Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-09 / 133. szám

A CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚN. 9. WPÍH| SPORT 13 jfr Megjelent a HDS 8 Dólmadár legfrissebb száma! „A Veszprém ma még erősebb csapat. Lehet, hogy a szegedi szurkolók számára nem túl szimpatikus ez az állítás, de igaz. A fotexeseknek a játékosállományuk és a menedzselésük is jobb. Ők tíz éve csinálják azjt, amit a Szeged csak most kezdett." Mezei Ricsit nem (mindig) lehet feltartóztani • Aki csak a háttérből figyel m Szabá Sonkáék még máshogy kézilabdáztak • A Pick Szeged bizonyítványa Lele: Mezeiből gólkirályi lehelne csinálni! Lehet, hogy Lele Ambrus az utóbbi években „nem sze­repű agyon magát", de azért a háttérből rajta tartja sze­mét a történéseken. A 127-szeres válogatott átlövő 1990­ben - úgy tűnik - végleg leszámolt legnagyobb szenvedé­lyével, a kézilabdával, s azóta se isten, se ember nem ké­pes visszaráncigálni őt ebbe a világba. Mindettől függetle­nül ő az, akinek nagyon érdemes odafigyelni a szavaira. • Mi a véleménye a Pick Szeged ez évi eredményei­ről? - Nagyon figyelemreméltó­ak. A csapat a maximumot nyújtotta, s ha csak az eredmé­nyeket nézzük, kétségtelen, ezt még a régi gárda sem volt ké­pes megcsinálni. • Ha már a legendás, Le­le-Szabó „Sonka" duó által vezérelt társaságot szóba hozta, javaslom, vesse össze a két csapatot. - Ezt nem tartanám szeren­csésnek... • Talán annyit fejlődött a sportág azóta, hogy hiány­zik az összehasonlítási alap? - Szó sincs róla. Vannak, akik azt állítják, hogy a kemé­nyebb védekezés miatt nem olyan látványosak manapság a támadások. Én azt mondom, a védekezés azért tűnik erősebb­nek, mert a támadójáték az utóbbi időben határozottan gyengült. Azt azért nyugodt szívvel kijelenthetem: az én időmben, tehát 1974-től '86-ig, sztárok játszottak a csapatok­ban. A bajnokságban 40-50 válogatott szintű kézilabdás játszott, most meg nagyjából ugyanennyi NB l-es kaliberű. Ez persze semmit sem von le a Pick sikereinek értékéből. Va­lamikor két dolog miatt jöttek ki a szurkolók a meccsre. Az egyik maga a szurkolás volt, a másik meg az, hogy megnéz­zék az ellenfél csillagait. Mára - a Veszprémet leszámítva ­csupán az előbbi maradt. • Számított ezekre a sike­rekre? - Igen. Sőt azt hittem, az ezüstérem megszerzése sokkal egyszerűbb lesz. A Picket tud­niillik lényegesen jobb gárdá­nak tartom, mint az Elektro­most. • Bajnoki címről nem álmodott? - A Veszprém ma még erő­sebb csapat. Lehet, hogy a sze­gedi szurkolók számára nem túl szimpatikus ez az állítás, de igaz. A fotexeseknek a játékos­állományuk és a menedzselé­sük is jobb. Ők tíz éve csinál­ják azt, amit a Szeged csak most kezdett. A jövőre nézve elsődleges a szponzorok és a város segítsége. Szerezni kell két Bartók szintű átlövőt, de ez szinte lehetetlen. A többi cég­nek nem szabad belenyugodnia a Pick Rt. primátusába. • A hazai mérkőzések min­denképpen biztatóak voltak, az idegenbeliek egy része azonban csapnivaló... - A fiatal, rutintalan játé­kosok a szurkolók támogatása nélkül képtelenek voltak azt játszani, amit tudnak. • Vállalkozna