Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-23 / 145. szám

KAPCSOLATOK 11 Elárult kisgazdák CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚN. 23. Egy pofon, és ami utána jött... OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. * TELEFON: 481-460 Egy kis séta (2.) Igyekszem leírni, amit június l-jén történt a Sportuszodában. Igen szép és megfontolandó ez a mondat, hogy „Aki az arcot üti meg, az a lelket is." Tudjuk jól, hogy az életben sok pofont kapunk, jelképeseket is, és talán igazit is. Kis családunknak mindkettőben része volt. Sajnos, az igazit kisfiunk kapta, aki 11 éves (28 kg) és mit sem sejtve játszott, hangoskodott a Sportuszoda kis medencéjében. Hetente egyszer jutnak el ide az iskola szervezésében, két kfsérőtanárral. Miután leússzék a távot, engedélyt kapnak egy kis felszabadult viháncolásra. Tanév vége lévén, a lurkók igen jól érezték magukat, ugráltak a vfzben és hangoskodtak. Nem vették igazán komolyan egy fiatal edző úr szavait, „fejezzék be a játékot!"), amelyek később átcsaptak trágárságba is. A helyzetet az edző úgy oldotta meg, hogy egy kiadós, nagy pofont adott az engedetlen gyereknek. Gondolta, most már foganatja lesz mondandójának és akaratának, nyomatékosan kifejezte, hogy ő itt az úr. A gyerek sírva és megrendülten hagyta abba a játékot, pajtásai próbálták vfgaszA levél írójának azon állítása kivételével, miszerint én a pfon miatt „egy szikrányi megbánást, avagy lelkiismeretfurdalást sem éreztem", a leírtak többi része nélkülözi a realitást. Történt ugyanis a következő egyszerű eset: az uszoda tanmedencéjében oktatva már nem először lettem figyelmes olyan kiabálásokra, melyek az ott játszó gyerekek egyik kis csoportjától eredtek, és melyek hangerejüket és artikulátlanságukat tekintve akár vészjelző kiáltások is lehettek volna. Szerencsére valahányszor a hangok irányába néztem, meggyőződhettem róla, hogy nem azok. pusztán a játék velejárói, de úgy gondolom, hogy nem nélkülözhetetlen és nem elfogadható velejárói. Ilyenkor általában az történik, hogy — értelmes gyerekekről lévén szó - figyelmeztetés után úgymond „normálisan" játszanak tovább. Ezért odamentem hozzájuk, és megkértem őket, közülük is elsősorban a később „érintett" szószóló kisfiút, hogy (11 éves korát és 28 kg-os testsúlyát meghazudtoló) kiabálását hagyja abba. (Az ilyen szükségtelen kiabálások túlkiabálása miatt lesznek kénytelenek az uszodában „uralkodó edzők sokszor minősíthettlen hangrővel, minósítheteüen szavakat ordítva" kommunikálni környezetükkel. Hozzátéve: túlnyomórészt olyan sportolók hallgatják őket, akik hetente nemcsak egyszer látogatnak le az uszodába, azt strandnak tekintve játszani, hanem minden hétköznap ott vannak időjárástól függetlenül 1,5-2,5 órán át. kemény edzésmunkát végezve.) A figyelmeztetésből - annak eredménytelensége miatt még további kettő hangzott el. Mindegyik érthetően, magyarul, egy 11 éves, korának megtalni. A tanár úr lezártnak tekintette a helyzetet, nem így mi, szülők. Másnap személyesen felkerestük az uszodában. Itt kaptuk meg a jelképes pofont. A tanár úr egy szikrányi megbánást, avagy lelkiismeretfurdalást sem mutatott. Kifejtette véleményét, hogy bármikor, bármelyik gyereket felpofozza, ha úgy látja jónak. Hozzátette, ha én akarnám ugyanezt vele megtenni, majd meglátom mi fog történni. (Nem próbáltam ki!) Magatartását igen pozitívan értékelte a „főnöke" is, aki mellette álldogált. Végül kiderült, hogy nekünk kell hálásnak lennünk, hogy felpofozta a gyereket. A hála elmaradt. Szeretnék védelmet kérni mindazok gyermekeinek, akik az uszodába járnak és véletlenül mást csinálnak, mint amit az ott uralkodó edzők akarnak. Ők uralják hangjukkal, akaratukkal a terepet. Sokszor minősíthetetlen hangerővel, minősíthetetlen szavakat, gorombaságokat ordítanak, úrhatnámságuk félelmet kelt. (Tisztelet a kivételnek!) Mi szülők, nem veréssel szoktuk megoldani a problémákat! Név és cím a szerkesztőségben felelő viselkedési normákkal rendelkező gyerek számára felfogható