Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-04 / 103. szám

10 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁQ SZERDA, 1994. MÁJ. 4. • Mind férfiak voltak A soroksári tömegsír titka • Nagy a vámosok korrupciós kísértése, de... Az elkobzott kávét nem főzik, égetik A pénzügyőrök áldásos tevékenysége 310 milliárd forintot hozott az ország kasszájába az elmúlt évben. Ez egy olyan hivatás, amely gyakorta apáról fiúra száll. Szeretnék visszaszerezni a szakma egykori tekintélyét - tudtuk meg egyebek között a bő félórás filmből, amelyet tegnap délután a Szegeden tartott sajtótájékoztatón vetítettek le a testületről. A Vám- és Pénzügyőrség szóvivője, Laczó László, valamint a Békés és Csongrád megyei parancsnok. Bakos Gyula őrnagy elmondta, hogy a testület nyitottabbá kíván válni, a tömegkommunikáción keresztül szeretnének közelebb kerülni az állampolgárokhoz. A tájékoztatón megtudtuk, hogy az utóbbi időben alábbhagyott a benzincsempészet. Ennek egyik oka az, hogy a jugoszlávoknak illetéket kell fizetniük belépéskor, a másik pedig az, hogy Röszkén és Tompánál olyan adminisztrációs intézkedést vettek be, amelyből kiderül, ha valaki több kanyart bonyolít le egy nap. Röszkénél a 25 ezer literes, földbe süllyesztett tartály egy-két nap alatt telik meg. Sokakat érdekel, hogy mi lesz a sorsa az elkobzott benzinnek. A pénzügyőrség szerződést kötött a MOL Rt.-vel, az szállítja el az üzemanyagot, és újrafinomitás után értékesíti. Nem kerül viszont piacra az elkobzott kávé, szesz és dohány. Ezeket a törvény előírásai szerint megsemmisítik, a kávét például elégetik, köbméterenként 40 ezer forintért. Egyébként gondolkodnak azon, hogy ezeket az árukat is valamilyen módon értékesítsék majd a jövőben, ugyanis a megsemmisítés drága mulatság. A megyei vámparancsnok összes kollégája nevében visszautasította az általánosító feltételezést, miszerint a testület tagjai megvesztegethetitek, ki ennyiért, ki annyiért. Valóban nagy a kísértés, de az egyenruhába bújók az első pillanattól kezdve tudhatják, ha nem a tisztességes utat választják, akkor nagyon megütik a bokájukat. Az elmúlt három hétben egyébként hét feljelentést tettek a vámosok, amikor is az utasok megpróbálták megvesztegetni őket. Nemcsak a belső ellenőrzést szigorítják, a szolgálatot teljesítők munkáját ezer szempár kíséri figyelemmel. V. F. S. A feltárók azt állítják, hogy a csontokon kívül semmi más maradványt nem találtak a sírban. Ráadásul a sír fellelésekor ezeknek a csontoknak a 15 százaléka is megsemmisült. A tömegsír alapterülete 5x5 méter, mélysége 3,5 méter lehetett. A halottak pedig rendszertelenül feküdtek. A halottak alatt és fölött vastag mészréteg volt leborítva. A csontréteg vastagsága 30-40 cm a széleken, középen pedig 100-150 cm volt. A rejtély megoldása nehéz feladatnak bizonyul. Nincsenek meg a szokásos nyomok. Hiszen a német tömegsírokban például „dögcédulákat", az orosz és a magyar sírokban pedig gombokat és kitüntetéseket találtak a korábbi feltárások alkalmával. A Fővárosi Temetkezési Intézet, az Expo '96, & Polgármesteri Hivatal, és az Izraelita Hitközség ezért az exhumálás után úgy döntött, hogy nem temetik el a maradványokat, hanem vizsgálatokat indítanak azok eredetének megállapítására. A kutatást dr. Ery Kinga és dr. Susa Éva vezeti, akik mindketten igazságügyi antropológus szakértők. A vizsgálatokban