a játékosok kimondottan „objektív-sza­gú" értékelésére? - Természetesen. Azt azon­ban előre kell bocsátanom, hogy a néha szigorúnak tűnő jellemzések mögött a maxi­mális elismerés és a jobbító szándék húzódik meg. Sándortól Dobosig • Lássuk... - Kezdjük az „én" poszto­mon játszó Sándor Pistával. Jól beilleszkedett a csapatba, bár nem kimondottan átlövő típus. Hasznosan kézilabdázik, talán azért, mert Kővári olyan játék­stílust alakított ki. amelyik fek­szik Pistának. • Oszlánczy. - Oszi is jó játékos, de nem tud egy megbízható átlagot hozni. Az egyetem és a kézi­labda egy bizonyos szinten már nem egyeztethető össze. Neki is ugyanúgy kell húznia a szekeret, mint a többieknek, mert itt az elsőnek is vannak feladatai. • Bartók. - Talán ő az egyetlen sztár a csapatban. Nagy játékos lehet még belőle, ha ő is akaija. Vi­szont meg kell tanulnia elvi­selni, hogy a legtöbbet tudja. Először „magának" játszik, s csak utána a csapatnak, ezért nem mindig a legjobb megol­dást választja. Hiányosságai vannak az összjátékban, és egy kicsit rutintalan is. • Szenics. - Hatalmas lövőereje van, de cirka két év munka hiányzik még belőle, elsősorban a csa­patmunka és a játék terén. Sok­szor eladja a labdát. Hangulat­ember. • Borsodi. - A Pestről származó játé­kosokban - így Petiben is ­mindig van egy adag „sztár­ság". Agresszív védekező, de a támadójátéka lehetne sokkal jobb is. Többet és gördüléke­nyebben kellene dolgoznia a beállóval és a két átlövővel. A lövőskáláját is szélesíthetné. A Pick meghatározó egyénisége lehet. • Bajusz. - Nagyon ügyes, de a vi­szonylag rövid idő, s az idegen környezet miatt még nem hoz­ta azt, amit valójában tud. Ne­héz eligazodni rajta, néha gát­lásosnak tűnik, néha nem, egy azonban biztos: fizikálisan fej­lődnie kell. • MezeL - Fizikai adottságait sokkal jobban ki lehetne használni, persze ez nem csupán rajta mú­lik. Az irányítóval és az átlö­vőkkel zárások, leválások tö­megét csinálhatná, szóval, gól­királyt lehetne faragni belőle. • A var. - Egy éve volt egy nagyon szép idénye. Arra a teljesít­ményre most is képes lenne, de kissé elbizonytalanodott, s mintha félne is olykor. Ha ezt kiküböszölné, számíthatna még pár jó évre. • Dobos Laci. - Övé a jövő, már most leg­alább egyenértékű Avarral. Csak tőle függ minden, hisz a tehetsége alapján Magyaror­szág legjobb balszélsője lehet. • Grőber. - Nagyon félőssé vált, néha már kapura sem mert nézni. A mutatottnál sokkal többre ké­pes. • Fekete. - A legjobb, Magyarorszá­gon védő magyar kapus; a kül­földiek közül is talán csak Svajlen a jobb. A lábmunkáján még csiszolgathat. • Dobos Józsi. - Furcsa egy éve volt, de vi­tathatatlanul jó adottságai van­nak. Kiváló kiegészítő kapus ­Fekete mögött. Miért nem „közelít "? • Kővári Árpád ugyan nem játékos, mégis, mondana róla véleményt? - Elfogulatlanul nem tud­nék, így nem is teszem. Edzőm volt, az ö keze alatt lettem olyan, amilyen, ráadásul bará­tok vagyunk. Olyan stílusa van, amit el kell fogadni, még ha néha nehéz is. Ha valaki be­áll a sorba, nem lehet gondja. Amikor játékos voltam, nekem sem tetszett minden döntése, de