Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-22 / 144. szám

SZERDA, 1994. JÚN. 22. HANGSÚLY 1 • Ma Csörög... ott csörög, valakinek csörög Mit terein a Diófa? Csörög rovatunk számtalan hívást kapott a Diófapiac ügyében. Legutóbb Magyar Béláné deszki zöldségkereskedő kérte a pontosítást: férje, Magyar Béla deszki zöldségkereskedő nem azonos személy a bejelentők áltai említettel. Most levelet kaptunk dr. Bratinka József leköszönő országgyűlési képviselőtől, melyben jelzi, hogy „a telefonálók által felvetett kérdésekkel magam is többször találkoztam képviselői munkám során, javaslatot téve az önkormányzat illetékeseinek is. Legutóbb, május 3-án lakossági kezdeményezésre, 250 helyi lakos támogató aláírásával Szeged polgármesteréhez fordultam. Választ a mai napig nem kaptam." Bratinka úr elküldte a polgármesterhez intézett levél másolatát. így szól: Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Önkormányzati Képviselő Hölgyek és Urak! Képviselői munkám során fogadóórámon számos esetben felmerült a Diófa vendéglő melletti piac állapotainak kérdése. Választóim számos panaszt fogalmaztak meg a helyzet rendezetlensége és az önkormányzat késlekedése miatt, amelyekről a közgyűlés előtt interpellációban Koha Róbert is számot adott. Véleményem szerint egyértelmű, hogy az ott lakók, főként kisnyugdíjasok, illetve bérlakásban élő családok, igénylik az ilyenféle közvetlen piaci árusítás lehetőségét. Erre a hely, mint a kialakult gyakorlat is bizonyítja, alkalmasnak látszik (ABC közelsége stb.). Több hasonló véleményt összegezve javaslom az önkormányzat testületének és szakszerveinek: foglalkozzanak a kérdés mielőbbi megoldásával és engedélyezzék több más szegedi kispiachoz hasonlóan az árusítás legalább minimális feltételeinek kialakítását (pultkeretek létesítése, szeméttárolás és -szállítás, folyóvíz stb.). Ismereteim szerint ennek kivitelezésében az ott árusító szegedi és Szeged környéki kistermelők is szívesen közreműködnek. A rendezett piaci körülmények egyúttal az őket kiszorító kereskedőkkel (viszonteladókkal) szemben is védenék. Megfontolandónak tartom úgynevezett őstermelői igazolványok, illetve engedélyezések bevezetését. Levelemhez csatolom 250 szegedi lakos támogató aláírását. Szeged, 1994. V. 3. Tisztelettel: Dr. Bratinka József A következőkben közöljük Tűhegyi József alpolgármester válaszát: Tisztelt Képviselő Úr! Sajnálattal értesültem arról, hogy Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteréhez és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata képviselőihez küldött levelére adott válaszunk - melyet 1994. május 18-án postáztunk - a Délmagyarország című napilapnak küldött leveléig, nem érkezett meg Önhöz. Említett levelünkben - többek között - tájékoztattuk, hogy a Diófa vendéglő melletti ideiglenes zöldség-gyümölcsértékesítő hellyel kapcsolatos észrevételeire, javaslataira, a kivizsgálást követően érdemi választ adunk. A vizsgálat megállapításairól, a tett és a folyamatban lévő intézkedésekről ezúton tájékoztatom: - A kijelölt ideiglenes zöldség-gyümölcsértékesítő helyekre, melyek zömükben a nagy ABC áruházak mellett találhatók, mind lakossági, mind eladói (termelői) oldalról a továbbiakban is szükség van. - A leginkább exponált helyeken, tehát a Diófa vendéglő mellett, a Csillag téri ABC környékén nagy a zsúfoltság, az árusok emiatt sokszor a kijelölt területet messze meghaladó közterületet vesznek igénybe. - A korábban „kosaras" árusok mellett, a piaci tételben árusítók (netán viszonteladók) is megjelentek. - Nem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni