Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. MÁJ. 2. • Harmincéves a Molnár Dixieland Band Mindhalálig dixi • Sztorizós beszélgetésnek indul a dolog, röhögcsélünk a klubban, néhány sör mellett s csak később derült ki, milyen komolyan veszi egymást és a dixit a hét muzsikus. Mindnyájan pontosan tudják, hol a léc és azt is, hogy az mikor rezeg. Irigylésre méltóak, mert rendelkeznek valamiféle erkölcsi fölénnyel a világgal szemben. Hiszen, szinte semmiért, minimális ellenszolgáltatásért nyújtanak évtizedek óta magas minőséget. Ha úgy vesszük adakoznak. Miközben remekül érzfk magukat. Afféle szerelemmuzsikusok. Majdnem mindenkinek van kenyérkereső foglalkozása, nem a dixielandből élnek. Abból ugyanis nem lehet. Nyugaton sem. Ezt már Molnár Gyula mondja, az Emerton-díjas klarinétmúvész, aki harminc évvel ezelőtt alapította a band-et és jól ismeri a dixi-világpiacot. - Ezt a műfajt nem lehet profiként művelni. Én képtelen lennék, estéről estére, pénzért muzsikálni. Valamikor fel is kell töltődni. A pop az más. Az üzlet. Ez pedig zene. A diximuzsikusok egyébként a világon mindenütt a közönség tapsát tekintik igazi fizetségnek. A brémai gyógyszerész esténként azért trombitál egy kiskocsmában, mert imád trombitálni. Igaz száz márkát kap érte s azt el is sörözi ott helyben. De a világhírű muzsikus sem a pénzért csinálja. A mentalitása össze sem hasonlítható egy popsztáréval. A fesztiválokon tapasztaltam meg, hogy minél jobb valaki a színpadon, annál szerényebb, lazább, természetesebb a civil életben. Tony Scottal játszottunk együtt egy jazz-fesztiválon. Míg muzsikált, próbáltam ellesni, hogyan fújja a klarinétot. Később kértem, mutassa meg a technikát. Erre ő, se szó se beszéd bedugta az ujjamat a saját szájába, hogy érzékelni tudjam, milyen laza a szájtartása. A többiek, mikor meglátták, halálra röhögték magukat. - A klasszikus zenészek teljesen másként viselkednek szól közbe Blaskovics László, aki civilben a vásárhelyi zeneiskola direktora. Aztán nem taglalja a különbségeket, félvén, hogy megharagszanak rá a komoly muzsika napszámosai. Inkább a fiáról mesél, aki nem szereti a szintetizátort. - Hála Isten, érzi a gyerek, hogy a legrosszabb élő zene is jobb a gépzenénél. A dixi pedig lehetőséget ad az örömködésre. Ennek a zenének külön nyelve van. Ez minőség. A profi, egy idő után már csak a dátumokat és a gázsit látja. Én alkalmatlan lennék erre a szerepre. - Azért szerelem ide, szerelem oda, nem lenne baj, ha némi pénzt is hozna a házhoz a dixi - vallja be Rakovics István, aki, főfoglalkozású zenész volt, mielőtt Molnárékhoz szegődött, több csapatban is muzsikált gitárosként.- Jó lenne egy menedzser, vagy néhány szponzor. így a hakni hozza a pénzt, az igazi sikerélményt pedig ebben a jó bandában élem meg. Három évvel ezelőtt magam sem gondoltam, hogy valaha dixieland együttesben fogok játszani. A zenekar a Kanári szigetekre utazott, mikor Gyula megkeresett. Azonnal csomagoljak, mert nincs bendzsósuk. „Én nem is tudok bendzsózni!"