Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-07 / 131. szám

KEDD, 1994. JÚN. 7. KAPCSOLATOK 11 OLVASÓSZOLGÁLAT levélcímünk: délmagyarország szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, PF.: 153. 6740. Telefon: 481-460 Hol a Celladam? Hallom betegtársaimtól, hogy a szegedi Kígyó gyógy­szertárban nincs Celladam. Én 1989 augusztusa óta a klinika igazolványára mindig meg­kaptam a Celladam-ampullát, ezt megelőzően két évig a Mátyás téri Maróti doktornő kezelése alatt álltam. Idén február 8-án a Kígyó gyógyszertárban már csak 8 darab Celladamot kaptam, ettől kezdve a férjem sehol nem tudja a gyógyszert megszerez­ni. Nem értem, hogy lehet a rá­szoruló betegekkel ezt tenni. A férjem hallotta, hogy egyesek a városban 50-100 márkáért árulnak Celladamot. Tisztelettel kérem, nézzenek utána, hogy mi az oka a gyógy­szerhiánynak. S. L.-né (Név és cím a szerkesztőségben) Titkárnők egyesülete A Magyar Titkárnők Orszá­gos Egyesületének (MTOE) Szegedi Csoportja a közel­múltban ünnepelte megalaku­lásának 10 éves jubileumát. Azt a tíz évvel ezelőtti első összejövetelt, amikor a SZOTE-s titkárnők először találkoztak egymás személyes megismerésére, a jobb mun­kakapcsolat kiépítése okán. A cél már a kezdeteken egyszerű és világos volt: olyan közösséget létrehozni, amely nemcsak emberi, hanem min­denekelőtt szakmai együvétar­tozást jelent és mint ilyen, alapelve az állandó és folya­matos fejlődés úgy szakmai, mint emberi szempontból. Hi­szen a komputerül-tudás, a levelezés, iktatás, idegennyelv, helyesírás tárgyi ismerete csak száraz tudnivalók ebben a szakmában. A nehezebbek és ettől érdekesebb fogalmai a tolerancia-készség, az empátia, a kommunikációs képesség mind olyan kifejezések, amely­nek közelítőleg pontos isme­rete, illetve gyakorlása a már „majdnem tökéletes" titkárnő ismérvei. Visszatérve magunk bemu­tatására, példánkat követve Budapesten a SOTE-n. Debre­cenben a DOTE-n és Kecske­méten alakultak hasonló típusú klubok. Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy a Szegedi Csoport kezdeményezésére és ösztönzésére 1992. február­jában sor került a Magyar Tit­kárnők Országos Egyesületé­nek cégbejegyzésére. A szak­ma megnövekedett presztízsét mutatja, hogy már a titkár­nőség is külön szakmának szá­mít, sőt beindult a felsőfokú képzés is (felsőfokú titkár-ügy­intéző képesítéssel) a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Évek alatt országszerte egy­más után jöttek létre új titkárnő-klubok. Az MTOE 1994. március 26-án tartotta meg első tisztújító közgyű­lését. A Szegedi Csoport taglét­száma jelenleg 60 fő. Az első évek szárnypróbálgatásai után - a jobbítás szándékával ­szeretnénk magasabb célokat elérni. A havonta megtartott találkozásainkra eddig is igyekeztük érdekes, változatos programokat szervezni. Boldog odafigyeléssel hallgattuk a nyelvjárások bölcs ismerőjét éppúgy mint a lélek kiszámít­ható-kiszámíthatatlanságáról beszélő tanár urat, de a fér­fi-nő kapcsolat mint társas viszonyt bemutató szakem­berrel, vagy a mindannyiunk által kedvelt operaénekessel való kötetlen beszélgetések szakmai és emberi épülésünkre