az engedélyező határozatban foglaltaknak. Az említett határozat nyitvatartási időre vonatkozóan nem rendelkezik, így az ellenőrzés hatékonysága sem megfelelő. - Az árusoknak az általuk elfoglalt területre közterülethasználati engedélyt nem kell kérni, ezért közterület-használati díjat sem kell fizetniük. - Bebizonyosodott, hogy az ideiglenes zöldség-gyümölcsértékesítő helyek kijelölését és az árusítás feltételeit szabályozó határozatban foglaltakat, jelen társadalmi, gazdasági viszonyok túlhaladták, generális módosítása szükséges. - Felmerült a két legkeresettebb értékesítő hely (Diófa vendéglő előtti. Csillag téri ABC melletti) piacként történő működtetésének lehetősége is. Tekintettel arra, hogy a piac létesítésének egy sor szakhatósági feltétele (például közegészségügyi, közlekedésbiztonsági stb.) és emiatt jelentős beruházási vonzata is van, jelen körülmények között megvalósításuknak nincs realitásuk. Nem utolsó szempont az sem, hogy ezen helyek kis területűek, piac létesítésére alkalmatlanok. Az előzőekből adódó feladat, a jelenleg érvényes és idevonatkozó államigazgatási határozat felülvizsgálata, mely foyamatban van, s olyan szabályozás elkészítése, mely egyfelől mindenki számára egyértelműen meghatározza az árusítás feltételeit (jogokat és kötelességeket), másrészt végrehajthatónak, ellenőrizhetőnek kell, hogy legyen. A fenti kérdéskört a Városüzemeltetési és Műszaki Iroda dolgozza ki és terjeszti döntés céljából az illetékes önkormányzati bizottság elé. A döntés megszületéséig intézkedéseket tettünk, hogy a közterület-felügyelet a Diófa vendéglő melletti ideiglenes zöldség-gyümölcsértékesítő hely rendben- és tisztántartását ellenőrizze, beleértve az ott árusított termékek származását is. Tűhegyi József • Nyilván így volt, és ezért nem tőlük, hanem a kutyulitól tanult az ősapa. Az ötödik napon teremtett kutyus paradicsomi őslakosnak számíthatott a hatodikon kiagyagozott Ádámhoz képest, akiben azon; ban már azon a napon megvolt az ember egyetlen veleszületett képessége, az alkalmasság az emberi képességek megszerzésére. Csakhogy tapasztalatlan első emberként, nem tudta még, hogy ez az övé, nem tudta, miképp is kell ezt csinálni. Hogy megy, vajon, az emberré válás? Sugallat jött a nevelési főosztálytól: „Ádám, tanulj!" Ő a homlokára csapott, hát persze, hogy erre nem gondoltam. De hát azt sem tudom, hogy gondolhatok! A rajzon látjuk, hogy ebben az örömteli pillanatban érhetett oda Ádám nagy tanítója, az őskutya. Apánk tőle tanult, s a tudás fájánál föl is mondta a leckét - a négylábú, harapós tanfelügyeő szempontjából jelesre. Könnyű nekünk megítélni a lábát emelő Ádámot. Mi már tudjuk, hogy az utánzásos tanulásnak nincs sok értelme. Illetve épp az a kérdés, hogy tudjuk-e? Nem inkább az történik-e, hogy a tanfelügyelő megmorogja a hagyományos porosz utas tanítási-nevelési módszerektől eltérő pedagógusokat és gyerekeket. Olykor még beléjük is harap! Erről a konfliktusról is szólt az a tegnap véget ért három napos pedagógiai tanácskozás, amelyet óvónők rendeztek maguknak Balatonalmádiban, az angol-magyar gimnáziumban, a fővárosi székhelyű Autonómia Egyesület támogatásával, s jónéhány intézmény segítségével, mert ilyesmire még ma se nagyon oszt pénzt a mi adónkból fungáló, báva mosolyú művelődésügy... Az óvónénik, mintegy ötvenen,^ saját három-négyezer forintjukon utaztak Almádiba. A módszer kidolgozását. • A tanulás nem kis dolog Jártak-e az angyalok pisilni? környezettel. A kapcsolatok, a tájékozódás hatására, főleg az együttes cselekvésekben kap