚL. 7. M mi lépcsőházunkban mm fiatal családok laknak. A tömb előtti homokozó délutánra olyan, mintha számtalan bölcsőde és óvo­dalakó tartana ifjúsági világ­találkozót, megbeszélve a legfontosabb dolgokat, úgy­mint az anyatej minőségét, a hintapalintázás és a csúszó­kázás örömét. Azt mondja nekem valamelyik nap a szomszéd, gyakorló apa, fo­galmaznám már bele az újságba, már ha ilyesmi a foglalkozásom, hogy nincsen a háznak telefonja. Hogy a közelben, úton és kereszte­ződésen innen nincsen egyet­len nyomorult fülke sem. Egyfelől tisztában van azzai hogy nem is lehet, bólintott az apuka, viszont mégis ír­jam meg, hogy nincsen. Úgy­mond, dacból. Néztük köz­ben a szép, sárgapiros tele­fontornyot, ami a körülbelül a házunkra dőlne, ha ledől­ne. Ha cinikus vagyok, mondhattam volna az apuká­nak, ha annyira telefonálni akar, ballagjon szépen el a sarokig, és kérje el a fiúktól a mobiltelefont, de azt hi­szem, kaptam volna egy frászt. Különben is, ha jól értettem, az apuka minimál­programot tolmácsolt. Ha korábban volt is olyas ideája. mára már nem maga-ma­gának kívánna készüléket, nem házitelefont akar, éppen csak egy fülkét a házhoz. Ha már annyi itt a méter alatti emberkezdemény. Az a nagy helyzet, hogy a mübéka­gyártó váltakozó iksz forint, letétele után megkapja a vo­nalat. Ez valószínűleg na­gyon helyes és szeretetre méltó dolog. Kapja csak meg, mert a vállalkozások fogják előrevinni az orszá­got. Be kell ugyanakkor lát­ni, hogy a telefonhoz jutás szempontjából vannak mérv­adó vállalkozások, és vannak nem egészen mérvadóak. Kérem szépen még a menny­országban is van sorrend. Mármost aki szilikonbékát, gurulós vaskarosszéket, vagy mosolygó műanyag anyóst forgalmaz, úgy lehet, köny­nyehhen jut' vonathoz, mint az olyan, aki csak három visító, naponta belázasodó gyerekember fölött diszpo­nál. Persze hogy értjük, momentán véges a kapacitás, nem juthat mindenfelé vo­nal. Az is világos, hogy a régebben épült telepek és városrészek régebben állnak sorba, hamarabb is kapnak tehát vonalat, ámde ez mit sem változtat, ama nem túl szívderítő tényen, hogy az újabb házakban és házré­szekben több a fiatal család, több a csecsemő, a kisgyerek, következeképpen nagyobb a veszélyhelyzet. A múltkoriban, mert én se vagyok normális, szemerkélő esőben jutott eszembe, hogy telefonálnom kell. A legköze­lebbi fülke a sugárút túlol­dalán piroslik, átballagok tehát, látom is, hogy foglalt, bent anyuka telefonál, arca komoly és rezzenéstelen, a három éves gyerek a pocso­lyában tologatja a darus kocsit. Idáig azt hittem, hogy minden anyukát szeretek, de negyed óra múlva ezt az anyukát már nem annyira szerettem. Nem is az volt a baj, hogy addigra már ke­mény húsz perce telefonált, és még volt körülbelül két nejlonszatyor fémhuszasa, hanem a közönyössége bosz­szantott, hogy egyetlen pici, türelmet kérő mozdulattal sem jelezte, hosszan fog beszélni. Úgyhogy fél óra múltán egy másik fülke felé ballagva arra gondoltam, ha éppen az urát könyörgi visz­sza, akkor jól teszi az ember, ha nem megy haza még egy darabig. MWallom, nagybeteg költő­MM barátom sem kap soron kívül készüléket, pedig pro­tekcionáltak érte, végtére is tényleg nem kell attól hasra esni, hogy a kapcsolattartás neki most életet jelenthet, s hogy olyan kvalitású lírikus­ból, mint ő, nem sok funk­cionál a hazában. Talán ha 6 is spanyolvisszal kereskedne. Néhány napja eljött hoz­zám egy ismerősöm, megállt a házunk előtt, és hosszan elbájolva bámulta a szemközt magasló telefontornyot. Őszintén szólva ez az isme­rősön nem egy műszaki zseni. Hogy felétek milyen szép víztornyok vannak, mondta egyszerre, és közben elisme­rően megveregette