Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-31 / 125. szám

KEDD, 1994. MÁJ. 31. Zeneiskolások gálaestje a kisszínházban Hangulatos, színvonalas gálaestet láthatott a kisszínház vasárnap esti közönsége a Király-König Péter Zeneiskola növendékeinek jóvoltából - az iskola névadójának tiszeteltére, a Szegedi Zeneiskoláért Alapítvány javára rendezett előadáson a hangszeres szólódaraboktól a kamarazenei művekig, a tánc és balett számoktól a gyermekszínházi bemutatóig színes műsornak tapsolhatott az est teltházas közönsége. A változatos összeállítás nemcsak egy jó közösségű zeneiskola műhelymunkájáról adott igen kedvező képet, de a diákok előadásai révén arról is, hogy az iskola tanárai jónéháhy ígéretes zenei tehetségű növendéket indítanak el. A gálaműsornak voltak előadói, akik darabjukat már igazi, eleven és lendületes művészi fokon játszották; ők a zeneiskola ígéretei: Januj Ida és Bagi Hajnalka Bartók hegedűduóinak árnyalt előadásával (tanáruk: Demeter László), Kovács Márta és Nagy Enikő Schubert-keringők könnyed négykezes zongorajátékával (tanáruk: Bozóki Andrásné), Karvaly Gellért egy Fauré-gordonkamű lendületes előadásával (tanára: Dillmann Éva), Rácz Rita kis Grieg-zongoradarabjának érzékletes megszólaltatásával (tanára: Demeter Lászlóné), Molnár Marcell, aki két Bartók-zongoradarab előadásával igen érzékeny tehetségről tanúskodott (tanára: Demeter Lászlóné), valamint az est legharmonikusabb. legteljesebb előadásában a Handel B-dúr concertót előadó Greksa Márta (hegedű), Gárdián Tamara (hegedű), Tas Gergely (gordonka), Joó Anikó (csemballó) és Vakula Zsófia (akinek gyönyörű blockflöte-játéka külön is elismerésre méltó) által alkotott együttes szép, muzikális játékával emelkedett ki (tanáruk: dr. Szűts Istvánná). A gálaműsor második részében kivált öröm volt látni-hallani a zeneiskola régizene együttesének (tanáruk: Paragi Jenő) színekkel teli játékát, a balett tanszak bájos műsorát (tanáraik: M^p Éva, Baráth Ibolya), s a növendékek dixieland előadását, amelyen Molnár Gyula (a Molnár Dixieland atyamestere) munkája érződött. Panek Sándor • A stájerországi Koglhofban, 1870. május 29-én Maria König ikreknek, Péternek és Anionnak adott életet. A közelmúltban Anton unokájával hozott össze jó sorsom. Az ikrek apjáról mindössze annyit mondott: unbekannt, azaz ismeretlen... 1940. május 14-én is meghalt valaki. Király-König Péter, a Szegedi Zeneiskola igazgatója, az első szegedi opera szerzője fejezte be földi pályafutását. Tizenöt nappal később országos ünnepséget rendeztek volna 70. születésnapján, ehelyett 16-án 9 órakor engesztelő szentmisére gyülekeztek tisztelői a Fogadalmi-templomban. A sosem hallott Koglhof mély völgyben fekszik. Innen indulva kapaszkodott föl a stájer falucska leghíresebb fia a csúcsra. A kor honi zeneművészetének legmagasabb csúcsára. A messze földön híres admonti bencéskolostor énekes fiúknak meghirdetett fölvételi vizsgáján, 1881-ben, König Péter maradéktalanul eleget tett a követelményeknek. A sikeres vizsga tandíjmentességet és teljes ellátást biztosított számára. 