tudomásul kell venni, hogy az övé a felelősség. Jó vitapart­nernek kell lenni, és adott eset­ben el kell tudni vele fogadtat­ni a „különvéleményt". • Nem akar beszállni a ringbe? - Kővári Árpád '91-től fo­lyamatosan rá akart beszélni valamire. Hol a játékra, hol az edzősködésre... Nem vállaltam, és a későbbiekben sem szeret­ném, mert elég sok egyéb el­foglaltságom van, és mert 32 éves koromig sosem voltam otthon. így aztán maradok egy­szerű szurkoló. • Mit jósol a Pick Sze­gednek? - Jövőre legalább ugyan­ennyit kellene produkálniuk Mezeiéknek, ennél kevesebb számomra már csalódás lenne. Két év múlva pedig akár baj­nokok is lehetnek a srácok! Hgniczld József • A pénz beszél, a szurkoló meg csak „ugat" Még hogy bundáztak az NB ll-ben... Azt mondja jogász vég­zettségű - ám valamiféle rej­télyes okból gyerekkora óta az angyalföldi „prolicsapa­tért" szorító - barátom, bogy nem érti az újságíró­kat. Nem, mert egyikük sem meri (akarja) világgá kür­tölni a számára nagyon is egyértelmű tényt, azt, hogy az NB II. Keleti csoportjá­ban „mindenki mindenkivel bundázott". Mert hogy lehet az, kér­dezi tőlem, hogy ez a bűn rossz REAC a bajnoki haj­rában nem csupán az immá­ron NB IH-as Szeged FC-t veri meg, hanem a Tiszavas­várit és a dobogós Hatvant is elintézi - idegenben?! És ha már a Hatvannál tartunk, folv tatja, senkinek sem szúrt szemet, hogv a derék Heves megyeiek egyszerűen „be­várták" a dúsgazdag, tehát NB I-cs szereplésre alkalmas Kiskőröst? Hát normális do­log az, dohog tovább, hogy ebben a hovatovább alul­múlhatatlan magyar futball­ban is a pénz beszél, a szur­koló meg csak ugat?.„ Mit lehet erre válaszolni? Talán valami ilyesmit: El tudod te azt képzelni, hogy a bíróvesztegetéssel is meg­gyanúsított szegediek, meg a Garaba által irányított REAC-osok - amatőr mó­don - az utolsó fordulókig vártak volna a pontok vá­sárlásával? (El, közölné ha­tározottan a doktor.) Gon­dolod, hogy a Kiskőrösnek megér néhány milliós több­letkiadást a bajnoki cím, vagyis az „egyenes ági" fel­jutás? (Pontosan, vágná rá a jog tudora.) Akad szerinted olyan, épeszű hatvani játé­kos. aki nem vágyik az első osztályba? (De még mennyi, sóhajtana fel a cimborám.) És itt alighanem fel is ad­nám a „meggyőzést". Bizonyítékok hiányában. Pedig lenne még néhány érv a tarsolyomban. Megem­líthetném például a bundes­ligás csodákat. Hiszen Né­metországban senki sem csodálkozik azon, ha a Köln először kap egy négyest a Mönchengladbachtól, aztán meg ugyanennyit rúg a Hamburgnak. Igaz, azon a vidéken egy másik játékot hivnak labdarúgásnak. i. Egy hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei csalá­doknak - hihetetlen történetekkel, sztárokkal és persze sporttal! , A tartalomból: - Egy éjszaka az áldozattal - Segélykiáltások a telefonban - Milyen képet vág Juronics Tamás? - Szrenka, „a Radnóti", a bor meg a kóla - Bartók csak álldogált a pályán - Fodor Rajmund: Menni, vagy nem menni? - Merénylet Thékes István ellen - A HLC nem vállalja? Avarnak is lehet még pár jó éve. (Fotó: Gyenes Kálmán) Bizony, Lele Ambrus is volt válogatott—

Next

/
Thumbnails
Contents