a vállam. Hát igen, mondtam és nem világosítottam föl. Végtére tőlünk akár víz­torony is lehetne. Vagy ufó. Szív Ernő Megjelent a Pompeji Megjelent a Pompeji ctmű Irodalmi, művészeti, bölcseleti folyóirat idei első két - ösz­szevont - száma. A lapban Méhes Károly, Juhász Anikó. Belányi György, Zsávolya Zoltán és Ember Lili versei olvashatók; prózát közöl Húsz Róbert, Panek Sándor, S. Bal­ta László, Egon Bondy, Latz­kovits Miklós, Kolozsi László és Podmaniczky Szilárd; esszé olvasható Egyed Péter, Balog Iván és Farkas Zsolt tollából. A Pompeji bölcseleti rovata „Miből lesz a szubjektum?" címmel hoz összeállítást, benne Kiss Attila. Michel Foucault, Júlia Kristeva, Slavoj Zizek, Maurice Blan­chot és Gilles Deleuze írásai­val. • Szerdától felfüggeszti meg­jelenését az egyik legszín­vonalasabb francia országos napilap, a Le Quotidien. A hírt az újság keddi számában jelen­tette be Philippe Tesson, a lap vezetője, különböző gazdasági nehézségekre hivatkozva. Sze­rinte a Le Quotidien végzetét részben a beindított tőkeeme­lési akció sikertelensége (a várt 95 millió frank helyett csak 73 millió jött össze), részben a reklámbevételek csökkenése, részben pedig az újság tavaszi árcsökkentése okozta. Ekkor ugyanis a lap vezetése - abban reménykedve, hogy olcsóbb Le Quotidien • Komolyzenei lemezhűek Ötvenéves a varázslónő áron nagyobb szeletet hasíthat ki magának a francia sajtó­piacból - 6 frankról 4 frankra csökkentette a lap árát. A változás - amely együttjárt az újság eredeti nevének, a „Le Quotidien de Paris"-nak lerövi­dítésével, illetve a lap for­mátumának megváltoztatásával - nem hozta meg a várt ered­ményt: csak 10 ezerrel nőtt az olvasótábor a rentabilitáshoz szükséges 30 ezer helyett. Kiri Te Kanawa, a világ­sztár (és világszép) szoprán, aki az elmúlt évtizedekben valóban elvarázsolta közönsé­gét, most ünnepelte ötvenedik születésnapját. A születésnapot mint a Decca (a művésznő első számú kiadója), mind a Philips új lemezzel ünnepli. Utóbbi cég „A varázslónő" címmel gyűjtött össze Hándel-áriákat, a Decca pedig a március 10-i londoni születésnapi koncert legszebb pillanatait rögzíti az új CD-n ( a koncert egyébként videón is megjelent!). Az ün­nepi albumon az opera mellett a musical is képviselteti magát, ráadásként pedig a művésznő hazájának, Új Zélandnak nép­zenéjét bemutató együttes teszi fel az í-re a pontot. Pierre Buolez - akinek Bar­tók-felvétele (Cantata profana, A fából faragott királyfi) tarolt az idei Grammy-díjkiosztáson - a Berlini Filharmonikusokkal Ravel-ciklust jelentetett meg. Az albukm ásza természetesen a Bolero, de ott van mellette a Spanyol rapszódia és a Lúd­anyó is. Most jelent meg egyébként Boulez másik nagy érdeklődéssel várt újdonsága Debussy Pelléas és Mélisande című operájának videofelvé­tele. Az előadás a Wales-i Nemzeti Opera produkciója, Peter Stein rendezésében, a címszereplők Alison Hagles és Neill Arhcer. A komolyzene rajongói előtt nem cseng ismeretlenül a Double Decca név, mely egy sorozatot takar, ahol szebbnél szebb régebbi felvételek jelennek meg. S ami nem közömbös: a két lemez ára annyi, mint egy teljes árú CD­é. A szerzők és előadók között számos magyart találunk: Solti György (Richárd Strauss: Don Bár többen megpró­bálták már eltemetni, a komolyzenei lemezki­adás csillaga nem áldo­zott le hazánkban. Sőt! A nemzetközi lemez­cégek természetesen a könnyűzene területén jelentek meg hazánkba, hiszen a PolyGram jó­voltából itt van a Decca, a Deeutsche Grammo­phon és a Philips is. Szemelgessünk újdonsá­gaikból! Jüan, Till, Zarathustra), Doráti Antal (Kodály össze nagyzene­kari műve: a Háry-szvit, a Galántai és a Marosszéki