Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-30 / 151. szám
Zámbori a hírek szerint Tiszakécskére költözik Honnan is kezdjem? Talán a végétől. Egy jobb sorsra érdemes futballklub jelképes kimúlásától. Elvégre a Szeged FC kiesésével egy kicsit az egész itteni labdarúgás meghalt. A focira éhezőknek egy darabig (ha úgy tetszik, a feltámadásig) kénytelen-kelletlen meg kell elégedniük az NB Ill-as csapatok marakodásával. S hogy mi lesz Nagylaki Kálmánnal, az „utolsó" NB Il-es edzővel?... Azt hiszem, ezt nevezik (edzői) villámkarriernek. Noha hősünknek egy baleset miatt már tizenévesen abba kellett hagynia a játékot, attól senki és semmi nem tilthatta el, hogy ott maradjon az öltöző és a pálya közelében. Biztos öngyilkosság Tulajdonképpen kézenfekvőnek tűnt a megoldás: ha már nem lehet valaki nagy futballista, legyen legalább - jó tréner... Nagylaki Kálmán tanulni akart. Ellesni, megtapasztalni dolgokat. Szerencséje volt. A foci imádatát már magában hordozta, a legalapvetőbb szakmai fortélyokat pedig viszonylag hamar „átvette" a rutinos kollégáktól. S mint később kiderült, az idő neki dolgozott. A tavalyi esztendő szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy már a kicsikkel, a legapróbb labdarúgókkal is gyorsan megtalálta a közös hangot, a nagyobbakat, tehát az ifistákat pedig addig-addig fanatizálta, míg meg nem nyerték az NB 11-es bajnokságot. Túlzás nélkül állítható, hogy '93 őszén, amikor a pénztelenség és a vezetői alkalmatlanság miatt gyakorlatilag menthetetlen helyzetbe került a Szeged SC (igen, akkor még a leánykori nevén szólították a klubot), csakis neki és kamaszcsapatának adhattak esélyt a túlélési kísérlet befejezésére, vagyis - a biztos öngyilkosságra. AJÁNLÓ 9 Újra itt a hétvége, azaz újra megjelent Szeged és Csongrád megye népszerű hétvégi lapja, a HDS & Délmadár. Hihetetlen sztorik, bűnügyi történetek - és sok-sok sport! A tartalomból: - A pajkos fiú esete az öregasszonnyal - Vigyázz, levágják a füledet! - Akik rendőröket vertek - Paku nem köszön Kővári Árpádnak! - Pedró sztárokat cipelt a Mars térre - A két Csányi és a vízilabda - Protity „elrontotta" a Dózsa fazonját? Bírói tanács Popovnak és Gréczinek: Osztozzatok! (Fotó: Gyenes Kálmán) a HDS 8 Délmadár legfrissebb száma! „Tisztában vagyok azzal, hogy a szurkolók többsége nem értékelte túl sokra az új focistákat. Nekem viszont az érkezésük egyfajta variálási lehetőséget jelentett. Különben meg, addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért." • A legtöbben azt vetették a szemedre, hogy Dobó „nyakára" hoztad Kantárt. - Dobót változatlanul ügyes kapusnak tartom, de Kantár aki ingyen jött ide! - ma még többet tud nála. Egyébként ez nem csupán az én véleményem, hanem például Leboniczkyé is. • Áruld el, hogy amikor már szorult az a bizonyos hurok, amikor már minden meccset nyernetek kellett volna, miért nem kockáztattál, miért nem kértél bátrabb támadójátékot a srácoktól? - Bevallom, tartottam attól, hogy ha kinyílunk, visszafelé sülhetnek el a dolgok, azaz nem rúgjuk, hanem kapjuk a gólokat. Persze, a kiesés tortájából „vállalom" azt a szeletet, ami az enyém... • Legendák keringenek arról a városban, hogy a „kulisszák mögött" is mindent megtettetek a bennmaradásért. Azt suttogják, hol egy vezető, hol egy edző próbálta megkörnyékezni a mindenkori ellenfél