szolgáltak. Összejöveteleinket mindig más helyszínen tartottuk és így alkalmunk nyílt gyógyító professzorok, igazgatók, cége­zetők, stúdióvezetők vendég­szeretetét élvezni éppúgy mint a polgármester úrét, vagy leg­utóbb a Közgyűlés elnökéét. Itt ragadjuk meg az alkal­mat, hogy minden eddigi vendéglátónknak köszönetet mondjunk a kedves fogadtatá­sért, melynek kapcsán intéz­ményüket bemutatták és alkal­masint elmondták véleményü­ket, elvárásaikat a titkárnők munkájáról. Szinte fantaszti­kus, de minden beszélgetés hordozott maradandót, vagy szakmai vagy emberi szem­pontból. A megváltozott és egyre nehezedő gazdasági helyzet mind több és újabb feladat elé állítja a vezetőket, de ezzel egyidőben a titkárságvezető­ket, titkárnőket és menedzser­asszisztenseket is. Meggyő­ződésünk, hogy csak a maga­san képzett, többirányúan fel­készült titkárnő a megbízható segítség főnökének. Hiszen ma már, ahogy arról a korábbiak­ban is szó esett, a számítógép legalább jószintű ismerete, egy, de inkább, két idegennyelv középfokon való művelése és legdrágább kincsünk, a magyar anyanyelv olyan szintű hasz­nálata, amely kifejezéseiben mindenki számára érthető és Mi lesz itt? - kérdezik tő­lem sokan mostanában, telefonon, utcán. Olyanok is, akiknek szavaiból gyor­san kiderül: nem ránk sza­vaztak, sem akkor, sem most. A kérdés ismerős, egy­szer már feltették nekünk. Az önkormányzati válasz­tások előtt, csak mások és plakáton. Akkor tudtam a választ. Ma én is gondolkodom, és egyszerűen azt felelem: ez lesz. Egy párt, amelyet még ma is sokan utódpárt­ként emlegetnek, önma­gában is parlamenti több­séget alkot, és ha a második legnagyobbal szövetkezik, azaz egy MSZ-SZDSZ-ko­alíció jön létre, akár 73 szá­zalékos többséggel alakíthat kormányt, és változtathat meg minden törvényt Ma­gyarországon. Hát ez lesz. „Együtt fog­juk elvinni a balhét, elvtár­saim" - mondta percekkel ezelőtt Horn Gyula, minisz­terelnök-jelölt, és ő talán Kutyaszorító nálam is jobban sajnálja ezt az elszólást. Antall József annak idején „kamikáze­kormányról", meg „tizenöt­millió magyarról" beszélt, halálos komolysággal (ne fe­ledjük: akkor még itt voltak a szovjet elvtársak ideiglenes csapatai). Most meg balhéról és újra elvtársakról haliunk. Hát ez lesz. Kivárjuk, hogy a színfalak mögötti bokszmeccseknek mi lesz a végeredménye (Kuncze Gá­bor máris kiesett a döntő­ből). Meglátjuk hamarosan, hogy az MSZP jogos fölé­nyével miért nem meri vál­lalni a kormányzást. Meg­látjuk, hogyan tartható a „szociális biztonság" ígérete és a Békési László nevével fémjelzett gazdasági prog­ram. Meglátjuk - nem is biztos, hogy látjuk -, hová szegődik a munkások sokat megélt szószólója, Nagy Sándor. Sokan félnek, de nincs mitől. így szavaztak, és így lett. Sokan eltűnünk a Par­lamentből, de higgyék leg­alább azok, akik így akar­ták, hogy ezután jobb lesz. Mert így működik a demokrácia, ezt akartuk. Mi el tudjuk viselni a vereséget, még akkor is, ha ez valami­kori tud. szoc. tanárok győ­zelmével jár. Most viseljék a győztesek saját győzel­müket. A Magyar Demokrata Fórum 37 képviselője min­denesetre ott fog ülni és szólni a Parlamentben. Mi, többiek