1885 őszén a Grazi Állami Főgimnáziumban folytatta tanulmányait. Érettségi után, 1889. augusztus 29-én öltötte magára a Benedek-rend ruháját, vette föl a hildesheimi szent bencés püspök után a Fráter Marguárd nevet. Teológiai záróvizsgáját követően, 1893-ban Pertisauban nyaralt, ahol megismerkedett Sauer Emillel. Az Európa-hírű zongoraművésznek megmutatta műveit. - Maga tehetség! Ki a világba! Magának tanulnia kell! A mestere Budapesten él, és Koessler Jánosnak hívják utasította Sauer. Fráter Marguard, alias König Péter nyolc nappal a fölszentelése előtt jelentette be kilépési szándékát. P. Cajetan Hoffmann prelátus azt tanácsolta, próbáljon szerencsét, és ha nem veszik föl, tétjén vissza KULTÚRA 7 • Jó éjt9 Királyfi...99 Péter apostol balladája Admontba. Az ifjú papjelölt bízott sikerében. Összecsomagolta holmiját, és Budapestre utazott. A vizsgán Koessler János és Herzfeld Viktor játszotta négykezes Diadalindulóját. Mihalovich Ödön, az Akadémia igazgatója gratulált neki, és közölte vele: - Föl van véve... 1904. február 16-án vette át a Szegedi Zeneiskola irányítását. A kitűnő pedagógus pezsgő zenei életet teremtett szűkebb pátriánkban. 1909. május 1 l-e mérföldkő a város zenetörténetében, ugyanis ezen a napon mutatták be az első szegedi operát, Király-König: „A falusi bányász" cfmű művét. A Szegedi Friss Újság ismeretlen kritikusa a lap május 12-i számában írta: „Az évad utolsó napjaiban szenzációs esemény volt a szegedi színpadon: operabemutató, hozzá még magyar szerzőtől, szegedi embertől. (...) Előkelő ízléssel, kiváló szaktudással és költői szívvel van az opera egész zenéje megírva. A közönség megérezte ennek a bemutató előadásnak kivételes nevezetességét, és olyan ünneplésben részesítette a kiváló zeneszerzőt, aminőt König Péter igazán megérdemel". Király-König a világi és az egyházi zene úgyszólván valamennyi műfajában jelentőset alkotott. Három szimfóniája. Magyar szvitje, 100 zsoltára, a Négy évszak, a Himnusz Budavárához, továbbá kamarazenei művei, énekkari szerzeményei és dalai előkelő helyet biztosítottak számára a világi zeneszerzők között. Formaművészetét különösen sokra értékelték. Néhány kontrapunktikus művét példaként tanították az Akadémián. Miséi nagyra becsült, értékes kincsei katolikus egyházzenei irodalmunknak. Miklóss Gyula festőművész 1940. április 30-án négy élő szegedi apostolt festett a Széchenyi téri Olasz-vendéglő falára. A művész dr. Lévay Ferencet, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudóst. Bokor Pált, az Antibolsevista Comité vezérét és Király-Königet örökítette meg. Péter apostol két hét múlva meghalt. „Szombaton este 10 óráig hallgatta a rádiót, majd nyugovóra tért. Kevéssel utána fojtott hörgésre ébredtem. Azonnal orvost hívtam, aki megnyugtatott: amennyiben nem éri újabb roham, úgy kiheveri agyvérzését. Másnap fölvette az utolsó kenetet, és haláláig Jézust emlegette. 1940. május 14-én, hétfőn éjjel fél 1-kor tüdőgyulladás késztette megadásra szervezetét." (Keresztanyám, Király-König Péterné visszaemlékezése.) A felesége fogalmazta gyászjelentés utolsó mondata a reményé: „Második hazája földjén - melyet rajongásig szeretett - találjon békés nyugvóhelyet!" Még hozzátenném Horatio Hamletet búcsúztató szavait: „Jó éjt, Királyfi: nyugosszon angyal éneklő serege!..." Thékes István • Hosszú története van a lexikonnak. Hosszú és tekervényes. 