tán­co, a Páva-variációk, a Concer­to, a Szimfónia és a Nyári este), Ferencsik János pedig a B-dúr zongoraversenyt ve­zényli Julius Katchen Brahms­lemezén. Ebben a sorozatban jelenik meg szeptemberben a felejthetetlen Kertész István Háry János-felvétele is, ma­gyar énekesekkel, a prózai dialógusok helyett Peter Usti­nov összekötő szövegével. S ha már jubileummal kezd­tük, akkor stílszerűen hasonló­val is fejezzük be: Michael Nymán március 23-án volt 50 éves. Pályafutása elválasztha­tatlanul összekapcsolódik a mozival, 17 Greenaway film­hez írt zenét - talán a leghí­resebb a Prospero könyvei -, de ő a tavalyi canne-i nagy­díjas, idén pedig* több Oscart elnyert A zongora zeneszerzője is. Az ehhez kompnált zene alapján írta meg „A zongora­versenyt", amely az MGV (Nagysebességű zene) társa­ságában jelent meg a születés­nap alkalmából. T. ¥. • Másvilág címmel az Új Mandátum Kiadó gondozásá­ban jelent meg Tamás Gáspár Miklós politikai esszéinek gyűjteménye. A kötet nemcsak súlyra tekintélyes - becslés s/.erint két kiló negyven deka. amolyan asztalszakasztó. Rad­nóti Sándor azt írja: „A rend­szerváltás után, mint az ország egyik, ha nem a legkiválóbb publicistája (TGM - a szerk.), rendkívüli erudíciójú, kivétele­sen szellemes, s íróilag is jeles újságcikkei miniegy tükröt tartottak az eseményeknek, s részben alakították is azokat... a belőlük összeállított kötet legújahbkori történetünk egyik páratlan dokumentuma." A s/.erző „műfaji" meghatározá­sa: „A köztársaság védelme ­tollal". Szegeden az elmúlt hét végén a Liberális Alapítvány szervezte meg TGM könyvé­nek bemutatóját a Virág cuk­rászda Zöld Szalonjában: a volt Csongrád megyei SZDSZ­képviselő filozófust otí kér­deztem • Évszámokat mondok , ön pedig meséljen, melyik év­ben milyen volt a közérzete: I9H9? - Meglehetősen lelkes vol­tam és elkötelezett. Azt gon­doltam - illetve igazán heve­sen átéreztem -, hogy a köz­életi és politikai cselekvésnek gyorsan nagy haszna van. Vé­gülis ez egy forradalmi esz­tendő volí. A kelet-európai de­mokrácia általános sorsát ille­tően akkor sem voltam külö­nösebben derűlátó, elvégre itt nőttem föl és nem vagyok vak • Ebben különbözött a legtöbbünktől. - Meg is kaptam érte a ma­gamét. Nagyon érdekes, hogy az ember általában másként emlékszik a dolgokra, mint amilyenek valójában voltak. Ha nem volnék író és nem lenne dokumentálva, hogy mi­kor mit gondoltam, hajlamos lennék azt hinni, hogy sokkal optimistább voltam, mint ma. De hát nem voltam az. Nemrég olvastam újra egy angol folyó­iratban, a Times heti irodalmi mellékletében '90 áprilisában megjelent cikkemet: azt írtam, hogy a rendszerváltásban több a folyamatosság eleme, mint a szakításé, hogy a politikai struktúra, a politikai világné­zet, a gazdasági elképzelések, az állampolgárok állam iránti elvárásai, még a politikai indu­latok is, amelyek nagy szerepet játszanak minden ilyen váltás­ban - mind az elmúlt rendszer­ben gyökereznek és nagyon sok dolognak csak a neve új, a lényege maradt. Ez a meggyő­ződésem nem változott meg. Mindig azt gondoltam, hogy itt egy forradalmi eseménysor által fölgyorsított reformról van szó. Ami nem baj. Min­denesetre az a tény, hogy a volt szovjet tömb 27 államából 23­ban van kommunista utódpárti kormány - tehát ez egyáltalán nem magyar, vagy lengyel sa­játosság -, az mégiscsak mu­tatja, hogy a kontinuitás rop­pant erős. Van az új könyvem­ben egy írás '93-ból, amiben azt mondom, hogy az MDF-et kétségtelenül le kell győzni; csak hát amit az MDF csinál, az két szempontból nem tetszik az embereknek: nekem azért, mert túlságosan hasonlít a ké­sei Kádár-korszakra, másoknak meg azért, mert nem eléggé. • 