pedig, akik itthon maradunk, talán meg tud­juk szervezni egy kiszámít­ható, keresztény-nemzeti ér­tékeket hordozó európai centrumpárt magyarországi jövőjét. A dolog rendben is lenne, ha nem ülne ott Hajdú Já­nos. Az én nemzedékem ol­vasó része őt ugyanis nem­csak az akkori Hét hajlongó műsorvezetőjeként, hanem az ES-ből, a Duray Miklós és méginkább a Csoóri Sán­dor ellen - nyilván felkérés­re vagy óhajtásra - írott cikkből ismerte meg. Ba­rátaimmal együtt én máig intellektuális bravúrként tartom számon, hogy akkor - abban a kutyaszorítóban ­a cáfolatból ki tudtuk há­mozni Csoóri és a felvidéki magyarság gondolatait. Volt persze fülünk is hozzá: akkortájt darálták be a Tiszatáj egy számát. Ezért is várom, várjuk kíváncsian, milyen kezet ad Annus József, a Tiszatáj szerkesztője ennek a másik szerkesztőnek az MSZP megszélesedett képviselői padsoraiban. Bralínka József (MDF) világos, mind csak bevezetői a magas szintű munkának. Terveink között szerepel, hogy egy ún. adatbankot ho­zunk létre. Szeretnénk felvenni a kapcsolatot „fejvadász" cé­gekkel munkahelyek keresése céljából. Nyelvtanfolyamot már eddig is szerveztünk, de pályázat útján pénzt szeretnénk szerezni újabb nyelvi kur­zusokra, számítógépes tanfo­lyamokra. Tervezünk egy főnök-tit­kárnő találkozót, amelynek megvalósításához számítunk főnökeink megértő közremű­ködésére. Úgy gondoljuk, bízhatunk Főnökeink támoga­tásába, hiszen már eddig is többen nyújtottak hathatós segítséget. A szakmai továbbfejlődésen túl célunk, hogy mindenki, aki egyesületünk tagja, örömmel jöjjön közénk és érezze jól magát. Szeretnénk, ha Csongrád megyében sikerülne egy erős, hatékony csapatot összehozni. Örömmel veszünk minden ötletet, segítséget. Szeretettel várunk tagjaink sorába minden tenniakaró, érdeklődő kollé­ganőt. Az MTOE Szegedi Csoportja A valós tájékoztatás érdeké­ben legyen szabad megjegyzést fűznöm a Délmagyarország május 10-i számában megje­lent közleményükhöz, melyben amerikai szívsebészek debre­ceni működéséről értesítenek. Azt írják: „Hazánkban ugyanis eddig a gyermekek kétéves kora előtt nem végeztek szív­műtétet..." Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. Buda­pesten az Országos Kardio­lógiai Intézetben (régebben a Tűzoltó utcai Gyermekklini­kán) egy külön osztály műkö­dik a '70-es évek óta pontosan ilyen profillal. A Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem Szív­sebészeti Osztályán az első két év alatti csecsemő szívmű­tétére 1968-ban került sor, azó­ta több száz ilyen műtét történt rutinszerűen. A legfiatalabb szívoperált csecsémő egy 810 grammos koraszülött volt. A közölt hír annyiban igaz, hogy Debrecenben ilyen műtét eddig valóban nem történt tudomásom szerint. Jelenleg az országban évente több mint száz csecsemőn végeznek szívműtétet Budapesten és Szegeden. Kétségtelen, hogy ennél sokkal több műtét elvégzésére volna szükség, de az alacsony műtéti számok oka az elégtelen kapacitás (kevés létszám és műtőasztal), nem pedig a szakértelem hiánya. Ezért nagyon örvendetes, hogy a közelmúltban felújított és nagy műtői kapacitással ren­delkező debreceni szívsebésze­ten is