1979-ben vetődött fel az a gondolat, hogy az akkori NDK és a Lengyel Népköztársaság tudományos akadémiái közösen készítsék el Kelet- és Közép-Európa középkori történetének és régészetének enciklopédiáját. Magyar részről az MTA Régészeti Intézetét bízták meg a magyar együttműködés megszervezésével. Az intézet a szegedi JATE középkorászait kérte fel, hogy vegyenek részt a munkálatokban. így két központja lett a tevékenységnek: Budapest a régészet, Szeged a történelem vonatkozásában. Amikor 1980-ban az NDK-ban megjelent az ún. próbafüzet, egyetlen magyar szerzőként Gerevich László professzor szerepelt benne Esztergomról írt szócikkével. Már ekkor világossá vált azonban előttünk, magyar közreműködők előtt: a vállalkozást úgy konstruálták meg, hogy az mintegy Trianon történeti igazolásának lett volna felfogható. Ugyanis minden történelmi helység, személy, esemény, amely a mai magyar országhatárokon kívüli területekhez kapcsolódott, (cseh)szlovák, orosz, román, jugoszláv illetékességet kapott volna. Amikor a külföldi szerkesztők benyújtották a személyekre vonatkozó listát is, kiderült, hogy Magyarország számára szinte alig maradt volna valami gazdag középkori történetéből. Ez világossá tette számunkra, hogy ebben a munkálatban nem szabad részt vennünk! Ez éveken át tartó huzavonát eredmé• Könyvhétnyitó premier Korai magyar történeti lexikon A főszerkesztő, Kristó Byula a „hosszú történetről' nyezett, mert - természetesen a pártközpont hallani sem akart lemondásunkról. Minthogy azonban a szakmának egyetemlegesen egységes volt az álláspontja a kilépés mellett, 1986-ban, óriási egyeztetések után, végül is megkaptuk a hozzájárulást. A tárgyalások jó részét a szerkesztőbizottság meghatalmazásából a Régészeti Intézet részéről, akkor már Bökönyi Sándor, illetve az ügyeket titkárként gondozó Bálint Csanád, a szegedi középkorászok közül pedig én folytattuk. Ekkor vált világossá az is, hogy meg kell csinálnunk az ún. „ellen-enciklopédiát". A magyar föld és nép korai történetének enciklopédiája cfmű tervezett kiadvány, amelynek Bökönyi Sándor és én lettünk (volna) a főszerkesztői, s titkárként Bálint Csanád működött közre, 1987-ben kiadott egy próbafüzetet. Ezt mi mintának szántuk, az enciklopédiát pedig magyar és német nyelven kívántunk kiadni. A mintafüzet elnyerte a hivatalos támogatást: Köpeczi Béla, akkori művelődési miniszter és Kulcsár Kálmán, az MTA főtitkár-helyettese aláírásával 300 szerző kapott megbízást az enciklopédia megírására. így indultunk el azon az Az ünnepi könyvhétre jelenik meg a Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) című, kiemelkedő jelentőségű könyv az Akadémai Kiadónál. A kötet főszerkesztője a szegedi történész professzor, Kristó Gyula egyetemi tanár; a kiadó ezért itt rendezi meg a lexikon sajtóbemutatóját június 1-én, szerdán délután 4 órakor, a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában, ahova eljön Zöld Ferenc, a kiadó igazgatója i?. Ebből az alkalomból részletet köziünk az Akadémiai Kiadó folyóiratának legutóbbi számában megjelent, Kristó professzorral készült interjúból, amelyben ismerteti a lexikon történetét. úton, amely közvetlenül vezetett a mai lexikonhoz. • lexikon és nem enciklopédia? - Igen, erre a változtatásra kényszerültünk, mivel a középkorkutatás hazánkban negyven éven át csak megtűrt volt, fejlesztésére, szinten tartására nem került sor, így a 300 szerző mindegyike nem készülhetett fel erre a nagy feladatra. Beláttuk, hogy egy teljes enciklopédiának, amely ilyen mélységig, a teljesség igényével készülne el, még nem értek meg nálunk a feltételei. Ezért 1992 decemberében „kasszát csináltunk", amelynek során kiderült, hogy a tervezett 3000 címszóból a 9-14. század időhatárai között mindössze 1400 készült el. Választanunk kellett: vagy hagyjuk elveszni az