módon, a trágárságot nélkülözve. A harmadik kérésben, felszólításban egyértelműen utaltam annak a bizonyos pofonnak a lehetőségére. Miután egy újbóli kiabálás hallatán a hang irányába fordulva összenéztem „kis barátommal", ő rövid szünet után szembenézve újra rázendített. Én ekkor odasétáltam hozzá és ő megkapta a beígért pofont. Ezt követően sem ő, sem társai nem kiabáltak tovább, a játék pedig folytatódhatott. Úgy gondolom, hogy nem vagyok erőszakos, autokratikus, önmagát kontrollálni, fékezni nem tudó ember sem az uszodában, sem máshol. (Ellenkező esetben bizonyára nem lehetnék már hetedik éve éppen ilyen korú gyerekek edzője.) Azt is meggyőződéssel állítom, hogy kollégáimra és az uszoda légkörére ugyanez mondható el. Egy dolgot azonban jó lenne tudomásul venni és elfogadni. A 200 ezer lakosú Szegednek egyetlen 50 méteres, feszített víztükrű, valóban tiszta vizű uszodája van, melyre a sportolókon kívül számot tart még a város számtalan óvodája, iskolája (általánostól egyetemig), kulturált, higiénikus környezetben úsznivágyó lakóinak sokasága, és ilyenkor, nyáridőben a stradolók tömege. Ez a nagyszámú társaság csak akkor fogja biztonságban és jól érezni magát az „usziban", ha mindenki, kortól és felügyelettől függetlenül, a közösségi normákat betartva viselkedik, és alkalmazkodik a többiekhez. Remélem, a fentiekben leírt eset nem riaszt el sem gyerekei sem gyermekét féltő szülőt sem az uszodától, sem az edzőtől. Név és cím a szerkesztőségben A Maros és Háló utca kereszteződésében egy éve megsüllyedt a burkolat. Azóta mindenféle csapadékvíz befolyik a járda alá, telefon vagy elektromos kábel aknája mellett. Egyiknek sem hiányzik a víz! Az itt látottak alapján kérdezem: kinek a feladata a járda és út közötti - valamikor zöldsávnak nevezett - teriiletet rendben tartani? Az utcákon végig szemetes, gazos sávok választják el a járdát az úttól. Követésre méltóan egyes helyeken a lakók virágos kiskerteket alakítottak ki a házak előtt, példát mutatva, hogy így is kinézhet e terület. A Bárka-Sajka utca torkolatában a trafó körül méteres magas gaz, a sarki telek ugyancsak szemétlerakóul szolgál egyeseknek. A korábbi bontás során - valószínű közműlekötés miatt - az utat felbontották, a burkolatot „kókány" munkával állították helyre, a bontási anyag ott maradt a járda mellett. Szükséges lenne a telket körülkeríteni, hogy a szemétlerakásnak akadálya legyen. A Festő utca 7. számú ház esővíz levezető csöve évekkel ezelőtt eldugult. Az IKV szakemberei!?) díjazásra érdemes módszert alkalmaztak. A járda síkjában elvágták a csövet, egy „könyökkel" a járdára vezették a vizet. A járda alatt hagyott csőrészt elfelejtették eltömíteni, lehetőséget hagytak arra, hogy időnként ezen keresztül szennyvíz bugyogjon föl, csordogálva a járdán, a telefonfülkék mellett. A látvány mellett szagos is! A Tarjánvárosi 4. Számú Altalános Iskola június 8-án rendezte meg rendhagyó, tanév végi gyermeknapját a Vidám Parkban és a ligetben. Nyitóés zárószámként Mészáros Csaba testnevelő dalát adta elő a tanár urakból álló együttes. Egy időben, több helyszínen zajlott a versengés: tájékozódási futás, kerékpáros ügyességi verseny, játékos sportveA hajóállomástól az alsó úton a belvárosi híd felé sétálva belátni a feljáró út hídszerűen kiképzett része alá. A tavaszi áradáskor víz alá került ez a teriilet. Víz érte az ott kialakított hálóhelyeket, azok „berendezését". Azóta a paplan, ruhaneműk, újság és hullámpapír-csomók rothadásnak indultak. A látvány mellé „illat" is társul. Ha a takarításra rászánják magukat az arra illetékesek, nagy kocsit biztosítsanak a brigádnak, mert van mit elszállítani. Egy négyzetméter kőburkolat is hiányzik innen. Mielőtt befalazzák, szóljanak be, nehogy ottmaradjon valaki a kialakult üregben. Az alsó rakpartról a Radnóti gimnáziumhoz invitálom önöket. Az épület mellett sűrűn egymás mellett fák és gépkocsik találhatók. A parkolóba be- és kiálló gépkocsik füstje és benzingőze beáramlik az alagsori tantermekbe. A jó idó beálltával