Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-21 / 143. szám

KEDD, 1994. JÚN. 21. A függetlenség ingája Tisztelt Főszerkesztő Úr! Azért zavarom jelen soraimmal, mert úgy vélem, indokolt figyelmét felhívni a következő jelenségekre. Gondolom, helyes aláhúznom, hogy a Délmagyarország független napilapként kínálja magát az olvasóinak, és ezzel messzemenően egyetértek. Teljesen valószínűtlennek tartom, hogy a francia tulajdonos a magyar belpolitikát illetően bárhová elkötelezné magát. Úgy tudom, hogy a lapszerkesztési alapelvet a politikai függetlenségre építették és ezt hirdetik. Mindez rendbenlévő, ezt magam is csak támogatni tudom. Gondolom, sokan így vannak ezzel a lap előfizetői és olvasói is. Ezzel szemben hosszabb ideje tapasztalom, hogy a politikai elfogultság erőteljesen jelen van a szerkesztési gyakorlatokban, és néhány munkatársuk szemléletében. Szabadjon utalnom Sandi István felelős szerkesztő publicisztikai írásaira, amelyekben tendenciózusan és konzekvensen megjelenik a fent leírt szemlélettől egy deformáció. Csak a legutóbbit említem most: a június 15-i lap 3. oldalán közzétett „Mi van, ha patt van?" című publicisztikáját, amely teljesen hamis logikán épül és az a végkövetkeztetése, hogy „szocialisták a választásokat ugyan megnyerték, de a koalíciós tárgyalásokat elvesztették". Ilyen hamis gondolatmenetre sem a hazai, sem a külföldi sajtóban nem jutott senki. S. I. sok más következtetésre juthatott volna. Valamilyen okból azonban pont ezt az extrém és zavartkeltő variánst választotta. Ha hozzátesszük azt a tényt, hogy ilyen konstruktív koalíciós tárgyalássorozatot alig ismer a magyar történelem - talán más országok történelme sem -, lám S. I. hova téveszti a DM olvasóinak figyelmét. Mivel S. I. felelős szerkesztő, talán joggal feltételezhető egy olyan belső irányzat erőteljes jelenléte, amely veszélyezteti lapjuk független alapállását. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Figyelemfelkeltésnek szánom levelemet, minthogy a lap Szeged egyetlen napilapja és felfogásom szerint nem engedheti meg az ilyenféle politikai eltévelyedéseket. Úgy gondolom, jogos az olvasó elvárása, hogy a DM legyen tárgyilagos, elfogulatlan, ne terjesszen hamis következtetéseket legitim politikai erőkkel szemben, sem egyéni indulatok formájában, se a szerkesztési gyakorlatban. Levelem azért címeztem Önnek, mert úgy gondolom, hogy a DM függetlenségének gyakorlati megvalósításáért a főszerkesztő felelőssége a legkiterjedtebb. Nem S. I.-nek írtam, mert úgy érzem, Ő igen konzekvens abban, hogy rendre megsértse a lap független magatartását. Kérem Önt, mérlégelje üzenetemet. Rendkívüli érdeklődéssel várom válaszát. Ha nem ért egyet véleményemmel, az indoklása is fontos, ha egyetért, akkor pedig a levont konzekvencia megérte, hogy írtam Önnek. Tisztelettel: Dr. Perjési László Tisztelettel: KAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 W (Kor)szám(tan) tf ,Almomban sasmadár voltam, és csodálatos élmény volt gyönyörködnöm a látványban." Irigy mosollyal hallgattam barátom, aki költői képzelettel megáldott fantáziáját nem a Pulz utcai intézet valamelyik helyiségében ragadtatta el. Tudtam róla, hogy vitorlázó és sárkányrepülő. Tisztelt Perjési Úr! A dolog természetesen mérlegelendő, mint számtalan jelensége a világnak. De nem hinném azt, hogy ezt a mérleget a lap függetlenségének viszonyában kellene beállítani, mivel a lap - a pártatlanság s a nyereséges gazdálkodás mellett - éppen attól független, hogy munkatársai szabadon formálnak véleményt. Mivel eltérő nézet is lehet felelősséggel kialakított gondolat, egyrészt semmi sem bizonyítja, hogy kollégám hibásan járt volna el, másrészt pedig nincs érv amellett, hogy a lapban megjelenő bírálat ab ovo az újság egészének függetlenségét kockáztatná. Mindazonáltal köszönjük az észrevételét, örömmel tölt el bennünket, hogy nem sokkal a parlamenti választások után már nem a konzervatív oldalról, hanem balról bírálnak bennünket. Ez azt jelenti számunkra, hogy - a politikai inga ilyen kilengése után is — sikeresen ragadtunk meg