Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-28 / 149. szám

KEDD, 1994. JÚN. 28. Született bűnözők Miközben a bűnözők egyre bátrabban folytatják a törvénytisztelő állampol­gárok tpsti, szellemi és anyagi' megny omorí tását, dr. Györgyi Kálmán leg­főbb ügyész úr ismét meg­erősítette, hogy Magyaror­szágon nem lehet és nem kell halálbüntetés. A gaz­emberek ezt akár biztatás­ként és megnyugtatásként is értékelhetik. A nyilatko­zatban - Délmagyarország, 1994. június 17. - táigyi té­vedések és vitatható megál­lapítások vannak, amit nem lehet szó nélkül hagyni. A nyugat-európai orszá­gokban tényleg nincs halál­büntetés, ami ott is bűnö­zési rekordhoz vezetett. Az Egyesült Államok legtöbb államában viszont alkal­mazzák a végleges likvidá­ciót. (Most éppen azon vi­tatkoznak, hogy a televízió közvetítse-e a kivégzése­ket.) Állítólag az USA is a demokratikus országok kö­zé tartozik. Persze, nálunk is van halálbüntetés és más erőszak. Csak éppen illegá­lisan. Az elvetemült népség gondolkodás nélkül bárkit megöl, megver és megfé­lemlít, ha nem teljesítik kí­vánságaikat. Ez így egyen­lőtlen harc. Súlyos tévedés az is, hogy a bűnözést a társadal­mi körülmények és a napi valóság termelné ki. Ez egy sematikus és hamis felfo­gás. Ilyen alapon minden kisnyugdíjasnak, munka­r m nélkülinek és szegény em­bernek bűnözőnek kellene lennie. A bűnözők soha nem a napi betevő falat megszerzése érdekében kö­vetik el cselekményeikel. A gyilkosok és maffiózók, a korrupciók szervezői mind­mind gazdag emberek, akik számolatlanul szórják a pénzt. Fogadjuk el tahát Cesare Lombroso örökér­vényű tanítását, amely sze­rint az emberiség egy-más­fél százaléka, objektív adottságainál fogva, eleve folyamatosan veszélyezteti a tisztességes embert és kö­zösségeit - magát az álla­mot is -, akikkel szemben hatékony védelmet kell ki­építeni. (A börtönök lakói­nak többsége visszaeső.) Az igazságszolgáltatás­nak és a bűnüldözésnek, a büntetési komplexussal szemben a társadalom vé­delmét kell alapvető célul kitűzni. Büntetni, csak az Istennek áll módjában, de a védelemhez mindenkinek természetes joga van. Az árvák, a kifosztottak és a megnyomorítottak nem vi­gasztalódhatnak az öncélú jogi csűrés-csavarással. A bíróságok, ügyészsé­gek és a bűnüldöző szervek elmúlt ötvenévi tevékeny­ségét inkább nem minősí­teném. Több százezer em­ber hordozza lelkében az igazságtalanság terhét és csalódásait. Név és cím a szerkesztőségben Itt „Az AVU válaszol' egy patikus meg visszafelesel! OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A „168 óra" június 8-án, a Délmagyarország meg június 15-én megjelent számában ­fizetett hirdetés - Lascsik At­tila, az ÁVÜ Ipar IV Privatizá­ciós Igazgatóságának vezetője „beszélt", (sic!) Beszélt. Bár szerintem inkább pa­naszkodott. Azért, mert a Legfelsőbb Bíróság Kfv III. 25197/1994/5. szám alatti ítéletében - mit cif­rázzuk - némely városi és me­gyei bíróságok által az önkor­mányzatoktól elvett gyógy­szertári központok vagyonát visszaadta (ami ugyanaz: „a Vagyonátadó Bizottságokat ar­ra kötelezte, hogy új eljárást folytassanak le") az önkor­mányzatoknak. Ez azt jelenti jogász nyelvről magyarra for­dítva, hogy ami már 1991. szeptember 1. napjától az ön­kormányzatokat illette volna törvény szerint - az most, 1994. május 3-án - egy prece­dens értékű ítélettel visszake­rült jogos tulajdonosaihoz. Az eddig sült galambként az ÁVÜ tányérjára helyezett mintegy 40-50 milliárd értékű vagyon tehát azoké lett, akiktől elvették. Ez a tény, ami fáj a fenn említett úrnak. Nem szólnék én egy szót sem, ha én lennék a bánatban osztozó Magyar Gyógyszerész Kamara bármilyen rendű vagy rangú képviselője - hiszen az ÁVÜ igazsága eddig az én igazságom is volt. (A Népjóléti Minisztérium illetékeseiről nem is beszélve, akik inkább „csendestársként" asszisztáltak az ügynökségnek.) De így, mivel nem vagyok az, hanem csak egy gyógysze­rész (aki bár privatizálni nem kíván, de a végsőkig szolidáris pályatársaival) álmélkodva és némileg indignálódva kérdezi Lascsik úrtól - nyilvános vá­laszt nem várva, hiszen itt „csak" néhány ezer gyógysze­részről és gyógyszertári dolgo­zóról és mintegy másfél ezer gyógyszertár sorsáról van szó, miért nevezi - „bombának" a Legfelsőbb Bíróság május 3-án kelt ítéle­tét, amikor az várható volt? - Miért akarja elhitetni ve­lünk, hogy az ítéletről még az­nap nem tudtak (mármint az Igazgató Tanács) - bár igaz, hogy itt óvatosan hozzáteszi, hogy „hivatalosan" - és ennek ellenére miért határozta el az IT a patikák meghirdetését, amikor nyilvánvaló volt az, hogy itt illúziókat kergethetnek csupán a pályázók? - Miért aggódik most a gyógyszerészek helyett, hogy még akár „hosszú hónapokat, akár fél évet is késlekedhet a tulajdonváltás"? (Ezt hívják mifelénk olcsó irgalomnak.) - Miért hozták létre (külön­böző országgyűlési manipulá­ciókkal) ezt a szánalmas hely­zetet, mely szerint „mi va­gyunk a hajdani szocialista or­szágok közül az utolsók... ahol szovjet típusú (gyógyszerjel­osztási rendszer működik"? (Ismét az 1991-ben elkövetett intézkedésre kell emlékeztet­nem!) - Hogy lehet az, hogy a 42 gyógy.szemagy kereskedő cég ­melyek hatékonyságáról szinte elalélva beszél - oly remekül ellátja az ország nagy részét, annak ellenére, hogy ugyanon­nan veszi a gyógyszer mintegy felét, ahonnan a Gyógyszertári Központok? (Netán valami diszkriminációt lehet sejteni a háttérben - mert egyébre már nem is merek gondolni...) Miért nem kérették számon a Népjóléti Minisztériumtól évekkel ezelőtt, hogy vajon miért szaporodik a magán­gyógyszertárak száma (Vigyá­zat! nem vagyok privatizáció­ellenes, csak a relatív esély­egyenlőség híve!), ha már annyira sajnálja az állami pati­kákban dolgozókat? (Miért nem változtatták meg a híres vagy hírhedt)?) 9/1190. SZEM rendeletet, mely az említett esélyegyenlőséget létrehozhat­ta volna és nem tette volna egyre lehetetlenebbé a jelenle­gi állami patikusokat, akik szintén megérdemelték volna, hogy azonos startvonalról in­duljanak? (Természetesen, nem vitatom a rendeletben rej­lő jószádnékot. Csak a követ­kezmények, uram...! - Miért állítja, hogy csak a ÁVÜ ért a privatizációhoz (most csak a patikáknál marad­va), hogy nincs az önkormány­zatoknak „egységes" straté­giájuk és hogy kerül ebbe a fo­galomkörbe, hogy mit kaptak volna forintban az önkormány­zatok - és ez: „levettük volna a vállukról a privatizáció gond­ját". Es aztán? Ha elfogy az alapítványba betett pénz, amit nagylelkűen átutaltak volna, milyen szerv lett volna a kis te­lepülések gyógyszerellátásának gazdája? (Én sejtem. Lascsik úr nem?) - „Az ÁVÜ segít" (tanácsot ad az arra rászorulóknak), állít­ja. Adja az ég, hogy erre, ilyen előzmények után ne kerüljön sor - nem gondolja? (L: előz­Ha késik a postás Igen szomorúan olvastam az IKV új határozatát, mármint azt, hogy ha a hónap 15-éig nem fizetjük be a lakbért, ak­korjön a kilakoltatás. Én és 76 éves nagymamám 9 éve, ideköltözésünk óra min­den hónapban becsülettel fizet­jük a rezsit. Nincs egy forint hátralékunk sem! Sajnos én december óta munkanélküli vagyok. A mun­kanélküli segélyt és nagyma­mám nyugdíját is a postás 15-18-a körül hozza. A nyug­díj és a segély együttes összege kicsi, így mire kifizetjük a számlákat, örülhetünk, hogy kijövünk a következő pénzho­zatalig. Négyezer forint körüli összeget nem tudunk félreten­ni! Mikor megkapjuk a pénzt, máris befizetjük a lakbért és a fűtést. De ha később hozza a pénzt a postás, akkor hogy fi­zessük ki tizenötödikéig? Itt a házban sok a nyugdíjas. Ők is ugyanebben a cipőben járnak. S itt a nyugdíjasok a legrende­sebb fizetők. Miért azokkal tol­nak ki, aki havonta rendesen fizet? Veszélyben a biciklesek Igen sokat közlekedem ke­rékpárral. Igaz, hogy az egész városban veszélyben vagyunk mi kerekesek, de a legjobban a Párizsi áruház és a posta között nagy a veszély. Jönnek a ko­csik az Attila utca felől, benéz­mények, különös tekintettel a törvényességre.) - Miért és milyen jogon be­csüli le az önkormányzatokat" avval: „...hogy amennyiben at önkormányzatok értékesítik -a patikákat, nem lesz egységes magántulajdonba adás." És ha nem „egységes" lesz, hanem csak egyszerűen ,jó" lesz, ak­kor összedől a világ? - Miért fenyeget az „E" hi­tel és a kárpótlási jegy emlege­tésével (előnyeinek e voná­sával) így kormányváltozás előtt? Honnan tudja, hogy fel­tétele módját, „fizethettek vol­na" elveti az új rezsim? - Miért a kategorikus impe­rativus: „Egyik kedvezményes vásárlásra sincs mód... ha a patikákat az önkormányzatok adják el." És ha azok a „go­nosz önkormányzatok" kitalál­tak valami hasonlót vagy job­bat? Végül: milyen alapon sérte­geti a gyógyszerészeket, akik állami gyógyszertárakban dol­goznak, hogy ők nem , jól kar­bantartott..., tiszta gyógyszer­tárakban szolgáltatják ki a gyógyszert."? Úgy gondolja Lascsik úr, hogy az állami pa­tikákban kapható medicinákat először féregteleníteni, majd gondosan meg kell mosni, hogy bevehetők legyenek? Utóiratként: én az Ön he­lyében nem vergődnék az Al­kotmánybírósággal két okból: 1. Csak telik vele a gyógysze­részek drága ideje. 2. Ha eddig nem vette volna észre: önök­nek nincs igazuk. Ez az ügy nem a Alkotmánybíróság elé való. Rákos Gyula gyógyszerész nek a Kárász utca felé. És ha nem látnak rendőrt, akkor be­hajtanak. S ilyenkor igen rálép­nek a gázra! Félnek, hogy elő­kerülhet egy-egy rendőr. Emi­att veszélyben vannak a Stüh­mernél közlekedő gyalogosok és kerékpárosok. A kérdésem az lenne, nem lehetne úgy elosztani a rend­őröket, hogy naponta többször arra járjanak? Sokszor láttam járőrt a Stühmernél álló tele­fonfülkénél és a Boszorkány­konyhánál. Ilyenkor általában el is kapnak egy-két autóst. _ Renitens buszok Szinte naponta utazom a 17, 71 s 84-es vonalakon és úgy látom, a menetrend fölösleges. Szinte egymást érik a buszok, máskor pedig vagy késnek, vagy hamarabb indulnak el! Sokszor találkozhatunk olyan busszal, amin elől és ol­dalt más szám van kitéve mint hátul. A múltkor olyan 7l-es busszal jöttem, amelyen elöl és oldalt 7l-es volt kitéve, hátul meg 76-os. így aztán előfordul, hogy valaki felszáll abban a hi­szemben, hogy 76-os, kilyu­kasztja a 30 forintos jegyét és kiderül, a busz nem arra megy, amerre kellene. Tudom, hogy rendszámot, időt, nevet kellene írni, hogy kivizsgálják az észrevételeket, de ezek annyira mindennapos esetek, hogy képtelenség felso­rolni. A 17 és a 7l-es buszok közlekedése nincs összehan­golva. Elindulnak Újszegedről különböző időpontokban, de a „Torontálhoz" egyszerre ér­keznek. Ez főleg vasár- és ün­nepnap rossz, amikor ritkábban járnak és 20-30 percet kell várni a következőre. Régebben a Népkert sor fe­löli részen járt az 50-es busz, ami nagyon jó volt, mert a kör­nyéken sok a nyugdíjas és Víz, fű, A választások óta az olva­sók örömére megszaporodtak a lapban megjelent olvasói le­velek. Vártam nálam hozzáér­tőbb emberek hozzászólásait az aláírt víz- és csatornafej­lesztés szerződéshez, mert hiá­bavaló volt minden korábbi cikk, az elfogadás és aláírás megtörtént. Csak annyi a hoz­záfűznivalóm, hogy sok pol­gártársammal együtt, én is könnyen kifizetném a jelenlegi 48 plusz 4.80 forint adóval együtt számlázott víz- és csa­tornadíjat, ha nekünk is több tízezer forintos jövedelmünk lenne, amint azt a napokban ol­vashattuk a jelenlegi átlagjöve­delmekről, de ez Szeged lakos­ságának legnagyobb részt, a kétszer tízezret sem éri el. A vállalkozó által jelzett 50 százalékos várható áremelke­déssel és a 15 év alatt felszapo­rodó évi kb. 20 százalékos inf­láció mennyire emeli majd fel a jelenlegi összeget, ha 1984­től napjainkig az 1,10 forintos víz és csatornadíj kb. 49-szere­sére, 52,80 forintra nőtt? Temetők: örömmel olvas­tam a dorozsmai temető gond­A Délmagyarország június 18.-i számának gyermek-ol­dalán a Sütemények - megfej­tők című írásban észrevettem valamit. Idézem: „a megoldás így szól: rigójancsi, szerelmes­levél, kakaóscsiga, barátfüle. Hát ami azt illeti, a sütik közt volt egy kakukktojás is: a ba­rátfülét ugyanis nem sütik, ha­nem főzik..." Tudomásom szerint azonban a barátfülét nem főzik, hanem igenis sütik, és tévedés azt összetéveszteni a derelyével, amit valóban főznek. Még ifjú koromban hallot­tam azt a mondást, hogy ami­kor még nem volt gyújtóesz­köz, a tüzet úgy gyújtották, hogy két darab fát addig dör­KAPCSOLATOK 11 ezzel a járattal átszállás nélkül eljutottak az SZTK-ba. Mi in­dokolta az „elvételét". Név és cím a szerkesztőségben szemét nokának ígéretét, hogy a nagy füvet levágják; ugyanezt meg­tehetnék a Gyevi és a Belvá­rosi temetőkben