Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-06 / 130. szám

HÉTFŐ, 1994. JÚN. 6. RIPORT 7 De ha Jő leszek? És akkor jól megbüntet a közlekedési rendőr, a közterület-felügyelő, az adóhivatal... Ki van még, mi van még, aki és ami arra vadászik, hogy büntetéspénzt szedjen tőlem? Biztos, hogy van, csak nem jut az eszembe, mert alapvetően jóindulatú és jóhiszemű honpolgár vagyok. Nem úgy, mint a különféle hatóságok, amelyek alapvető célja még mindig nem az, hogy megelőzzék, hogy én valami rosszat csináljak. Hanem kilesik, kivárják a pillanatot, amikor elkövettem, és lecsapnak rám. Nyilván nem kell az államkasszába az a kis mani, de ettől ez még hüllőszokás. Ezért jutott eszembe: figyeljék azt is, amikor jó vagyok. Milyen szép is volna, ha a közterület-felügyelők mindannyiszor fölírnának, ahányszor azt látják, hogy a szeméttartóba dobom, ami odavaló. Netán arra vetemedem, hogy fölveszem a más szemetjét, és azt is a helyére teszem. És ha háromszor tetten értek, miközben ilyesmiket követek el, megkapnám az önkormányzat köszönőlevelét. Ha pedig nem kap el a traffipax, mert mondjuk betartom, amit kell, utánam száguldana a motoros rendőr, és átnyújtana egy szál rózsát. Pláne, ha ráadásul őrmesterlány lenne az a szépséges zsaru. Hogy tudnám szeretni! Még egy puszit is nyomnék a bukósisakjára, ha nem tiltja a szolgálati szabályzat, és ha hagyná. Nem beszélve az illatos adós lányokról, akik úgy érzik, ők nem adósak nekem azért, mert én nem tartozom nekik, mert velem nincs gondjuk. Kedves kisasszonyok, rosszul tetszenek érteni! Bizony, olykor mindnyájunknak jólesne a megtisztelő „kiváló adófizető" cím. Édes hatóságok! Tessék néha szeretni is bennünket. Sok-sok hajtóvadászatot megélt sok-sok nyúl nevében, a kéretlen szószóló. Zelei Miklós A SZAB hirei Június 6-án 1 1 órától, a JATE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéke Nagy László kandidátusi házi védését rendezi meg. Június 7-én 10 órától, az Analitikai és Környezetvédelmi Munkabizottság tudományos ülésre várja az érdeklődőket. Burger Kálmán akadémikus jellemzi ezen ülésen a Környezet- és Természetvédelmi Kutatási és Oktatási Regionális Centrumot, majd tanszéki bemutatkozásokra kerül sor, s ezt követően hét szakmai előadás hangzik el. Június 8-án 16 órától, a Fogászati és Szájsebészeti Munkabizottság tartja alakuló ülését. Június 9-én 14 órától, a SZOTE Tudományos Bizottsága és a Belgyógyászati Intezív Osztály dr. Csanády Miklós professzor elnökletével Verzár Zsófia „A különböző terheléses vizsgálatok jelentősége a rate adaptive pacemakerek optimális programozásában" című kandidátusi értekezése házi védésének ad helyt. 15 órától a SZAB Klubtanácsa az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkba kirándulást szervez, melynek keretében a Fesztykörképet nézik meg az érdeklődők, valamint a program befejezéseként a Fehértói Halászcsárdában vesznek részt az önköltséges vacsorán. Indulás a SZAB-székház elől - Szeged, Somogyi u. 7. - pontosan 15 órakor. A csoporthoz saját gépkocsival is lehet csatlakozni. (Folytatás az I. oldalról) A Dugonics téri kereskedőkkel beszélgetve szinte egyöntetű a vélemény: túlkínálat alakult ki a hazai piacon, amelynek csillapítására a könyvéhes olvasónak nincs pénze. A kereskedők/bár még számítanak a hétvégi és hételeji könyvheti napokra, előre látják, hogy forgalmuk nem éri el az elmúlt évek forgalmát. Pedig összehasonlítva még az elmúlt