- rémültem meg. ,Az nem baj - mondta Gyula - majd megtanulsz. " Útlevelem se volt, de pakoltam. - Engem pedig a '83-as KiFotó: Gyenes Kálmán Mit-Tud? elődöntőjén fedezett föl Gyula - meséli Kalocsai Géza, aki tíz éve a dobnál teljesít szolgálatot. Mi tagadás, én is hétvégi alkalmi zenészként vagyok kénytelen a fizetéskiegészítés után nézni. Időnként megorollnak rám zenész kollégáim, ha kritizálni merem a munkájukat. „De nagy a szád, - évődnek velem- fogadjunk, Molnár Gyulának nem mersz egy szót sem szólni, ha véletlen melléfúj". „Egy nagy formátumú muzsikus még azt is megteheti", mondom ilyenkor. Kiszin Miklósi csupán a humoráért is érdemes a bandában tartani. Az már csak mellékes, hogy remek bőgős. Míg a többiek a profizmus előnyeit és hátrányait taglalják erőteljesen bizonygatja, ő alkalmatlan a favágásra. - Nagyon nagy szerencsém van, mert a Deák gimnáziumban olyasmit csinálhatok, amit szeretek. A tizenhétéveseket próbálom megfertőzni. Vigyázva arra, nehogy a nagy igyekezet miatt megutálják az énekórákat. A Kodály módszerből a legfontosabbat próbálom szem előtt tartani, nevezetesen, hogy két féle zene létezik: a jó és a rossz. Vagyis a könnyűzene is érték, ha az minőség. A katedrán és a színpadon hasonló a feladat, olyat adni, amitől megváltozik az emberek tekintete.A nagy buli, „felhozni" a közönséget. Hasonló a véleménye Mucsi Árpádnak is, aki hivatásos zenészként egyik este Verdi muzsikát fúj a színházban, másik nap viszont dixit a klubban. - A kettő ragyogóan megfér együtt, mindkettőt lehet jól és csapnivalóan csinálni- mondja, és többet nem is nagyon tudok belőle kicsikarni, mert ő nem a szavak embere. Mostmár tudom Garay Márta miért nem jött el a randevúra. Igy biztos volt benne, hogy távollétében róla beszélünk legtöbbet. Igaza lett, a fiúk egymás szavába vágva meséltek az együttes egyetlen hölgytagjáról. íme néhány vélemény: Blaskovics: Gyula mellett . Márta a másik húzóerő. Kettőjük miatt érdemes ebben a zenekarban játszani. Molnár Gyula: Európában nem sok dixieland zenekar van, amelyikben egy nő zongorázik és énekel.Ráadásul ilyen jól! Bárhol megjelenünk, Márta mindenütt kuriózumnak számít. Egyszer úgy megsértődött, hogy kilépett azenekarból. Attól tartok, volt némi igaza. Rakovics: Ha Mártának jó kedve van mindnyájan dőlünk a nevetéstől. Ha rossz, no azt inkább nem részletezem. Kiszin: Ő tagadhatalanul egyéniség. És fantasztikusan jó muzsikus. Amellett, a tipikus nő. Vagyis, időnként az Isten mentsen meg mindenkit tőle. Faggattam még a fiúkat, egyéb személyes dolgokról, a válaszokból leszűrhető konklúzió: megéri együtt muzsikálni. Akkor is, ha nincs próbaterem, ha nincs szponzor, ha a napi munka után kell esőben, hóban rohanni a fellépés színhelyére. Egyszóval mindenképpen és mindhalálig. Pacsika Emília A Molnár Dixieland Band jubileumi koncertje a nagyszínházban, május 10-én, kedden este fél 8 órakor kezdődik. Vendégszólista lesz: Joe Murányi (Louis Amstrong klarinétosa) és Bényi Tamás banjoművész. POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS NÁFRÁDI ZOLTÁN CSONKA GÁBOR DR. ZALÁNYI SÁMULL l.sz. vk. 2. sz. vk. 3. sz. vk. ÉN, LEGJOBBAN A LAPOS, A KOCKA, A HOSSZÚKÁS, A KEREK ÉS MINDENFÉLE NARANCSOT SZERETEM. DE EZEKNÉL IS JOBBAN A ZOLIT, A GÁBORT ÉS A SAMUT. HOGY MIÉRT? A MEGFEJTÉS AZ ARCUKRA VAN ÍRVA!