az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vezetője, dr. Varga Tibor is részt vesz. Dr. Éri Kinga kérdésünkre elmondta, hogy az eddigi kutatások alapján bebizonyosodott: 39 elhunyt feküdt a tömegsírban, és a csontvizsgálatok alapján biztosan eldönthető az is, hogy mind férfi volt. Az életkoruk adatait a koponyavarratok elcsontosodásából, és a felkarcsont, combcsont réTavaly, szeptember 23án a soroksári úton, csatornázás közben egy markológép-kezelő tömegsírra bukkant, s a különös lelet azóta is nagy fejtörést okoz az orvosszakértőknek és az antropológusoknak. Az Expo '96 főmérnöke ugyanis szeptember 26-án a sír feltárását bejelentette a rendőr-főkapitányságon, és a hatóság engedélyt adott az exhumálásra. A sír teljes feltárására tavaly, október 14-én került sor, de ebben, sajátos módon, sem régészek, sem antropológusok nem vettek részt. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a tömegsír titka máig nem oldódott meg. szeiből állapították meg. Eszerint a 23 év alattiak száma 9 lehetett, akik között a legfiatalabb 15-17 éves. A 23 és 50 év között elhunytak száma 26, a 40 és 70 év közöttieké 4 fő lehetett. A fogazatok vizsgálatakor kezeletlen, de jó minőségű fogakat találtak, és ez utalhat arra, hogy falusiak lehettek a csoport tagjai. Átlagos testmagasságuk a felkarcsont, a combcsont és a sípcsont hossza alapján 173-175 cm közötti lehetett. A halottak 70 százaléka volt 170 cm fölötti, és ez a részarány egységességre utal. Ezek a méretek meghaladják a magyar lakosság elmúlt évtizedekben mért átlagos termetét, így feltételezik, hogy a tömegsírba temetett emberek nem magyar nemzetiségűek. A megmaradt hajfürtök szerint az elhunytak haja sötét színű lehetett, és varkocsba fonva viselték. Ez is elég szokatlan jelenségnek látszik. A kutatások alatt cigány, vagy zsidó áldozatokra gondoltak a szakemberek, mivel az elhalálozásuk idejét 1944-45 körül becsülték meg, így lehettek talán a második világháború áldozatai is. A koponyacsontokból és a hajszínből viszont nagyon valószínűnek látszik a mediterrán jelleg. A tömegsír mellett vasúti sín húzódik, így akár messzebb tájakról is érkezhettek a csoport tagjai. Ezeknek a részleteknek egy része még húsvét előtt került nyilvánosságra, amikor maguk a kutatók arról értesítették a sajtót, hogy a vizsgálatok a holttestek eredetének megállapítására folytatódnak. De elmúltak a megjelölt határidők, és a soroksári úti tömegsírban fekvő emberekről még mindig nem sokat tudunk azon kívül, hogy nem a szokványos háborús sírok egyikét találták meg. Az Atlantic Sajtószolgálat munkatársa mindenesetre újabb tájékoztatást kért dr. Susa Évától, érdeklődött, történt-e valami az ügyben. Az antropológusok megtették a magukét, hangzott a válasz. Most a történészeken lenne a sor, ehhez azonban a Temetkezési Vállalat megbízása kellene. A vizsgálat azonban egyelőre szünetel, s a 39 csontváz tovább őrzi titkait. Rusznyák János • A történelmi Magyarország területén 1845-ből, Aradról szól az első mérvadó dokumentum Szent Flórián és a tűzoltók kapcsolatáról. A Marosmenti városban a tűzoltóknak kicsiny Flórián-szobrokat ajándékoztak munkájuk elismeréséül. Szent Flórián különben nemcsak a tűzoltók, hanem a szappan- és serfőzők, valamint a kéményseprők védőszentje is. A lexikonok adatai szerint a legendává nemesült, igazi Flórián, a későbbi szent az alsóausztriai