Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-06 / 130. szám

HÉTFŐ, 1994. JÚN. 6. RIPORT 7 De ha Jő leszek? És akkor jól megbüntet a közlekedési rendőr, a közte­rület-felügyelő, az adóhivatal... Ki van még, mi van még, aki és ami arra vadászik, hogy büntetéspénzt szedjen tő­lem? Biztos, hogy van, csak nem jut az eszembe, mert alapvetően jóindulatú és jóhiszemű honpolgár vagyok. Nem úgy, mint a különféle hatóságok, amelyek alapvető célja még mindig nem az, hogy megelőzzék, hogy én va­lami rosszat csináljak. Hanem kilesik, kivárják a pillana­tot, amikor elkövettem, és lecsapnak rám. Nyilván nem kell az államkasszába az a kis mani, de ettől ez még hüllő­szokás. Ezért jutott eszembe: figyeljék azt is, amikor jó vagyok. Milyen szép is volna, ha a közterület-felügyelők mind­annyiszor fölírnának, ahányszor azt látják, hogy a szemét­tartóba dobom, ami odavaló. Netán arra vetemedem, hogy fölveszem a más szemetjét, és azt is a helyére teszem. És ha háromszor tetten értek, miközben ilyesmiket követek el, megkapnám az önkormányzat köszönőlevelét. Ha pedig nem kap el a traffipax, mert mondjuk betartom, amit kell, utánam száguldana a motoros rendőr, és átnyújtana egy szál rózsát. Pláne, ha ráadásul őrmesterlány lenne az a szépséges zsaru. Hogy tudnám szeretni! Még egy puszit is nyomnék a bukósisakjára, ha nem tiltja a szolgálati sza­bályzat, és ha hagyná. Nem beszélve az illatos adós lán­yokról, akik úgy érzik, ők nem adósak nekem azért, mert én nem tartozom nekik, mert velem nincs gondjuk. Kedves kisasszonyok, rosszul tetszenek érteni! Bizony, olykor mindnyájunknak jólesne a megtisztelő „kiváló adófizető" cím. Édes hatóságok! Tessék néha szeretni is bennünket. Sok-sok hajtóvadászatot megélt sok-sok nyúl nevében, a kéretlen szószóló. Zelei Miklós A SZAB hirei Június 6-án 1 1 órától, a JATE Optikai és Kvantum­elektronikai Tanszéke Nagy László kandidátusi házi vé­dését rendezi meg. Június 7-én 10 órától, az Analitikai és Környezetvé­delmi Munkabizottság tudomá­nyos ülésre várja az érdeklődő­ket. Burger Kálmán akadémi­kus jellemzi ezen ülésen a Kör­nyezet- és Természetvédelmi Kutatási és Oktatási Regionális Centrumot, majd tanszéki be­mutatkozásokra kerül sor, s ezt követően hét szakmai előadás hangzik el. Június 8-án 16 órától, a Fo­gászati és Szájsebészeti Mun­kabizottság tartja alakuló ülé­sét. Június 9-én 14 órától, a SZOTE Tudományos Bizottsá­ga és a Belgyógyászati Intezív Osztály dr. Csanády Miklós professzor elnökletével Verzár Zsófia „A különböző terhelé­ses vizsgálatok jelentősége a rate adaptive pacemakerek optimális programozásában" című kandidátusi értekezése házi védésének ad helyt. 15 órától a SZAB Klubtanácsa az Ópusztaszeri Nemzeti Emlék­parkba kirándulást szervez, melynek keretében a Feszty­körképet nézik meg az érdek­lődők, valamint a program be­fejezéseként a Fehértói Halász­csárdában vesznek részt az önköltséges vacsorán. Indulás a SZAB-székház elől - Sze­ged, Somogyi u. 7. - pontosan 15 órakor. A csoporthoz saját gépkocsival is lehet csat­lakozni. (Folytatás az I. oldalról) A Dugonics téri kereske­dőkkel beszélgetve szinte egy­öntetű a vélemény: túlkínálat alakult ki a hazai piacon, amelynek csillapítására a könyvéhes olvasónak nincs pénze. A kereskedők/bár még számítanak a hétvégi és hét­eleji könyvheti napokra, előre látják, hogy forgalmuk nem éri el az elmúlt évek forgalmát. Pedig összehasonlítva még az elmúlt évekkel is, idén keve­sebb. majdhogynem