elkezdődnek a csecsemő szívműtétek. A szívsebészet működésével kapcsolatos reális információk­kal a jövőben is készséggel állunk a lap rendelkezésére. Tisztelettel: Dr. Kovács Gábor egyetemi tanár, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti Önálló Osztályának vezetője Új nevet adnék a mi utcánknak itt a gedói iskola mögött: Agyagos helyett le­gyen Haragos utca. Azzá csúfította a város az itt lakó népet. Haragossá. Első oka a nem szűnő ha­ragnak a jókora, alattomos átverés volt, aminek követ­keztében az eredetileg csen­des lakótelepi utat átmenő­forgalmi úttá rendelték. Azóta mondják a szom­szédok: csak egy hétig lakna itt, aki így rendelkezett! Egyetlen hétig? Hiszen aki egy lakónegyedet (ahol lakik néhány száz család, van három iskola, két óvo­da, gyógyszertári központ, ahol gyógyszergyártás is folyik) hivatalnoki toll­vonással közforgalmi pályá­vá nyilvánít - ezer hét Haragos utca múltán sem érezné tettének súlyát. Ráadásul nem is itt lakik tényleg. Hogy látná be, miféle elkeseredést váltott ki tettével. Milyen veszélyt zúdított a népre, benne sok száz gyermekre! Miképpen látná be, hogy iszonyatos haragot keltett - a „város" ellen? Most következik a máso­dik ok, a még nagyobb ha­ragra: mindannak tetejébe, amit elkövettek ellenünk, most azt tervezik, hogv ben­zinkúttal „dúsított" bevá­sárló- és szórakoztatóköz­pontot építenek az Agyagos utca-Makkosházi körűt sarkán. Van rá pénze vala­kinek. Megnyugtatna az a tény, hogy van pénz ilyesmire, ám én úgy látom, hogy a helyi lakosságnak ez az ötlet sem tetszik. Jelen voltam a leg­utóbbi, ez ügyben rendezett lakossági fórumon, ahol a lakástulajdonosok, az isko­lák. a gyógyszertári létesít­mények felelős képviselői igen-igen tiltakoztak a terv megvalósítása ellen. Például azt mondták: ahol 2-3 kilométeres körön belül van öt benzinkút, tucatnyi ABC­áruház, vendéglő, étterem, kocsma - minek oda még egy? Ahol a motorgáz ak­kora, hogy a közeli kenyér­gyárban eleve ólmozott ci­pót gyártanak - minek oda még külön egy ólomdúsító? Ezek helyett miért nem épí­tenek, ami kellene: diák­kollégium, sportpálya, uszo­da? Mert erre nincs pénz? Nagy baj! Amit leírtam, egy utca, egy városrész 15 éves törté­nete, amelynek során az itt élők jó része kicserélődött. (A 10. sz. lakóház 30 tulaj­donosából 21 költözött el, részben még Szegedről is.) S e történet jellemzi: mit ké­pes nyújtani Szeged az em­bernek és családjának? Milyen a város megtartó ereje a század végén? Bizony - van jobb hely. Kaczúr István Dorozsmai házassági évforduló Ez év május 28-án a dorozs­mai Kóborló Étteremben rendeztük meg 45 éves házas­sági évfordulónkat. A Deme Mihály és felesége által üze­meltetett vendéglőben rend­kívül udvarias és gyors kiszol­gálásban volt részünk. Nagyon finom és ízletes, bőséges ebéd­del kedveskedtek. Figyelmes­ségük még arra is kiterjedt, hogy meglepetésként egy gyö­nyörű tortával és jókívánsággal köszöntsenek kettőnket. Még egy kedves zeneszámot is „küldtek" („Szép esténk lesz, ha egyszer majd megö­regszünk") Mi tagadás, meg­lepett, de azért nagyon jólesett. Ilyet még nem tapasztaltam soha. Ugyancsak köszönjük a