ezek ablakai rendszerint nyitva vannak, pedig a jó levegőt igazán megérdemelnék gyermekeink! A következő lépés a fák ritkítása lehetne. Eretnek ötletnek tűnhet, de minden második fa kiszedésével egy kevés napfény is jutna az alagsornak, és az ott órákat eltöltő diáknak, tanárnak. Negyedórás seta alatt ennyi mindent látni Szegeden, a napfény (és árnyék) városában. Csak azokat a jelenségeket említettem, melyekben elbotlik a járókelő. Az „átléphető" hibákat majd legközelebb sorolom föl. ¥.T. télkedő, atfzfaltrajzverseny. Végül a gyermekeké volt a színpad: rövid jeleneteket, verseket, dalokat, táncokat adtak elő. Tanítóik is szolgáltak hasonló meglepetéssel. Ezúton szeretne az iskola köszönetet mondani Sebők úrnak, aki a Vidám Parkot rendelkezésükre bocsátotta. Keaeseyné Eperjesi Inszüna tanító A csalások, szélhámosságok, hazudozások útján a jövőben nem óhajtják követni a párt országos vezetőjét, dr. Torgyán József többé nem elnök számukra! Az első bomba június 12-én robbant a megyei nagyválasztmány, illetve nagygyűlés Zsombóra kihelyezett ülésén, ahová a tagság képviseletében szinte a megye valamennyi helyiségéből eljöttek az FKGP helyi vezetői és ahol egy emberként követelték a következőket: az országos vezetés tartsa tiszteletben a tagság véleményét, a párt belső életében ne nyeijen polgárjogot a csalás, szélhámosság, a hazudozás, követelték továbbá, hogy ne primadonnák képviseljék a kisgazdákat, Rácz Sándor térjen vissza azonnal az országos vezetésbe, s ez a vezetés legyen méltó a Független Kisgazdapárt sok évtizedes hagyományaihoz. Pancza István csalással, okirathamisítással szerzett listás képviselői mandátumát az országos vezetés azonnal nyilvánítsa semmisnek, s helyette az eredetileg a tagság jóváhagyásával megyei első listára helyezett Szigethy Ferenc kapja meg a listás képviselői mandátumot, akit a zsombói nagygyűlés újólag, közfelkiáltással ismét megyei elnöknek választott. Ez volt az első bomba a zsombói Jó barát" vendéglő zsúfolásig megtelt nagytermében, vasárnap, június 12-én Ezt követte a második, június 19én, Hódmezővásárhelyen, de ezt, mint várható volt, a dagadt kis-nagy ember, az elhivatott vezér robbantotta szájkosárral ellátott vérebek, fehéringes sekuritáte-fiúk védőőrizetében. Repertoárja a megszokott volt: bűvészmutatvány a szavakkal, hazudozás, arrogancia, mások véleményének leseprése, s közben pedig a nagy poén: „meg merték támadni az én szent feleségemet"!... Természetesen ezek a szavak a zsombói nagygyűlésre vonatkoztak, ahol eléggé lesújtóan ítélték meg a primadonnák képességeit. Nem tagadjuk, szép és emberi volt a férji kardkirántás, hibája esetleg talán annyi, hogy a vezérfeleség szentté avanzsálásában a bulvárlapoknak azért egészen más a véleményük. Hódmezővásárhelyen tehát az történt, ami a „Zsombói Elárultnak, csalódottnak érzi magát a Független Kisgazdapárt báromezres, Csongrád megyei tábora. Nem pártütésről, szalámizásról, új néptribun feltűnéséről, trónkövetelésekről van szó: most a megye városainak, falvainak kisgazda szervezetei, az elnökök, titkárok, a több ezres tagság döntött! Eddig és ne tovább! Manifesztum" szellemében várható volt és nyilvánvalóvá vált: a becstelen vezetés miatt tagság és vezér között áthidalharatlanná vált a szakadék. Mint föntebb említettem elárultnak érzi magát a megyei kisgazdatagság, igazából csak most jöttek rá, hogy kóklerek, szélhámosok keveredtek közéjük, akik komolytalanná, nevetségessé züllesztették a Független Kisgazdapártot. Egyetlen céljuk, hogy a tagság vállain bejussanak a parlamentbe, illetve, hogy ki-ki sütögethesse a maga pecsenyéjét. Az emberek most várják a csodát, az igazi vezetőt, talán Rácz Sándort, akinek az élete tiszta, követhető, emberi tisztességéhez kétség nem férhet, és akit Magyarország minden kisgazdája fenntartás nélkül elfogad. Csak a napokban néztük a tévében a háború utáni kisgazda vezetőket: Nagy Ferencet, Kovács Bélát, Varga Bélát, meg a többieket. Uramisten, micsoda névsor! Feddhetetlen, tiszta, karizmatikus