feleannyi stand áll az egyetem előtt. A túlkínálat tehát csupán relatív, a vásárlóerőhöz mért, hiszen sokan vennének, de pénztárcá­juk nem engedi. Ha megállunk egy-egy stand előtt és az érdeklődőket nézzük, a könyv­piac új vásárlói szokását fi­gyelhetjük meg. A potenciális vevő előbb nézi meg a könyv árát, s csak aztán lapoz bele. A hátoldali borítón pedig olyan árat talál, amelyik három és fél, négyszerese a pár évvel ez­előttinek. Hiába ugyanakkora az árnövekedés, mint például a parizernek, a könyvvásárlók ezt a különbséget nem viselik el. A kereskedők szerint is a gyermekkönyveké a legjel­lemzőbb helyzet. Nagyon szép kiadású, színvonalas könyvek, de megvásárolhatatlanul drá­gák. Nem olcsóbb a költészet sem. Baudelaire ismét kiadott versciklusa, A romlás virágai, csaknem 500 forintba, Rilke mini-verskötete csaknem 300­ba kerül. Az első napon szinte mindenütt megkapható Szép versek 93 és a magyar prózai Körkép már alig található. Nem véletlenül: egyedül e két kötet kapható könyvheti ked­vezményes áron. A kereskedők tapasztalata szerint csökkent ugyan a kommersz olvasmá­nyok iránti kereslet, de még mindig ezek fogynak a leg­jobban. Hamar népszerű lett Anton de Saint Etienne A kis herceg visszatér című, Saint Exupéry emlékére írt könyve (300 forint fölött) és halála után Antall József művei is kelendőek (majdnem 1000 forint), valamint az az album, amelyet Antall József élete képekben címmel adtak ki. A könyvhét egyben a könyvpiac állapotát is jelzi. Az utóbbi évek strukturális váltása A potenciális vevg előbb nézi meg a könyv árát. s csak aztán lapoz bele. (Fotó: Sehmidt Andrea) • Ünnepi könyvhét 1994 A látogatók alig harmada vásárol komoly konkurenciát eredmé­nyezett a piacon. Ilyen túlkíná­lat mellett a szakmában járatos kereskedők azt sem bánnák, ha a könyveladás az utcáról a boltokba szorulna vissza. Ők mondják: az utcai konjunktú­ralovagok a boltokban nem érvényesülnének, hiszen miféle könykereskedő az, akitől a vásárló Hrabalt kér, a keres­kedő pedig nem is hallott róla. Az árak persze a boltban sem kisebbek: ott is a vásárló zse­bére megy a játék. A könyvheti standok között beszélgetve Szuromi Pál művészeti író fogalmazta az általános véle­ményt: - Sajnos a nálunk kia­lakult vállalkozói réteg egye­lőre nem tartozik kimondottan a kultúrapártoló szférába, akiknek pedig komoly pozí­ciójuk lehetne, a könyvvásárló értelmiség gyalázatosan alul van fizetve. Annus József szocialista országgyűlési képviselő, a Tiszatáj főszerkesztője már a Parlamentben is régi lobbis­tának számít, ami a magyar szépirodalom kiadásának meg­mentését illeti. Könyvhétnyitó beszédében is a nagyobb álla­mi szerepvállalást értékelte követendő útként. - Amikor az állam kivonult a könyvkiadásból, már láttuk, hogy itt gondok lesznek. Hiába léptünk a piacgazdaság útjára, Magyarországon nincs még meg az az erős vállalkozói réteg, amelyiktől okkal elvár­ható lenne, hogy szponzorálja a kultúrát. Ezt vagy adóked­vezményekkel lehet inspirálni, vagy olyan irányított adózás­sal, amelyikben az MSZP is gondolkodik. Nevezetesen úgy, hogy az általam kötelező­en befizetett személyi jövede­lemadó például két százalékát szabadon használhassam fel. Egyházat, folyóiratot, színhá­zat, zenekart támogathassak vele. De egymagában ez sem elég, állami szerepvállalásra is szükség van. 1990-ben mi pró­báltuk megmenteni a Szép­irodalmi Könyvkiadót. Más frakciókbeli társaimmal is lobbiztam ezügyben, de végül nem