Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-04 / 129. szám

SZOMBAT, 1994. JÚN. 4. A VÁROS 5 ml Mini a velőmag Jó megállni itt a téren, szemben a névadó szobrával, szemben Dugonics Andrással, ki megalkotta az első magyar regényt. Jó megállni itt a műveltség és tudomány vára előtt ezekben a kora nyári napokban a könyvsátrak között, jó megállni József Attila szobra mellett, s mindenkor emlékezni a zseniális ifjúra, kinek homlokára oly korán kiültek a csillagok, s aki örökérvényűén fogalmazta meg, miként is kellene ebben az országban nemzetben, társadalomban gondolkodni. Aki elménkbe véste, hogy a nemzet közös ihlet. E jelben kell most elmélyülnünk kultúránk és művészetünk ünnepein, eltávolodva kissé a politika hétköznapi lármájától. Paradoxon persze, hogy eltávolodni az ország nagy kérdéseitől mégsem tudunk, hiszen az ünnepelt csoda, a félezer évnél idősebb magyar könyv léte is függ a magyar gazdaság helyzetétől. További biztonságos léte is csak akkor álmodható meg, ha súlyos gondjaiból kilábal az ország. Pár éve szinte elsirattuk ezt az ötszázötven éves csodát. Úgy féltünk, hogy a reánkszabaduló piacgazdaság végképp bezárja a könyvesboltokat, hogy Ady helyett parfümöt, Móricz Zsigmond helyett szagos szappant áruljanak benne. Valljuk meg, félelmünk nem is volt alaptalan, mert történtek ehhez hasonló, ún. „profilmódosítások". A nehéz történelmi helyzetben a könyv mégis előbukkant a raktárak mélyéről, s hamarosan születtek újak is, jöttek sorban és friss nyomdaszagúan a világirodalom jelesei és az új magyar művek is. Méltatlan társaságban olykor, s - ami alighanem mindannyiunknak a legnagyobb fájdalom - igenigen drágán. Nem fordulhatunk hát el - ismétlém - finnyáskodva a társadalmi gondoktól, ha azt akatjuk, hogy irodalmunk színe-java, az emberiség közös nagy kincsestárának gyöngyszemei vékonypénzű diák, szerény jövedelmű tanár és - horribile dictu - nehéz helyzetbe jutott író számára is elérhetők legyenek. Az új politika formálóinak történelmi felelőssége, hogy ne csupán szép szavakkal, de célirányos cselekedettel is megteremtsék a magyar könyv biztonságos jövőjét. Korszerű, de hasznosabb támogatási rendszert, másféle adópolitikát, de — átmeneti korban ezt sem szégyen kimondani - nagyobb állami szerepvállalást is kívánunk mindehhez, hogy az érték eljusson a könyvtárakba, de eljuthasson a családi otthonokba is, mert az Ady-álmodta „kultúrás magyar" enélkül nem növekedhet föl. Könyv nélkül nincs valódi műveltség, könyv nélkül lehet, de talán nem érdemes élni. Ezekben az ünnepi pillanatokban sem tudunk tehát teljességgel megfeledkezni a napi gondokról. És ismételten és újra föltesszük a kérdést, ahogyan Vörösmarty föltette nagy gondolatsorában: vajon „ment-e a könyvek által a világ elébb?" Nem csupán a könyvheti varázslat, s nem a hivatalból kötelező hitvallás mondatja velünk, amikor így válaszolunk: csak a könyvek által, a tudomány és műveltség által tudott a világ előbbre jutni. A negyvenkét soros Biblia óta kinyomtatott sokmilliárdnyi ív mára bizonyára beterítené a föld felszínét. így is mondhatnánk tehát: az ember csak könyvekre állva érhette el a csillagokat. Hogy emberibb ember is vált belőle? Erre a kérdésre már félve válaszolunk. Régi és mai bombák dörrenése nyomja el gyakran a humánum halk kérdéseit szerte a világon. Régi és új szörnyűségek figyelmeztetnek, hogy messze még a valóságos emberi világ. De hiszem, hogy minden értékes művel, minden hiteles oldallal és mondattal közelebb juthatunk hozzá. Végezetül, amikor minden kedves