tartalmat, indítékot és értéket a saját tapasztalat". A központi program szerint működő óvodák - iskolák stb... - azzal a gyerekkel elégedettek, aki alkalmazkodik ahhoz, amihez a pedagógusnak is alkalmazkodnia kell. A „nevelés" fölülről lefelé zúdul a gyerekre, és már akkor elkészül a rá vonatkozó (?) nevelési terv, amikor még be sincs íratva... Előre beszabályozzák a napjait, a heteit, a hónapjait, az egész évét, s már koraősszel kinyilvánítja „a központi terv", hogy mit kell szerencsétlen gyereknek karácsonykor tudnia... A Dob utcai autonómiás módszer a szabadságra, a személyiség saját lehetőségeire építve, veszi a bátorságot ahhoz, hogy megváija, mit hoz az élet, és erre épül rá a nevelés. Ha segít, úgy teszi, hogy ne törje le a csírázó önállóságot. Tudomásul veszi, hogy a fejlődés egyenetlen, egyik gyerek előbb jut el valahova, mint a másik, s ezért egyéni bánásmódra van szükségük. Vagyis Ádám tanuljon mindenkitől, de nagyon nem mindegy, hogyan. Mert ha angyaloktól másolta volna le, hogy a fánál mi a teendő, elfogadhatóbbá vált volna társadalmilag, de szellemileg nem lett volna több, mint így, a lábát emelve. És a megfelelő magatartás következtében a csekély intellektus valószínűleg nehezebben bukott volna le. Esetleg nem is mindjárt a paradicsomban. Hanem csak kint, az életben. Zelei Miklós Jártak-e az angyalok pisilni? És hova? Volt-e a mennyországban fenyőillatot árasztó, márványpadlós helyiség talán sok-sok kis porceláncsészével, amelyek nem evilági fényt árasztottak, hogy az angyalkák sötétben se tévesszék el. És akkor még mindig nem tisztáztuk: láthatóak voltak-e az angyalok, vagy a paradicsom alléin jelenlétüket csupán az mutatta, hogy ahol egy akkurátusan tisztán tartott, káposztás lángos nagyságú glória fél percre megnyugodott, ott harmatos lett a platán törzse? ami szerint ezek az „alternatív" óvónénik nevelik a gyerekeket, dr. Hűvös Éva pszichológus kezdte Budapesten a Dob utcai óvodában. Azóta már Pécsett, Siklóson, Gödöllőn és persze Almádiban is alkalmazzák, többnyire az iskolákkal együttműködve. Úgy látszik, vidéken kevésbé számít, hogy egy jó módszeren rajta-e a nagyságos minisztérium pöcsétje, vagy se... Dr. Hűvös szerint: „az óvoda legjelentősebb feladata a nevelés társas meghatározottságú integrációjának, a szociális tanulás lehetőségeinek a kimunkálása. A szociális tanulás folyamatának modellje a kisgyermekkorban az „én" találkozása a másik emberrel, a Visszaélnek az elhivatottságukkal Törvényen kívüliek A Népjóléti Minisztérium és a Gyógyszerész Kar munkatársainak, illetve a SZOTE vezetésének levelezgetése már ez év elején elkezdődött, amikor is kiderült, hogy a Közalkalmazotti Törvény 72. paragrafusa alapján járó veszélyességi pótlékot nem kapják meg az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók. A veszélyességi pótlék kifizetésének elmaradása persze nem SZOTE-s és nem szegedi ügy. Érinti az ország valamennyi orvosegyetemét. Néhány olyan embert kértem a helyzet megvilágítására, akik érintettek abban az ügyben, amit ők törvénysértésnek neveznek. A Gyógyszerészi Vegytani Intézet munkatársa, Somióné Laczkó Mariann vázolja az alaphelyzetet: - A Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alá tartozó intézményekben már megállapították és ki is fizették a Közalkalmazotti Törvény 72. paragrafusa értelmében járó veszélyességi pótlékot azoknak, akik egészségre ártalmas munkakörben dolgoznak. Ezzel szemben a Népjóléti Minisztérium irányítása alá tartozó intézményekben, mint amilyenek az orvosegyetemek is, az oktatás, illetve a kutatás területén dolgozó, veszélyes