do­rozsmai Bányai cukrászda dol­gozóinak a pontosan szállított tortákat és a süteményeket, amelyek frissek és finomak voltak. Tóth Ferencné és családja Kiskundorozsma, Dudás u. 7. Szeged, a szúnyogok városa Rokoni látogatáson voltunk a pünkösdi ünnepek alatt Sze­geden. Sokat sétáltunk a vá­rosba. de autóbusszal és tro­lival is közlekedtünk. Bár ne tettük volna... Sajnos, azt tapasztaltuk, hogy a 30 fokos melegben is fűtik a trolikat. Sokakat a rosszullét környékezett, mi is előbb leszálltunk, mint kellett volna, mert nem akartuk, hogy a velünk utazó idősebbek és kicsi gyerekek rosszul legye­nek. Sajnos, egy másik kellemet­lenség is ért bennünket. Autó­busszal kimentünk a Füvész­kertbe és visszafelé gyalogos sétát terveztünk. A kert nagyon szép, de a kirándulást hamar be kellett fejeznünk, mert a szú­nyoginvázió iszonyatos volt. Mire a Tisza-parton közlekedő buszra felszálltunk, mind­annyian tele voltunk szúnyog­csípéssel és egész úton csap­kodtuk egymásról a szúnyo­gokat. A gyerekek sírva mondták, hogy ők erre többet nem jön­nek, de azt hiszem, mi felnőt­tek sem fogjuk ezt a „szegedi élményt" jó ideig elfelejteni. Szegednek elég nagy ide­genforgalma van, az illetéke­seknek jó lenne erre is odafi­gyelni. Tisztelettel: Mártonfalvi Dénes és családja, akik Jászberényből voltak Szegeden Begipszelt utas Az április 27-i Csörög a Westel rovatban megjelentetett bejelentést kivizsgáltuk: való­ban ellenőriztek egy hölgyet azon a járaton. Azt a kapaszko­dót fogta, amelyiken a jegyér­vényesítő volt, karjára akaszt­va a csomagja, a másik kezé­ben a kezeletlen menetjegy. Az utas elmondta, hogy nyugdíjas, 2 hónapja el volt törve a keze. A Petőfi Sáníjpr sugárúti meg­állónál leszállt vele az ellenőr, mert az utas ott akart leszállni. Adatfelírás közben meggon­dolta magát, s kifizette a pót­díjat. Vita, hangoskodás nem volt, az utas is udvariasan vi­selkedett. Amennyiben nem erről az esetről volt szó a rovatban (ami nem valószínű), hanem egy ténylegesen begipszelt kezű utasról, úgy kéljük: a Csörög... rovaton keresztül is szíves­kedjenek segíteni megkeresni azt az utast, akiről a bejelentő szólt. Az utas jelentkezése ese­tén tovább vizsgáljuk az ügyet. Klonkai Lászlóné ell. irodavezető Vissza a falra! A Délmagyarország május 18-i számában, a Csörög a Westel rovatban közzétették dr. Fenyvesi István telefon­hívását, akit a JATE Szláv Tanszékének oktatójaként mu­tattak be, s aki Radnóti Miklós emléktáblájának az Ady téri épület faláról való eltávolítá­sára hívja fel a figyelmet. A szöveg kontextusa az emlék­tábla levételét egyértelműen politikai indokú akcióinak értelmezi. Ezzel szemben az a tény. hogy a táblát tisztítás céljából az egyetem műszaki osztálya szerelte le és rövidesen vissza fog kerülni helyére. A tábla ­és az összes falon lévő táblák ­megtisztítását a BTK Dékáni Hivatala rendelte meg. (Nem tudunk arról, hogy a műszaki osztály akcióját egyeztette volna párizsi kollégáival.) Sajnáljuk, hogy Fenyvesi Ist­ván önökhöz fordult észrevéte­lével, hiszen a tábla sorsáról könnyedén informálódhatott volna munkahelyén. Dr. Pál lózsef dékán r

Next

/
Thumbnails
Contents