középen. Dlusztus Imre főszerkesztő A fenti intézetet sem ok nélkül említem, mert a kis vendéglőben a mellettünk lévő asztalszomszédok bennünket oda képzeltek. Barátom egyébként sem szerény - lelkesedése magával ragadta az én képzeletemet is. Már régen elfelejtettem volna az esetet, amikor kezembe került a Délmagyarország egyik cikke, és eltöprengtem azon, hogy milyen különbözőek is vagyunk mi! Ki milyen oldalon áll, úgy gondolkozik és ítél. Az éremnek két oldala van mondja a közmondás. Az ügynökök nem mennek a paradicsomba, bármennyire is képzeli róluk az "Ügynökvilág Magyarországon" című cikk szerzője. Nem kell hozzá különösebb közgazdasági ismeret, hogy rájöjjünk, többféle kereskedelmi forma létezik. Ezek közül az egyik a közvetlen értékesítési forma. Ekkor a termelő közvetlenül kerül kapcsolatba a fogyasztóval, ügynökei révén. (Ezt a formát a fogyasztói társadalmak szülték.) Az ügynökölés azonban nem csak a kereskedelemben ismert! Biztos, hogy eredményesen működik, mert különben már régen nem alkalmaznák. Nekünk szokatlan, mivel néhány cég jóvoltából csak a közelmúltban ismerhettük meg. A fejlett fogyasztói társadalmakban ez a kereskedelem kb. 25-30 százalékát teszi ki, nálunk még egy százalék közelében sincs. Van még lemaradásunk. A társadalomra semmiképpen sem káros, pláne ha a foglalkoztatottak, illetve a nem foglalkoztatottak számát tekintjük. Megtanultam velük élni. Közismerten kényelmes ember vagyok, így még hálás is lehetek azért, hogy időnként felhívják a figyelmem a különböző lehetőségekre. Nyilván azok teszik, akik engem ismernek. Legtöbbször ki sem kell mozdulnom otthonról. Haragudnom kellene rájuk? Az egyik kártyázik, a másik nem. No, nem az ultira, a pókerre és más lapjátékra gondoltam bár gondolhattam volna arra is. Van egy kiváló barátom, akinek több, mint tíz kártyája van. Többek között telefonkártyája is, aminek bevezetése a Posta felismerését dicséri. Szóval kiváló barátom mutogatta, hogy egyik kártyájára ennyi kedvezményt kap, a másikra annyit, a harmadikra amannyit... Törzsvevője ennek meg ennek a cégnek és (gy tovább. Elkezdtem magamban számolni. Nem is olyan rossz ez! Hasonló az elvük, mint a telefonkártyáé azzal a különbséggel, hogy ezek kevésbé apasztják a pénztárcánkat. A rendszer a klubtagoknak mindenképpen jó! Legalább valahol elismerik őket! (Anyagilag!) Azóta kiváló barátom révén már nekem is van olyan kártyám, amire nem hiszik el, a vásárlásaimnál több mint 50 százalék kedvezményt kapok! És hálás vagyok neki ezért. Nem kell, hogy minket kövessenek. Tudom, hogy a kor számtanát még sokan nem értik. Majd megtanulják! (Káruk nem származik belőle, legfeljebb addig nem részesülnek a kedvezményekben!) Dr. Gyöngyösi József • Egy kis séta (I.) Szegedi anzix, erős gyomrúaknak Segítő szándékkal ajánlom figyelmébe azoknak, akik hivatalból, munkakörükből eredően felelősek természetes és épített környezetünk állapotáért. Negyedórás séta során az alábbiakat tapasztaltam, erről mások is meggyőződhetnek. Szilléri sugárút eleje: Öles táblák hirdették a közelmúltban történt aszfaltozás alatt, hogy „Készül a útalapból". A nem kevés pénzbe kerülő táblák helyett gondosabb munka és jobb anyag kellett volna! Akkor nem töredezett volna fel az aszfalt a buszmegállóban, és a tócsa sáros vizét nem löttyintenék a beálló buszok a várakozókra. Az iskola előtt az átjáró aszfaltja hullámvasutat megszégyenítően gyűrött. Ezt az átjárót naponta többszáz gyerek használja. Végigtekintve a sugárúton a látvány a lakótelepek mindegyikére vonatkoztatható - a járda mellett a szemétgyűjtő tartályok „díszítik" és „illatosítják" a környéket. Úgy tudom, a tervezéskor terveztek, az építéskor építettek helyiségeket a kukák részére. Jó lenne, ha használnák is ezeket. A híd melletti zöldövezeten a Tápai utca felé sétálva, az utca Római körúti torkolatában egy lefedetlen szennyvízakna található. Karácsony után fenyőfát tettek bele figyelmeztetőül, azóta ez elveszett, csak az akna tátong. A rendezettnek mondható területből „kilóg" a Hajós utca, Tápai utca sarkán található gazdátlan telek, mely azon