Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-20 / 142. szám

HÉTFŐ, 1994. JÚN. 20. RIPORT 13 • Igazi vadászszerelésben: fűzöld ingben és terepszínű térdnadrágban ül be a terepjáróba Nagy Ferenc, hogy fotoriporter kollegámmal együtt kivigyen bennünket a pusztába. Árkon, bokron át, keskeny erdei utakon birkóznak a homokkal az óriás kerekek, mígnem egy árnyas tanyai udvarban nem landolunk. A Favilla étterem tulajdonosának, Török Józsefnek vendégeiként az öreg gesztenyefa alatt ülünk le néhány szóra, mielőtt terepszemlére indulunk. Vejét, Varga Mihályt és két vadásztársát is kérdezem közös vállalkozásuk kezdeteiről, az indíttatásról. - Tíz esztendeje vettem ezt a tanyát. Sok szép napot töltött el itt a család a barátokkal. Most az unokáim játszanak ott a homokban: szeretném, ha ennek a generációnak is megmaradna érintetlenül ez a táj mondja a házigazda. • Talán komoly veszélybe került? - Akartak már itt lőteret, bőrfeldolgozót, sőt kommandókiképzőt és kuplerájt is létesíteni - kezdi Török József. - Holott már az is a halálát okozta volna ennek a vidéknek, ha fölszántják a földet. Éppen ezen keseregtünk Jóska barátommal, amikor egy autót pillantottunk meg itt. Bogárzónái. A múzeum biológusa, Gaskó Béla jött oda, hogy kutatásaihoz rovarcsapdát állítson föl egy tejfölöspohárban... Ezzel a találkozással kezdődött... - A zákányszéki vadásztársaság tagjaiként alapvetően szívünkkel kötődünk a természethez - folytatja Nagy Ferenc, aki állattenyésztő üzemmérnöki diplomája mellé igyekszik megszerezni most a vadgazdasági üzemmérnökit is. - Az érzelmi indíttatás mellett van szakmai kötődésünk is, ezt erősttette meg a Gaskó Bélával való találkozás. Közös érdekünk, Bogárzó megmentése összefogásra sarkallt bennünket. • Kapóra jött, gondolom, a kárpótlási törvény... - A kétféle, a Licit révén és a részaránytulajdonként megszerezhető területekről rendelkező törvény lehetővé teszi, hogy erdőt is igényelhessen a kárpótolandó, holott azt annak idején senkitől nem vettek el. A háború után mindössze 9 százalék volt az erdősültségi arány az országban, most 1819 százalék. És itt van a kutya elásva. Egy hektár fenyőerdőt 0,3- 0,33 aranykoronaértéken tartanak nyilván, s egy aranykorona forgalmi értéke pedig 500 forint. Egy hektárnyi fenyőerdőhöz 200, nyárakáchoz 1250- 1500 forintért lehetett hozzájutni. Ezekért nagy volt a tolongás, a 8-9 arany koronás nádasért, az 5-10 aranykorona értékű gyepért nem annyira... A törvény megengedi • Úgy gondolták, hogy Bogárzó megmentésének éppen a tulajdonba vétel a legjobb módja? - Különösen, ha a törvény még azt is lehetővé teszi, hogy részaránytulajdonhoz még kívülálló is hozzájuthat, ha van kínálat. Valaki akár 6-700 aranykoronát is vehet. • Hároman, négyen ennek többszörösét is... - Az általunk létrehozott Ásotthalmi Bogárzó Természetvédelmi Bt. tagjaiként 2000 aranykorona értéket, 300 hektár területet is megjelölCsongrád megye nemigen dicsekedhet gazdag természeti kincseivel, annyira azonban mégsem szűkölködünk eltűnőben lévő, ritka szépségekben, amennyire védetté nyilvánított területeink számából következtethetünk. Az összes megye közül ugyanis a mienk az utolsó azon a listán, amely a helyi érdekeket szolgáló, megóvandó területek mennyiségét sorolja föl. Ezen az áldatlan állapoton igyekeztek változtatni a Móra Ferenc Múzeum kutatói és más természetvédő szakemberek, amikor fölmérték az általuk megmentendőnek ítélt értékeinket. Tavaly februárban jelent meg cikkünk a 26 „kincses szigetrőlés az érintett települések önkormányzatainak fölajánlott segítségről, mintegy figyelmeztetőül: nehogy a privatizáció áldozataivá váljanak ritkaságszámba menő értékeink. Asotthalmon egy ilyen próbálkozás nyomaira bukkantunk. m Kárpótlás - természeti kár nélkül Bogárzó megmentetik tanyára. Már ott kérdezem meg a bt. tagjait, lesz-e elég elszántságuk, pénzük a védelemre. A természetszerető „birtokosok" azt mondják: ők a jelenlegi állapot megőrzésére vállalkoztak. Azon ritka tulajdonosok közé tartoznak, akiknek az önkormányzattal, a szakemberekkel együtt érdekük volt a terület védetté nyilvánítása. Tudták: ha az ősgyepet fölszántják, ott a kukorica nem terem meg, de azután már az árvalányhaj sem. Mivel kedvezőtlen adottságú területről van szó, fönntartására támogatást lehet igényelni. - Ha a víz elmegy, elmegy az állat, elpusztul a bogárvilág, elhalnak a növények - mondja Kismaréi József. - Ha anyagi támogatással itt tartjuk a vizet, unokáink is látják majd, milyen is ez a korábban halálra ítélt terület. És mi a megvásárolt erdőt biztos nem vágjuk ki. • Nem érzik, hogy egyesek ferde szemmel néznek önökre? - Dehogynem. Már azt is rebesgették, valami NATO kiképző lesz itt. Holott mi gyerekek természetvédelmi táborára nyújtottunk be pályázatot a Természetvédelmi Hivatalhoz, sikertelenül ugyan... Őrültnek tartanak bennünket, hisz olyanba öljük a pénzt, amiből nem tudjuk kivenni. Kilógunk a sorból... • Ne haragudjanak, nehéz is elhinni, - hisz valamennyien vállalkozók -, hogy csupán önzetlen természetszeretetük vezérli önöket. Árulják el, van ebben egyáltalán valami üzlet? - Igen. Látok benne üzletet - veszi át a szót Török József. Nem most, hanem tíz év múlva. Egy német nem a kultúrnövény termesztést tanulmányozandó fog ide látogatni. A bioturizmusnak van jövője. Ehhez pedig szolgáltatások kellenek...Ha a pusztai prospektusra rá lesz írva: természetvédelmi terület, az növeli az ottani, hagyományokat őrző vendéglátás ázsióját. Persze az igaz, hogy mi nem remélhetünk afféle gyors meggazdagodást, mint mondjuk az olajszőkítők... Chikán Ágnes Az angyalgyökéren billegő lucernacincér hettünk, hogy kárpótlásként hol kívánjuk kiméretni. • Mekkora terület tulajdonosai jelenleg? - Kétszáz holdnyi van már a nevünkön. • Nem kerültek emiatt konfliktusba másokkal? - Érdekellentétek természetesen adódtak. Azzal a részaránytulajdonossal, aki tényleg ott él az általunk kiszemelt és megmentendő területen, megegyeztünk. Volt, akitől az általa ajánlott árért megvásároltuk a részaránytulajdont. Annak, aki továbbra is megszokott helyről szeretné etetni a lovát, 10 évre ingyenes bérletre odaadjuk a területet, csak a tulajdonjog a mienk. Persze adódnak gondjaink a törvény hiányosságai miatt is... Éppen szedelőzködünk, hogy bevessük magunkat a vad természetbe, amikor társaságunk új taggal bővül: a sokat emlegetett „kulcsfigurával", dr. Gaskó Bélával. A biológus vállalkozik arra, hogy készséges idegenvezetőként, szakszerű magyarázatokkal fűszerezi a különleges élményt nyújtó látványt. Rúzsa és Ásotthalom közigazgatási határán töri az utat a terepjáró. A Defag Rt. akácszegélyezte fenyveserdeje mellett haladunk, legelésző tehenek, kecskék térnek ki a csöndet megtörő monstrum elől. A hajdani tómeder kincsei « - Bogárzó egy mély, viszonylag jól körbehatárolható medence — mondja a biológus. - Az I. katonai felmérés szerint 1783-ban a legmélyebb részeket vtz borította. Még egy 1919-es térképen is látható a Bogárzó tó, a környék legmélyebb vizű tava. A drasztikus csatornázás sajnos leradírozta a térképről. Gyönyörű, élénkzöld, A védett gyöngyvirágos tölgyes bronzzal, kékkel, sárgával tarkított, ligetes puszta látványa nyílik ki előttünk. A motor zúgására mezei pacsirtapár röppen a magasba, fölöttünk kifeszített szárnyú ragadozómadár köröz. Kiszállunk. Csönd, napfény, szélfújta pusztaság, a távolban fűz-nyár ligeterdő maradványa, sásos, nádas, szélében ősgyep tarkítja a tájat. - Ez a Kisbogárzó: miniben minden megtalálható, ami jellemzője ennek a tájnak. Védendő itt a gyöngyvirágos tölgyes, különleges érték a Magassásrét, tipikus, sömlyékesekre jellemző társulásával. Ez a nedves terület nem gyomosodik, attól eredeti. A magasles előtt mesterséges itató a vadaknak, egy őzt zavarunk meg abban, hogy szomját enyhítse. Sok itt a szarvas, a vaddisznó, a fácán, s akad fogoly is. A kutató szeme apróbb állatokra is érzékeny: kollegám lencsevégre kapja hát az angyalgyökéren billegő lucernacincért. Terepjárónk átvág a hepehupás réten. Nagybogárzón a régi öntözőgödrök fölött türkisz színű szitakötők ezrei röpködnek, partjukon loilíha teknősök süttetik páncéljukat. Védendő a zöld leveli béka és a vízi sikló. Itt-ott zöld juharoscsoportok, sziket, szárazságot tűrő, keskenylevelű olajfüzek...A leégett, megüszkösödött fák között elkanyarodunk a hajdani „papok erdejé"-be, a Kiss Ferenc emlékerdő felé: s szinte körbejártuk a 15 kilométernyi kerületű „birtokot". Nem kis kötelezettséget -vállal magára ez a természetvédelemre szövetkezett társaság, hisz a szakember szerint alapvető feladat, hogy a vadvizeket elvezető csatornát zsilipekkel elzárják. Az eredeti növénytársulások jelenlegi állapotukban, a szántások szomszédságában is képesek regenerálódni. A bioturizmusnak van jövője A hajdani Bogárzó tó partján visszakanyarodunk a Természetvédő vállalkozók. (Fotó: Gyenes Kálmán)