Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-14 / 137. szám

Várakozással eltelve vártuk tehát a vasár­nap délutáni kezdést. Tápén, ha akárhol elkezd cincogni valami muzsika, már kezdi rakosgatni a lábait a tipegő kisgyerek is, meg a már alig topogó öreg is. Eddig is tudtuk, vérében van mindenkinek a zene, de aggód­tunk kicsikét, a gyerekek néptánccsoportja, a Topogó együttes, a Hagyományőrző együttes és a citerazenekar jól ismert és kedvelt műsora elé hogyan törekedik be valami, ami megkövesedő idegpályák előtt könnyen tűnhet oda nem valónak? Egy fölkapott divathullám a beágyazódott hagyományban? Békési Mária port-vezetés egycsapásra meg­oldódott tehát. Harminchétén vannak most, de az új tanévben 25-30 körüli létszámmal másik csoport is indulhat. Téved, aki azt hiszi, a To­pogók csoportja is gyerekcso­portot jelent. Két ifjú pár lépett most csak föl, öblös hangú szaxofon és ütögetős gordon kíséretében, de csaptak akkori jókedvet, amekkorát máshol egész sereg képes csak. Közben-közben önálló nép­dalcsokorral áll elő a citera­zenekar, ennélfogva hol fölrak­ják a színpadra a hosszú asztalokat, hol meg leszedik. Török József, a művelődési ház új igazgatója kénytelen meg­jegyezni, nagyon ráférne a teljes fölújltás a házra. Szép műsort ad elő a zenekar, és nagy sikerrel fújja furulyáját RIPORT 7 önálló betétszámként Kónya György is, akit szinte az egész országban ismernek már. A hagyományőrzők előadása - ne vegye senki elfogultságnak! ­a csupa sikerből is kiemelkedik legalább fél fokkal. Semmi nincsen benne, amit ne is­mertünk volna már, az a jám­bor báj fogja meg a nézőt, amellyel ugyanúgy tudják elő­adni sokadszorra is, amilyen­nel először próbálták. Lakodal­mas az akkor is, ha Kendővi­vők elmen szerepel a műsor­ban, legföljebb a hajdani vőle­gényből vőfély lett, a régi násznagyból pedig lisztesedő fejű örömapa, de a humor hamisítatlanul a régi most is. És amikor elhujántja magát Török Pista, egyenesen a mu­zsikásoknak címezve a kiáltást, hogy az „Olájosat!", régen elhalt szegény Ács Gyuri bácsi nagyszerű páros táncát láthat­juk színpadra zsúfolt sokaság­ban. Akkor teljes azonban a kép, ha az oldalfalakra is odafi­gyelünk. Díszítőművészeti szakkörként működik jó tizen­hét éve a népi tájegységek mintáiból táplálkozó kézimun­kázók és babaöltöztetők cso­portja, Molnár Imréné hozzá­értő és segítő fölügyelete alatt. Egész évi munkájukból ren­deztek szép kiállítást, ahol az egyik érdeklődő nagy örömmel fedezte föl a kimondottan tápai fehér hímzést is. Nem hivatal­kodó, de figyelemre méltó. Ezt volt Tápé 1994 júniusá­ban. Horváth Dezső Fotó: Révész Róbert •••••••••mhmmhnvsmmmmmi KEDD, 1994. JÚN. 14. • Láttunk már dzsúdózókat is a művelődési ház parkettáján edzeni, és aerobic is volt, ami­kor az jött divatba, nem biztos, hogy érdemes azonnal megrö­könyödnünk. Az első lépések­nél még képes magával rántani bennünket a gyerekek tétova­sága, amikor egy fityfiritty kislány körül tizenkét másik lengedezik, vagy amikor lát­szik, hogy a lábak kecses nyúj­tóztatása néminemű egyensúlyi megbomlásokkal jár még, de aztán fokozatosna elfogy min­den hazulról hozott aggodal­munk. Nem föltétlenül kell úgy értelmeznünk, hogy csupa művészet az, amit itt látunk, tény azonban, hogy ilyen cso­port is működik, jussa van te­hát bemutatni egész évi mun­kája eredményét. Előlegezett csöndes biztatás ez még csak, de a vége felé már marokkal szórnánk az elismerést Békési Mária elé. Harmadik évadját zárja Tápén a szegedi színház táncosa, és méltán boldog, amikor látja, hogy a nagyterem teljes népe pirosra tapsolja tenyerét a pöttöm lánykák tán­cán. Amikor pedig három ka­maszlány kánkánnal és hozzá illő pihegéssel zárja a műsort, egyértelművé válik: műit ide, jelen oda, a közönség befo­gadta ezt is. Jól tette. Ügyesen keveredtek egyéb­ként a műsorszámok, a legki­sebbek többször ismétlődő föllépése más-más ruhákat kívánt. Amíg ők vetkőztek és öltözködtek, addig valamelyik másik csoport aratta a förgete­ges sikert. Amikor az iskolások néptánccsoportja következett, a sor eleje már a színpadon for­Ács Gyurka bácsi visszhangja Balogné Kiss Ilona Patyi Zoltán Molnár Imréné gott, odakint a vége még csak közeledett a lépcső aljához. Összes eddigi beszorítottsági érzésem előjött megint, annyi­ra kicsi a színpad, és annyira nem nagyteremnek való a nagyterem, de ügy látszik, aki kicsi korától csak ezt látta, annak a tapsát ez sem akadá­lyozza meg. Legényesen csa­pásolták csizmájuk szárát a fiúk, és nagylányosan tapsolták hozzá a kislányok a hej, tedd rá, most tedd rá ütemét. Ba­logné Kiss Ilona és Patyi Zol­tán a fölkészítőjük. A kalo­csaiak csoportjában táncolt valaha a védőnőként dolgozó Balogné, és akit a „mozdony füstje megcsapott", nem hagy­ja abba most se. Patyi Zoltán neve ismerősebb, a szegedi egyetemen végzett, és évekig vezette az egyetem csoportját. Tápéra került tanárnak, a hosz­szú ideje vajúdó gyermekcso­• Hevesi, a mókamester ló, ha szeret a közönség Nagyot mulasztottam. Ami­kor Hevesi Tamással beszél­gettem, elfelejtettem megkér­dezni, volt-e úttörő. Ha igen, akkor az őrsben nótafa lehetett, de bizonyára ráosztották a mókamester szerepét is. • Mostanában gyakran látni Szegeden. A gyerek­napon műsort vezettél, most, a sörfesztiválon ugyan­ezt tetted, és még énekelsz is. Győzködöd az embere­ket: ezt egy életen át kell játszani. Mikor léptél fel először a városban? - Tizenegy éve itt laktam. A Névtelen Nulla székhelyét ekkor tettem át ide Gyuláról ­válaszolta az utóbbi hóna­pokban ugyancsak felkapott énekes. - Ügy gondoltuk, Sze­ged mégiscsak nagyobb, Bu­dapest viszont akkor még túl nagynak tetszett. Két szegedi srácot bevettünk a zenekarba. Egy évig játszottunk itt, akkor felköltöztünk Pestre, mert ott drágább volt az albérlet... • Mi történt veled tíz év alatt a székesfővárosban? - A zenekarral játszottunk, megnyertünk sok tehetség­kutató versenyt, dé semmi nem történt, mert az ígéretek, ami­ket kaptunk, niind kamunak bizonyultak. Tulajdonképpen '86-tól kezdtek beindulni a dolgok, amikor több felvételt készftettek velünk. A Csíkos napernyő sláger lett, a Jeremi Fotó: Révész Róbert még nagyobb. Valahogy így kezdődött. Egy nagylemezünk lett, utána elmentem csava­rogni a világba. Indonéziától Kanadáig. • Aztán most egyszer csak előtűntél, és a videoklippel az egész ország megismert, sztár lettél... - Az emberek fejében eddig is ott voltam, de soha nem mentem oda senkihez: figyelj, segíts rajtam. Talán most ért be az, hogy mennyi mindent csináltam már, és szerencse is kellett. Évek óta járom az országot, klubokban lépek fel, telt ház előtt. • Hogy' viseled a népsze­rűséget? - Szeretem az olyan embe­reket, akik olyanok maradnak, mint voltak, én is megpró­bálom ezt - mondta Tamás. ­A régi barátokat soha nem fe­lejtem el, akik segítettek raj­tam. Az álbarátokat ugyanúgy elküldöm a fenébe, mint régen. Sokkal kevesebb időm lett magamra. De amíg szeretnek az emberek, addig örömmel vállalom ezt a fáradtságot. • Sörfesztivál. Milyen volt a buli? - Szeretem a majálisokat. Az ilyen buliban az emberek megváltoznak. Itt látszik, van itt még humor, nevetés. Min­denki mosolyog, bazsalyog. Sokat kaptam most Szegedtől, az emberektől. És az egészet nagyon profin szervezték meg. Örülök, hogy itt lehettem. V. Fekete Sándor Mezőgazdaság Válság - változások A prognózis szerint a to­vábbra is átalakulási válsággal küszködő agrárágazat terme­lésének öt éve tartó folyamatos és erőteljes csökkenése 1994­ben megáll. Elsősorban az élelmiszeripar termelése növe­kedhet annak ellenére, hogy a versenyképes áruk előállításá­nak feltételei továbbra is hiá­nyoznak. Bővül a nemesített vetőmag, a műtrágya és a nö­vényvédőszer felhasználása is. A mezőgazdasági beruházások valamelyest meghaladják a műit évit, de ez csak a további leépülés ütemének szerény mérséklésére elegendő. Várhatóan idén sem lesz jövedelmező a mezőgazdasági termelés, az induló tőke, a megfelelő munkaeszközök, a kellő gazdálkodási tapasztalat és üzleti kapcsolat hiányával küszködő új gazdák vállalko­zásukat igen kevés reménnyel kezdhetik meg. Ebben az évben lezárul a kárpótlási törvény végrehaj­tása, ami azonban nem jelenti a földtulajdonosok körének és a gazdaságok méreteinek stabili­zálódását, mert az új földtulaj­donosok jó része nem fog saját A mezőgazdaság ter­melése ebben az évben várhatóan 3-4 százalék­kal bővül a tavalyihoz képest - állapítja meg a GKI Gazdaságkutató Rt. előrejelzése. maga gazdálkodni. Az ország munkanélküliségtől különösen sújtott régióiban pedig tovább­ra is a kizárólag önfogyasz­tásra termelő törpebirtokos kényszergazdálkodók aránya lesz a jellemző. Megjelentek és terjednek az újjáalakult szövetkezeteken belüli egyéni és csoportos vál­lalkozások. Úgy tűnik, hogy a jól prosperáló szövetkezetek megújulva túlélik az elmúlt évek jórészt mesterségesen ka­vart viharait. Az agrárkivitel növekedhet, amennyiben lesz elegendő árualap. Gond azonban a saját források hiánya és a kedvezőt­len hitelfeltétel. így 1994-ben legfeljebb az elmúlt évi mint­egy 2 milliárd dolláros agrár­exportra lesz lehetőség - szö­gezi le az előrejelzés.

Next

/
Thumbnails
Contents