Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-29 / 150. szám

A kirándulók is gyakorolhatnak. (Fotó: Enyedi Zoltán) Szellőzködés vágta után íjászbemutató, vágtában • Kedves állat előttünk a ló, és ebben nem vagyunk egyedül. Cseppentő Attilát kerestük, mert azt hallottuk, övé a legelő csapat, és ó vette meg a Pusztaszer-major mögötti kicsi tanyát. Hitvese jön elő, olyan szíves szavakkal igazít útba bennünket, mintha mindig tudta volna, előbb-utóbb el kell jönnünk hozzá. Pulpitusról sok előadás hangzott el már Árpád tövében. lóhátról annál kevesebb, bár ha valóság van Anonymus szavai mögött, és valóban itt volt a hazai első nagy tanácskozás, akkor meglehet, honfoglalásunk bejelentése is lóhátról történt. Attila neve is sokszor elhangozhatott itt, de az hun volt, és nem Cseppentő. Diákok veszik körül a nyeregben ülő lovast. Messziről megüti már a fülünket, hogy spanyolra tolmácsolják szavait. Spanyolok is vannak tehát a diákok között. Hamar kiderült, a szegedi Deák gimnázium tanulói hozták magukkal spanyol vendégeiket. Arra nézve sajnos nem tudunk fölvilágosítást adni, a magyarok hallgattak-e nagyobb ámulattal, vagy a spanyolok. bár közvetlen közelről láttuk őket. Hát még, amikor már láthattak is, nemcsak hallhattak ámulatra méltót! Cseppentő Attila arról beszélt a nyeregből, hogy az előd-magyarok milyen harcnemben hadakoztak, és milyen eszközeik voltak hozzá. Kaftánban ellettek lóra, és csizmában. Kezükben nyíl volt, hátukon tegez, és abban nyílvesszők. Kegyetlen meleg van most a kaftánhoz. A ló megizzad alatta, de a lovasok állják a meleget. Baráti alapon Dömös János is itt van, aki fazekasként költözött ide, hogy korongrugdosásával emelje a környék idegenforgalmi látványosságát. Meghódították a lovak őt is, szívesen hagyja a rögöt a korongon, és be-beszáll egy-egy bemutatóra. A fazekasnak is melege lehet a kaftánban és a csizmában. A legszellősebb fürdőruhában is meg lehetne izzadni. Attila, Árpád lábánál Évekkel mérhető mulasztásunk. Akárhányszor mentünk Szegedről Ópusztaszer irányába, Pitricsom táján régtől fogva mindig láttunk legelni kicsapott lovakat. Egy időben szürkemarhák is lettek melléjük, aztán meg is fogyatkoztak. Mindig elhatároztuk, megállunk egyszer, és megkeressük a gazdát, hogy megtudjuk, mi végre neveli jószágait. Az messziről is látszik, nem iga alá szánja egyiket se, talán-talán a lósport híve lenne? Szép ugyan a lósport, de nem létkérdés, sürgős dolgainkra hivatkozva mentséget is találtunk halasztásainkra. Most rászántuk magunkat. Előadás, lóhátról Lovas-íjászatból következik bemutató. Százméteres vágtapályán céltáblára három lövést kell leadniok, nyíllal természetesen. Az elsőt ráfutás közben, balról jobbra, a másodikat mellőle, és visszanézésből a harmadikat. Jó, jó, de a nyilazás kétkezes munka, ki fogja addig a gyeplőt? Sebes vágtában a lovasnak is támaszték lehetne a feszes szár, de nincsen harmadik keze neki se, ennélfogva eggyel se fogja. Porzik a föld, zúg a nyílvessző, az első lövés beleállt a céltáblának titulált, karóba húzott hungarocell hengerbe. A kicsattanó taps jelzi, mekkora feszültség kísérte az előkészületeket. Talál a második is, elzúg viszont mellette a harmadik. Futtat János is, boszorkányos ügyességgel üli meg ő is a lovat, és kilövi ő is három Eszközeik az ó'smagyarokat idézik vesszejét. Mintha összebeszéltek volna: neki is csak kettő talált. Újra