1992? - Az egyik legsötétebb esz­tendő. A magyar demokrácia eddigi életének legrosszabb éve. Október 23. A belügy­miniszter által - finoman szól­• Itt egy republikánus beszél TGM ós a más világ va - befolyásolt tüntetés a köztársasági elnök ellen. Ko­moly fenyegetések érték a szó­lás- és sajtószabadságot, úgy nézett ki, hogy Csurka István befolyása alá kerül a kormány­párt, aztán az ország. Ez volt az az esztendő, amikor kide­rült, hogy a demokrácia igaz­gatásával megbízott politikai erők a demokrácia megszün­tetésére törekszenek. Szeren­csénkre nem volt emögött iga­zából koncepció, csak csapko­dás. Ma látjuk. Az akarat per­sze nem hiányzott, csak a te­hetség. Megúsztuk, amiben benne volt valamiképpen a magyar nép passzív ellenállása is. • Nagy meglepetés nem érhette, hiszen mindig is tudta, liogy a konzervatív kormány nem azt fogja csinálni, amit ön akar... - Bocsánat, a konzervatív én vagyok, nem ők. Olvassa a könyvemet! Az MDF emberei alapvetően baloldali naciona­listák. Akiknek a történelmi hagyományok iránt annyira nincs érzékük, hogy képesek összekeverni őket. Hogy lehet valaki egyszerre kuruc és me­het el a Horthy-temetésre és barátkozhat a Habsburgokkal? Valaki vagy kuruc, vagy hor­thysta; vagy kuruc, vagy legiti­mista. A kettő együtt nem le­het. • 1994? - Bizarrnak ígérkezik. Ne­kem ez a búcsú esztendeje. Alig voltam itthon. Februárban Kanadában előadókörúton, aztán Chicagóban három hó­napig, történetfilpzófiát taní­tottam az egyetemen; ősztől pedig Berlinben leszek egy kutatóintézetben. • A Parlament alakuló ülésén mint vendég ült a karzaton; milyen benyomá­sokat szerzett? - Micsoda tömeg! - ez volt az egyik fő benyomásom. Na­gyon sokan vannak a szocia­lista képviselők. És hát nagyon kicserélődött a Parlament, a legtöbb arcot nem ismerem. • Ambivalens? - Nyilván nem örülök neki, hogy a szocialisták nyerték a választást, de helyeslem a koalíciót, ebben a helyzetben én sem tudnék jobbat kisütni. Nehéz korszak következik, ami csendesebb, nyugodtabb ­unalmasabb lesz, mint a ko­rábbi. Ránk fér némi nyuga­lom, főleg mert nagy gazdasági megpróbáltatások jönnek. Az emberek még mindig nem tudják, milyen komoly a hely­zet, teljesen alaptanul a leg­optimistább várakozások van­nak. Döbbenten veszem tudo­másul, hogy a különféle is­merőseim, szomszédaim miket beszélnek a személyes ter­véikről! Azt gondolják például, hogy jövőre külföldre fognak utazni! Hát ez érdekes. Nya­ralni? Az ország egyszerűen nem termel. Az államkassza üres. El vagyunk adósodva. A legnagyobb bajok vannak, a legnagyobb szigorra lesz szükség, minden költekezés visszafogására, minden kel­lemesség abszolút megszün­tetésére. • Akkor nem bánja, hogy nem lesz benne? - Nem ezért nem vagyok benne. A közéletben számos szerep létezik, nekem pedig hi­ányoznak bizonyos képessé­geim az operatív politizálás­hoz. Rá tudom magam kény­szeríteni. de másokban ez a képesség sokkal természete­sebben megvan. Azt gondo­lom, elemző kritikusokra szük­ség van, pláne olyanokra aki­ket elég nehéz megvesztegetni. Nem kívánok távozni a magyar közéletből. A politika nem pusztán azoknak a dolga, akik a kormányban, a parlamenti irodákban, vagy önkormány­zati hivatalokban dolgoznak, hanem minden állampolgáré. Akik között vannak aktívab­bak, mint én is, aki politikai esszéket írok, mert ez testhez­állóbb nekem, mint a nagyobb korlátozottságot jelentő párt­politikusi szerepek. • Különösen, hogy kül­földről fogja szemlélni, amint mi itt lemondunk mindenfajta kényelmes­ségekről. - Azt gondolja, nem tudok aggódni? Még sose volt sze­relmes olyan olyan valakibe, aki távol volt? Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents