Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-28 / 149. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. JÚN. 28. • Ai Amerika Hangja rádió pályázatnyertese Szatymazról az út Washingtonba vezet Fotó: Hárs László • A Tátra tér temploma „Az élet hallat magáról...!" Szatymaz II. kerületének 6os számú tanyáját nehezen találjuk. Hárman négyfelé irányítanak bennünket, amikor Eábiánékat keressük. Többen azzal mentegetőznek, hogy nemrég vettek hobbikertet, s nem ismerősek még errefelé. Végre eszünkbe jut a legegyszerűbb megoldás: egy nyilvános fülkéből telefonon kérünk Fábiánéktól útbaigazítást. így már könnyen rábukkanunk a százötven éves platánok között megbúvó, fehérre meszelt, ódon, magasföldszintes házra. A család három lánya közül a legnagyobb, Zsuzsanna egy országos vetélkedősorozat egyik nyerteseként egy budapesti fiúval együtt egy hetet tölthet a közeljövőben Washingtonban. Kredetileg csak vele szereltünk volna interjút készíteni, de a romantikus környezet, a régi bútorokkal berendezett, hangulatos ház az egész családra kíváncsivá tett. - A Deák Ferenc Gimnáziumba jártam, most érettségiztem, és a napokban felvételizek a JATE Jogtudományi Karának közgazdasági szakára. - kezdi a bemutatkozást Zsuzsa. - Tizenegy éve a Szeged Táncegyüttesben néptáncolok. A gimnáziumban angolul tanultuk a történelmet, biológiát, kémiát és a földrajzot. Az Amerika Hangja rádióadó 16 és 18 év közötti fiatalok számára Ismerd meg Amerikát címmel vetélkedősorozatot hirdetett, és egyik ismerősünk hívta fel rá a figyelmemet. Tizenkét kérdésre kellett válaszolni politikával, földrajzzal, sporttal kapcsolatban, és frni kellett egy angol nyelvű esszét Milyennek képzeled Amerikát címmel. • Milyennek képzeled? - Sok dologról írtam, azt tartottam a legfontosabbnak, hogy az USA kétszáz éve demokráciában élő ország. Óriási . területű és teljesen más kultúrájú, mint hazánk. • Az iskolában mennyit foglalkoztatok Amerikával, az amerikai kultúrával? - Sokat! Amerikai tanárainktól rengeteg dolgot hallottunk, földrajz és történelem érettségi tételeink nagy része is Amerikával és Nagy-Britanniával volt kapcsolatos. • Járt már a családból valaki az Egyesült Államokban? - A szűkebb családból még senki. Nagyon örültek anyuék is a sikeremnek. • Te hogyan fogadtad? - Én is borzasztóan boldog voltam. Váratlanul ért, mert a sok tanulás közben teljesen megfeledkeztem róla, hogy beküldtem a megoldásokat. Nagyon meglepődtem, amikor felhívtak telefondn, és közölték, hogy én vagyok az egyik nyertes. A minden feladatot hibátlanul megoldók és a tíz legjobb esszét írók közül sorsolással választottak ki két diákot. Óriási szerencsém volt. Miközben Zsuzsával beszélgetünk, édesanyja hideg bodzaszörppel kínál. Fantasztikusan finom. Mint kiderül, a félje saját termésből készíti, és nagyon büszke rá, ha ízlik a vendégeknek. Annyira hangulatos ez a régi ház, hogy maguktól adódnak a további kérdések. Vajon mit keres egy értelmiségi család egy eldugottnak tűnő szatymazi tanyán? - Kilenc évvel ezelőtt nagyon megtetszett ez a ház, amit még a múlt század kilencvenes éveiben Reizner János, a szegedi múzeum első igazgatója építtetett. - meséli az édesanya, dr. Fábiánné Páger Anna. - A századfordulón errefelé volt a szegedi polgárság üdülőövezete. Annak idején mi is üdülőnek vettük meg. Négy évvel ezelőtt sikerült bevezettetnünk a vizet és a gázt, majd úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk a szűk tarjáni panelből. A három gyereknek nagyon jót tesz az itteni élet. Össze sem lehet hasonlítani a városival. • Mi a foglalkozásuk? - A féljem a JATE jogi karán politológiát oktat, én tanítónő vagyok. • Nem nehéz naponta bejárni Szegedre? - Csak tizenkét kilométerre vagyunk a várostól, és viszonylag jó a közlekedés. Zsuzsa tavasztól őszig biciklivel jár be. Ezért a kis kényelmetlenségért bőven kárpótol a jó levegő, a tágas lakás és a természet közelsége. A városban nem tudtunk volna 140 négyzetméter alapterületű házat venni. Szeretem a régi bútorokat, azok is jól illenek ide. Megszoktuk, megszerettük ezt a környezetet, baráti viszonyban élünk a környékbeliekkel, azt hiszem végleg letettünk a városi életről. Hollósi Zsolt Előbb a számokról: a Tátra téri templom plébánia-hivatalához elvileg 15-20 ezer ember tartoznék. Közülük 7-8 ezer megkeresztelt katolikus. „Élő kapcsolatot" azonban csak 6-700 keresztény lélekkel tartanak. A többiek...? Dr. Kiss Imre plébános éppen az ő megnyerésüket tartja : fontos feladatai között az első helyen. „Minden ember belső igénye az, hogy közösségre vágyik, tartozni szeretne valahová. Az egyház - s benne egyházközségünk - éppen ezt a lehetőséget kínálja. De ehhez előbb magunknak kell közösséggé, talán nem túlzás a szó: családdá válnunk" - mondja a plébános úr, amikor arról kérdezem, miképpen igyekszik a temploma hatósugarába vonni a „kívülállókat." Dr. Kiss Imre 1993. augusztus 15-étől plébánosa a Tátra téri templomnak. Tisztelettel és elismeréssel említi elődjét: Singer Ferenc a templom fölépítésével, az „embergyűjtéssel" (vagyis az egyházközség magjának megteremtésével), a sokszínű plébániai élet megszervezésével nagyon sokat tett azért, hogy valóban családtagnak érezze magát az ide betérő. S ha már a plébánia életénél tartunk, érdemes néhányat elsorolni az itt tevékenykedő csoportok közül: az ének- és zenekar tizenhét éve működik, vezetőjük Lajos István; legutóbbi sikerüket a múlt hónapban megtartott jótékony célú hangversenyük nagy számú közönsége is igazolja. A Caritas csoport szeretetszolgálati feladatot teljesít: az egyházközség területén élő rászorulókat segíti élelmiszercsomagokkal, ruhával. A „házasok csoportja" szépen gyarapszik, kéthetente találkoznak, s a beszélgetés, tanulás vágya gyűjti őket egybe. • A Táncpedagógusok Országos Szövetsége Budapesten, a Nemzetközi Gyermek Táncfesztivál keretében átadta az 1993-1994-es évad nívódíjait. A nívódíjasok között szerepel a szegedi Horváth Károly is, aki az idei modem-tánc pedagógusi Nívódíjat Bakó Gáborral (Budapest) megosztva A 4-es jelzésű villamos tarjáni végállomásától öt perces gyalogutat sem kell tenni, s a panelházsor mögött, a rövid Uzsoki utcán áthaladva, máris a kicsiny Tátra téren találjuk magunkat. A téren pedig ott vár bennünket az 1975-ben, „társadalmi munkából" fölépftett templom, amely szerényen húzódik meg a környék családi házai között. Nincs szem előtt - ez sokak szemében vonzóvá teszi, ám hátrányt is jelent: a panelváros lakói közül nem találnak ide annyian, amint azt dr. Kiss Imre plébános úr szeretné. Külön közösséget alkotnak a 17-21 éves fiatalok. Az ifjúsági mozgalom gyökerei különösen erősek: a szeptemberi Szent Gellért ünnephez kapcsolódó egyházmegyei ifjúsági napokat elsőként éppen itt tartották, s mivel az ünnep túlnőtt a hely korlátain, központja a Dómba került át. A templomkertben gyakori a „szeretetvendégség", az agapé, amely bérmálás, első áldozás után jó alkalmat kínál a hívők baráti együttlétére. Ugyancsak ebből a templomból indult egy másik, országos kezdeményezés: a Magyar Börtönpasztorációs Társaság - Mécses Szeretetszolgálat lelkiségi mozgalma, amelynek résztvevői minden hónap utolsó péntekjén szentmisén vesznek részt, és keresztutat járnak az .elítéltekért. Dr. Kiss Imre szerint „az élei hallat magáról", s reméli, hogy mind többen megtalálják a Tátra térre vezető utat. IfQat Petet Horváth Károly nívódíjas kapta. További nfvódíjasok: társastáncpedagógusi Nívódíj Dalotti Tibor (Budapest); balettpedagógusi Nívódíj Vollay Enikő (Debrecen). Legyen védett övezet a Hold! A Hold éppen úgy a világűr védett övezete, mint a Földön az Antarktisz. Engedélyezzék ott a tudományos kísérleteket, de a nyersanyagok ipari kitermelése legyen örökre tilos ezt javasolta Párizsban az HSA, az Európai Űrhajózási Ügynökség. Az európai űrtudósok egy jól kidolgozott Hold-programot készítettek elő, amely a Hold felszínének kis talajszondákkal történő, aprólékos felderítésével kezdődik, s emberlakta holdbázis felállításában csúcsosodik ki. Az első lépcső kis holdjárművek landolása lenne, melyek analizálnák a talajt, s szabályos geológiai leltárt állttanának össze. Egyidejűleg csillagászati eszközöket helyeznének a Holdra. A másik fontos cél az oxigén kiválasztása lenne, mivel a holdkőzet negyven százaléka oxigénből áll. Jelentősen megkönnyítené a szállító járművek visszatérését a Földre, ha a szükséges oxigént nem kellene a Földről először a Holdra szállítani. Olyan ásványkincseket is lehetne a Holdról nyerni, mint például az alumínium vagy a titán. Mindez csupán a Holdon létesítendő berendezések