sikerült. Mindösszesen 40 millió forinton múlt-a talpra­állítás. Ahogy normális, hogy nem piaci alapon működő nemzeti operaházunk van, ugyanilyen normális, hogy legyen egy nemzeti kiadónk is, amely viszonylag elérhető áron klasszikusokat ad ki. Ma vi­szont már a 40 millió több­szöröse kellene. • Mennyire felel meg az ízlésének a könyvhét kí­nálata? - Még mindig jelen van a selejt, de most már föltűnnek a jó művek is. Néhány kiadó, mint a Századvég, vagy a Je­lenkor megerősödött, és úgy látszik, hogy nagyon drágán, de a minőség is kezd meg­jelenni. • Mit lehetne tenni azért, hogy ezeknek a könyveknek valamelyest emberibb lép­tékű áraik legyenek? - A minőségi irodalmat le­hetne erőteljesebben államilag támogatni. Tudniillik a Magyar Könyvalapítványnak most is van pénze, de olyan kevés, hogy nem tud hozzájárulni az árak érezhető csökkenéséhez. Csak arra elég, hogy az a nyo­morult szerző némi honorári­umot kapjon és a nyomdát ki tudja fizetni, mert ha egy könyvre adnak 150-200 ezer forint támogatást, az nyilván csak a kiadások egy része. Nem beszélve a terjesztésről, ahol hallottam már 52 százalékos terjesztési díjakat is olyan kurrens könyveknél, amelyeket két hét alatt el kell adni. Sőt a többi is kezd ehhez igazodni, tehát elképesztően magas terjesztési százalékok rakódnak az árra, amit megint mi, a vásárlók fizetünk meg. Itt kellene rendet csinálni és akkor szerintem megállítható lesz a további áremelkedés. Panek József Alacsonyan szálltak a sidhik • Hamisító a határon Az étolaj nem halkonzerv (Folytatás az 1. oldalról) Megtudtuk, hogy az egész­nek a lényege a nagyon mély, tizenöt-húsz perces pihenés és a szigorú mentális tréning; hallottunk az egyesült mezőről, a stresszcsökkentő hatásról, elménk réteges felépítéséről, agyunk fázis-koherenciájáról, valamint a levitáció három szakaszáról: a szökdécselésről, a lebegésről meg az irányított repülésről. „Ne várjanak cso­dákat - hívta fel a figyelmün­ket a fiatal tanár a várva várt esemény előtt -. mert amit.lát­ni fognak, az csak a TM­SIDHI első fázisa." Eljött a pillanat, amit annyi­ra óhajtottunk: izgalom a tető­fokon-szemek a szőnyegen­verejték a tenyérben-Newton a sfrban-levitátorok (7) lótuszü­lésben=öt meztéláb, kettő pedig fehér frottír fuszekliben. Mély koncentráció. Csend. A testben elindulnak a stresszol­dó folyamatok. Szél se lebben, légy se zümmög, szúnyog se, csak a mellettem álló gyomra korog. így telik el majd' tíz perc. Még mindig korog. A sidhik lassan elkezdik magukat finoman ringatni, ...és...és az egyik hirtelen helyből felugrik huszonkét és fél centiméterre. de azonnyomban vissza is huppan. Először azt hiszem, hogy szerencsétlennek nem si­került ott maradnia a levegő­ben, de rám cáfolnak a többiek, mert ők is elkezdenek ugrálni, szökdécselni a szőnyegen, mint a békák. Egy se marad fenn a levegőben, pedig a rendkívüli eseményt hirdető plakátokon úgy ábrázolták a rendezők a levitátort, mint aki az emberek feje fölött lebeg egy méterrel. (Csak emlékez­tető a plakátra: fent a mosoly­gó jógi, alant meg a csudál­kozó, mutagató, „oda nézz, ecsém!" tömeg. Középütt meg a csalogató: Jóga-repülő bemu­tató). A lényeg: sidhijeink kábé tizenöt percig pattogtak le s föl, mint a kattogatott pukorica az életet jelentő puhaságon. Egyikük, szegény, hiába volt tudatánál - ugyanis mint ké­sőbb megtudtuk, annál vannak, és nem transzban, mint ahogy azt gondoltuk mi nem sidhik -, nem sok hiányzott, hogy neki ne ugorjon a