is. A Gyevi te­mető rendbetételére több ízben kapott ígéretek a mai napig sem teljesültek. Házi szemét elfuvarozás: 1993 decemberétől az újsze­gedi Népkert sor, Tisza-part és új híd által határolt városrész­ben a ,Jieti háromszori szemét elfuvarozás" szinte rendszere­sen hetenként kétszer történik meg. A Városgazdálkodási Vállalatnál több alkalommal reklamáltam emiatt, mert az el­szállítás kimaradása miatt a kukák tele vannak, a szemetet viszi a szél, és a kóbor kutyák reggelre az edényeket felboro­gatják, tartalmát szétszólják. A szemétszállító autók emelő­szerkezetét be kellene állítani, mert az úgy vágja oldalba az új bádog kukákat, hogy azok be­horpadnak, megroggyannak és idő előtt tönkre mennek, mfg a műanyag edények a nagy ütés­től végigrepednek; a kukák ára ma már kétezer forint felett van. Hlaváthy László zsöltek, míg az tüzet nem fo­gott. Az egyik apátságban a barátok közül egy mindig vi­gyázott éjjel a tűzre, hogy az ki ne aludjon. Az egyik barát annyira elálmosodott, hogy a tűz mellett ülve elaludt, bele­bukott a parázsba, és a füle megégett. így nevezték el az­után barátfülének azt a sült tésztát, amely körülbelül ak­kora, mint a kisebbfajta dere­lye, csak nem úgy fejezik be mint a derelyét, hanem a négy­szögletesre vágott tésztára tesznek egy kevés lekvárt, az­után a négy sarkát összefogják (mint a túrósbuktát) és úgy rakják tepszibe, és sütik meg. Tehát semmi esetre sem főzik. Rébék Mihály SZERETNÉM MEGTUDNI Lakásügyek A legtöbb levél és kérdés az önkormányzati tulajdon­ban álló lakások és a nem lakás céljára szolgáló he­lyiségek elidegenítésével kapcsolatosan érkezik. Az olvasók zömét a lakások vé­telára érdekli, továbbá az. hogy mely lakásokat lehet megvásárolni? Szeged Megyei Jogú Vá­ros közgyűlése 17/1994. (IV. 26.) Kgy. számú ren­deletének 10. paragrafusá­ban részletesen meghatá­rozták, hogy a város külön­böző területein a forgalmi érték hány százaléka a vé­telár. Ugyanitt olvashatunk arról is, hogy melyek a vé­telár egy összegű, illetve részletekben történő megfi­zetésének szabályai. A lakásrendelet mellék­letében úgynevezett „tilal­mi lista" sorolja fel tétele­sen azokat az ingatlanok, melyeket nem lehet meg­vásárolni. Felhívom olvasó­ink figyelmét, hogy a lakás­rendelet teljes szövegét és a tilalmi listát a Délmagyar­ország április 21-én megje­lent száma is tartalmaza. Olvasónk el szeretne adni egy lakást, mely huza­mosabb ideje a tulajdonát képezi, de a vételárat nem akarja másik ingatlan vá­sárlására fordítani, hanem más módon kívánja azt be­fektetni. Rendszeres jöve­delme is magas és attól tart, hogy az ingatlan vétel­árából befolyó összeg után jelentős mértékű személyi jövedelemadót kellene fi­zetnie. A magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló tör­vény szerint mentes az adó alól az 1992. január l-ig tlz évnél régebben szerzett in­gatlan átruházásából szár­mazó jövedelem. Tehát, ha levélírónknak 1982. január 1. napját megelőzően került a tulajdonába a lakás és most eladja, a vételár teljes összege mentes a személyi jövedelemadó alól. Dr. Kriveczky György Lakbér és közlekedés

Next

/
Thumbnails
Contents