Zeiselmauerban született 240-ben, keresztény szülőktől. Századosként szolgált a római hadseregben. Midőn Diocletianus császár üldözni kezdte birodalmában a keresztényeket, ő is áldozatul esett, s vértanúként halt meg a Lorch melletti Enns folyónál. Szombaton, megelőzve a mai Szent Flórián-napot, a szegedi tűzoltók a Széchenyi téren a nagyközönség előtt mutatták be technikai tudásukat és felszereltségüket. Az ott történtekről Dudás Miklós őrnagy, városi parancsnokhelyettes mesélte: - Miután a személygépkocsi és autóbusz „ütközött", s bemutattuk az ilyenkor ránk háruló műszaki mentés minden mozzanatát, hozzánk lépett egy 30 év körüli hölgy, két óvodás korú gyermekkel, s bemutatkozott... Zavarban voltunk, már a nevére sem emlékszem, ugyanis megköszönte, hogy két évvel ezelőtti autóbalesete után a tűzoltók kimentették a kocsiból, megóvva az életét. Rendhagyó volt ez az esemény, minket a lángok nem hoznak zavarba, tudjuk, mi a dolgunk... Szűk utcák, európai utak Pesztránszky Albert alezredessel, megyei parancsnokhelyettessel és Bánfi György alezredessel, városi parancsnokkal a Napos úti központi épület egyik szobájában beszélgetünk. Bánfi alezredes szerint: - Szombati bemutatónkkal ki akartunk lépni abból a viszonylagos elszigeteltségből, amiben élünk. Emberközelbe vittük a szakmánkat. Látványosan mutattuk, hogy a polgárokért vagyunk, s a biztonságukat szolgáljuk. 1992 szeptemberében közérdekű kötelezettségvállalást tettünk fölszerelésünk felújítására. Elsősorban a szegedi, de a környező települések önkormányzatai is a segítségünkre vannak. A mai napig 44 millió forintot gyűjtöttünk össze. Pályázat útján 94 millió forint értékű felszereléshez jutottunk. A nagyvárosok közül országosan egyedülálló a szegedi fejlesztés. Jelenleg egy 80 millió forint értékű, teleszkópos, emelőkosaras jármű beszerzésén fáradozunk - a szegedi szűk, trolivezetékes utcákon nélkülözhetetlen lesz ez az eszköz. Miközben a hangszórón keresztül tudomásunkra jut a tűzoltóság központi épületének szinte minden új híre, „áttérünk" az E-5-ös műútra. A Napos úttól nem messze bonyolódik a nem mindennapi forgalom. Bánfi alezredes a technikai fejlesztés gondjait ecseteli: - Á huszonöt tonnás daru a nagy súlyú kamionok, kötöttpályás járművek emelésére nem minden esetben alkalmas. Az E-5-ösön folyamatos a veszélyes anyagok szállítása, bármikor bármi történhet. Ezen a területen is a közérdekű kötelezettségvállalás a megoldás; pályázat útján 90 millió forintos darut szereznénk be, ennek 60 százalékát a központi költségvetés biztosítaná. Tavaly műszaki mentéssel 140 esetben szabadítottunk ki járművekbe szorult autósokat. Túlterhelt útjainkra jellemző e számadat. Ai első beavatkozók védelme Bárminemű ipari katasztrófa esetén az elsőnek beavatkozó egységek teljes védelme örök gondja e szakmának. Dél-Magyarországon e műszaki kérdést egy védelmi bázis kialakításával próbálják megoldani. - Ford 190-es járműre CB-135-ös típusú, mozgó kompresszos van telepítve, s mindehhez 60 darab Trelleborg Gyakorlat az algyői olajmezó'n. (Fotó: Schmidt Andrea) • Zsana és Áporka, avagy a végletek A tűzoltót nem a lángok hozzák zavarba... gázvédő ruha, 6 db hóvédő ruha, 10 db könnyű gáz védő ruha és 40 db tartalékpalack járul. A kompresszor teljesítménye 60 ezer liter pufferlevegő. E felszerelés mozgékonysága révén, nagy területet tudunk átfogni mondta Bánfi alezredes. A MOL Rt.