túl, hogy elcsúfítja a környezetet, szeméttelep és patkányfészek. Biztosan van tulajdonosa, akit a rendbetételre lehetne kérni. (Kényszeríteni?) A híd alatt nagyvárosi látvány, szemét szemét hátán, betondarabokkal tarkítva. A Maros utca és Felső-Tiszapart közötti járda mellett fákat ültettek a tavasszal. A gödörásásnál napvilágra került, hogy a zöldsáv alatt 10-15 centi mélyen kőburkolatú „út" található. Emiatt elakadtak az ásással. Később mégis kiásták a gödröket, a burkolattal nem történt semmi. Ha valahol a városban járdát akarnak burkolni, hogy ne járjanak az ott élők tengelyig a sárban, akkor itt kb. 150 négyzetméterre elegendő anyagot lehet előbányászni, maximum 15 centiméter mélyről. A híd alatt a járda több helyen megsüllyedt, „csak" 15-20 centi mélyen! Egy közműaknafedő betongerendái ugyanennyire állnak k a „síkból". A hólé és esővíz a lépcsőkön ide folyik, az út melletti támfal melletti repedéseken szivárog az alapba. Hétről hétre végzi romboló munkáját. A híd alatti út mellett 8-10 darab, 30 centi átmérőjű acélcső-csonk található, terepszinten elvágva. Ebből 3-4 látható, és ezek jelentik a kisebb veszélyt, de a többi a fűben rejtőzik, várják, mikor lép bele egy labdája vagy kutyája után fotó gyerek. A tiszai árterület csak erős gyomrúaknak való „látvány". A hajóállomástól a sporttelepig az aljnövényzet kiszedésével, a bozótos megszüntetésével, parkerdő-szerű kialakítással e terület a város gyöngyszeme* lehetne! Testet, lelket üdítő látvány, sétára, felfrissülésre alkalmas része a városnak. Helyette: szeméttelep, átláthatatlan és átjárhatatlan bozótos, embermagasságú gaz, az egy évvel ezelőtti viharban derékba tört, egymásra borult fákkal, bogáncs és kullancstermő, gyerekfojtogató hely. Kétes kinézetű egyének búvóés szálláshelye! Véleményem szerint, a pénz mellett, a jó gazda gondossága hiányzik elsősorban! A Felső-Tisza parti diszkont elől pedig egy szemétgyűjtő tartály hiányzik! A vásárlók ezért „kénytelenek" a dobozokat és csomagolópapírt a támfalon átdobni. (Folytatása következik.) V. T. PÉLMAQYARORSZÁQ I ctovteuAo Msavtt fi r lap NYEREMENYSZELVENYEK E heti tét: 25 000 Ft LALÁDI BINGÓJÁTÉKA • ÍGY JÁT! Hogyan töltse ki a szelvényt? A: születési év utolsó két száma, B: születési hónap száma, C: a szülelés napja, D: a személyi igazolványa számának két utolsó számjegye Természetes, hogy a kisebb gyerekeknek még nincs személyi igazolványuk. Ók az utolsó, D rubrikába a szülők bármelyike igazolványának két utolsó számát beírhatják. Természetesen a szelvények külön játszanak, egymás számaiból nem lehet kicsipegetni! Mit tegyen, ha nyert? Csapja a hóna alá nyertes szelvényét, személyi igazolványát valamint a HDS & Délmadár a heti számát és jöjjön be szerkesztőségünkbe, a Sajtóházba. (Szeged, Stefánia 10.) A nyertesek jelentkezéséi a nyerőszámok megjelenése utáni hét hétfőjén, 12 és 15 óra között várják munkatársaink. A megyében lakók a Délvilág városi szerkesztőségeiben: Vásárhelyen a Szőnyi u. 1., (Szeged Tourist), Makón, a Deák F. u. 2. (városi könyvtár) és Szentesen, a Kossuth u. 8. sz. alatt is jelentkezhetnek. A pénzt vagy postán utaljuk ki, vagy személyesen vehető fel a nyeremény a Sajtóházban. A nyeremény nettó 25 ezer forint. A nyereményadót a cég fizeti. Ha többen is szerencsések, akkor az összeg szétosztódik. Viszont, ha adott héten senki sem nyer, akkor a pénz halmozódik, átmegy a következő hétre. Ugye megjegyezték, hogy nyerni csak akkor lehet, ha megvették a HDS & Délmadár a heti számát. legyen szerencséje a H0R0SZ -KAL! A [ B A 2, játékos B C • [ D C 2, játékos D NÉV: NÉV: A E 18 B A 1, játékos B C 18 D C 1, játékos D NÉV: NÉV: Az e heti 10 nyerőszámot a csütörtökön megjelenő HDS & Délmadár családi lapunkban találhatják! Előfizethető telefonon, a szegedi terjesztési csoportnál Tel.: 62/481 -281, Németh Andreánál. Megvásárolható a megye összes településén a hírlapárusoknál, rikkancsoknál és az élelmiszer-4 Petőfi S. sgt. 78. Pacsirta u. 31. 3000-féIe iskolaszer, irodaszer, írószer, nyomtatvány, háztartási papíráru várja Önt üzleteinkben, a legkedvezőbb árakon.