évekkel is, idén kevesebb. majdhogynem feleannyi stand áll az egyetem előtt. A túlkínálat tehát csupán relatív, a vásárlóerőhöz mért, hiszen sokan vennének, de pénztárcájuk nem engedi. Ha megállunk egy-egy stand előtt és az érdeklődőket nézzük, a könyvpiac új vásárlói szokását figyelhetjük meg. A potenciális vevő előbb nézi meg a könyv árát, s csak aztán lapoz bele. A hátoldali borítón pedig olyan árat talál, amelyik három és fél, négyszerese a pár évvel ezelőttinek. Hiába ugyanakkora az árnövekedés, mint például a parizernek, a könyvvásárlók ezt a különbséget nem viselik el. A kereskedők szerint is a gyermekkönyveké a legjellemzőbb helyzet. Nagyon szép kiadású, színvonalas könyvek, de megvásárolhatatlanul drágák. Nem olcsóbb a költészet sem. Baudelaire ismét kiadott versciklusa, A romlás virágai, csaknem 500 forintba, Rilke mini-verskötete csaknem 300ba kerül. Az első napon szinte mindenütt megkapható Szép versek 93 és a magyar prózai Körkép már alig található. Nem véletlenül: egyedül e két kötet kapható könyvheti kedvezményes áron. A kereskedők tapasztalata szerint csökkent ugyan a kommersz olvasmányok iránti kereslet, de még mindig ezek fogynak a legjobban. Hamar népszerű lett Anton de Saint Etienne A kis herceg visszatér című, Saint Exupéry emlékére írt könyve (300 forint fölött) és halála után Antall József művei is kelendőek (majdnem 1000 forint), valamint az az album, amelyet Antall József élete képekben címmel adtak ki. A könyvhét egyben a könyvpiac állapotát is jelzi. Az utóbbi évek strukturális váltása A potenciális vevg előbb nézi meg a könyv árát. s csak aztán lapoz bele. (Fotó: Sehmidt Andrea) • Ünnepi könyvhét 1994 A látogatók alig harmada vásárol komoly konkurenciát eredményezett a piacon. Ilyen túlkínálat mellett a szakmában járatos kereskedők azt sem bánnák, ha a könyveladás az utcáról a boltokba szorulna vissza. Ők mondják: az utcai konjunktúralovagok a boltokban nem érvényesülnének, hiszen miféle könykereskedő az, akitől a vásárló Hrabalt kér, a kereskedő pedig nem is hallott róla. Az árak persze a boltban sem kisebbek: ott is a vásárló zsebére megy a játék. A könyvheti standok között beszélgetve Szuromi Pál művészeti író fogalmazta az általános véleményt: - Sajnos a nálunk kialakult vállalkozói réteg egyelőre nem tartozik kimondottan a kultúrapártoló szférába, akiknek pedig komoly pozíciójuk lehetne, a könyvvásárló értelmiség gyalázatosan alul van fizetve. Annus József szocialista országgyűlési képviselő, a Tiszatáj főszerkesztője már a Parlamentben is régi lobbistának számít, ami a magyar szépirodalom kiadásának megmentését illeti. Könyvhétnyitó beszédében is a nagyobb állami szerepvállalást értékelte követendő útként. - Amikor az állam kivonult a könyvkiadásból, már láttuk, hogy itt gondok lesznek. Hiába léptünk a piacgazdaság útjára, Magyarországon nincs még meg az az erős vállalkozói réteg, amelyiktől okkal elvárható lenne, hogy szponzorálja a kultúrát. Ezt vagy adókedvezményekkel lehet inspirálni, vagy olyan irányított adózással, amelyikben az MSZP is gondolkodik. Nevezetesen úgy, hogy az általam kötelezően befizetett személyi jövedelemadó például két százalékát szabadon használhassam fel. Egyházat, folyóiratot, színházat, zenekart támogathassak vele. De egymagában ez sem elég, állami szerepvállalásra is szükség van. 1990-ben mi próbáltuk megmenteni a Szépirodalmi Könyvkiadót. Más frakciókbeli társaimmal is