Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-04 / 129. szám

KINCSKERESŐ SZOMBAT, 1994. JÚN. 4. Egy negyedikes meseíró Nóvák Csilla a kisteleki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola negyedikes tanulója nyerte a „Mesét írok" vetélkedősorozat Csongrád megyei döntőjét. A csodagyermek című győztes meséjét lapunkban is közreadjuk, Csillát pedig iskolájában kerestük meg. - Fogalmazás órán mesét kellett írnunk, és az enyém olyan jól sikerült, hogy a tanár néni javasolta, jelentkezzek az iskolai versenyre. Négy kategória volt: „Verset írok", „Verset mondok", „Mesét írok"és a „Mesét mondok". A „Mesét írok"-kategóriát megnyertem, és utána a körzeti versenyen ötven meseíró közül is első lettem. A megyei döntőn már csak tizenhatan voltunk, ott is sikerült megszerezni az első helyezést. Osztályfőnököm, Borsikné Szabó Ildikó és édesanyám készített fel, nekik is köszönhetem, hogy győztem. - Miért szereted a meséket? - Amikor kicsi voltam, édesanyám rengeteg mesét olvasott fel nekem, akkor szerettem meg. A tévében is minden mesét megnézek. - És mikor írsz? - Otthon inkább olvasni szoktam, itt az iskolában, fogalmazás órákon írok meséket. - Szüleid mivel foglalkoznak? - Édesanyám óvónő, édesapám munkahelye megszűnt, így sajnos egyelőre munkanélküli. - Melyik a kedvenc mesekönyved? - Kettő is van: A kis hableány és a Micimackó. - Milyen meséket szeretsz legjobban? - Amelyikben elindul a legkisebb fiú vándorolni, és bejárja az egész világot. - Mi a legkedvesebb tantárgyad? - Több is van: fogalmazás, testnevelés, ének, matek és az olvasás. - Ezek szerint szeretsz iskolába járni... - Igen, korábban kitűnő voltam, de tavaly négyes lettem matekból. Remélem, idén sikerül majd kijavítanom. Azért is szeretem az iskolánkat, mert egyre szebb lesz. Régebben olyan fakó volt, most a tornatermet is kifestették. A kórusunk is híres lett. - Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - Régebben fodrász vagy kozmetikus akartam lenni, de most bizonytaan vagyok, még nem tudom. H. Zs. A csodagyermek Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyeken is túl, élt egy öregember a feleségével. Nagyon szegények voltak. Egyszer az asszony azt kérdi az urától: - Kedves uracskám, oly' egyedül vagyok, mikor te elmész fát vágni több napra is. Nem jobb lenne, ha lenne a háznál egy gyermek? A favágásban is tudna segíteni, és ami a legfontosabb, én sem lennék egyedül. Hát nem jó lenne? - Értsd meg asszony, nem tudnánk ellátni ruhával és élelemmel. Még egy kalapot sem tudok venni magamnak, olyan kevés a pénz. Az asszony sírva szaladt el a szobájába. Este pedig meggyújtotta a gyertyát, és elkezdte kérlelni az Urat: - Drága jó Istenkém, add, hogy legyen egy szép házunk, egy nagy kertünk, ami tele van tulipánokkal! És ami a legfontosabb, hogy hadd legyen egy kisbabám, bár az csoda lenne! Másnap az asszony, amikor felkelt, egy kis csöppség feküdt mellette, kint pedig tele volt az udvar tulipánnal, és egy csodálatos palotává változott a kunyhójuk is. Amikor a gyermek felnőtt, olyan ügyesen vágta a fát, hogy még az öregember is megcsodálta. Sőt olyan szép volt, hogy minden lány az ő felesége szeretett volna lenni. Választania kellett, ezért elhatározta, hogy azt a lányt veszi feleségül, aki a legjobban szereti a virágokat. Kalapjára tűzött egy bimbós tulipánt, s elindult szerencsét próbálni. Három évet, három hetet, három napot gyalogolt, míg rá nem talált a legszebb lányra, aki éppen egy ablakban fésülgette szép hosszú haját. - De szeretnék egy ilyen virágot a hajamba tűzni! mondta a lány. - Neked adom hát örökre - mondta a fiú. ő volt az a lány, aki olyan szépen beszélt a bimbós tulipánhoz, hogy az egyszeriben kitárta piros szirmait és csodálatosan virult a lány hajában. - Il^en lány kell nekem! gondolta a fiú akinek szeretetét még a virágok is megérzik. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet... Megszerették hát egymást, s már aznap megtartották az esküvőt, ahol mindenütt virág nyílt lábuk nyomán. Én is ott voltam, reggelig táncoltam, és másnap ezt a mesét írtam. Nóvák Csilla Osztatlan osztály. Ezt a fogalmat a szépemlékezetű, tanyasi iskolában tanulók, vagy tanítók ismerik igazán. Azt jelenti együtt, egy osztályteremben, egyidejűleg okulnak az elsősök és a nyolcadikosok. Azt hittem, ilyet már csak Erdély valamelyik eldugott falujában láthatok, de nerrftég kiderült, hogy pár kilométerre Szegedtől, Sándorfalván is létezik olyan suli, ahol egy levegőt szívnak picik és nagyok. Az intézményt így nevezik: az általánostól eltérő, speciális tantervű osztály. Azokat a nebulókat, akik nem felelnek meg az általános iskolai követelményeknek, ide íratják be a szülők. A tizenöt fős osztály a környékbeli falvakban és a tanyavilágban élő gyerekekből verbuválódott. A találkozás első percében kiderül, hogy énekelni mindenki szeret. Még Révész Pál tanár úr is, ő ráadásul pengetni is tud egy keveset. Kérésünkre rögtön hozza a gitárt és már zeng is dal a mexikói seriffről. Zsoltitól verset is hallunk, ötödikes barátunk hibátlanul kántálja az Anyám tyúkját. Az elsősöket alig lehet leállítani, mikor kérem, olvassanak nekünk valamit. Ferike még sírva is fakad, mert az ő produkciójára nem jut idő. A nagy fiúk türelmesen hallgatják a kicsik bemutatóját, csak egy idő után lesik az órájukat, mikor lehet már a buszhoz menni. Laci és Jani azóta elballagtak, ottjártunkkor Józsi, az egyetlen hetedikes, megmutatta nekünk a búA mexikói seriffről szól a dal csúztató beszéd „kéziratát". Zoli, az öccse, láthatóan büszke volt bátyja alkotására. Laci kertész lesz, a szülőknek nagy kertje, földje van. Janit felvették az alternatív iskolába. A többiek még nem gondolkodnak a pályaválasztáson. A picik, Tamás és Mónika tegezik a tanító bácsit, aki ezt szeJó hír a nintendo-kedvelőknek: míg tart a suli, tehát jövő hét szombatig, a Götz Babaházban (Szeged, Kárász u. 10.), a NINTENDONES, SZUPER NES, GAME BOY kazetták 10-20 százalékos kedvezménnyel vásárolhatók. „Kibújt a szög a zsákból; Köti az ebet a karóhoz; Le is út, fel is út; Több nap, mint kolbász; Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz" - így szól legutóbbi képrejtvényünk megfejtése. Ismét örömmel láttuk, milyen sokan írtatok nekünk. Kár, hogy nem küldhetünk mindenkinek ajándékot... Ocskó Éva és testvére, Ádám (Kiskundorozsma, Nap u. 11.) még le is rajzolta a megfejtéseket (ezekből mutatunk is egyet), köszönük szépen! S akik még nyertek: Miskolczi Mónika, Szeged, m Fotó: Gyenes Kálmán retettel fogadja. Sőt, még büszke Is a közvetlen kapcsolatra. Tőle a sírós gyerekek cukrot kapnak, vagy olyan feladatot, amivel el lehet terelni a figyelmet az egéritatás kiváltó okáról. - Ezek a gyerekek sokkal boldogabbak, mint a nagy létszámú osztályok tanulóimondja Révész tanár úr, miután a csapatot hazabocsátotta. - A legfontosabb számukra, hogy szeressék őket. Türelmet, odafigyelést, személyes törődést igényelnek mindnyájan. Az én csemetéim sokkal pontosabban jelzik a várható időjárás-változást, mint a legjobb műhold felvételek. Érzékenyek, ezért nagyon kell őket ismerni, és tudni, kinek mi a szokása, gyengéje. - A kollégái mit szólnak a tanár úr csöppet sem szokványos munkájához? - Nem tudom, mi a véleményük, de egyet bizonyosan tudok: megbecsülik a munkámat. Ebben az iskolában .három éve dolgozom, előtte a Rigó utcai fiúotthonban voltam nevelőtanár.Tíz évet pedig Kalocsán tanítottam, a javítónevelő intézetben. Szóval jutott rendesen az „átlagostól eltérő" pedagógus munkából. De az én alkatomhoz ez a tevékenység illik. A gyógypedagógiai szakot is azért végeztem el, mert szeretem a beteg gyerekeket, őket nehezebb megtanítani, mint az egészségeseket, s ez számomra igazi kihívás. Míg hallgattam a tanár urat, arra gondoltam, milyen viszonylagos fogalmak is ezek: „normális, az átlagostól eltérő, alternatív." S milyen jó, hogy a szeretet nem tesz különbséget emberke és emberke között. Pacsika Emília Ha jó bizonyítványt kaptok, már kérhetitek is aputanyut, biztosan tudtok majd választani. De ha esetleg nem annyira fényes az év végi „mérgesítő", akkor is szaladjatok el a Götzbe, mert ilyen lehetőség ritkán adódik! Szólásmondások - megfejtések, nyertesek Hársfa u. 107., Páder Balázs, Szeged, Kereszttöltés u. 22/A. V. 15., Márki Annamária, Tiszasziget, Móra Ferenc u. 23., Szekeres Zsolt, Tiszasziget, Szabadság u. 5., valamint Szabó Andrea és Beatrix, Szeged, Lomnici u. 45. II. 6. Gratulálunk, nyereményeiteket postán küldjük el! ^f-K TA^SI NYAR Ö^I TEL j) * + L + l Noi ne*/e/í Rajzainkból szép női címre: 6740 Szeged, Stenevek „olvashatók ki", persze csak hosszabb-rövidebb szemlélődés után. A megfejtéseket képeslapon küldjétek a következő fánia 10. A címzés mellé írjátok rá: „Kölyökrejtvény."Beküldési határidő: június 7. Jó mulatást!