összegyűjtött értékes anyagot, vagy megmentve belőle mindazt, ami megmenthető, új szerkesztőbizottsággal új koncepciót dolgozunk ki. Ez már a lexikon elképzelése volt. Engel Pál és Makk Ferenc szerkesztésében az én főszerkesztői tevékenységem mellett úgy határoztunk, hogy a korábbi enciklopédia alsó időhatárát megváltoztatva, az eredetileg tervezett első 400 évet (a 400-800 közötti időszakot) elejtve (ebből a hunok, gepidák, langobardok vonatkozásában Bóna István akadémikus, a korábbi szerkesztőbizottság tagja - új anyaggal felfrissítve - a minap adott ki egy kötetet), szerényebben lexikonra cseréljük az enciklopédia megnevezést. így lett a munka végleges címe: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Egy esztendő állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy a 170 magyarországi és határainkon túl élő és dolgozó történész részvételével a rendelkezésünkre álló 1400 címszóhoz további, több, mint hatszázat megírva-megíratva elkészítsük 1993 decemberéig a 2000-et meghaladó számú címszót felölelő lexikont. Megfeszített munkával dolgoztunk, mert úgy éreztük, hogy a múltból merítve a mának dolgozunk, de a jövő is hasznosíthatja munkánkat. • Miért vettek el 400 évet, miért indít a lexikon éppen 800-zal és nem 895-tel? - Ez a kérdés jogosan merült fel, de válaszunk nagyon megalapozott. A korábbi indítás szakmai nehézségeit már említettem. Hogy nem a honfoglalástól, 895-től számttjuk a kezdeteket, annak kontinuitási okai vannak. így meg tudjuk mutatni, hogy mi volt a Kárpát-medencében 800-tól 895-ig, hogy pl. mi volt Kolozsvár, Brassó vagy Nyitra helyén. Ennek bemutatása nagy többletmunkát jelentett, de vállalnunk kellett. • Mennyiben vitatkoznak más oldalról érkező véleményekkel? - A lexikon alapvetően tényközlő mű, nem értékelő, nem, ideologikus. Egyenrangúakként kezeli és mutatja be a tudományos érveléseket, de a nem tudományosan képviselt, a nem vagy hiányosan adatolt nézeteket kritikusan tárgyalja, így pl. az ún. dákoromán elméletet is. • Mondotta Professzor Úr, hogy több mint 2000 címszó lesz a lexikonban. Ez menynyi információt jelent? - Becslésem szerint mintegy 75 000 információt (nevet, évszámot, összefüggést). A lexikon használhatóságát növelik a térképek is: összesen 48 térképet találhatnak az olvasók, esetenként azonban 1 térképlapon több tér- és időbeli metszetet is elhelyeztünk. • Több új lexikonunk hiányossága, hogy alig tartalmaznak bibliográfiát... - A Korai magyar történeti lexikon bőséges bibliográfiákkal rendetkezik. Az egyes szócikkek után felsorolt irodalom egyben a további kutatásokhoz is jó indítékot ad. Szeretném megjegyezni, hogy a lexikonban nyolc uralkodóházról adtunk részletes genealógiát. A 22 oldalra terjedő táblázatok közül 5 az Árpádokat, 2 az Anjoukat, l-l a Babenbergeket és a Habsburgokat, 2 a Luxemburgi családot mutatja be, 3 táblázaton a lengyel Piastokok, kettőn a cseh Premyslek, 6 oldalon pedig a kijevi orosz Rurikok leszármazási adatai kísérhetők nyomon. Ezeken kívül ún. archontológiai táblák tömege található a lexikonban; különböző országok uralkodói, magyar főméltóságok, egyházi tisztségviselők stb. Fő törekvésünk az volt, hogy a lexikon minden égtáj felé nyitott legyen. Ezért Magyarország középkori történetét Európában, sőt Eurázsiában helyeztük el: minden olyan nép feltűnik a lexikon lapjain, amelynek kapcsolata volt valamilyen formában a magyarsággal 800 és 1400 között. Végh Faienc