cserepes virágok­nak. Hogy sértődés ne essék, gyorsan hozzáteszem: a hala­dók túlszárnyalták a huszonkét és fél, s voltak olyanok, akik harminc-harmincöt, sőt (!) harmincnyolc centiméterre is el tudtak rugaszkodni a földtől. A bemutató végén olyan orosz­lánszag terjengett az aulában, mint egy hetedikes fiú-torna­öltözőben. Később felvilá­gosított bennünket Fodor András TM-tanár, egykor volt gépészmérnök-hallgató, hogy a sidhik nem azért izzadtak le, s nem azért lihegtek, mert ez a mutatvány számukra fizikailag megerőltető, szó sincs erről, hanem azért, mert boldogok, s örömet jelent számukra az ugra-bugra. „Amit valójában megéltek, azt nem láthattuk" ­mondta Fodor. „Ha lett volna egy enkefalográfunk, akkor objektíven végig tudtuk volna kísérni az agyműködésüket, így azonban csak a szubjekti­vitás marad." Megtudtuk még Fodor TM­tanártól. hogy „mindannyiunk fejében emberi idegrendszer van", továbbá azt, hogy sze­retnének létrehozni Magyaror­szágon egy 330, Szegeden pe­dig egy 50 fős jóga-repülő cso­portot. Hogy miért pont ennyit? Nos, Maharishi Ma­hesh számítása szerint, ha egy város lakossága egy százalé­kának a négyzetgyöke - ha Szegeden 180 ezer fővel szá­molunk, akkor ez a szám 42.426 - rendszeresen gya­korolja a TM-programot, akkor szignifikáns változás áll be a kollektív tudatban. így csök­kenthetők a negatív tenden­ciák. például a bűnözés. Az Egyesült Államokban, hol máshol, már végeztek is ilyen , programot, és Washingtonban állítólag húsz százalékkal csökkent a bűnözés. Fodor TM-tanár azt is elmondta: ha a Tisza-partján 7000 ember csi­nálná folyamatosan a TM­programot, akkor Boszniában csökkenne a feszültség, s a harcoló felek előbb-utóbb bé­két kötnének. A Jóga-repülő bemutató a kétkedő közönség kérdéseivel ért véget. Sz. C. Sz. Nemzetközi jogi kötelezettség megszegése miatt-indított eljárást a rendőrség S. Jaroslav 30 éves cseh állampolgár ellen. A Turnov városából származó gépkocsive­zető Röszkénél kilépésre jelentke­zett, s átadta a pénzügyőröknek a vámvizsgálatra írásbeli árunyilat­kozatát. Benyújtotta azt az ENSZ­engedélyt is, amely 21 120 liter ét­olaj kiszállítására szólt, Szerbia területére. A vámosok ellenőrizték az ENSZ-engedélyt saját nyilván­tartásukban, s rájöttek, hogy azzal a számmal halkonzerv szállítására állítottak ki dokumentumot. Igény­be vették az ENSZ vámtanácsadó miszszióját is; a szakemberek a brüsszeli nyilvántartást is ellen­őrizték, s megerősítették a gyanút, miszerint a halkonzerv nem lehet étolaj ... A teherkocsit és az étolaj­szállftmányt lefoglalták. Egy VIP a Kárász utcában Kárász utca, szombat kora délután. A magasban felhőát­vonulás, záporeső ígérete. A gyér járókelők között, az ár­nyékos oldalon feltűnik egy kétméteres férfi. Farmeröltö­zékével, tehenész-legény ka­lapjával beolvadna a kirakatok kínálatába, ha zakóján nem fi­tyegne a kitűző: VIP (nagyon fontos személy). Valahol. „Kibocsájtó" lehet..., mondjuk, de minek találgatni - nem zárható ki egyetlen jeles szege­di, hétvégi rendezvény sem. Megilletődve lépegetek mö­götte. Kevésbé befolyásolható az a nyolc év körüli srác, aki apjával kézenfogva sétál ve­lünk szembe: - Apa, a bácsi is a gyermek­házból jött? - Lehet, de a fityegője alapján úgy látom, egy nyugati kalapgyár legértékesebb rek­lámembere. Az is fontos tevé­kenység. Nem tudhatja, hogy a Kárász utcán ő nem eléggé VIP - itt a viperák tarolnak... Kikre gondolhatott a csa­ládapa...? P. s.

Next

/
Thumbnails
Contents