érdeklődőnek jó válogatást és jó vásárlást kívánok, a borsos árak ellenére felidézem Gárdonyi Géza híres mondatát: „A könyvre adott pénz látszólag kidobott pénz. - Mint a vetőmag. " m Annus József • Elfogadták az emberek orvosuknak a szemük előtt fölcseperedett, hajdani kislányt? - Meg kellett küzdenem a tekintélyért. Kemény munka volt már azért is, mert akkoriban alapellátásra kevés orvosnő vállalkozott. • Lepényváros tanyavilágában gumicsizmában jártad a dűlőutakat? - Mikor hogy. A hőskorban gyalogoltam, kerékpároztam, de vittek szánkóval, szekérrel, belorusszal... m? - ...régi orosz traktorral is. • A betegség nem válogat a napszakokban: éjszakánként nem féltél? - Amikor ügyeltünk, a Warsava taxi elvitt a kövesút széléig, onnnan viszont gyalog kellett tovább mennünk. Ha a hozzátartozó nem várt, bizony reszkető lábbal tapostam a sarat, zseblámpával figyeltem, hova lépek. Számtalanszor hadakoztam a tanyai kutyákkal, s hogy a gazda megvédjen tőlük, s idejében észrevegyen, egy ordenáré rikító piros kendővel kötöttem be a fejem. Egyébként nem félek, ha hívnak, ma is kimegyek a perifériára. • Most, túl az ötvenen is vállalsz ügyeletet? - Ha tehetem, és vállalja valamelyik fiatal orvos, eladom az ügyeletemet. Ügyeltem eleget, hisz akinek nincs gyereke, arra mindig több teher hárul. • Újságíró-orvos házaspár életébe nem fért bele a gyerek? - Először valóban nem mentem gyereket világra hozni. Dr. Cseri Katalin Kitörés a szegénységből? „...rámegy a magánéletünk „Tudom, mit jelent szorongani." (Fotó: Somogyi Károlyné) Láttam magam előtt a példát, amikor az ügyeleti szoba ágyneműtartójában nevelődtek föl gyerekek, míg az anyjuk éhbérért dolgozott éjt nappallá téve. Az én életvitelem is strapás volt: rendelés, látogatás, adminisztráció. Számomra nem volt se ünnep, se vasárnap, se karácsony, se szilveszter. Ez benne is van a pakliban... De a gyerek az más. Ő időt és anyát igényel. Később, amikor már szerettem volna gyereket, nem lehetett. Fiatalon súlyos műtéten estem át... Orvosként akkor átéltem a kiszolgáltatottságot, az évekig tartó halálfélelmet. Azóta jobban megértem a rákos betegeket is, tudom, mit jelent szorongani, várni a véget... • Nevelőotthoni munkád során nem merült föl benned, hogy örökbe is fogadhatnál gyereket? - Nagyon szeretem, pusziigatom őket, de nem merem egyiket se közel engedni magamhoz. Tapasztalataim nem a legkedvezőbbek... • Volt egy szakasza az életednek, amikor kutyákat tenyésztettél. - Nem gyerekpótlék volt számomra a kutya, inkább hobbi. Kitűnő minősítésű pulijaimmal kiállításokra is jártunk. • Most egyedül élsz ebben a szép házban... Volt, s van magánélete a kisváros terü.99 leten dolgozó orvosának, aki történetesen nő? - Huszonöt évig éltem házasságban, mielőtt a férjem meghalt. Én is voltam háziasszony, méghozzá újságírófeleség, akinek reprezentációs kötelezettségei is akadtak, akinek el kellett látnia a férjét tiszta, vasalt inggel, meleg vacsorával, amellett, hogy továbbképzésre jártam, németet tanultam, hallgatókat fogadtam gyakorlatra. Egy orvosnő ablakát azonban a rántás kavarása, fűtelepítés vagy vendéglátás közben is megkocogtatják, és akkor bizony menni kell. Férj legyen a talpán, aki nem él vissza a feleség gyakori távollétével. Nem tudom, arányban van-e magánéletünk föladott boldogságával a hivatás adta sikerélmény. • Ez igen megkeseredetten hangzik... - Mi, orvosnők többnyire nagy árat fizetünk a hivatásunkért: rámegy a magánéletünk, aztán az egészségünk. Öregségünkre mi marad? A nevetségesen alacsony nyugdíj és a