lobbiztam ezügyben, de végül nem sikerült. Mindösszesen 40 millió forinton múlt-a talpraállítás. Ahogy normális, hogy nem piaci alapon működő nemzeti operaházunk van, ugyanilyen normális, hogy legyen egy nemzeti kiadónk is, amely viszonylag elérhető áron klasszikusokat ad ki. Ma viszont már a 40 millió többszöröse kellene. • Mennyire felel meg az ízlésének a könyvhét kínálata? - Még mindig jelen van a selejt, de most már föltűnnek a jó művek is. Néhány kiadó, mint a Századvég, vagy a Jelenkor megerősödött, és úgy látszik, hogy nagyon drágán, de a minőség is kezd megjelenni. • Mit lehetne tenni azért, hogy ezeknek a könyveknek valamelyest emberibb léptékű áraik legyenek? - A minőségi irodalmat lehetne erőteljesebben államilag támogatni. Tudniillik a Magyar Könyvalapítványnak most is van pénze, de olyan kevés, hogy nem tud hozzájárulni az árak érezhető csökkenéséhez. Csak arra elég, hogy az a nyomorult szerző némi honoráriumot kapjon és a nyomdát ki tudja fizetni, mert ha egy könyvre adnak 150-200 ezer forint támogatást, az nyilván csak a kiadások egy része. Nem beszélve a terjesztésről, ahol hallottam már 52 százalékos terjesztési díjakat is olyan kurrens könyveknél, amelyeket két hét alatt el kell adni. Sőt a többi is kezd ehhez igazodni, tehát elképesztően magas terjesztési százalékok rakódnak az árra, amit megint mi, a vásárlók fizetünk meg. Itt kellene rendet csinálni és akkor szerintem megállítható lesz a további áremelkedés. Panek József Alacsonyan szálltak a sidhik • Hamisító a határon Az étolaj nem halkonzerv (Folytatás az 1. oldalról) Megtudtuk, hogy az egésznek a lényege a nagyon mély, tizenöt-húsz perces pihenés és a szigorú mentális tréning; hallottunk az egyesült mezőről, a stresszcsökkentő hatásról, elménk réteges felépítéséről, agyunk fázis-koherenciájáról, valamint a levitáció három szakaszáról: a szökdécselésről, a lebegésről meg az irányított repülésről. „Ne várjanak csodákat - hívta fel a figyelmünket a fiatal tanár a várva várt esemény előtt -. mert amit.látni fognak, az csak a TMSIDHI első fázisa." Eljött a pillanat, amit annyira óhajtottunk: izgalom a tetőfokon-szemek a szőnyegenverejték a tenyérben-Newton a sfrban-levitátorok (7) lótuszülésben=öt meztéláb, kettő pedig fehér frottír fuszekliben. Mély koncentráció. Csend. A testben elindulnak a stresszoldó folyamatok. Szél se lebben, légy se zümmög, szúnyog se, csak a mellettem álló gyomra korog. így telik el majd' tíz perc. Még mindig korog. A sidhik lassan elkezdik magukat finoman ringatni, ...és...és az egyik hirtelen helyből felugrik huszonkét és fél centiméterre. de azonnyomban vissza is huppan. Először azt hiszem, hogy szerencsétlennek nem sikerült ott maradnia a levegőben, de rám cáfolnak a többiek, mert ők is elkezdenek ugrálni, szökdécselni a szőnyegen, mint a békák. Egy se marad fenn a levegőben, pedig a rendkívüli eseményt hirdető plakátokon úgy ábrázolták a rendezők a levitátort, mint aki az emberek feje fölött lebeg egy méterrel. (Csak emlékeztető a plakátra: fent a mosolygó jógi, alant meg a csudálkozó, mutagató, „oda nézz, ecsém!" tömeg. Középütt meg a csalogató: Jóga-repülő bemutató). A lényeg: sidhijeink kábé tizenöt percig pattogtak le s föl, mint a kattogatott pukorica az életet jelentő puhaságon. Egyikük, szegény, hiába volt tudatánál - ugyanis mint később megtudtuk, annál vannak, és nem transzban, mint ahogy azt gondoltuk mi nem sidhik -, nem