munkakört ellátó munkatársak mind a mai napig nem kapták meg az őket januártól megillető havi 8 ezer forintos veszélyességi pótlékot. Mi ezt törA szegedi orvosegyetem Gyógyszerészi Vegytani Intézetének faliújságán piros filctollal megjelölt levél hfvja magára a figyelmet. Surján miniszter úr hosszúra nyújtott válasza, amely a Gyógyszerésztudományi Kar szakszervezeti bizottságának címeztetett, s amelynek utolsó mondata sem tartalmaz egyértelmű igent vagy nemet a dolgozók követelését illetően. vény sértésnek tartjuk, s nem fogadhatjuk el Surján miniszter levelünkre írt válaszát, amelynek utolsó mondatában arról értesít bennünket, hogy az új kormány számára átadja ügyünket. Ezt a választ - a jogi mellett - etikailag is kifogásoljuk, hiszen kérdezzük: milyen erkölcsi alapja van a most leköszönő kormánynak áthárítania a felelősséget a következő kormányra? Egy általuk szentesítejt törvény garanciáit nekik kell biztosítani. Márpedig ez nem történt meg a veszélyességi pótlék esetében. - A SZOTE-n körülbelül 2 ezer dolgozót illetne meg a veszélyességi pótlék, ami egyetemi szinten - durva becsléssel - évente 200 millió forintos kiadást jelent, ekkora összeget az egyetem nem tud kigazdálkodni - szól közbe dr. Dombi György, az orvosegyetem főtitkára, mintegy válaszképpen arra a népjóléti minisztériumi „felszólításra", hogy a veszélyességi pótlékot az intézménynek kell előteremtenie. Az Orvosvegytani Intézet munkatársa, Nagy János az egyetem vezetését is hibáztatja, amiért - mint mondja - a kollektív szerződés a veszélyességi pótlék kérdését nyitva hagyja. - A törvény ugyanis úgy rendelkezik - idézi a megfelelő passzust Nagy János -, hogy „a pótlékokra jogosító munkaköröket a kollektív szerződés. állapítja meg." Azaz a törvény a kollektív szerződésre bízza annak a meghatározását, hogy mely munkakörökben dolgozókat érint a veszélyességi pótlék. A mi kollektív szerződésünk viszont nem határozza meg e munkaköröket. - Mi például kísérleti állatokkal dolgozunk. Ezeknek olyan ismeretlen anyagokat adunk a kísérletek során, amelyeknek csak a kódjait ismerjük. Az állatokat kézzel fogjuk meg, s bizony nemegyszer előfordul, hogy harapnak - mondja az egyik veszélyes példát Csiszár Zoltánné, a Gyógyszerhatástani Intézet munkatársa. A veszélyességi pótlék megvonása minden kollégámat érzékenyen érint anyagilag, hiszen 16 ezer körüli a havi nettó fizetésünk. - A mi intézetünkben mérgező anyagokkal, vegyszerekkel, oldószerekkel dolgozik körülbelül 25 ember - folytatja a veszélyek sorát dr. Tóth Gábor, az Orvosvegytani Intézet docense -, más intézetekben izotóppal, röntgensugárral, rákkeltő anyagokkal. Sok helyen olyan anyagokat állítanak elő. amit a világon még sehol sem teszteltek, hatását nem ismerik, következésképpen potenciálisan veszélyes anyagok. Ezeknek a kutatóknak, asszisztenseknek az egészségét nap mint nap veszély fenyegeti, s velük szemben követnek el törvénysértést. A minisztérium visszaél azzal, hogy sem az orvosok, sem a kutatók nem fognak sztrájkolni az őket jogosan megillető bérükért. H Akkor ez egy kilátástalannak tűnő helyzet, hiszen semmilyen eszköz nincs a kezükben, amivel kiharcolhatnák az önöket törvény szerint megillető pótlékot. - Az egyetlen lehetőség, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulunk - válaszolják szinte egyszerre -, noha tisztában vagyunk azzal, hogy egy-két év is beletelik, amíg döntésük megszületik. Emellett talán a nyilvánosság, amelynek minden fórumán próbálunk hangot adni a bennünket ért sérelemért, segíthet jogaink biztosításában. Kalocsai Katalin