magány. Van egy csodálatos, idős orvosnő ismerősöm. Özvegyen fölnevelt három gyereket, és most egyedül él a kutyájával... (Vége.) Chikán Ágnes Megnyílt az ünnepi könyvhét A megnyitón Bicskey Lukács, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze és a Hóvirág Néptáncegyüttes működtek közre, holnap pedig - remélhetően több látogatóval - folytatódik a könyvheti program. Délelőtt 10 órától a Dugonics téren szegedi szerzők, Lengyel András, Polner Zoltán. Katona Judit, Dér Endre, Tanács István és Szuromi Pál dedikálják műveiket a hagyományos szegedi napon, melyen a 30 éve alakult Molnár Dixieland Zenekar működik közre. Vasárnap délelőtt 11 órától a Szeged Városi MÁV Fúvószenekar részvételével könyvheti térzene lesz a Dugonics téren, dr. Mucsi Géza karnagy vezényel majd. Június 6-án, hétfőn este 6 órakor a Somogyi-könyvtárban ünnepi könyvpremieren Péter László mutatja be és dedikálja az olvasóknak Szőregi délutánok című könyvét. Ugyancsak hétfőn, 4 órakor lesz Fenyvesi Félix Lajos költő könyvpremietje a Bálint Sándor Művelődési Házban, ahol Muzsikáló kristályerdő címmel a költő új gyermekverskötetét játékos vetélkedőn mutatja be. P. I. • Az élményéhséget csillapítandó Menekült gyermekek - vendégségben • Köszönet az illetékhivatalnak! A 493-406-ról jelentkezett egy mozgáskorlátozott hölgy, s elmondta, mennyire jól esett neki az illetékhivatal munkatársainak gesztusa. Hívónk két bottal jár, s csak az épület portájáig tudott bemenni. Ott leült, s a hivatal dolgozói lejöttek hozzá, s készségesen segítettek ügye elintézésében. • Temetésre szánt pénzt veszített el a Centrum Áruház előtti telefonfülkénél egy hölgy, aki kétségbeesésében hívott bennünket. Táskájából, vagy a babakocsiból eshetett ki a tárca, amelyben egy csekkszelvény is van - a rajta olvasható címen várják a nagyon becsületes megtalálót... • Pásztóiné (pontos címe szerkesztőségünkben), szomorúan látta, hogy a Centrummal szemközti villamosmegállóban dobozt, faládát hagyott valaki. „Nem szabad így elhanyagolni a Belvárost!" - mondta. (((<fp»))))m VNESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal. Nyilas Péterrel oszthatják meg. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pedig 14 és 15 óra között hívható. Fölhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is valamennyi számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. • Pópity János, az l.sz. postahivatalból arra a panaszra válaszolt, amely szerdai rovatunkban jelent meg (egy hölgy levele szatymazi „kerülővel" érkezett meg hozzá, a Kossuth Lajos sugárútra). Megtudtuk, hogy - bár a címzés Szegedre szólt - az irányítószámot elvétette a feladó: így a levélválogató gép automatikusan Szatymazra küldte a levelet. Szerencsére, ott lakik a címzett édesanyja, s a postás „értelemszerűen" neki vitte el a borítékot. A végén pedig minden jóra fordult... • A Vág utcai szülők nem tudják jó szívvel a játszótérre vinni a gyermekeiket - mondta egy hölgy (telefonszámát őrizzük). Az ok: a betonalapra helyezett acélmászókák életveszélyesek. Elég megcsúszni, s már jöhet is a mentő... Legutóbb is: két nap alatt két baleset történt, s volt, aki széttört üvegszilánkokba zuhant. Vinnai Anna, a szegedi városgondnokság munkatársa „játszótér-ügyben" nem mondhatott semmi szívderítőt... A költségvetésből ugyanis egyetlen fillért sem költhetnek felújításra (a betonalap füvesítése már annak számít), kizárólag fenntartásra van pénz, de arra is csak szűkösen futja, a milliós rongálási kár miatt. Nincs más hátra - ezt már mi tesszük hozzá mint elbuszozni a kicsikkel egy olyan játszótérre, ahol könnyebben megőrzik testi épségüket Van, aki ezt teszi. • A 493-459-ről egy idős bácsi arra hívja föl a trolivezetők figyelmét, hogy nagyon óvatosan indítsanak-lássítsanak. mert a nehezen mozgó, beteg emberek nem tudnak olyan gyorsan megkapaszkodni. • „A Csongrádi sugárút és a Rókusi körút sarkán életveszélyes kerékpározni!" - mondta B.