személyiségek, s jöttek, özönlöttek százezrével zászlójuk, illetve a Független Kisgazdapárt zászlaja alá fiatalok és idősek, városokban és falvakban lakók egyaránt. Most? Jelenleg?... Azt hiszem, nem érdemes mondani bármit is! Mert itt már tettek kellenének; a szavaknak semmi esélyük nincsen! Csongrád megye kisgazdái becsülettel megtették a magukét, az első lépést, most várják a többi megye kisgazdáit, s várják a megváltó vezért, aki feledteti majd a kóklereket, s kibontja a Független Kisgazdapárt egységbe hívó zászlaját. Molnár György, az FKGP országgyűlési képviselőjelöltje • Nincs annál rosszabb vezető(autó), mint aki csak gondolkodik, gondolkodik az autó közben halad — és nem cselekszik. — Nincs annál rosszabb vezető(hivatal), mint aki csak halogatja a döntéseket, tologatja az aktákat (gondolkodik?) és közben nem cselekszik. A Gólya utca-Rákóczi utca kereszteződés közlekedési gondja nem először sajnos, úgy érzem, nem is utoljára - kerül terítékre. Egy héten belül négy totálkáros autó, kisebb-nagyobb személyi sérülés. És ez csak az utóbbi egy hét szomorú statisztikája. Többször jeleztük az illetékes hivatalnak a problémát, javaslatot téve a megoldásra: 1. Előrejelző táblával ki kellene cserélni az elsőbbségadás táblát, stoptáblára. 2. Sárga útburkolati jelet kellene fölfesteni. 3. A lámpát ki ellene cserélni erősebb, sárga fényt adóra. Tessék mondani, miért kell megvárni a nagyobb tragéNyugodtan alszik-e a hivatal(nok)? diát? (Volt itt már halállal végződő baleset is!) Valamit tenni kell(ene)! A hivatal tesz is. Reagál. Gyorsan (a Csörögben). A javaslat rossz, a probléma alapos vizsgálatot igényel. Ennek eredményétől függően találja ki a megfelelő (?) megoldást. Olyat, mint a Belvárosban? Miért nem hisz a gyakorlati (!) tapasztalatnak, az itt élők jelzéseinek, miért csak magát tartja szakembernek (én is az vagyok - igaz, nincs hivatalom - és nem azért, mert a jogosítványomban nincs bélyegzőnek hely, még csak nem is az oktatói igazolványom miatt, hanem azért, mert 21 éve vezetek). Miért nem örül, hogy a megoldásért még csak gondolkodni sem kell, csak aláírni, és máris kipipálhatja, beírhatja magának a piros pontot anélkül, hogy elhagyta volna megbírálhatatlan irodáját. Miért tologatja az aktákat, tűz ki határidőket, erőszakolja meg a valóságot (csak szaporodnak a balesetek!). Igaza van: a tábla jól látható, az emberi hülyeség ellen nincs (?) orvosság. Ezt gondolták a vasúti kereszteződésekről is. Közben tragédia tragédiát követett, mire intézkedtek: sebességkorlátozó tábla, fekvő rendőr, útburkolati jelek. Nem biztos, hogy a legjobb megoldás, de legalább tettek valamit. Jelentem, a móravárosi piac környékének közlekedési problémája nem igényel alapos vizsgálatot! „Csak" figyelembe kellene venni az itt lakók véleményét, meg kellene hallgatni a taxisokat, buszvezezetőket, netán a közlekedési baleseteket vizsgálókat. A harmadik körút nem a piac gondjait fogja megoldani, hiszen a piacig már most is használható! Éppen ezért érthetetlen (szintén többszöri jelzés ellenére!), miért nem lehet a vasárnapi autópiacra érkezőket a hátsó kapun, a parkoló felől beengedni? Talán azért, mert ott senkit sem zavarnának? Nehogy ebből is azt szűrjék le, mint a használtárucikk!?) piacról érkezett bejelentésekből: hogy az itt lakók ellenségei a piacnak. Akkor sem és most sem erről volt-van szó! Csupán vannak tapasztalataink és látjuk, lehetne másképpen és jobban szervezni az itt élők és a piacra járók megelégedésére. Lehet, mire ez az írás megjelenik, nem ez volt az utolsó baleset (06. 18. 13.30 óra). Most csak két autó lett totálkáros, kisebb személyi sérüléssel megúszták a bent ülők, tönkrement egy nyugdíjas házaspár gondozta szép virágoskert és kerítése. Az idős házaspár a balesettől három méterre gyönyörködött a virágokban, mikoris a járdán landolt a két autó. Itt a gyalogosforgalom is jelentős. Eddig még nem történt tömegszerencsétlenség. .. Tessék mondani, nyugodtan tetszik aludni? Az edző válaszol Rendhagyó gyermeknap