futtatnak, megint csak kettő. A harmadik fordulóban végre háromszor talál János. Förgeteges taps a fizetség érte. Vágtában, földig hajolni, az is nagy kunszt. Esetleg lányrablás okán. Attila először álltában mutatja be, majdnemmajdnem eldől vele a lova, de futtában a legkisebb megingás se tapasztalható. Hagyjuk bíbelődni a csoportot a lovak körül, használjuk ki az alkalmat, hogy Attila ráér pár percre. • Mióta vannak itt? - Kilenc éve már. A Nagykunságban születtem, de ide már feleségemmel jöttem, Pestről. A lovas hajlandóság bennem megvolt, és úgy látszik, feleségemre js átragadt. Senki ne csodálja, hogy gyermekeink mindene is a ló. • Profán a kérdés: meg lehet éhből élni? - Még profánabb a felelet: alig. • Akkor? - Tizenhat ló, köztük a betanítás alatt lévő csikók is arra várnak, hogy állandósuljon az ide látogatók száma. Folyamatos programként szeretnénk haditorna-bemutatóval szórakoztatni a vendégeket. Öt-hat ember elég hozzá, de tökéletes fölkészültségűeknek kell lenniük. Aki nagyot akar mutatni, és lecsúszik a lóról, nevetnivalóan mulatságos lehet. Legalább egyórásra tervezzük a bemutatókat, az emlékpark területén lévő belső lovaspályán természetesen. • Mikorra állandósulhat az idegenforgalom? - Talán a Feszty-körkép látogathatósága elején mindjárt. Mindenkit igyekszünk lóra ültetni, ezt a szokásunkat természetesen később is megtartanánk. • Magyar ember első kérdése: mennyiért? - Olcsón! Egy fagylalt áráért legföljebb. • Annyira drágul a fagylalt? - Valóban sokba kerül a nyalogatós élvezet. A lovaglás nagyszerű élmény, mégis kimondottan olcsók akarunk lenni. • Maradna a jelmez? - Persze. És a lovak számára szeretnénk egy honfoglaláskori szállást fölállítani. Árpád neve a honfoglalással függ össze, azért szeretnénk mindent abból a korból föltámasztani, de más pusztai népek hagyományait is jó lenne belecsorgatni ebbe a csatornába. Megfordul a fejemben, ha ötsz.áz év múlva kiásnák majd az Árpád-kori lószállás maradványait, hatalmas vita kerekedne belőle, meddig is tartott nálunk a honfoglalás. Egészen a számítógépes korszak elejéig? • És a tél? - Télen is szeretnénk lovassportot űzni. Sokan szurkolnak nekünk, elvi támogatásokban nem is szenvedünk hiányt, de anyagi segítség mindeddig nincsen. • Szurkolni mi is segítünk, és az elvi támogatókhoz is csatlakozunk. Van azonban feleség és három gyerek. Ők mit szólnak ahhoz, hogy a hosszú ideje tartó előkészületi program még mindig inkább viszi a pénzt, mint hozza? - Nagy szerencse életemben, hogy feleségem mindenben társam lett. Lett volna alkalma soksz.or elkeserednie, vagy bizonyítania se nagyon kellett volna, hogy nem nekem van igazam, de fáradhatatlan maradt az igyekezetben. A lovak és a bemutatók körül is szokott segíteni. Most ebédet főz. Megz.avartuk egy kicsit az ihletett főzésben. Ilyen fontos kérdésben közvetlen szava a döntő. - Balatonfüredről indultam, de ide Budapestről jöttünk. Közösen vállaljuk ezt az életmódot, és örülünk, hogy ezt a tanyát megvettük. • Hivatása? - Gyógypedagógus vagyok. • Akkor a diploma bekerült a kredencbe? - Mellékállásban az iskolában taníthatok, tehát nem kell elszakadnom eredeti pályámtól sem. A lényeg: itt szeretnénk boldogulni ezután is. • A szürkemarha-álom nem jött be? - Egyelőre nem, ezért emlékbe csak egy tehenet meg a borját hagytuk meg, ellenben libázunk is. Valamiből el kell tartanunk a lovakat. Horváth Dezső