-né K.Á. (486-001). A kis ívben jobbra kanyarodó autósok fittyet hánynak az „Elsőbbségadás kötelező!" táblának, a biciklisták úgyis félreugranak előlük... Hívónk kisgyerekével együtt esett el itt egy autós miatt. Reméljük, a rendőrség nem csak a tegnapi számunkban közölt Gyík utcai szabálytalankodókra figyel oda... (Folytatás az I. oldalról.) Ezt az élményéhséget szándékoztak csillapítani a szegedi Soroptimist klub tagjai, amikor elhatározták: a gyermeknap alkalmából eseményekben gazdag programot szerveznek a táborban élő mintegy 40, otthonavesztett kisfiúnak, kislánynak. A meghívottakat a Volán kedvezményesen utaztatta tegnap Szegedre. Első útjuk a Bábszínházba vezetett, ahova magukkal vitték érzéseikről árulkodó rajzaikat is. A díjkiosztás után megtekintették az ajándékba kapott előadást. A nyelvismeret hiánya sem volt akadály: a „bábok" mindent megtettek, hogy ezúttal se maradjon el az önfeledt móka és kacagás. Ezután átsétáltak a gyerekek a McDonald's-ha, ahol hamburgerrel vendégelték meg őket. Délután birtokukba vehették a Vidámparkot, a vezetők jóvoltából, ugyancsak ingyen. Ámint a Soroptimist klub titkára elmondta: távlati terveik szerint is nem csupán ruhaneműt, élelmiszert, könyveket, játékokat szeretnének eljuttatni a nálunk menedéket lelt menekülteknek. Hajókirándulást szerveznek Csongrád és Szeged között, kulturális programjaik között lesz múzeumlátogatás és városnézés, s találkoznak majd magyar gyerekekkel is. Hogy ittlétük alatt élményekkel, emberi kapcsolatokkal gazdagodjanak ezek a pillanatnyilag jövőkép nélküli fiatalok. Emellett természetesen továbbra is fontosnak tartja a klub, hogy nemzetközi hálózata révén anyagi segítségben is részesítse a rászorulókat. Titkáruk a napokban tért vissza a Ruhrvidéki Bottropból, ahol a német Soroptimist és a Lions klub nagyszabású, jótékonysági hangversenyt rendezett. Szervezője az a bánáti származású, dr. Elisabeth Fessl de Alemany orvosnő, aki áprilisban egy életmentő műszerhez juttatta a SZOTE sebészeti klinikáját. Az említett hangverseny bevételének jelentős része, 10-15 ezer márka, szintén a csongrádi menekülttábor lakóinak mindennapjait teszi majd elviselhetőbbé. Ch. Á. |i^r KÖZÉLETI NAPLÓ HETFON a szocialista párt irodáján dr. Bálint János ügyvéd ingyenes jogi tanácsadást tart 15-16 óra között a Tisza Lajos krt. 2-4.1. em. 101-es szobában. jogsegélyszolgálat az SZDSZ Földváry u. 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor. katona gyula, a 13. számú választókerület képviselője délután 17 órakor lakossági fórumot tart a Móra Ferenc Szakközép és Szakmunkásképző Iskola ifjúsági termében (Kálvária sgt. 84.). lámája, a 3-as sz. villamosvonal megszüntetése, a 93-as képviselői alap felhasználása, a 94-es képviselői alapra javaslattétel, önkormányzati lakások, helyiségek elidegenítése és időszerű kérdések. a magyar szocialista párt Szeged és Térsége Szövetsége 17 órakor, a szakszervezetek házának földszinti nagytermében (Eszperantó u. 1-3.) összevont taggyűlésen beszéli meg az MSZP kongresszusának a kormányalakítással kapcsolatos állásfoglalását, ahol a város öt szocialista képviselője is részt vesz.