céljait szolgálnák, s szó sem lehet a nyersanyagok földi felhasználásáról. Jövőre az Európai Unió tudományos miniszterei elé fogják terjeszteni az ESA Holdtervét. Ha ők egyetértenek a tervvel és a szükséges pénzt rendelkezésre bocsátják, akkor nyolc évvel később az első európai szondák „letapogathatják" a Hold talaját. Hogy azonban az első tudósok a barátságtalan éghajlatú Holdon (plusz 130 fok a Hold-Egyenlítőnél és mínusz 200 fok az örök árnyékba borult Hold-sarkon) mikor költözhetnek be az első, személyzettel ellátott laboratóriumba, arra vonatkozóan ma még az ESA-szakértők nem akarnak nyilatkozni. „Úgy 2030 körül válhat időszerűvé a dolog" - jelzi óvatosan egy tudós. (FKB) S

okáig nem sikerült megfejtenem, a Magyar Televízió hírműsorai miért dugják el a riportert. Nagynéha egyikük-másikuk ugyan arcával is bejelentkezik innen-onnan, ez az innen-onnan azonban vagy Bonn, vagy London, vagy más főváros, ahová a tudósító valamely állami főméltóságot kísér el. Baktalórándházáról még sohasem láttam élő riportert. Meg Tunyogmatolcsról sem. A helyszíni riportok zöme úgy fut le, hogy legalább egy mondat erejéig sem találkozni a riporter arcával. Holott a helyszíni riportnak éppúgy eleme a riporter, mint a helyszín. Kettejüket együtt nem látni soha. A műholdról vehető összes televíziós adás összes hírműsorában legalább bemutatkozik vagy elköszön a riporter. A BBC-tudósító általában összefoglalja a látottakat, az olasz Berlusconi-csatornákon a riporter egyenesen részvevője a történteknek, a francia TF1 híradója pedig a látható tudósítóval rendszeresen kommentárt is adat az eseményekről. Ehhez nem kell háború, sem tüntetések. Elég, ha forgalmi dugó keletkezik valamelyik autópályán, riporterünket ott látni a rengeteg autó között, s pillanatnyi kétség sem fér hozzá: ő is dugóba került. Vagyis részese és valósághű leírója mindennek, ami a helyszínen történik. Rá van írva az arcára. Ezzel szemben itthon egy kezet látok egy mikrofonnal. Esetleg egy combközépig érő szoknyát, ami elmegy. Vagy egy hátat, amit inkább ne látnék. Hogy mi lehet a magyarázata, arra a választások első fordulójának éjszakáján jöttem rá, amikor a büszkén felkonferált műholdas stábjármű Székesfehérvárról jelentkezett. Emígy: riporter áll a mikrofonnal, mellette-mögötte két képviselőjelölt. Riporter dohányzik, majd rájön, hogy adásban van, erre maga mögé hajítja a parázsló csikket. Csikk el, kéz a zseb felé kotorász. Egyik jelöltet átvezényli a bal oldalára, a másikat a jobbra. Jobb beszél, aztán vált a ballal. Mindezt a néző előtt. Vagy. Pártszékház (1): miniszterelnök beszél, de lekeverik. Jön a riporter és közli, hogy a miniszterelnök most beszél. Pártszékház (2): riporter interjút készít a pártelnökkel és sajnálkozik. Nem a pártot sajnálja, hanem a légkört kívánja jelezni saját sajnálkozásával. Szuverén kérdezési jogát adja fel. Passz, jöhet a következő. Ha valaki addig nem tudta, miért nem él a helyszíni riport, most már tudja. Persze a váratlan helyzetekkel szemben nem lehet védekezni. A normandiai partraszállás 50. évfordulójának másnapján Clinton amerikai és Mitterand francia elnök voltak a francia - erre az alkalomra közös - híradó vendégei. A Matignan elegáns kertjében két sztárriporter az egyik, két elnök a másik oldalon. Megy az első kérdés Clintonhoz, franciául. Ott a fiilén a szinkrontolmács hangja. Clinton bólogat, mosolyog. A kérdés már rég elhangzott, az amerikai még mindig bólogat és mosolyog, de már egyre kényszeredeltebben. Nem kap tolmácshangot a fülére, franciául meg egy kukkot sem tud. Kínos. Ha egy pillanattal tovább nézik egymást így mosolyogva, a magyar tévé jut eszembe róluk. De nem, Clinton füle tövénél megjelenik a szinkrontolmács feje és ettől kezdve fulbegyónás megy franciáról angolra. Egy pillanatra sem sajnálják meg Clintont, nehogy a kérdezők autonómiája kisebbedjék. Közben az egyik riporter két szóban elnézést kér. Csak kettőben, mert ha többet mondana, azzal éreztetné, hogy efféle hiba olyan sűijen fordul elő, hogy magyarázkodni kell. Jól csinálják. Nem dobják el a csikket, a profi magabiztosságával korrigálnak, nincsenek majálisozó virágmintás ruhába öltözve, s minden kérdés célba talál. Egyetlen bajom van az egésszel. Magyar riportertől, magyar nyelven szeretném hallani.