sok hiányzott, hogy neki ne ugorjon a cserepes virágoknak. Hogy sértődés ne essék, gyorsan hozzáteszem: a haladók túlszárnyalták a huszonkét és fél, s voltak olyanok, akik harminc-harmincöt, sőt (!) harmincnyolc centiméterre is el tudtak rugaszkodni a földtől. A bemutató végén olyan oroszlánszag terjengett az aulában, mint egy hetedikes fiú-tornaöltözőben. Később felvilágosított bennünket Fodor András TM-tanár, egykor volt gépészmérnök-hallgató, hogy a sidhik nem azért izzadtak le, s nem azért lihegtek, mert ez a mutatvány számukra fizikailag megerőltető, szó sincs erről, hanem azért, mert boldogok, s örömet jelent számukra az ugra-bugra. „Amit valójában megéltek, azt nem láthattuk" mondta Fodor. „Ha lett volna egy enkefalográfunk, akkor objektíven végig tudtuk volna kísérni az agyműködésüket, így azonban csak a szubjektivitás marad." Megtudtuk még Fodor TMtanártól. hogy „mindannyiunk fejében emberi idegrendszer van", továbbá azt, hogy szeretnének létrehozni Magyarországon egy 330, Szegeden pedig egy 50 fős jóga-repülő csoportot. Hogy miért pont ennyit? Nos, Maharishi Mahesh számítása szerint, ha egy város lakossága egy százalékának a négyzetgyöke - ha Szegeden 180 ezer fővel számolunk, akkor ez a szám 42.426 - rendszeresen gyakorolja a TM-programot, akkor szignifikáns változás áll be a kollektív tudatban. így csökkenthetők a negatív tendenciák. például a bűnözés. Az Egyesült Államokban, hol máshol, már végeztek is ilyen , programot, és Washingtonban állítólag húsz százalékkal csökkent a bűnözés. Fodor TM-tanár azt is elmondta: ha a Tisza-partján 7000 ember csinálná folyamatosan a TMprogramot, akkor Boszniában csökkenne a feszültség, s a harcoló felek előbb-utóbb békét kötnének. A Jóga-repülő bemutató a kétkedő közönség kérdéseivel ért véget. Sz. C. Sz. Nemzetközi jogi kötelezettség megszegése miatt-indított eljárást a rendőrség S. Jaroslav 30 éves cseh állampolgár ellen. A Turnov városából származó gépkocsivezető Röszkénél kilépésre jelentkezett, s átadta a pénzügyőröknek a vámvizsgálatra írásbeli árunyilatkozatát. Benyújtotta azt az ENSZengedélyt is, amely 21 120 liter étolaj kiszállítására szólt, Szerbia területére. A vámosok ellenőrizték az ENSZ-engedélyt saját nyilvántartásukban, s rájöttek, hogy azzal a számmal halkonzerv szállítására állítottak ki dokumentumot. Igénybe vették az ENSZ vámtanácsadó miszszióját is; a szakemberek a brüsszeli nyilvántartást is ellenőrizték, s megerősítették a gyanút, miszerint a halkonzerv nem lehet étolaj ... A teherkocsit és az étolajszállftmányt lefoglalták. Egy VIP a Kárász utcában Kárász utca, szombat kora délután. A magasban felhőátvonulás, záporeső ígérete. A gyér járókelők között, az árnyékos oldalon feltűnik egy kétméteres férfi. Farmeröltözékével, tehenész-legény kalapjával beolvadna a kirakatok kínálatába, ha zakóján nem fityegne a kitűző: VIP (nagyon fontos személy). Valahol. „Kibocsájtó" lehet..., mondjuk, de minek találgatni - nem zárható ki egyetlen jeles szegedi, hétvégi rendezvény sem. Megilletődve lépegetek mögötte. Kevésbé befolyásolható az a nyolc év körüli srác, aki apjával kézenfogva sétál velünk szembe: - Apa, a bácsi is a gyermekházból jött? - Lehet, de a fityegője alapján úgy látom, egy nyugati kalapgyár legértékesebb reklámembere. Az is fontos tevékenység. Nem tudhatja, hogy a Kárász utcán ő nem eléggé VIP - itt a viperák tarolnak... Kikre gondolhatott a családapa...? P. s.