-vel kitűnő a kapcsolatuk. Ez év eleje óta az algyői üzemi tűzoltóparancsnokság a szegedi kihelyezett egysége. Mivel korszerűtlen IFA-fecskendőjük volt, azt Steyer Bronto fecskendővel cserélték fel - közérdekű pénzből. A szegediek most abban reménykednek - mivel az az összeg a műszaki mentő beszerzésére volt szánva -, hogy a MOL Rt. közérdekű kötelezettségvállalásával a jelenlegi 27 éves műszaki mentőszerüket lecserélhetik. Huszonnégy órában Kiss Sándor törzszászlós volt a tegnapi szolgálati parancsnokhelyettes. „Deszantosnak" nevezik a kollégái; valószínűleg állandó hadra foghatósága miatt... Bajban levő polgártársaink szemszögéből érdeklődtünk: tűz van, telefonálunk, mi a legfontosabb közlendő? - A pontos cím. Híradó ügyeletesünk riasztja az állományt; egy perc alatt útra készen állunk, éjjel 100 másodperc alatt hagyjuk el a szertárt. A hozzánk eljuttatott információk alapján a szolgálati parancsnok vagy helyettese értékel, s meghatározza a tennivalókat. Nyilvánvaló, hogy káreset (épületomlás, műszaki baleset, kútba esés stb.) vagy tűzeset más-más fölszerelést igényel. Tűzesetnél például jó tudni, hogy magas, vagy alacsony épületről van szó; a tüzek fajtájánál sem mindegy, hogy olaj- vagy avartűz veszélyeztet egy-egy adott területet. Emberélet forog-e veszélyben? Iskolába fúródott a repülőgép A szerparancsnoki irodában két tapasztalt tűzoltóval ismerkedhettem meg. Mindkettőjüktől egy-egy olyan történetet kértem, ami meghatározta pályafutásukat. A desz/ki Kajti László „öreg rókának" számít e szakmában a maga 18 éves szolgálata után: - Tizenhat évig Algyón szolgáltam. A zsanai gázkitörés a '70-es évek végén országos szenzáció volt. Ott estem át az igazi tűzkeresztséget. A nagy élettapasztalatú, veterán tűzoltó, Domokos Ferenc háta mögött. A turbina kezelője voltam, néhány méterre a földből kiszabaduló, irdatlan energiától - nem mindennapi élményt raktározhattam el. A zsombói Tokodi János szintén Algyón kezdte, nyolc és fél évet töltött az olajmezőn, 1983 óta. Legnagyobb bevetése Pest megyében történt, 1986-ban: - Zászlósképzőn voltam, s gyakorlóként az iskola fecskendőjével Áporka faluba vezényeltek bennünket. A vadonatúj iskolába belefúródott egy repülőgép... Homály és titok fedte mindazt, ami ott történt. A pilóták kiugrottak, s magára hagyták a szovjet harci gépet. A hajtómű és az üzemanyag öt lakóépületet s az iskolát gyújtotta fel. Nem tudtuk, van-e hadianyag a gépen; a roncsok alatt pufogtak a géppuska lőszerek, e meleg helyzetben helytálltunk, s még azt sem tudtuk, hiába kérdezte a tűzoltásvezetó az illetékeseket: vajon rakéta van-e a gépen. Méterenként katonák álltak őrt, s néhány óra múlva még a környéket is felporszívózták. Tudtommal a sajtóban s a rádióban egy mondat sem hangzott el e tragédiáról. Lehet, hogy Zsana és Áporka, a nagy nyilvánosság szempontjából, a két végletet jelenti majd a hazai tűzoltóság történetében? Pataki Sándor Csillaghullás a tűzoltóságon Szent Flórián napján ünnepelnek évről évre a tűzoltók. Tegnap Szegeden, a megyei parancsnokságon tartottak megemlékezést, amelynek keretében soron kívüli előléptetésekre is sor került. Alezredes lett Urbán József makói tűzoltóparancsnok, őrnaggyá léptették elő Törköly Györgynét, a megyei anyagi, technikai osztály vezetőjét. A megyei parancsnokjutalmát, elismerését tizenkét tűzoltó vehette át.