játékosait, vagy épp a bírókat. - Nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki: mi nem adtunk el és nem vettünk meccset a bajnokságban! Erről ennyit. Hol az a menedzsel? • Kálmán, most mi lesz a szegedi focival? - Ezen a kudarcon, ezen a szégyenen mielőbb túl kell tennnünk magunkat. Csak akkor reménykedhetünk a felemelkedésben, ha félretesszük az ellentéteinket, és végre összefogunk. Mindenki mindenkivel. És a legfontosabb: találnunk kell egy tekintéllyel, kapcsolatokkal bíró vezetőt. Magyarul egy László Attila típusú menedzsert. • A többes számból arra következtetek, hogy te is maradsz a „pályán ". - Egy pár hetet mindenképpen pihenni szeretnék, aztán tárgyalhatunk a folytatásról. Egyébként már máshonnan is van ajánlatom... Réthi I. Attila Megjelent • Az edző és a kiesés tortája is választották a Szeged FC-t? Nagylaki: Nem veltink meccsel! tették rólad, hogy ha későn is, de te kardoskodtál leginkább amellett, hogy a labdarúgó-szakosztály ugorjon ki az időközben SZTE névre keresztelt csődtömegből. - Tény, hogy a téli holt szezonban számomra is világossá vált: vagy önállósodunk, vagy heteken belül ellehetetlenülünk. A Dózsa, az SZVSE és a Szeged FC is megtette a maga ajánlatát, és mi az FCnek mondtunk igent. Kantát, Schwarz, Sosu • Egyesek szerint azért, mert a másik két klubnál nem te lettél volna az edző... - Bármilyen furcsa, a mester személye a sokadik szempont volt. Az inkább befolyásolta a döntésünket, hogy a Tisza-parti stadiont nem akartuk elhagyni, hisz valamennyien kötődünk ehhez a létesítményhez. Ráadásul a Szeged FC-nek, pontosabban Kozma Zoltán klubigazgatónak többen is ígértek támogatást, feltéve, hogy megszerzi az NB Il-es jogot. • Amennyire én tudom, a szponzorok nem lökték fel egymást az öltözőfolyosón, mi több, az önkormányzat sem dobálódzott milliókkal. - Erre most mit mondjak? Már annak is örültem, hogy meg tudtuk erősíteni a játékosállományt. • Csak nem Kantárra, Schwarzra, Rosura és Katonára célzói?... - Tisztában vagyok azzal, hogy a szurkolók többsége nem értékelte túl sokra az új focistákat. Nekem viszont az érkezésük egyfajta variálási lehetőséget jelentett. Különben meg, addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Nagylaki Kálmán: Máshonnan is van ajánlatom Hogy miért? Ha jól belegondolunk, ez volt a legolcsóbb halál... Nem Bodót nézte Látszik rajta a csalódottság. Ő tényleg hitt abban, hogy sikerülhet. Többször is „elmesélte" a Délmagyarországban, hogy tavasszal ennyi és ennyi pont kell a bennmaradáshoz. (Arról sohasem beszélt, hogy mennyire van szükség a kieséshez.) Két fordulóval a zárás előtt aztán biztossá vált: jövőre csak Vásárhelyen rendeznek NB IIes mérkőzéseket, Szegeden nem... • Megbántad? -Mit? • Azt, hogy az őszi idény felénél leültél egy 1 pontos gárda kispadjára. - Nem. Meg kellett tennem. Amióta az eszemet tudom, szeretem ezt az egyesületet, ezt a pályát, ezt a csapatot. • Akkor máshogy kérdezem: tudtad, hogy mit vállalsz? - Sejtettem. Ifjúsági korú, illetve még az NB III-ban sem alapembernek számító focistákkal kellett volna utolérnünk a mezőnyt. • Pénz nélkül, amatőr vezetőkkel a hátatok mögött... - Én nem azt néztem, hogy ki az elnök, Bodó Antal, vagy valaki más. Nekem az edzésekkel, a fiúk lelki és fizikai állapotával, magyarul a gyakorlati munkával kellett törődnöm. • Ehhez képest azt terjesz-